Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
Politika 1999. január 5. 3 Helyi szinteken a lehető legelképesztőbb koalíciók sem mentek ritkaságszámba A polgár legyen a nyertes Sóki Tibor ________________ Ne m is olyan régen, amikor a helyhatósági választások körüli botrány tetőzött, nem hittem volna, hogy ilyen simán megy majd minden. Igaz, alapjában kételkedő ember vagyok, de hát a sok jogi hercehurca nem is volt túl biztató. Pedig aztán minden olajozott volt. A sok hűhó ellenére sikerült nyugodt, tisztességes választásokat tartani, így most aztán jöhetne az értékelés, ami ilyenkor, év elején amúgy is hagyomány. A parlamenti választások után könnyű volt a dolgunk, hiszen minden vagy feketének, vagy fehérnek tűnt. Voltak Jók” meg „rosszak”, mint a legnaivabb amerikai westemfilmekben. Mindenkiről tudni lehetett, hogy békés cowboy-e vagy bandita, csak a DBP játszotta az indián szerepét, akiről sosem tudni, kivel van. Ha azonban ma a helyhatósági választásokat akarjuk értékelni, korántsem vagyunk ilyen könnyű helyzetben. Sokszor bizony nagy gondban lennénk, ha meg kellene mondanunk, ki hova tartozik, azt meg aztán már végképp nem lehet meghatározni, hogy ki nyert. Merthogy itt már nincs „mi” meg „ők”. Elég volt egy pillantást vetni a szavazólapokra: ha valaki a pártok alapján akart dönteni, mint szeptemberben, igencsak összezavarodhatott. Mert mondjuk mit kezdjen egy olyan jelölttel, akit a kereszténydemokraták is támogatnak, meg a DSZM is? És ez még egyáltalán nem a legmeglepőbb kombináció volt. Akadt A hiteles választ az elkövetkező négy év adja meg. mindenféle koalíció, csak egy páros hiányzott: az MKP-Szlovák Nemzeti Párt. Sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ők akár csak egy községen belül is egyetértsenek. Pedig úgy tűnik, helyi szinten nem a pártvezetés határozata a mérvadó, még csak nem is a pártérdekek döntenek. A politikai szövetségek községenként személyes érdekek és sokszor barátságok alapján köttetnek. így aztán az egyes pártok szereplésének értékelése felesleges vagy legalábbis korai. Persze ha valaki nagyon akarja, megpróbálkozhat vele, de vajon melyik párt javára írja azt a polgár- mestert, akit öt-hat politikai szubjektum is támogatott? És honnan tudhatjuk, melyik párt politikáját fogja majd követni az illető? Még az sem biztos, hogy egy tisztán MKP-s polgármester emkápés politikát folytat majd. A helyhatósági választásoknak van egymásik sajátságuk is. Minden település külön vezetést választ, márpedig minden városnak és falunak más a politikai súlya. Világos, hogy egy pár száz lelket számláló falucska nem nyomhat annyit a latban, mint egy járási központ, annyit meg aztán pláne nem, mint Pozsony vagy Kassa. így aztán amikor az eredményeket elemezzük, hány DSZM-es falut állítsunk szembe a fővárossal, vagy hány csallóközi községet Slota Zsolnájával? És mit csináljunk az olyan településekkel, ahol ugyan nemzeti polgármester van, de az önkormányzat „kormánypárti”? A statisztikusok és a politológusok talán majd megmondják, de egyelőre még ők is csak töprengenek a kérdéseken. így aztán nevetségesnek tűnik Ján Sároveckynek, a Központi Választási Bizottság DSZM-es tagjának próbálkozása, aki két nappal az urnák felnyitása után kijelentette, hogy a választásokat az ő mozgalma nyerte meg. Bizonyára a többi párt is találhatott volna magának olyan nézőpontot, amelyből pont ő látszik győztesnek. Élvégre az MKP is jól szerepelt... Ha éppen nem akarunk azon keseregni, hogy néhol eltolták a kampányt, vagy rossz lóra tettek, és ezért elveszett hatszáz képviselői poszt, arra kell gondolni, hogy a jelöltek hatvankét százaléka jól szerepelt, s máris elégedetten dőlhetünk hátra a karosszékben. Tehát