Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-12 / 235. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 12. KOMMENTÁR Az adóztatás határai PÁKOZDI GERTRÚD A pénzügyminisztérium a múlt héten elindította véleményeztetési körútjára a jövő évi állami költségvetés tervezetét. Abban a tudat­ban, hogy a parlamentbe kerülése előtt a törvényhozásra a költség­vetés szempontjából még több fontos törvény meghozatala, illetve módosítása vár. Egyebek között a gépkocsiadóról szóló törvényter­vezet megvitatása szerepel a tervben. A képviselők nagy való­színűséggel újabb maratoni ülésekre számíthatnak. Sejteni lehet pél­dául, hogy a gépkocsiadóról szóló törvényjavaslat teljes koalíciós tá­mogatásának víziója máris szertefoszlott. A Pavol Hamžík vezette Polgári Egyetértés Pártja ugyanis a minap bejelentette, ilyen törvény meghozatalát nem támogatja. Szociális megfontolásból teszi ezt, mert úgy véli, egy ilyen lépés következményei újfent a lakosságnak azt a rétegét sújtanák a leginkább, amely már az eddigi megszorító intézkedéseket is alaposan megszenvedte. Hamžíkék úgy vélik, az adóbevételek növelését inkább az adóhivatalokon kell számon kérni. Szerintük ugyanis az adó- és vámhivatalokban stb. sok az olyan hiva­talnok, „aki kapcsolatban van a múlt mesterkedéseivel". Érthető, hogy a költségvetési bevételek növelésén és a kiadások lefaragásán munkálkodó pénzügyminiszter asszony azonnal éles szavakkal tilta­kozott a gépkocsiadó tervezett bevezetése körül kirobbantott vita kapcsán. Szerinte a szóban forgó adó elvetésével újabb 2,5 milliárdot kellene lefaragni a költségvetési kiadásokból. Ilyen kiadáscsökkentés ellen viszont valószínűleg az összes tárca tiltakozna, hiszen vala­mennyi krónikus pénzhiányra panaszkodik. A költségvetés-tervezet­nek azonban nem csak ez a gyenge pontja. Némely elemzők szerint elsősorban azért szorul majd átdolgozásra, mert olyan bevételekkel is számol, amelyekkel a költségvetés-kidolgozás nemzetközi szabályai szerint nem számolhatna. A privatizációs bevételek 10 milliárd koro­nás csomagjáról van szó. Ha ez a csomag bennmarad a költségvetés­ben, fennáll a veszélye, hogy feléljük - mondják a szakértők. A 2000. év költségvetése a tizedik lesz a nyolcvankilences fordulat után ké­szülteknek. Fájó, hogy lényegében még mindig úgy készül, mintha az átalakulás elején tartanánk. Fájó, hogy a lakosságot takarékosságra buzdító és kényszerítő miniszterek többsége saját háza táján koránt­sem folytat takarékoskodó gazdálkodást. Nem a fölösleges hivatalno­ki helyeket szüntetik meg az államigazgatási szféra karcsúsítása so­rán, hanem olyanokat, amelyek hiánya már-már veszélyezteti egy­egy egészségügyi, oktatásügyi stb. intézmény tisztességes működését. Az adó- és költségvetési vitákban fellépő tárcavezetőknek az ilyen mesterkedések következményeiről sem szabadna megfeledkezniük. JEGYZET Részleges rabság A. KIS BÉLA „Egy amerikai reformer azt java­solja, engedjék haza minden hét végén - két napra, látogatóba - a hosszú börtönbüntetésre ítélt fe­gyenceket, mert a »tartós távollét lazítja a családi kapcsolatokat ­jelentette a rádió. Ez igaz: ha va­lakit gyilkosság miatt életfogytig elítéltek, a börtönből nem tud meghitt családi kapcsolatot ápol­ni az otthoniakkal. De ha minden szombat-vasárnap hazamegy: otthon nagy az izgalom... »Jön a papa« - ígérik a mamák a ha­szontalan gyerekeknek, akik jog­gal félnek a látogatástól, hiszen a papa minősített rablógyilkos. (Kitűnő vígjátéktéma, »Hétvége« címmel.)" Az idézet Márai Sán­dor naplójából való. Időszerűsé­gét az adja, hogy az utóbbi idő­ben szinte heti rendszerességgel borzolják a kedélyeket a szabad­ságoló elítéltek ügyei. Legutóbb egy gyilkosságért elítélt rab pár forintért nyakon szúrt egy idős asszonyt. A tv2 egyik műsorában egy ügyvéd a keresztényi megbo­csátás felől közelítette meg a je­lenséget, és a szabadságveszté­süket töltők jogai mellett kardos­kodott. Példának hozta fel II. Já­nos Pál pápát, aki megbocsátott merénylőjének. Arra azonban nem tért ki, hogy a fegyenceknek nem állna módjukban szaporíta­ni bűncselekményeiket, ha nem kapnának eltávozást. Ebben az esetben az áldozatok megspórol­hatnák az egyébként rendkívül jelentős felebaráti megbocsátást is. Az amerikai reformer 1966­ban közzétett ötletéből mára tra­gédiák özönét eredményező gya­korlat lett. Kérdés tehát, hogy mennyi szabadság jár annak, akit szabadságvesztésre ítéltek. Rág­hatják a körmüket a jogászok, meg a tollúk hegyét azok a bírók, akik az elengedjem, ne enged­jem? dilemmájával szembe­sülnek. .. Egyébként az ügyvéd felhívta a figyelmet arra is, hogy a börtönökben hiányzik az elítél­tekkel való tudatos foglalkozás, nem készítik fel őket a szabad­ságra, a társadalomba való beil­leszkedésre. Nagy tehát a civil szféra felelőssége is. Az emberi lélek ismerőinek egyre inkább be kellene hatolniuk a börtönfalak közé, hogy a lelkek mélyén leját­szódó folyamatoknak minél rit­kábban legyen hasonlóan szo­morú, másokat traumatizáló végeredménye. A szerző a Kálvinista Szemle munkatársa Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallősi Béla - kultúra- (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Arra igazán nem számítottam, hogy a gazdasági csoda a gazdasági csőddel egyenlő (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Terjedelmes „leleplező" írást kö­zöl a kassai vasmű volt vezetősé­gének manővereiről a napilap. A szerkesztőség birtokába került né­hány 1997-ben kötött szerződés másolata, melyek szerint a vasmű közvetve, egy bizonyos TT1 nevű lichtensteini székhelyű cégen ke­resztül vásárolta a szenet - Cse­hországból. Fizetett is rendesen, ám az ostravai kőszénbányáktói sorban érkeztek a panaszok, hogy a közvetítő nem fizet. Kiderült, hogy a TTI 315 millió koronás tar­tozást halmozott fel, ugyanakkor, „a súlyos adósságokkal küszködő" cég, 14 millió dollárt továbbított egy bizonyos VAS befektetési tár­saságnak, amely kassai székhelyű. Érdekesebb azonban, hogy a tár­saság a Kelet-szlovákiai Vasmű részvényeinek 11 százalékát bir­tokolja, mellesleg a nagylelkű átutalgatások idején ifj. Alexander Rezešúlt a VAS felügyelő tanácsá­ban. Öt később egy bizonyos Pavol Miškov követte, aki a TTI egyik kulcsembere. Kína gazdasági fejlődése megállíthatatlan, hatalmi pozíciója azonban még szűkebb térségében sem biztosított Peking az USA babérjaira tör Pekingben soha nem látott pompával ünnepelték a Kí­nai Népköztársaság megala­kulásának ötvenedik évfor­dulóját. Az elmúlt fél évszá­zad alatt a Föld legnépesebb állama bonyolult fejlődésen ment keresztül. ONDREJCSÁK RÓBERT A hosszú polgárháborútól és a Ja­pán megszállástól tönkrement or­szágnak el kellett viselnie Mao Ge­tting összes őrültségét, a „Nagy ug­rástól" a „kulturális forradalomig", amelyeknek a kommunizmus bűne­it feldolgozó könyv alapján több mint 60 millió áldozata volt. A Mao­korszakot követő reformok (1977­től) újjászervezték és növekedési pályára állították a gazdaságot (a kemény diktatúra megmaradt), aminek következtében mára Kína nemzeti összterméke eléri a 980 milliárd dollárt (hetedik a világon). A kínai gazdaság növekedési üteme (évi 7-8 százalék) az egyik legmaga­sabb, és jóval meghaladja a jelenleg legtöbbet termelő Egyesült Államok 3 százalékos növekedési rátáit is. Peking nemzeti összterméke 2020 után eléri az USA szintjét. A helyzet hasonlít Nagy-Britannia 19. század második felében átélt traumájára. A szintén fölényesen vezető brit gaz­daságot lehagyta a német gazdaság. A súlypont eltolódását a hatalmi vi­szonyok megváltozása követte, amitől Nagy-Britannia napja lassan leáldozott, Németország pedig a 20. század elejére Európa vezető hatal­ma lett. Ezen a példán érzékelhető, hogy a termelési arányok hosszú tá­vú átalakulásának jelentősége hata­lompolitikai vetületeiben rejlik. Ide­ológiától függetlenül igaza volt Len­innek, aki érzékelte, az egyenlőtlen gazdasági növekedést ráta az, ami egyes hatalmak növekedéséhez és mások hanyatlásához vezetett. Ha nem következik be semmilyen rend­kívüli természeti vagy másféle ka­tasztrófa, esetleg belpolitikai zűrza­var, a jövő században Kína világha­talommá válik. A gazdasági fejlődés OLVASÓI LEVÉL Holló a hollónak... Az SZNP volt elnökét, Ján Slotát azért bálványozták a hívei, mert nacionalista, rasszista kijelentései buzdításként hatottak a szlovákiai idegengyűlölőkre, akik sokan van­nak. Anélkül, hogy felelősségre vonták volna. Amikor aztán az ugyanis magával húzza a katonai szektort. Az utóbbit a jeles külföldi egyetemeken tanuló diákok ezrei­nek hazatérése is gyorsítani fogja, akik többnyire az USA-ban sajátítot­ták cl a legújabb technikai ismerete­ket. A kínaiak önbizalma - gazdasá­guk ugrásszerű fejlődésén kívül ­ősi, ötezer éves civilizációra épül. A kínai gondolkodás alapja a saját ci­vilizáció magasabb rendűségébe ve­tett hit. Ennek megfelelően Kína tör­ténelmi fejlődése során csaknem mindig az általa ismert világ le­gerősebb országa és formális vagy informális ura volt. Ezt az állapotot az európai ipari forradalom kezdte ki, melynek következménye az öreg kontinens világuralma lett. Később a gazdasági arányok eltolódása, a két világháború és az Európán kívü­li világ robbanásszerű demográfiai növekedése hozzájárult Európa ha­talmának végéhez. Az utóbbi a kez­detektől fogva Kína erős oldala, hi­szen a távol-keleti ország mindig is a Föld legnépesebb országa volt. Nap­jainkban is ott él a Föld hatmilliárd­nyi lakójának csaknem egynegyede. Az elkövetkező évtizedekben Kína, miután elég erősnek érzi majd ma­gát, minden bizonnyal a világhatal­mi státusra fog pályázni. A globális hatalom előszobája azonban a regi­onális, Kína esetében a kelet-ázsiai hatalom elérése. Egyetlen nagyha­talom sem szállhat ringbe a világha­talmi pozícióért, ha saját „holdud­varát" nem képes befolyása alatt tartani. Példaként az USA 20. száza­di nemzetközi helyzetét említhet­nénk, hiszen minden Észak- és Dél­Amerikát érintő fontosabb kérdés­ben egyértelműen az amerikaiaké az utolsó szó. Ennek megfelelően Kína is igyekszik hasonló szerephez jutni Kelet-Ázsiában. Bár Peking nagyhatalom, a régió fölötti kínai hegemónia egyelőre inkább csak óhaj, mint realitás. Peking úgy érzi, be van kerítve, minden oldalról va­lós vagy potenciális ellenségek ve­szik körül (e helyzet kialakulásáért Kína sokat „köszönhet" Mao Ce­tung külpolitikájának is). Az elkö­vetkezendő évek során Kínának esé­lye van, hogy ezen a helyzeten vál­MKP már megsokallta, úgy látta, hogy Ján Slota ominózus kijelen­tései elegendők a képviselő men­telmijogának megvonására. De amikor a parlament elé került a dolog nagy nehezen, 88 képviselő Slota mellé állt azzal, hogy nem szavazott... Ez várható is volt, mert a közvélemény-kutatás azt igazolta, hogy a megkérdezettek nagyobbik fele egyetértett Slota elméletével, Budapest lerombolá­sával... František Mikloško azzal toztasson, mert szomszédaitól már most erősebb, vagy erősebb lesz. A kínai külpolitika mindig ügyesen ki tudta használni a nagyhatalmak vi­szálykodásait. Két nagyhatalom vi­szonyába az „ellenségem ellensége a barátom" jelszót alkalmazta, és mivel a 60-as években bekövetke­zett szovjet-kínai szakítás után a Szovjetunió jelentette számára a legnagyobb veszélyt, Peking 1971­től szorosan együttműködött az USA-val a szovjet fenyegetés ellen­súlyozásán. A Szovjetunió felbom­lását követően Amerika kizárólagos szuperhatalmi státusa sértette leg­inkább a kínai érdekeket, ezért Pe­king ismét Moszkvával működik együtt. A Peking-Moszkva tengely valószínűleg nem lesz hosszú életű. A két nemzet területének földrajzi találkozása óta most először az oro­szok a gyengébb fél, és hátrányuk valószínűleg egyre nagyobb lesz. Oroszország az úgynevezett „puska­A kínai gazdaság növe­kedési üteme évi hét­nyolc százalék. porhatalmak", tehát a fejlett hadi­technikát birtokló országok sorába lépett, óriási előnyhöz jutva az Eu­rópán kívüli nemzetekkel szemben. Kína gazdasági fejlődése ezt a tren­det is a feje tetejére állította. Mindez felébresztheti a kínai revizionista tö­rekvéseket (már Mao is 1,5 millió négyzetkilométert követelt a Szov­jetuniótól), aminek következtében Peking bejelentheti igényét a 19. század során az oroszok által elfog­lalt távol-keleti területekre. A kínai beszivárgás Szibériába már most re­alitás. A kínai-orosz viszonyt elmér­gesítheti a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok fölötti befolyás meg­szerzésére irányuló igyekezet mind­két ország részéről. A déli irányú kí­nai terjeszkedésnek egyik ottani or­szág sem lesz képes ellenállni. A le­gerősebb Vietnam, amely 1979-ben vereséget mért a kínai hadseregre, de az erőviszonyok azóta lényege­sen megváltoztak. Ha Kína erőtelje­érvelt, hogy nem lett volna okos dolog Slotát kiadni az igazságszol­gáltatásnak, mert bármelyik kép­viselő kerülhet még hasonló hely­zetbe, és ha egyszer precedenst te­remtenek, akkor mindenkinek fe­lelnie kell a szavaiért. Hogy a kép­viselőknek a parlamentben nem kell felelniük azért, amit monda­nak, ez valami újdonság. Ján Čarnogurský pedig azzal érvelt, hogy a nemzeti pártelnök mentel­mijogát azért nem függesztették sen próbálná kiterjeszteni befolyá­sát a délkelet-ázsiai országokra, ez egy indonéz-ausztrál szövetséget provokál, de ennek is csak amerikai segítséggel van reménye. Az ameri­kai támogatás az egyetlen reménye Japánnak is, mert Tokió stagnáló demográfiai mutatói és viszonylag (Kínához mérten) alacsony gazda­sági növekedése miatt a jövőben képtelen lesz ellensúlyozni az egy­szerre csodált és rettegett kontinen­tális óriást. Előfordulhat, hogy a kí­nai erő növekedésének hatására Ja­pán elfordul Washingtontól, és kül­politikáját teljesen átértékelve „be­hódol" Kínának. Peking legkomo­lyabb kontinentális ellenfele India, az előrejelzések alapján az ország gazdasága a jövő évezredben erőtel­jes fejlődésbe kezd (jelenlegi növe­kedési üteme 6 százalékos, ami szin­tén magas), és népessége is megha­ladja a kínait. Elkerülhetetíennek látszik az amerikai-kínai ellentét is, a washingtoni külpolitika deklarált prioritásai közé tartozik ugyanis az USA hatalmát veszélyeztetni képes regionális hatalmak felemelkedésé­nek megakadályozása. Kína pedig pontosan ebben az irányban tart. Ha Washington a jövőben - termé­szetesen a NATO fenntartása mel­lett - szorosabbra fűzné kapcsolata­it Moszkvával és Újdelhivel, tehát a Kínát leginkább korlátozni képes erőkkel, valamint támogatná Indo­nézia és Ausztrália szövetségét és Vietnamot, akkor lehetséges lenne Peking egyre növekvő erejének el­lensúlyozása. Az ötvenéves Kínai Népköztársaság óriási lehetőségek­kel és potenciális erővel rendelke­zik, melynek kiaknázása a jövőben teljesen átformálhatja a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi rendszerét. Ha Kínában megváltozik a rendszer, még az sem biztosíték a konfrontá­ció elkerülésére. A nagyhatalmi po­litika ugyanis a kínai civilizáció lé­nyegéből ered. Ezért nem valószínű, hogy ha Kína a világ legerősebb or­szága lesz, bármelyik pekingi kor­mány lemondana a hatalmi érdekek érvényesítéséről. Mindenesetre na­gyon érdekes lesz ötven év múlva visszatérni a témára. fel, mert az kedvezett volna az SZNP elnökének a párt most ese­dékes közgyűlésén. Ilyesmit halla­ni az ország igazságügy-miniszte­rétől! A közmondás azt tartja: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Én pedig azt kérdezem a nem szavazó 88 képviselőtől, hogy ha Slota helyén egy MKP­képviselő áll, akkor is tartózkod­nak a szavazástól? Nem hiszem! Katona László Beretke

Next

/
Oldalképek
Tartalom