Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-04 / 178. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÜJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 4. JEGYZET Egy szobor dilemmája VOJTEK KATALIN Erős szövetségesre találtak Dzurinda kormányfő szemé­lyében a Cirill-Metód-szobor komáromi felállításának szor­galmazói. Pontosabban:erős szövetséges lenne, ha nem egy magát demokratikusnak dek­laráló kormány feje lenne. De­mokráciában hatalmi szóval még a kormányfő sem állíttat­hat szobrot egy városban, ha annak önkormányzata más­ként dönt. Egy autoritatív rendszerben persze más a helyzet. Ott egy Mečiar típusú miniszterelnök ilyen-olyan megvonásokat helyezhet kilá­tásba, és a városatyák, ha nem akarják, hogy városuk elessen bizonyos fejlesztési lehetősé­gektől, vagy hogy üresen tá­tongjon a városkassza, előbb­utóbb beadják a derekukat. Szerencsére, ilyen eshetőség ma már nem áll fenn. Remél­hetőleg. Pedig de szép is lenne egy Cirill-Metód-szobor Komá­romban. És de jó is volna, ha mindenfajta ideológiai és poli­tikai ballaszt nélkül állíthat­nánk végre emlékműveket, szobrokat Szlovákia-szerte. Olyanokat, amelyek az esztéti­kai, környezetszépítő-gazdagí­tó üzeneten túl mást nem hor­doznának. Hacsak nem a hu­mánum, az emberi együvé tar­tozás, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés üzenetét: te a Kinek jó a tigrishalál SÓKI TIBOR Robert Remiáš és Ján Ducký után ismét merénylet áldozata lett valaki Szlovákiában. Vagy­is inkább valami. Mark, a szi­bériai tigris néhány napja ­iszonyatos kínok után - kile­helte ragadozóleikét, bundás társai pedig még mindig küz­denek az e világon maradásért. A küzdelem kimenetele igen­csak kétséges. Egyelőre nem tudni, ki győz, a tigrisek, vagy a szervezetüket romboló mé­reg. Míg az orvosok és jóakaró segítőik megpróbálják életben tartani a nagy macskákat, az ember azon töpreng, ki és mi­ért követett el ilyen szörnyűsé­get. A Markíza televízió egyik adásában elhangzott feltétele­zés, amely szerint a tettesek militáns természetvédők lehet­nek, elég sutának tűnik. Egy harcias állatvédő szinte min­denre képes, csak egyre nem. Arra, hogy állatot öljön. Egy veszélyeztetett faj egyedét. Ha a gondozót mérgezik meg, vagy a gazdát, akkor esetleg hihető lett volna a teória, de így semmiképpen sem. Egy mi­másságommal együtt elfoga­dod és tiszteled mindazt, ami nekem kedves és becses, és én ugyanezt teszem veled, mind­annyiunkjavára. De ugyan hol volt a szoborügy­ben demokráciára, toleranciá­ra, megértésre apelláló komá­romi Matica nemrég, amikor mindezeket sutba vágva a ma­gyar feliratokat távolították el a komáromi múzeum falairól? És hol volt akkor, amikor a magyarnak, szlováknak meg­különböztetés nélkül életmen­tő menlevelet adó Klapka szobrát pocskondiázta a nacio­nalista sajtó? De ott voltak a komáromi maticások a rend­szerváltás után nem sokkal azon a Komáromban rendezett nagygyűlésen, ahol kardcsör­tető magyarellenes hangok hallatszottak, és a kétnyelvű feliratokat sérelmező felszóla­lásokra reagálva Markuš úr, a Matica elnöke kaján vigyorral magyar folklórnak minősítette a magyarul is feltüntetett gim­názium szó pontos i-jét. Amíg az ilyesfajta intoleranciától nem képes megtisztulni a Matica, félő, hogy a Cirill­Metód-szobor előtt sem hang­zana el más, ami nem kívána­tos összetűzésekhez vezethet­ne. Ezért egyelőre valóban jobb lenne, ha a szobrot a vá­ros által felajánlott helyre, a katonatemplomban vagy köz­vetlen környékén helyeznék el. Talán a hely keresztény türe­lemre és szeretetre szólító szelleme olyan gondolatokat sugallna a szoboravatóknak, amelyek egyedül méltóak a két nagy szent, Cirill és Metód tisztelőihez. litáns természetvédő legfeljebb arra lett volna képes, hogy elfűrészelje a rácsokat, és sza­badon engedje a cicákat. A merénylőt minden bizonnyal más szándék vezérelte. Nem lenne például