Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-13 / 262. szám, szombat

10 KULTÚRA ­HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 13. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakuk fészkére sz. 19 A windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly sz. 19 Az oroszlán télen v. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hófehérke v. 14.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi v. 16 (vendégjáték Ipolynyéken) NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Gyilkosságok és gyengédségek sz.19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Deep Blue Sea (am.) szombat, vasárnap 20.30 Dilisek vacsorája (fra.) sz., v. 16, 18 Star Wars: Baljós árnyak (am.) v. 13.30 TATRA: Európai Filmek Fesztiválja OBZÓR: Elizabeth (ang.) sz., v. 15.30, 18,20.30 MLADOSŤ: Meghitt fészkek (cseh) sz. 15 v. 15,17.30, 20 Európai Filmek Fesztiválja YMCA: A 13. harcos (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Deep Blue Sea (am.) sz., v. 18, 20.30 A 13. harcos (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 901-es FILM­KLUB: Bálványrock (ang.) sz. 20 CHARLIE CENTRUM: Mint a hur­rikán (am.) sz., v. 17.30 Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 18.30, 20.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) sz., v. 18 Widows Peak özvegyei (ang.) sz., v. 20 Pókerarcok (am.) sz., v. 18.15 KASSA TATRA: Deep blue sea (am.) sz., v. 16,18,20 Egy bogár élete (am.) v. 14 CAPITOL: Deep Blue Sea (am.) sz., v. 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Dilisek vacsorája (fra.) sz., v. 16, 18, 20 DRUŽBA: Pókerarcok (am.) sz., v. 15.45, 18, 20.15 IMPULZ: Kárna Szútra (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Thomas Crown ügy (am.) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Én miért nem? (fra.) sz., v. 16.30 Go (am.) sz., v. 19.30 SLOVAN: Sztárom a párom (am.) sz. 19 A varázsgyű­rű (szl.) v. 15 GALÁNTA - VMK: Áz elveszett paradicsom visszatér (cseh) sz., v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Pikáns kísértés (ara.) sz., v. 19 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Zimmer Feri (magy.) sz. 18 Régi idők focija (magy.) v. 18 GYÖR CINEMA CITY: Bigyó felügyelő (am.) 12.15,14.15 Állj, vagyjövök! (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Sztárom a párom (am.) 17.10, 19.50, 22.30 A 13. harcos (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Csillagok háborúja (am.) 12, 14.30, 17,19.45, 22.20 Az átok (am.) 12, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Fergeteges for­gatás (am.) 12.15,14.15,16.15,18.15,20.15,22.15 A tábornok lá­nya (am.) 11, 13.30, 18 Apa fej (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Mocskos zsaruk (am.) 15.45, 20.15, 22.30 Oltári nő (am.) 11,13.10,15.30,17.50, 20.10, 22.30 Dilisek vacsorája (fra.) 12,14,16,18, 20, 22 A megfeszített festő, Dúdor István meg nem élt ötvenedik születésnapjára valahol a lét és nemlét határán Megrepedt szíven bronzkereszt már csak a képei meg az emlékek maradtak. Van a lakásomnak egy helye, ahonnan már soha nem megy el. Amikor gondolatban vele vagyok, ott ül a padlón. Fejét az ajtófélfá­nak támasztja, úgy figyel, amikor róla írnék. Homlokán a szentek szelídsége, szemében a soha nem szűnő döbbenet, arcán a kesernyés mosoly, száján a számonkérés. így látom, amikor elmegyek hazulról, így nézem, ha megjövök. Nagyrit­kán tőle - Gömörből - ide, hozzá. Egyáltalán, ki mondhatja meg bi­zonyossággal, hogy amíg érzékeim igazolása szerint a sírjánál téblá­bolok, ő nem bolyong-e valahol éppen ebben a szobában. Mit ke­resne itt? Talán engem, talán a so­ha ki nem mondott érzéseket, amit csak azok érezhetnek, akik elsza­kadtak valamitől, s a szülőföld vonzása alig észrevehetően csök­kent számukra, mígnem végleg megszűnik létezni, mígnem elen­ged a világmindenségbe. Univer­zumból univerzumba. Gömör so­kunknak jelenti a világegyetemet, és sokunknak jelenti a biztos pon­tot a világegyetemben. Neki is ezt jelentette. Mégsem volt gömöri festő, ahogyan állítják róla. Több volt, sokkal több. Neki a táj maga volt