vegyes a kép, átfogó értékelésről beszélni még korai volna. Talán felesleges is. A leghitelesebb választ csak az elkövetkező négy év adhatja meg. A választók mindenesetre tudják, minek az alapján döntöttek, amikor egy-egy nevet bekarikáztak, így aztán remélhetőleg igaza lesz a Központi Választási Bizottság elnökének: a polgár nyert. Úgy legyen. Szaddám Húszéin bekeményített, közölte: Bagdad semmi esetre sem engedi meg az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelését ellenőrző ENSZ-bizottság szakértőinek visszatérését az országba, és teljes mértékben felszámolja kapcsolatait a bizottsággal. Az érvelés sem mindennapi: az amerikai-brit légitámadások során állítólag minden erre vonatkozó dokumentum megsemmisült. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője: most következik a számunkra különösen fontos törvények megvitatása Semmit sem lehet a véletlenre bízni Malinak István___________ A parlamenti választások és a karácsonyi ünnepek közötti időszakban hét ülést tartott a parlament. A polgár nemigen tett közöttük különbséget, hiszen minden egybefolyt. A tisztelt Ház január 13-án tarja soron következő ülését, addig parlamenti szünet van - jó alkalom az első mérlegvonásra is. Hogyan értékeli az új parlament első hónapjait? Az első üléseken visszafogtuk magunkat, mert nyilvánvaló volt, hogy a jelenlegi ellenzék mindenből magyar-szlovák kérdést akar csinálni, hogy húzza az időt, és ne lehessen megtenni azokat a fontos lépéseket, amelyekre mindenki várt. Tehát az első tapasztalat: az ellenzék a destruktív magatartást választotta, bennünket pedig szorított az idő, az országnak s nekünk, szlovákiai magyaroknak is fontos volt például, hogy legitim önkormányzataink és polgármestereink legyenek. Az SZTV nem fogja egyenes adásban közvetíteni a parlamenti vitát. Ezt az ellenzék cenzúraként értékelte. És ön? A tévétanács joga ez ügyben dönteni, s állítólag a reklámok meg egyéb műsorok kiesése komoly anyagi veszteségekkel jár. Az MKP álláspontja mégis az, jó lenne, ha a polgárok látnák, hogy az általuk megválasztott képviselők hogyan viselkednek a parlamentben, még akkor is, ha ezzel lassul a törvények elfogadásának üteme; hiszen nyilvánvaló: az ellenzék az egyenes tévéadás miatt akart mindenáron szerepelni, hozzászólni - különösen főműsoridőben. Ami a Carnogursky-ügy kapcsán kirobbant, az kormány- válság volt vagy nem? Szerintem állandó jelleggel beszélhetnénk kormányválságról, amióta csak megalakult ez a kabinet, hiszen nem természetes folyamat eredményeként jött létre ez a felállás, hanem Meciar korábbi ténykedésének a következménye. De az ország meg a szlovákiai magyarok érdeke is azt kívánja, hogy ez a koalíció négy évig fennmaradjon. Ugyanakkor mi is meg akarjuk valósítani elképzeléseinket. Sikerült elkerülnünk azt a helyzetet, amely ’89 után következett be: A szlovákiai magyarok egy része, konkrétan az FMK kormánytényezővé vált. Ott voltak a politikában, tisztségeket kaptak, de az államigazgatásba, a pénzügyi, a gazdasági életbe, vagyis oda, ahol a döntések születtek, nem kerültek be, csak elvárták tőlük a politikai támogatást. Most új helyzet van, mi is kemény feltételeket szabtunk. Tehát csak egy nehéz kezdeten vagyunk túl, most következik az általunk kidolgozott tövénytervezetek megvitatása. Szlovák barátaink számára a kisebbségi kérdés érzékeny terület, de nem felejthetjük el azt sem, hogy amikor még mindannyian ellenzékben voltunk, mostani partnereink hogyan szavaztak, példul az ominózus nyelvtörvényről. Tisztelet a kivételnek, de nem merték vállalni azt, hogy ők demokraták, és igent mondtak egy kirekesztő, a magyarokat másodrendű állampolgárokká degradáló törvényre. Majd kiderül, hogy ugyanezek az emberek mennyire változtak meg, mennyire tudják a demokráciáról vallott nézeteiket a gyakorlatba átültetni. A minket ért jogsérelmeket ennek a kormányzati ciklusnak az első szakaszában szeretnénk orvosolni, hogy a következő ciklusban esetleg ne lehessen visszaélni azzal, hogy mi az utolsó időszakban próbáltunk csak valamilyen módosításokat elérni. Január 13-án gyorsított eljárásban kezdi tárgyalni a parlament azt a törvényjavaslatot, amely a bizonyítványügy megoldását teszi lehetővé. Ezt a tervezetet, amely az oktatási és az államnyelv védelméről szóló törvény bizonyos módosítását is feltételezi, ketten jegyezzük Mészáros Lajossal. Nemcsak a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítására vonatkozik, hanem a felvételi vizsgák kérdését is rendezi. Aláírták a koalíciós partnerek frakcióvezetői is, így a tervezet a négy kormánypárt képviselői csoportjának közös beadványaként kerül a parlament elé - az első napirendi pontként. Szinte állandósult a DBP és az MKP különháborúja, amely tovább éleződhet, hiszen hamarosan napirendre kerül a kisebbségi nyelvtörvény is, amelyről Lubomír Fogas nem éppen a mi elképzeléseink szerint nyilatkozott. Nem szerencsés, ha valaki megkérdőjelezi azt, amit a koalíciós szerződésben lefektettünk. A szerződés pedig tartalmazza, hogy mi milyen törvények elfogadását, illetve módosítását javasoljuk. Tehát ha a parlament nem fogadná el ezt a törvényt, az egyértelműen a szerződés megszegése lenne. Mi azt szeretnénk ha a törvény- hozás április folyamán igent mondana rá. Az MKP már elkészítette e törvénynek a munkaváltozatát, amelyet január 8-án a parlamenti képviselők, az elnökség és a jogi bizottságnak a tagjai elé terjesztünk megvitatásra. Ezt követően már koalíciós síkra terelődnek a megbeszélések, vagyis: semmit sem akarunk a véletlenre bízni. The Wall Street Journal Cigány önkormányzatok A magyarországi cigányság helyzetével foglalkozó cikket közölt a The Wall Street Journal Europe című, Brüsszelben kiadott pénzügyi-politikai szaklap. „A térségben Budapest tette a legátfogóbb erőfeszítést arra, hogy javítsa a legnagyobb és leginkább háttérbe szorult kisebbség helyzetét, ám - a többi állam mellett - Magyarországnak is még több reményt kell nyújtania a romáknak, hogy elkerülje a szociális lázongást, a bűnözés növekedését és az EU nemtetszését” - áll a terjedelmes, címoldalas cikkben. Kelet-Európábán mintegy hatmillió cigányéi, és jelentős részüket munkanélküliség, az átlagnál rosszabb egészségügyi helyzet, diszkrimináció sújtja. Már több tízezren menekültek közülük Nyugat-Európába, és az EU-ban attól félnek, hogy számuk megugrik, ha a kelet-európai államok is az unió tagjaivá válnak. Magyarországon a félmilliós cigányság több mint 250 szervezetet hozott létre, nem számítva a 800 kisebbségi önkormányzatot. Prágától Bukarestig roma rádiók és újságok jöttek létre, miközben a cigányok megkülönböztetett kisebbségi minősítést harcoltak ki az ENSZ-ben is - utóbbi a nemzetközijog értelmében szélesebb körű jogokat biztosít nekik. Amikor Magyarország megteremtette a rendszert, az volt a fő cél, hogy több évtizedes erőszakolt beolvasztási gyakorlat után beleszólást biztosítson a kisebbségeknek olyan témákba, mint a nyelv- használat vagy az oktatás. Másrészt az ország ily módon kívánt nyomást gyakorolni a Romániához vagy Szlovákiához hasonló államokra, amelyek többmilliós magyar kisebbségnek adnak otthont - vélte a cikk írója, Neil King. A lap valamennyi érintett fél képviselőit megszólaltatva megállapította, hogy még hosszú idő kell, mire a cigányok helyzete eléri a kívánatos szintet. Azt kell megoldani, hogy a romákat teljes körűen bevonják az oktatási és foglalkoztatási rendszerbe.
