Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-20 / 268. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 3959. SPORT G Jan Hrebejk: „Szerintem sok helyen még ma is tabutéma hatvannyolc. Nem beszélnek róla. Tekintettel az apára. Tőlünk senki sem emigrált. " Családi album, hatvannyolccal Jiri Kodét és Emília Vašáryová (jobbról) ólmot öntenek Miroslav Donútil tüzes mutatványa a film egyik jelenetében Két család, két apa, két világ. Prága, 1967 karácsonya. Mintha csak fotókat nézegetnénk egy vaskos albumban. Šebek kontra Kraus. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hivatásos katonatiszt az egyik (Miroslav Donútil játssza káprázatosan), ízig-vérig ellenzéki a másik (Jin Kodét újabb remeklése). Az őrnagy a régi rezsim „mintapéldánya". Mindig azt és mindig úgy teszi, amit és ahogy azt „illetékes elvtársék" elvárják tőle. Védi a védhetetlent. És gyűlöli Kraust, a szomszédját, a rezsim állhatatos ellenlábasát. Feneketlen vitáiknak gyerekeik isszák meg a levét. A tizenhat éves fiú rühelli őse minden megnyilvánulását. A gimnazista bakfis sírva menekül roggyant térdű apja mérhetetlen szigora elől. Közben rokonok jönnek, rokonok mennek, a családi rituálék unalma egyre idegesítőbb, az endékás műanyag kanál lekókad a kávéban., a töretlen pohárról kiderül, hogy nagyon is törékeny, mint ahogy a rendszer alapjait is „vigyázni" kell. Óvni a big beattől, az amerikai filmektől, a nyugati cuccoktól. 1968. augusztus 21. Orosz tankok a Vencel téren. Šebek és Kraus életébe beleszól a történelem. Meghitt fészkek. Jan Hrebejk tragikomédiája - eredeti címén: Kuckók - nemrég került a mozik műsorára. Csehországban a bemutatót követő három hónap alatt több mint félmillió néző látta. Ekkora sikere, ezt megelőzően, Jan Svérák Oscar-dí jas filmjének, a Koljának volt. Hrebejk - aki Svérák osztálytársaként végzett a főiskolán - a tragédia és a komédia legfinomabb elemeit felvonultatva, groteszk és abszurd képsorok beékelésével olyan remekművet hozott létre, amely a hatvanas évek cseh új hullámának menzeli és formani hagyományait viszi tovább. „Kis költségvetésű, rövid idő alatt készült film a Meghitt fészkek - állítja a harminckét éves rendező. - Harminchét nap alatt forgattuk. Azzal sem árulok el titkot, ha elmondom: mivel senki más nem állt a hátunk mögött, csak a cseh közszolgálati televízió, a mozinézők végül is egy 116 perces tévéfilmet látnak." Meglep, hogy ennyire behatóan ismeri a hatvanas évek hangulatát... Mi ebben a meglepő? Hogy ön, aki 1968-ban mindössze... ... ja, hogy egyesztendős voltam, amikor végigdübörögtek az országon a szovjet testvérek? Nekünk, cseheknek 1968 pontosan olyan történelmi dátum, mint a magyaroknak 1956. Az oroszok bejövetele szinte minden család életébe beleszólt. Vagy úgy, hogy aki tudott, külföldre ment, és azóta is ott él, vagy pedig... szerintem nem egy családban még ma is tabutéma hatvannyolc. Nem beszélnek róla. „Tekintettel" az apára... Az önök családját mennyire forgatták fel az akkori események? Tőlünk senki sem emigrált. Apám az ötvenes években börtönben ült, számára hatvannyolc a rehabilitálás éve volt. De akkor már a családjára figyelt, nem akart ismét bajba keveredni. Tehát semmiféle „következményt" nem kellett megélnünk, és a kommunista párt sem tudott lesújtani ránk, hiszen sem apám, sem anyám nem volt a tagja. A film szereplői nagyrészt valós személyek. Például Kraus családjából mindenki Petr Jarchovský, a forgatókönyvíró hozzátartozója. De bekerült a történetbe Petr Šabach, a Süvölvényévek ötletadójának édesapja is, akit Mirek Donútil formál meg. A figurák ily módon szinte egytől Jan Hrebejk (1967) dramaturg, forgatókönyvíró, rendező 19871991 Filmművészeti Akadélmia, Prága 1988 Minden, amit tudni akar a szexről, csak fél átélni (vizsgafilm) 1993 Süvölvényévek 1993 Cseh Oroszlán-díj 1998 Meghitt fészkek 1999 Segíts, én segítek egyig ismerősek. Krausék lányára, Jindŕiškára már tizenhat éves koromban felfigyeltem. Másvalaki talán a politikumát hangsúlyozta volna a történetnek, engem viszont az emberi kapcsolatok érdekelnek. Hatvannyolc-hatvankilenc politikai háttere így is valósághű a filmben. Minden rendező szereti az időutazást. Én is. Izgalmas élmény volt elmerülni a harminc évvel ezelőtti eseményekben. Megnéztem több tucat régi fotót, családi albumokban lapozgattam, előkerültek az akkori ruhák, a féltve őrzött tárgyak, a sercegő fekete hanglemezek. Karel Gott felvételei, a Beatles, a Rolling Stones dalai. Ezek mind hatottak rám. A cseh big beat európai színvonalú volt, a zenészek közül nagyon sokan emigráltak akkoriban, itthon ugyanis még az is tiltva volt, hogy angolul énekeljünk. A Meghitt fészkek egyébként még ebből a tekintetből is olcsó filmnek minősül, hiszen végig cseh dalok szólnak benne. Hatszázezer dollár? Igen. Ekkora összegből ritkán készül cseh játékfilm. Jan Svérák Száguldása még ennél is kevesebbe került. Azt úgy forgatták, mint egy féldokumentumot és nagyon kis stábbal. Ez extrém példa. Mi itt két dologgal értük el, hogy ennyiből megúsztuk. Először is azzal, hogy 16 mm-es kamerával dolgoztunk, és harminchét nap alatt vettük fel az összes jelenetet. Ami elég feszes tempó. A legtöbbször ráadásul bent forgattunk, így nem voltunk kitéve az időjárás szeszélyeinek. Utószinkronra sem kellett költenünk, mert végig hasznos hanggal dolgoztunk. Korábbi filmje, a Süvölvényévek 1993-ban készült. Azóta mást sem csinált, csak a Meghitt fészkek forgatókönyvén dolgozott Jarchovskýval és Šabachhal? Reklámfilmeket és gyerekeknek szóló televíziós sorozatokat is rendeztem. Egyrészt azért, hogy ne essek ki a formából, másrészt pedig élni is kell valamiből. A Süvölvényévek nagyon nagy sikert ért el Csehországban, erre ma is büszke vagyok. Az, látja, drága filmnek számított. Huszonötmillió koronába került. Más kérdés, hogy ma már 45 millió is kevés lenne rá. A Cseh Oroszlán azonban semmit sem segített rajtunk, pedig ez a díj nagy becsnek örvend a szakmában. Hiába hittük, hogy egy ilyen elismeréssel a kezünkben hamarabb szerzünk pénzt a következő filmünkre, nem ez történt. Annyira pánikba estünk, hogy írtunk egy másik forgatókönyvet, és az jutott el aztán, micsoda szerencse!, épp egy osztálytársunk, Ondrej Trojan producer kezébe, aki azonnal ráérzett a történet ízére. A tévébe pedig úgy jutottunk el, hogy 1992-ben már rendeztem ott egy elbeszélés-sorozatot, amelyet szintén 16 mm-es kamerával rögzítettünk, és az is olcsó produkciónak számított. Eredetileg kétrészes tévéfilm lett volna a Meghitt fészkek, de ahogy forgattuk, a felvett anyag láttán a producerek bizalma egyre csak nőtt, míg a végén úgy döntöttek, menjen inkább moziba a film, a televízió később is bemutathatja. A költségek így aztán hirtelen megnövekedtek, de az olcsó film kategóriából akkor sem kellett kilépnünk. Jin Menzel nyilatkozta nemrég, hogy a Kolja mellett ez a másik cseh film, amelyet nagyon szeret. Amikor elolvasta a forgatókönyvet, azt mondta: „Mivel a film apró történetek füzére, vigyáznia kell, hogy minden egyes jelenet tökéletes, a ritmusa pedig végig egyenletes legyen." így aztán még egyszer elolvastam a forgatókönyvet, és mindazt, amiről úgy gondoltam, hogy nem igazán pontos, vagy nem igazán hatásos, kihúztam. Ami maradt, az a filmbe is bekerült. Menzel úrnak volt azonban egy másik észrevétele is. Mégpedig az, hogy végig a fiatalokra figyelek, miközben a két apa sokkal érdekesebb. Ebben is igazat kellett adnom neki. Ezek a figurák valóban jobban voltak megírva, így az ő sorsuk erősebb alapot adott a filmnek. Meg is tettem a szükséges változtatásokat, és ma már tudom, ez is a munkám előnyére vált. Jiri Menzel filmjeit egyébként régóta kedvelem. A főiskolán két táborra osztódtunk. Az egyik tábort Véra Chytilová hívei alkották, a másikat a Menzel-rajongók. Nem álltunk szemben egymással, de a két hangvétel végig kétféle irányvonalat jelentett számunkra. A menzeli humor, a menzeli költészet, úgy érzem, egy életre megfogott. Nem akarom utánozni őt, de azt kell, hogy mondjam: közelebb, mint ő, egyetlen rendező sem áll hozzám. Mihalkovot, Kusturicát, Lars von Triert és Luc Bessont szeretem még nagyon, de az első helyen nálam továbbra is Menzel áll. Karlovy Vary idei fesztiválján, ahol a külföldi filmkritikusok díját kapta a film, azt nyilatkozta: csendben, szinte észrevétlenül forgattak, az előzetes reklámot, a nagy csinnadrattát teljesen elkerülve. Netán a színészek miatt? Hiszen a szakma krémjével dolgozott. A már említetteken kívül Šimona Stašová, Eva Holubová, Emília Vašáryová, Bolek Polívka, Jaroslav Dušek, Stella Zázvorková is kivételes teljesítményt nyújt. Nagyon nehéz volt felállítani két ilyen családot. A megfelelő típusokon rengeteg múlik. Munka közben azonban nem szeretem a nagy felhajtást. Az elveszi az ember figyelÉn nem szoktam fékezni a . . színészeimet... \\ „Az időutazást mindig élvezem..." dem a próbákat. Ez dramaturgiai szempontból is fontos számomra, hiszen akkor még nem állítom be pontosan a jeleneteket. Szeretek mindent megbeszélni a munkatársaimmal. Fotókat, ilyen-olyan tárgyakat, kellékeket hozunk, hogy megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek majd összekötik a színészt és a figurát. És akkor eljutunk oda, hogy Mirek Donútil egyszer csak azt mondja: „Rendben, akkor én az édesapámat fogom játszani." Tehát megnevezzük a figurát. A személyes tapasztalatok, észrevételek mindig jól jönnek. Én nem szoktam fékezni a színészeimet, inkább koordinálom az együttműködésüket. Kodét úr például maga a csoda. Ragyog, villog minden megnyilvánulásával. Polívka egyszerűen zseniális. Stella Zázvorková élő legenda. Az ország kedvence. Holubová minden rezzenésével őszinte és hiteles. Kis színházakban tanulta meg a szakmát, aztán évekig sehol sem játszott. Feladta. Most, hogy visszajött, van miről beszélnie. Ha ilyen egyéniségek találkoznak, az mindig a munka előnyére válik. Besegít. Én meg igyekszem meghatványozni a képességeiket. A műszaki stáb is nagyon jó volt. Jan Malíŕ a legjobb cseh operatőrök egyike. Természetesen az ő tudása is rengetegetjelentett számomra. mét. Ezért inkább „félrevonulva" dolgoztunk. Úgy, hogy senki és semmi ne zavaijon bennünket. Hogyan irányította a színészeket? Ahány „nagyágyú", annyiféle módszer? Vagy az egész csapat még a forgatás előtt egymásra hangolódott? Nincs különösebb „színészvezető" módszerem. Én fontosnak tartom, hogy már a forgatást megelőzően szorosabb viszonyban legyünk. Ezért aztán három-négy nappal az első jelenetek rögzítése előtt elkezFiatal kollégái, Jan Svérák és Šaša Gedeon, akik a kilencvenes évek cseh filmművészetének meghatározó egyéniségei, minden egyes alkotásukkal a jelent tükrözik vissza. Ón mintha szembeszállt volna az idővel. A Süvölvényévek az ötvenes évek végét eleveníti fel, a Meghitt fészkek a hatvanas évek második felét, a Segíts, én segítek a megszállás éveit. Hol akar kikötni? Filmjeim forgatókönyvét mindig másoktól kapom. Šabach és Jar(Miloš Fikejz felvételei) chovský nagyszerű társaim. Szeretem a stílusukat, engem is leköt a mondanivalójuk. Az időutazást pedig, de ezt már említettem, mindig élvezem. Sokkal fontosabbnak tartom azonban azt, hogy olyan kérdésekről beszéljek, amelyek mindig érdeklik a nézőket. Az emberi kapcsolatok ugyanis nem változnak, csak a kor kulisszái. A Segíts, én segítek ötlete Petr Šabachtól származik. Ha a film cselekménye a német megszállás idején játszódik, akkor most műfajt vált? A Süvölvényévek ugyanis musical, a Meghitt fészkek tragikomédia, a Segíts, én segítek, gondolom, dráma lesz. Nem. Tragikomédia. Bolek Polívka, Jaroslav Dušek, Jiri Kodét és Šimona Stašová ebben is játszanak, de van két új csapattagom is: Martin Huba és Kassai Csongor. A történet középpontjában egy gyermektelen házaspár áll, akik a háború alatt zsidó gyerekeket mentenek, bújtatnak, és hogy eltereljék magukról a figyelmet, kollaborálnak. A környéken ezért mindenki gyűlöli őket, hiszen nem értik, illetve nem tudják, miért ez a „színeváltozás". Igen, ez is tragikomédia lesz. Tragikomédia a hősiességről, az elszántságról, az önfeláldozásról. A Meghitt fészkek most indul „hódító körútjára" Vancouverbe és Los Angelesbe. Decemberben Budapesten szerepel az Örökmozgó cseh filmhetének műsorán. Ön szerint miben rejlik a film hatalmas sikere? Talán abban, hogy a komédia és a tragédia elég közel áll benne egymáshoz. Milos Formán a nagy mestere ennek. Sírás és nevetés nála váltakozik a legeslegjobban. A Segíts, én segítekben ezt szeretném én is. Könnyeket csalni a szemekbe, és nyomban utána - kacagtatni.