meglepő, ha ki­derülne, hogy a modern, tigri­sirtó Lucrecia Borgia ukránul vagy oroszul beszélte meg tár­saival, milyen mérget is hasz­náljanak. A tigrisek közt ugyanis ott vannak a Markíza televízió által elkeresztelt álla­tok is - Mark, a már elpusztult cica ezek egyike -, s egyes je­lek arra utalnak, hogy keleti betolakodók vetettek szemet a Rusko-birodalomra. A tigrisek halálát talán „finom" figyel­meztetésnek szánta valaki. Mint Francis Ford Coppola emlékezetes filmjében, a Ke­resztapában. Ott don Vito Cor­leone levágatta egy producer kedvenc lovának fejét, hogy így erőszakoljon ki tőle egy szerepet saját kegyeltje számá­ra. Előfordulhat, hogy valame­lyik itteni Viktor Korleonovics Korleonov a tigrisek megölésé­vel akart kicsikarni valamit va­lakitől. Akár Pavol Ruskótól, akár az állatok tulajdonosától. Ez persze csupán logikai játék­ra épülő feltételezés, de mint oly sokszor, talán most is van mögötte valami. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norben (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), Sidó H. Zoltán-gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant I jlla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzün k meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk /»///<11(1 ii muu 1 l Ul/íl i iii [ ľ , II * 11 11 < 11 , ŰPŰP« ib Bár a mi csészealjunk meglehetősen gyorsan száll fel, Szlovákia fölött repülve mégis azt mutatják a műszerek, hogy itt az árak még gyorsabban emelkednek (Peter Gossányi karikatúrája) Éppen egyidős az évszázaddal Queen Mum, Nagy-Britannia anyakirálynéja Eseménydús életpálya A brit anyakirályné, a nép nyelvén Queen Mum, avagy a „nemzet anyja" ma ünnep­li 99. születésnapját. Egy­idős a századdal. MTI-PANORAMA Születésekor még Viktória király­nő uralkodott, amikor a Föld egy­negyede a brit birodalomhoz tar­tozott, megélt két világháborút, a század társadalmi felfordulásait, technológiai forradalmát, és az új évszázad küszöbén, amikor sokan már a monarchia jövőjét is meg­kérdőjelezik, az anyakirályné bá­mulatos életerőről tesz tanúságot. Két csipőprotézisa ellenére tavaly októberben a két világháború ál­dozatainak emléknapján egy teljes órát töltött állva a Westminster ka­tedrálisban háborús veteránok kö­zött. Az utóbbi éveknek a királyi család hírnevét megtépázó esemé­nyei ellenére az anyakirályné vál­tozatlanul a nemzet kedvenc nagy­mamája. A potenciális ellenséget is azonnal lefegyverző bája, elnéző, nagymamás mosolya közmondá­sos. Hollywoodi filmcsillagokat megszégyenítő PR-zseni. Elisabeth Angela Marguerite Bo­wes-Lyon egy skót földbirtokos lá­nyaként látta meg a napvilágot. A yorki hercegnek, a későbbi VI. Györgynek háromszor kellett meg­kérnie a kezét, mire igent mondott. A herceget később, noha nem volt kedve hozzá, királlyá koronázták, miután bátyja, VIII. Edvard egy el­vált amerikai asszony kedvéért le­OLVASÓI LEVÉL Hogyan a gyakorlatban? Nagy volt a titkolózás, mielőtt a parlament elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Most nagy a zűrzavar, főleg értelmezé­se körül. Az egyik oldalon azt hal­lani, hogy a törvény bővíti nyelv­használati jogainkat a hivatalos érintkezés során. A másik oldal azzal érvel, sokkal kevesebbet nyújt, mint amennyit a korábbi ál­lapotok lehetővé tettek. Az úgyne­vezett szlovák demokrata baráta­ink váltig hangsúlyozzák, hogy az elfogadott kisebbségi nyelvhasz­nálati törvény összhangban van a szlovák alkotmánnyal és a nem­zetközi dokumentumokkal. Ez va­lóban így van, de azt már nem te­szik hozzá, hogy annak szellemi­sége ennél sokkal többet megen­ged. Ha a törvényt a nemzetközi mondott a trónról. A The Times na­pilap szerint VI. György neki kö­szönheti, hogy félénk, dadogó, megmosolyogni való emberből vé­gül is elismert uralkodó lett. Még yorki hercegnőként - szakítva a korábbi udvari merevséggel - fel­találta a kötetlen sétát, miközben