a csillagos ég. A falut angyalok lakták, az utcán a sátán kószált. Életét szüntelenül az égi és a poko­li szárnyalások és zuhanások kö­zött élte. Ezerszer megfeszült, majd végül egy lator megfeszítet­te. Vágyott a szelíd angyaljátékok­ra, s küzdött a pokol urával. Képe­in őket és magunkat láthatjuk, meg Dúdor Pistát, a festőt. Tudta, hogy véletlenszerűen szüle­tett Deresken. Bárhol született vol­na, ugyanaz a világmindenséggel birkózó művész lett volna. Tudta, hogy Gömör lehúzta, tudta, hogy a világ Prágában kezdődik. Voltak segítői, biztatói és nem utolsósor­ban tanítói. A provincia és a globa­litás kavargott, fortyogott benne. Festményein, rajzain mindig az el­lenpontok között feszülő teljessé­get mutatta meg. Prága, ahol ta­nult, mint város igazából ritkán je­lent meg a képein. Gömör viszont annál gyakrabban. A fenn és a lenn szünet nélküli hullámzása dobálta. Mint helyek, ezek is ellenpontok Dúdor István: Festő holdbéli lovassal voltak az életében. Nézve és látva a legtöbbször fehér papírra fekete tussal rajzolt tájakat, mindig a fes­tő teljességigénye, a kimondhatat­lan vonzódások, kapcsolatok szülte érzelmek és gondolatok láthatóak bennük. Utálta az árvaság okozta ellehetet­lenítő magányt. Mindig beszélge­tett volna, amikor hallgatni akar­tak körülötte, s hallgatott, ha be­szélgetőtársra akadt. Senki sem tudja, miként viszonyulna ahhoz, hogy most ötvenéves lett ő, akiben a gyermeki tisztaság rövid élete vé­géig megmaradt. Lenne-e a napok­ban gyűjteményes kiállítása? Sze­retnék-e ennyien akkor is, ha meg­marad a mai kellemetlen kérdések ugyanolyan könyörtelen megfo­galmazójának, mint volt harminc­évesen? Gondolnának-e rá ösztön­díjbizottságok? Megvennék-e most is drága pénzen a festménye­it azok, akik olykor áron alul, néha a pillanatnyi mámorral fizettek ér­tük? Egyáltalán ki tudhatja, meny­nyit ér ma Dúdor István festőmű­vész egyetlen festménye? Lehet, hogy valamennyi ostoba kérdés, mert a szakértők, s mi a fe­ledékenyek, régóta tudjuk a vála­szokat. A tények azonban könyör­telenek: Dúdor István ötvenedik születésnapjára megnyitnak majd egy kiállítást. A kérdéseket nem tesszük fel helyette. Az ösztöndíja­kat máshol, másoknak osztogat­ják. Képeket a lélek pénzzel teli si­vatagában senki sem vásárol. Mindig a legszebb szándéka­inkat rontjuk el. Az Istentől valókat. Az erekben kavar­gókat, a sejtfalakra tapadó­kat, a sejtmagokban nevelte­ket, a génekben átörökítette­ket, a mélytudatunkban ful­doklókat. DUSZA ISTVÁN Csak a jót ronthatjuk el, csak azt tehetjük rosszá. A rossznak rossz a lényege. Amikor az évek óta bennünk pislákoló eltökélt jó szándék mégis beléfullad a min­dennapok feneketlen mocsarába, egyetlen pillanat alatt rádöbbe­nünk: ismét a poklok kapujához került lelkünk közelebb. Amikor Dúdor Pistáról gondolko­dom, mindig lelkiismeret-furda­lásom van. Az ötvenedik születés­napján is csak az önvád tör fel­színre az emlékezés könnyeiben. Nem szégyellem: mindig maga­mat siratom, a számára már sem­mit sem számító árvaságunkat. Amíg élt ő is árva volt közöttünk. Nem magányos, mert az ő lelké­ben népes sereglet vonult szünte­len. Ma már sok barátja volt. Soha annyi verset nem írtak festő­höz, mint őhozzá. Ennek ellenére nagyon árva volt közöttünk. Ve­lünk volt, közöttünk élt, és ma A szív alakú sírkő, mintha az égből zuhant volna le a festő dereski sír­jára. (A szerző felvétele) Huszonöt éve halt meg Vittorio De Sica rendező Vasárnapig oktatási segédkönyvek nagy választéka 1999. december 13. '19 s 5 • POZSONY • ISTROPOLIS tel.: 07/ 529 64 440, 0903/ 445 710 1999. december 15. • 19® • ÉRSEKÚJVÁR • CK NÁBREŽNÁ tel.: 0817/ 400 468 1999. december 16. • 19 M • KOMÁROM • VMK tel.: 0819/713 550 1999. december 17.' 19 8 5 • PÁRKÁNY • VMK tel.: 0810/751 1108 KAZETTA ÉS CD ÁRUSÍTÁS A HELYSZÍNEN. A neorealizmus atyja Bibliotéka - hetedszer MTI-PANORÁMA Huszonöt éve, 1974. november 13­án halt meg Vittorio De Sica olasz színész és rendező, a neorealizmus egyik atyja. A filmesek A város fényei című ze­nés játékban figyeltek fel rá, s jólle­het már 1918-ban feltűnt a vásznon A Clemenceau-ügyben, filmszíné­szi pályája Az emberek milyen gaz­emberek című filmmel indult 1932­ben, és 150 szerep után ért véget. 1940-ben kezdett rendezni, első filmjeiben a főszerepet is ő játszot­ta. Érdekesség, hogy két korai alko­tását (Magdát kicsapják, Péntek Ré­zi) magyar „alapanyagból" forgat­ta. Már korai munkáiban is ismeret­len, „szűz arcokra" épített, olyan szereplőkre, akik „nem színészek, akiket még nem rontott meg a mes­terség és a gyakorlat". Roberto Rossellini mellett De Sica nevéhez fűződik az olasz neorealizmus meg­teremtése: a II. világháború utáni Olaszország életének, problémái­nak filmre vitele. A gyerekek figyel­nek bennünket (1943) című filmjé­ben kezdődött több évtizedes együttműködése Cesare Zavattini forgatókönyvíróval. A Fiúk a rács mögött (1946) című mozijában is a fennálló társadalom bűnösségét hirdette a magára hagyott gyere­kekkel szemben. Az 1948-ban forgatott, „az egysze­rű szenvedő embereknek" ajánlott Biciklitolvajok egy apa és fia kerék­párjuk keresése utáni kálváriáját ábrázolta. De Sicát az 1958-as brüsszeli világkiállítás keretében megrendezett filmversenyben ne­gyedikként választották a világ 12 legjobb rendezője közé, filmje pe­dig a „minden idők legjobb hangos­filmje" címet kapta. A Csoda Milánóban (1951) egy XX. századi „tündérmese", a szeretet filmje, amelyben a neorealizmus formai felfrissítésére tett kísérletet. Az 1952-ben készült A sorompók le­zárulnak (Umberto D.) a magányt és kiszolgáltatottságot tükrözi, egy nyugdíjas közhivatalnok portréjá­ban apjának állított emléket. De Sica 1952-60 közötti alkotásait az elbizonytalanodás jellemzi. Az amerikai koprodukcióban készült Termini pályaudvar a hollywoodi üzleti szellem és a neorealizmus pá­rosításának eleve reménytelen kí­sérlete, az epizódokból álló Nápoly aranya (1954) egy pirandellói tra­gikomédia megfilmesítését kísérel­te meg. A tetőben (1955) Zavatti­nivel még egyszer megpróbálták felidézni nagy neorealista filmjeik hangulatát, a régi sikert azonban meg sem közelítették. 1960-tól szinte évente rendezett, alkalmazkodott a filmipar és a kö­zönség várakozásaihoz több híres munkájában is. De Sica 34 filmjével számos nemzetközi kitüntetést nyert el, négy közülük a Fiúk a rács mögött, a Biciklitolvajok, a Tegnap, ma, holnap és a Finzi-Continiék kertje megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Óscar-díjat. ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Pozsony. Vasárnapig tekinthető meg az Incheba D pavilonjában a Bibliotéka '99 nemzetközi könyv­vásár, melyet éves rendszeresség­gel, immár hetedik alkalommal rendeztek meg. A szlovákiai könyvkiadók és könyvterjesztők által kínált kiadványokon kívül Magyarország, Csehország, Len­gyelország és Spanyolország könyvtermésének javából cseme­gézhetnek az érdeklődők. A vásá­ron 134 kiállító vesz részt. A Magyar Könyvkiadók és Könyv­terjesztők Egyesülete által összeál­lított magyar standon több mint hatvan kiadó könyvei találhatók meg, a színes albumok, a szépiro­dalom és a szakácskönyvek mellett elsősorban az oktatásban haszná­latos segédkönyvek nagy választé­ka kelthet érdeklődést. Ahogy azt Csunyi Zoltán, az MKKE képviselő­je elmondta, a magyar stand kíná­lata - például a magyar-szlovák jogi vagy a magyar-szlovák köz­gazdasági szótár - élénk érdeklő­dést keltett szakmai körökben is. Külön standon állít ki a Kalligram, ők elsősorban szlovák és cseh nyel­vű könyveiket kínálják - a vásáron már kapható új kiadványuk, Zá­vada Pál Jadviga párnája című re­gényének szlovák fordítása. A nemzetközi könyvvásárral pár­huzamosan zajlik a Pedagogika '99, az oktatási és tanszerkiállí­tás is. (as) Szemlélődés a hazai és külföldi könyvkiadók vásárán, amelyen magyar­országi kiadók és a Kalligram is jelen van (TA SR-felvétel) KORDA GYOR^W BALÁZS KÚRI/''Jk AZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN VÁRJUK EGYÜTT AZ ÜNNEPEKET! jlfcž­t mmm ^ Jp* ALEX TAMÁS • CSONGRÁDI KÁTA Wj KULKAJÁNOS • KOVÁCS KATI csak Pozion BOLDOG, BÉKÉS KARÁCŠONYTŕ a KOM ART Müv ésati Ügynökség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom