Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-23 / 296. szám, csütörtök

10 KULTÚRA - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 23. A betlehemi éjféli mise az interneten Betlehem. Karácsony szentestéjén az internet számítógépes világháló segítségével a világ számos pontján figyelemmel lehet majd kísérni a betlehemi éjféli misét - jelentette be közleményben az eseményt közvetítő izraeli cég. A GEO Interactive Media Group Ltd. Jeruzsálemben kiadott közleménye szerint külön erre az alkalomra létrehozott az interneten egy weboldalt, amelynek címe: www.holycandle.org. A misét Michel Szabbah, jeruzsálemi latin pátriárka fogja mondani. A fent említett weboldalon kívül még a következőkön is figyelemmel kísérhető a mise:www.emblaze.com, www.xosoft.com és www.webradio.com (MTI) Két nap múlva kezdődik a szentév Róma. Új közfürdők megnyitásával, szállás- és reggelizőhelyek kialakításával, új kiegészítő buszjáratok indításával készült fel az olasz főváros a zarándokok millióinak fogadására a két nap múlva kezdődő szentév alkalmából. Az eddigi előrejelzések szerint mintegy 26 millió zarándok keresi majd fel Rómát a szentév alkalmából. Holnap II. János Pál ünnepélyesen megnyitja a Szent Péter-bazilika szent kapuját. A következő napokban-hetekben további három római patriarchális bazilika szent kapuját is kitárja, így december 25-én a San Giovanni, január elsején a Santa Maria Maggiore, január 18-án pedig a San Paolo Fuori le Mure-bazilikáét. A szentév alkalmából megannyi liturgikus, jubiláris és egyházi program várható. A szentévben várhatóan három boldoggá avatási szertartásra kerül sor, köztük XXIII. János és IX. Pius pápáéra. Május 7-én megemlékeznek minden keresztény mártíról, akik a történelem során vallásháborúk, különböző politikai színezetű diktatúrák és etnikai üldöztetések áldozataivá váltak. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő vasárnap 11, 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tarzan (am.) csütörtök 15.15, 17 vasárnap 13.30, 15.15,17 Kék villám (am.) cs., v. 18.45 Dilisek vacsorája (fra.) cs. 20.30 Oltári nő (am.) i/. 20.30 OBZOR: A 13. harcos (am.) cs., v. 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Kék villám (am.) cs., v.' 17.30 Meghitt fészkek (cseh) cs., v. 15, 20 YMCA: Tea Mussolinivei (ol.-ang.) cs., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Kettős szerep (cseh) cs. 18, 20.30 Pokoli szerencse (cseh) cs. 15.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.) cs., v. 18, 20.30 Tarzan (am.) cs., v. 15.30 Sztárom a párom (am.) cs. 18, 20.30 Meghitt fészkek (cseh) v. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) sz., v. 17, 19, 20.45 Kék villám (am.) sz., v. 16.30,18.15 Tic-tac (svéd) sz., v. 17, 21 A bűvös kard (am.) sz., v. 16.30 Három szín: piros (lengy.-fr.) sz., v. 20 KASSA DRUŽBA: Amerikai pite (am.) cs. 16, 18, 20 Tarzan (am.) sz., v. 15, 16.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz. 18, 20 Sztárom a párom (am.) v. 18, 20 TATRA: Tarzan (am.) cs. 16 Sztárom a párom (am.) cs. 17.45, 20 Star Wars: Baljós árnyak (am.) v. 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Tarzan (am.) cs., sz., v. 16, 18 Mátrix (am.) cs. 20 Meghitt fészkek (cseh) sz., v. 20 ÚSMEV: Ideglelés (am.) cs. 16, 18, 20 Krisztus utolsó megkísértése (am.) sz., v. 16, 19 IMPULZ: Elizabeth (ang.) cs., p., sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fergeteges forgatás (am.) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) cs. 16.30, 19.30 Dilisek vacsorája (fra.) sz., v. 16.30,19.30 SLOVAN: Joe, az óriásgorilla (am.) sz. 19 Nagyanyó, varázsolj! (cseh) v. 15 GALÁNTA VMK: Hi-lo country (am.) v. 17.30, 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Amerikai pite (am.) sz., v. 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A tábornok lánya (am.) cs. 18 Ha felhívja a képen látható telefonszámot, Önnek lehetősége van: - hirdetést feladni, ekkor kap egy belépőkódot, amellyel hozzáférhet a saját postaládájához, - meghallgatni a legújabb hirdetéseket, melyekre azonnal válaszolhat, - meghallgathatja a saját diszkrét postaládájában levő üzeneteket. Kellemes ismerkedési kívánunk! Ünnepekre, nagy találkozásokra jó előre kell készülnünk, hogy legyen időnk pompába öltöztetni a szívünket Sütőtökös, kosaras Jézuskák VK-1022 Mindannyiunkban ott van az advent" VRABEC MÁRIA Büszke királynő, kegyeden zsarnok és szenvedélyes démon éppúgy volt már mint, elkényeztetett úrihölgy vagy melegszívű anya - alig akad olyan női jellemvonás, amelyet ne kellett volna színpadról megmutatnia. Eva Pavlíkovát soha nem akarták típuskategóriába sorolni. Az életben is ilyen sokarcú? Inkább azt mondanám, hogy szeretem a változatosságot. Már gyerekkoromban is annyi minden érdekelt, hogy édesanyám azt szokta mondani: lányom, te mindent tudsz, csak az a baj, hogy semmit sem rendesen. Zongoráztam, balettot tanultam, társastáncversenyeket nyertem, három énekkar tagja voltam. Ezenkívül a helyi folklórcsoportban népdalokat énekeltem, péntekenként egy popzenekarral léptem fel, és tagja voltam a városi kisszínpadnak is. Talán azért, mert ennyi mindenbe belekóstoltam, soha nem akartam színésznő lenni, csak azért próbálkoztam a színművészeti főiskolán, mert a kisszínpadosok mind oda jelentkeztek - aztán végül én voltam az egyetlen, akit felvettek, és így maradtam a színpadon. Tizenhat éve van Nyitrán, annak ellenére, hogy több pozsonyi színházhoz hívták... Nekem a jó színház ott van, ahol játszhatok, és azt hiszem, sehol sem kaptam volna annyi lehetőséget, mint Nyitrán. Nem is szeretem azt a kifejezést, hogy „vidéki színház", mert lekicsinylőnek érzem, holott eddig én még csak azt tapasztaltam, hogy itt őszintébbek a társulaton belüli kapcsolatok, és a színpadon sem kizárólag magunkkal törődünk, hanem együtt tudunk játszani. A sok-sok szerep közül, melyikről érezte úgy, hogy teljesen önmagát adhatta általa? Eleinte attól tartottam, hogy csak szőke, nagy szemű királykisasszonyokat, balga szeretőket kell majd játszanom, de aztán Jozef Bednárik felfedezte, hogy más is van bennem, és rám osztotta a Vidéki lady Macbeth főszerepét. Azóta voltam már Stuart Mária, Margaret királyné az Yvonn, burgundi hercegnőben, Johnstonné a Vértestvérek című musicalben, de leginkább Federico Garcia Lorca Vérnászának főszereplőjével tudtam azonosulni. Marián Pecko úgy rendezte meg ezt a darabot, hogy nemcsak a meddő asszony kitaszítottságáról szól, hanem a szeretetéhségről, a megértés utáni vágyról és a mindannyiunkban ott lakozó beteljesületlen adventről is. Valami nagyon fontosat értettem meg a próbák során: azt, hogy harmonikus emberi kapcsolatok és a külvilág pozitív, biztató visszajelzései nélkül bizonyos értelemben valamennyien meddők vagyunk, mert semmi szép nem születhet meg bennünk. A különbség a színház és a valóság között csak annyi, hogy az életben kopár, szeretet nélküli kapcsolatokban is fogannak gyermekek, pedig ennek nem szabadna így lennie. Számomra ezért volt a Vérnász legfontosabb üzenete az, hogy a család, egy megértő társ vagy maga a gyermek olyan áldás, amelyért, igenis, meg kell küzdeni, amelyet ki kell érdemelni. Azt hiszem, erre a közönség is ráérzett. Az utóbbi években főleg anyákat alakít. Jelent valami többletet, ha a színésznő maga is anya? - Azt hiszem, jobban meg tudok már érteni bizonyos motivációkat és cselekedeteket, amelyeket írói túlzásnak tartottam, mielőtt megszületett a lányom. Sokkal higgadtabb, megfontoltabb vagyok azóta. Már nem tartom fontosnak, hogy minden darabban benne legyek. Nagyon szeretem a színpadot, de most már tudom, hogy nincs az az állótaps vagy fergeteges siker, amely felérne azzal, hogy legalább néhanap én mondhatom a lányomnak az esti mesét. Önt a nyitrai színház üdvöskéjének tartják, de ezek nem egy sztár szavai. Nem vagyok sztár, nálunk színházi színész nem is lehet az. Nálunk csak az a színész lehet népszerű, aki bugyuta tévéműsorokat vezet, időjárástjelent, vagy népi mulattató műsorokban csinál bohócot magából. Egy dologért szeretnék Magyarországon színész lenni - ha időnként elmegyek egy-egy előadásra Budapestre, szinte érzem mennyire szereti, tiszteli, kényezteti a közönség a művészeket. Persze, az más kultúra, talán a színészek is jobban megbecsülik magukat, és nagyobb alázattal végzik a munkájukat „Nem vagyok sztár, nálunk szinházi színész nem is lehet az." (Fotó: D.A.N.) Eva Pavlíková színésznő szerint harmonikus kapcsolatok nélkül semmi szép nem születhet meg az emberben (Parádé az égben) Egyetemista koromban annak, hogy az ember vizsgára mehessen magyar nyelvtörténetből, egyik feltétele az volt, hogy magnószalagra rögzített négyórás nyelvjárási anyagot tegyen le az asztalra. TALLÓSI BÉLA Jártam a szülőfalumat, és idős embereket próbáltam faggatni errőlarról, mikrofont tartva eléjük. Érthető, hogy megkerestem a falu nagy becsben tartott idős asszonyát, B. nénit is, aki férfimód megjárta a „hadak útját", nem volt olyasmi, amit nem próbált volna ki, s amiben ne állt volna helyt. „Jártam még az égben is" - mondta, amikor elmentem hozzá. A hatvanötös árvíz idején a helybeli férfiakkal, mi több a mentésre kivezényelt kiskatonákkal vállvetve támogatta a töltést homokzsákokkal. Amikor a Ludasban - a falunak vízzel nem elöntött részén - leszállt a katonai helikopter, B. néni, talán csak viccből, odaszólt az egyenruhás pilótának, hogy „ültessen már be engem is a propellerébe". És a nyugdíjas parasztasszonyka, aki markos legények mellett cseperedett fel marokszedőlányként, tett egy kört a helikopterrel. B. nénit szilvafőzés közben találtam: ült az udvar közepén egy elkopott gyalogszéken (támlátlan szék), néha felállt, megkavarta a nagyfazékban sistergő forró masszát, közben panaszkodott, hogy rossz volt a nyár, aszályos. Férges lett a barack, besült a bab, nincs szeme a szőlőnek, csak héja van a tögmagnak. De valahogy nem tudtunk olyan témát találni, amelyről hosszan beszélt volna, s ne mondta volna kétpercenkénL, hogy: „Én a te masinádra nem tudok beszélni. Nincs nekem ahhoz fejem!" Akkor jutott eszembe mentőötletként a karácsony. Gondoltam ez a téma B. néninél ugyanúgy beválik, mint a férfiaknál a Don-kanyar vagy a fogolytábor. De ő csak annyit mondott: „Mi az a karácsony?! PaÁhitat betlehemi templomban, „betlehemi fényben" (TA SR/AP-felvétel) rádé! Dolgoztunk egész évben, karácsonykor majd alszunk, és esszük a szilvásgombócot." (Forduljon még egyet!) Sokszor jut eszembe a nagycsaládos egyszeri asszony esete is a sütőtökkel. Karácsony táján, hogy valami „desszertet" is tudjon lenni a karácsnyi asztalra, elment özvegy Faggyú Vilmához, hogy adjon neki egy sütőtököt. Az indult is a pincébe, de megkérdezte: „Mondd csak elég lesz egy tök annyitoknak? Ne hozzak kettőt? Sok ott a száj." „Egy nagyobbat adjon, azt több darabra tudom vágni" - hangzott a válasz. Faggyú Vilma feljött a tökkel a pincéből. Az egyszeri asszony elkoszlott zsákba csusszantotta a jól megtermett sütőtököt, s mielőtt a vállára vette volna, megkérdezte, mennyivel tartozik. Faggyú* Vilma legyintett: „Ugyan már, vidd a gyerekeknek karácsonyra, van még ott, ahol ez volt." „Akkor forduljon még egyet!" - mondta az egyszeri asszony. (Árnyékért vizet) H. Lujzával kevesen álltak szóba. Lenézték a felnőttek, csúfolták a gyerekek. Ő volt a gumicsizmás Lujza, aki a kánikulában is három számmal nagyobb csizmában csoszogva cipelte öntözőkannájában az ivóvizet az artézi kútról. A falu közepén, két terebélyes tölgyfa körül volt egy gazzal, bozóttal sűrűn benőtt terület. A senki földje. Egy nyári nap H. Lujza - neki a néni megszólítás se gyerektől, se felnőttől nem járt ki soha két kannában vitte a langyos artézi vizet. Amikor a bozótoshoz ért, megállt a fák árnyékában, letette a kannáit, és szusszantott egyet. Itt szokta magát kifújni, félúton hazafelé. „Rátok senlti nem gondol mondta, aztán öntözőkannájából kilocsolta a vizet a két fa tövébe, meg a sok gizgazra, bokorra. - Az árnyékotok jó, de vizet nem ad nektek senki." H. Lujzának, bocsánat, II Lujza néninek szinte semmije se volt, csak szíve. Meleget minden karácsonyra vitt ő is. Egy kanna szenet meg egy nagy kosár hasábfát cipelt távolabb élő unokáinak. Gyalog. Úttalan-utakon, a szűz hóban gázolva. (Ajándékok) Ilyen karácsonyok és ilyen emberek is voltak. Úgy mentek el, hogy nem akadt útjukba az a bizonyos regénybeli sivatagi róka, akitől esetleg megtanulhatták volna, hogy ünnepekre, nagy találkozásokra jó előre kell készülnünk, hogy legyen időnk pompába öltöztetni a szívünket. Mi már tudjuk ennek a módját. Leghatásosabb stressz- és depresszióoldó ünnepünk, a karácsony előtt a nagy pompát és díszt meg is teremtjük magunk körül. Divatot követve ahogy a minap egy tévéadásból szakembertől hallottam, idén az arany- és az ezüstszín az uralkodó öltöztetjük fel még a karácsonyfát is. Aztán várjuk a mennyből az angyalt... és csengőszóra elkezdünk csomagokat bontogatni, hogy megtudjuk, mit hozott a Jézuska. Nekem ilyenkor - szilvásgombócos, sutotökos, szeneskannás egyszeri Jézuskáimra gondolva - a legszebb ajándék jut eszembe. Az, hogy bármerre vetett is bennünket a sors, valamikor egy felsíró életként a legszebb ajándék voltunk valakinek. De tudunk-e egész életünkben, karácsonykor és hétköznapokon ajándék maradni?