szóba elegyedett az emberekkel a tömegben, mintha világ életükben ismerte volna őket. 1940-ben, Lon­don bombázásakor nem volt haj­landó Kanadába küldeni lányait, Erzsébetet (a mostani II. Erzsébet királynőt) és Margitot. A Bucking­ham-palotát ért bombatalálatok után kijelentette: Most legalább az East End (az egyszerű emberek) A királyné úgy fejbe vágta esernyőjével, hogy az eltörött szegényen. szemébe nézhetek. A monarchia népszerűbb volt, mint valaha. Az emberekkel való bánásmódban egyszer fogott mellé, amit később élete legnagyobb tévedésének ne­vezett: Dél-Afrikában járva egy zu­lu harcos hirtelen gépkocsijához lé­pett, a meglepett királyné pedig úgy fejbe vágta esernyőjével, hogy az eltörött szegényen, pedig csak ajándékot akart átadni. Még csak 51 éves volt - és 16 éve királyné -, amikor megözvegyült, és férjét egy kenyai szafáriról hazahívott lánya követte a trónon. A gyász és rövid skóciai magány után azonban maga is nekivetette a vállát a királyi sze­kérnek: gyárakat nyitott meg, hajó­dokumentumok fényében vizsgál­juk, megállapíthatjuk, hogy az messze elmarad az ezektől és saját elvárásainktól is. Döntöttek ismét valakik rólunk, nélkülünk, mint már annyiszor. Kaptunk egy „kira­kattörvényt". A törvény nem jó sem a szlovákoknak, sem a ki­sebbségeknek. Nem kötelez úgy, mint az 1994-ben elfogadott „táb­latörvény", majdnem mindenhol feltételes módban fogalmaz, úgy, hogy lehet is, de nem muszáj. így valószínűleg ki leszünk szolgáltat­va a hivatalok, hivatalnokok sze­szélyeinek. Mivel e joggal való élést a törvényhozó a polgárra bízza, számít közömbösségünkre. Az elfogadott nyelvhasználati tör­vény feszültségek forrásává is vál­hat a többségi nemzet és az itt élő kisebbségek között. Ilyen forrás lehet jogaink bővítésének felveté­se. Lám-lám, ezek a magyarok nem férnek a bőrükbe, adhatunk nekik bármit, egyre többet akar­nak. Ekképpen az úgynevezett kat bocsátott vízre, fákat ültetett és igyekezett kisugárzását a lehető legszélesebb körben érvényesíteni. A The Times írása szerint az anyaki­rályné bája valódi, de ártalmatlan mosolya megtévesztő is lehet. Igen kemény, sőt kíméletlen is tud lenni és megköveteli helyét a Nap alatt. Mintegy negyven fős személyzetet foglalkoztat, akik éjfélig is glédá­ban állnak. Különösen kedveli a ló­versenyt. Egy vidéki háza, egy kas­télya, két palotája, és számos ver­senylova van. Az évi 643 ezer fon­tos nyugdíjából időnként nem tud kijönni, ilyenkor lánya, a királynő segíti ki zavarából. Állítólag szereti a gint és a pezsgőt, egy udvaronc szerint ő a gin legjobb reklámhor­dozója. Az anyakirályné a hírek sze­rint a kezdeti rokonszenv után Dia­na hercegnő legádázabb ellenfele lett a királyi családban. Udvarhöl­gyek emlékezete szerint egyszer os­tobának nevezte, mivel - mint mondta - tudhatta volna, mi vár rá a trónörökös oldalán. Károly her­ceggel bizalmas a viszonya, a trón­örökös mintegy pótmamára talált benne, mivel kapcsolatát saját any­jával meglehetősen hűvösnek mondják. Naponta találkoznak, és ha a nagymama telefonál, Károly herceg hivatalos alkalmakkor is fél­revonul egy sarokba mobiljával. Az anyakirályné születésnapját csa­ládi körben ünnepelik, de lesz két ki­sebb katonai parádé is díszlövések­kel. Tiszteletére augusztus közepén 12 gyarmat, illetve egykori gyarmat - atlanti- és csendes-óceáni szigetek - bélyegkollekciót bocsát ki „Az a­nyakirályné évszázada" címmel. magyar kártya bármikor kijátsz­ható lesz. A kisebbségi nyelvhasz­nálati törvénynek van azonban egy nagy pozitívuma. Először is­meri el az itt élő magyarság anya­nyelvét hivatali nyelvként. S ezzel elismeri fizikai ittlétünket is. Tu­domásul kell venni, hogy a jelen­legi szlovák társadalom ennyire tűrőképes a másság iránt, mint amennyit a nyelvhasználati tör­vény által nyújtott nekünk. Hogy ez a törvény hogyan fog megvaló­sulni a gyakorlatban, az rajtunk is múlik. A veszekedések és az egy­másra mutogatás helyett higgad­tan le kell ülni, mérlegelni, milyen lehetőségeket nyújt számunkra a nyelvhasználati törvény. Olyan íratlan szabály is létezik, hogy amit a törvény nem tilt, azt lehet. A nemzetközi dokumentumok is előnyt élveznek a szlovák jogrend­del szemben. Ezen kellene mun­kálkodni, de sajnos, egyelőre nagy csend honol ezen a vonalon. A Magyar Koalíció Pártjának vannak TALLÓZÓ PRAVDA A baloldali napilap írása beszámol a detvai járásbeli Látkyn múlt hé­ten történt magyarellenes ese­ményről, megszólaltatva a két érintett felet. A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági szövetkezete 64 gyermeknek szervezett kirán­dulást Látkyra, ahol a turistaszál­láson néhány vágbesztercei mun­kás vérfürdővel fenyegette meg a magyarul beszélő diákokat és a pe­dagógusokat. A kirándulást szer­vező Vass Bernadett a lapnak el­mondta, az egész kirándulásra ár­nyékot vet az infarktussal végződő durva szópárbaj. A turistaszálló vezetője viszont úgy vélekedik, hogy az ott elszállásolt gyerekek­kel nehéz dolga volt. Szerinte amit azok a nebulók tettek, az már nem tartozott a pajkosság kategóriájá­ba. Hozzátette, a gyerekekre fel­ügyelő tanárok panasza alapján kérdőre vonta a rágalmazással meggyanúsított munkásokat, akik viszont azt mondták, ők csupán az éjszakai csend megőrzésére figyel­meztették a diákokat. IRANSI1VANIA JOURNAL Mihai Ladaru, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke „elmagyarosí­tott románokat vett észre" a fehér­egyházi Petőfi-emlékünnep ma­gyar hivatalosságainak soraiban. Erről a román napilap tegnapi szá­mában ad hírt, a pártelnök kijelen­téseit idézve. „Elmagyarosított ro­mánok" jönnek Romániába, hogy „leckét adjanak demokráciából" ­így Ladaru. Az egyes résztvevők ne­veinek etimológiai elemzése során a képviselő arra a következtetésre jutott, hogy „Patrubányi Miklós, a Magyarok Világszövetségének el­nökhelyettese elmagyarosított ro­mán". Ladaru azt fejtegette továb­bá, hogy a Magyarországról érke­zett egyik polgármesternek a neve Fecsor, ami legénykét jelent romá­nul. A politikus „román-, német- és szlovákellenesnek" tartja Petőfit az Élet vagy halál című verse miatt. BLIC Szlobodan Milosevics jugoszláv el­nöknek a hágai nemzetközi tör­vényszék elé állítását sürgette hétfő este Artemije szerb ortodox püspök, aki első ízben jelent meg a Szövet­ség a Változásokért elnevezésű el­lenzéki tömörülés egyik tüntetésén. A rasjka-prizreni ortodox püspök erről egy nyugat-szerbiai városban tartott többezres megmozduláson beszélt. Artemije úgy vélte, hogy a főként albánok lakta dél-szerbiai Koszovó tartományt nem a jugo­szláv haderő kivonulásáról idén jú­niusban kötött egyezménnyel „ad­ták fel", hanem tavaly februárban, amikor a belgrádi vezetés erőszak­hoz folyamodott a koszovói problé­mák megoldása érdekében. Szerin­te a tartomány még nem veszett el végérvényesen, egy szerbiai rend­szerváltással és demokratizálódás­sal még megmenthető. választott szervei, parlamenti kép­viselői, polgármesterei, önkor­mányzati képviselői, a civil szer­vezetekről nem is beszélve. Eze­ken keresztül kell(ene) kidolgozni a törvény gyakorlati alkalmazásá­nak egységes modelljét, főleg az önkormányzatok szintjén. Meg kell(ene) szerkeszteni az önkor­mányzati szinten használható két­nyelvű iratok mintapéldányait, és kinyomtatni azokat. Sajnos, a rendszerváltás (?) óta eltelt tíz esztendő nem hozta meg az itt élő magyarság számára azokat az eredményeket, melyeket joggal el­vártunk volna. Helyzetünk, tiszte­let a kivételnek, évről évre rosz­szabbodik, főleg gazdasági téren zuhanunk egyre mélyebbre. Azt mondja a költő, nyelvében él a nemzet. Hogy ez így legyen, ah­hoz enni - vagyis a mindennapi kenyér biztonsága - is kell. Egyik a másik nélkül nem megy. Németh Géza Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom