Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-26 / 197. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 24. PANORÁMA 2844 Németh Ilona Headlands Experience etc. című kiállításáról, amely a pozsonyi Medium Galériában látható Egyértelmű, tiszta gesztusokkal Pozsony. A Headlands Experience etc. című kiállí­tás annak az eredményeként jött létre, hogy Németh Ilona tavaly megnyerte a The Foundation for a Civil Society által támogatott Az év legjobb fiatal szlovákiai képzőművésze versenyt, s győztesként lehetőséget ka­pott, hogy három hónapot Amerikában, pontosabban a sausalitói Headlands Center for the Artsban töltsön. TALLÓSI BÉLA A verseny szabályai szerint az év legjobb fiatal képzőművésze visz­szatérése után kiállításon mutat­hatja be a tengerentúlon szerzett tapasztalatait. A Medium Galériá­ban rendezett kiállításon, amely­nek kurátora Katarína Rusnáková művészettörténész, Németh Ilona a Sausalitóban készült rajzait, az ott bemutatott installációjának re­konstrukcióját, Pódium című ins­tallációját, illetve azt a projektjét tárja közönség elé, amellyel a ve­lencei biennáléra pályázott. „Ez a kiállítás nem Amerikáról szól, mert ahol én voltam, az egy nemzeti park, az viszont nem azo­nos Amerikával - mondja Németh Ilona. - Egy csodálatosan szép he­lyen laktam, ahol a természet na­gyon intenzív, és ez óriási hatással volt rám. A kiállított rajzok, instal­lációs tervek ott készültek, az otta­ni hatásra, és amikor hazajöttem, úgy éreztem, nem lesz módomban megvalósítani őket, mert itt egé­szen más közegben élek. Ha az amerikai tapasztalataim valami­kor vissza is köszönnek a munká­imban, az biztosan nem lesz olyan egyértelmű, hogy igen, ez Amerika vagy ez amerikai hatás. Az instal­lációk mellett most kivételesen azért állítottam ki rajzokat is, mert így azért mégiscsak megmutatha­tom, hogy mi az, ami odakint fog­lalkoztatott. Ezeknek a terveknek a közönség elé tárása azért is érde­kes, mert esetenként arra is kíván­csi a néző, hogy hogyan készül egy-egy alkotás. A rajzokat nézve az alkotófolyamat is nyomon kö­vethető egy kicsit, illetve a kulisz­szatitkokból is feltárul valami. So­kan kérdezik például, tud-e rajzol­ni az a művész, aki döntő mérték­ben installációkat készít. Hogyne tudna, hiszen előbb minden mun­kámhoz tervrajzot készítek. Csak nem mutatom meg senkinek. Mert az alkotás attól izgalmas, hogy ma­gamban őrizgetem a terveimet, és csak a kész munkát tárom mások elé. Ha felfedném a terveimet, ak­kor soha többé nem tudnám meg­„Ezzel az installációmmal lehetőséget adtam volna, hogy az ember belenézzen a saját gyomrába." (Somogyi Tibor felvétele) valósítani, kivitelezni őket. Ezeket az amerikai rajzaimat azért mer­tem megmutatni, mert tudom, hogy ezekből soha nem lesznek installációk." Csukott terem, az ajtóba építve messzelátó, amelyen át egy külső épületfalat látunk. Ez az amerikai kiállítás rekonstrukciója. „Ezt egy speciálisan amerikai útjelzőtábla ihlette, amely arra szólítja fel az autópálya utasát, hogy álljon meg egy pillanatra, és nézzen körül, mert valami érdekeset láthat a kö­zelben. Számukra ugyanis abban a rohanó tempóban, amelyben él­nek, nem természetes, hogy meg­álljanak. De a táblát látva megte­szik, és elkezdik keresni a szép tá­Amerikában egy puszta, üres műterembe hívtam meg a nézőt. jat vagy természeti jelenséget, ahol, illetve amelynél érdemes el­időzni. Engem ez annyira megfo­gott, hogy elhatároztam, az ottani kiállításomon én is megállítom az amerikaiakat. Egy puszta, üres műterembe hívtam meg a nézőt, ahol az égvilágon semmi sem volt. Csak egy messzelátó a falba be­építve. Aki abba belenézett, az egy távolabbi, másik épületben kivite­lezett installációmat láthatta. Itt Pozsonyban egy épületen belül ol­dottuk meg ugyanezt. Itt az egyik terem zárt ajtajába építtettem be a messzelátót, s azon keresztül néz­ve az ember olyasmit érzékel, mintha egy szomszédos épület külső falát látná. Ezáltal egy érde­kes játékkal társul a hatás, hiszen, aki ismeri a Médium Galériát, az az eszével tudja, hogy az ajtón tűi egy másik terem van, s mégis vala­mi olyasmit észlel, hogy kilát a sza­badba." Egy makett - ez a kiállítás harma­dik része -, amely a velencei bien­nále projektjeként készült. „Ez szintén amerikai vonatkozású, hi­szen az ötlete ott született. Miután visszajöttem, megkeresett Kata­rína Rusnáková, hogy pályázzunk a biennáléra, és a herlandsi rajzok közül választottunk ki egy tervet. Azért azt, amelynek a makettjét bemutatom, mert a velencei bien­náléra, ahol rengeteg kiállítás van egymás mellett, olyan műtárgyat kell létrehozni és elvinni, amely egyetlen gesztus csupán. Ha az ember Velencében, ahol olyan mérhetetlen tömegű információ van jelen, rezonálni akar a közön­ségben, akkor azt csak egy világos mondattal érheti el. Úgy gondo­lom, az a testi belső tér, amelyet én elképzeltem, s amellyel lehető­séget adtam volna, hogy az ember belenézzen a saját gyomrába, olyan gesztus lett volna, amely megfogja a közönséget. Megfogja, hiszen olyan tapasztalatot nyúj­tott volna, amely egyébként nem elérhető. Nem mindennapi ugyan­is, hogy az ember bemegy egy kí­vülről fehér kockába, amelynek a belsejében gumiból, illetve plasz­tikus anyagból gyomor- és bél­bolyhok vannak, s ha közelít a bolyhokhoz, akkor azok mozgás­sal reagálnak, s valami olyasmi történik, mint amikor a gyomorba belekerül az étel." Prágában és Budapesten, a Ludwig Múzeumban már láthatta a közön­ség a Pódium című installációt, te­hát nem friss munka. „Egyrészt azért állítottam ki, mert a pozsonyi közönség számára új - mondja Né­meth Ilona -, másrészt úgy érzem, beleillik abba a képbe, amit a Medium Galériában kialakítot­tunk. Igaz, hogy a Pódium, amely­lyel bárkinek megadom a lehetősé­get, hogy tíz-tizenöt percig sztár­nak érezhesse magát, még az ame­rikai utam előtt készült. Viszont azáltal, hogy a sztárkultuszra utal, ez a munkám néz ki a leginkább úgy, mintha amerikai utam után alkottam volna. Ezért tartottam a bemutatását aktuálisnak." Beszélgetés Horján Viktorral, a Komáromi Jókai Színház új tagjával, akit Samuka szerepében ismerhettünk meg Elsőre belopta magát a nézők szívébe B. SIPOSS ILDIKÓ Horján Viktor, akit a Karnyóné­ban Samuka szerepében ismert meg a közönség, a múlt évadban vendégként szerepelt a komáromi deszkákon. Szeptembertől a Ko­máromi Jókai Színház színésze. Szabadúszó voltál, most viszont a Jókai Színház tagja lettél. Nem félsz a kötöttségektől? Inkább nyugodt vagyok. A szabad­úszó élet nagyon nehéz volt. Egy pályakezdőnek, akinek még nincs neve a szakmában, nem könnyű tartósan elhelyezkednie. Több színháztól i lehetőséget kaptam, végül a komáromi mellett döntöt­tem. Itt otthon érzem magam. ^ Még odaát is meg­állítanak olykor az emberek, „Sa­mukáznak". (( Döntésemben közrejátszott az elő­ző évad is. Szerettem a szerepei­met: Samukát, Muf Pottert, az ifjú Schwartzot, és a közönség is elfo­gadott, megszeretett. Hogyan telt a nyarad? Nyaralni nem voltam, csak strand­ra jártam. Patra, Komáromba, vagy „magyar" Komáromba. Még odaát is megállítanak olykor az emberek, „Samukáznak", és ezért érdemes dolgozni. Úgy látszik, ez­zel a szereppel beloptam magam a nézők szívébe. Nagyon vártam már az évadkezdést. Sokat úsz­tam, tornáztam, énekeltem - ké­szültem a munkára, mert kell az erőnlét. Közben Pozsonyban a Vesmírne gule (Űrgolyók) című új sorozatban szinkronizáltam. Tegnap a Szerelem című színmű olvasópróbáján vettél részt. Mit árulnál el az olvasóknak a szere­pedről? Egy ifjú költőt játszom a darabban. Ez a szerep egy kicsit más lesz, mint az eddigiek, de azért ő is kü­lönös figura. A sok különc után egyszer majd szeretnék végre egy teljesen átlagos embert is eljátsza­ni. Ennek érdekében kicsit „nor­malizáltam" a külsőmet, nincs orrbavalóm, fekete lett a hajam, és minden erőmmel és energiámmal az új évadra összpontosítok. I. Pozsonypüspöki Csemadok-nap Pozsony. A Csemadok Po­zsonypüspöki Alapszervezete 1999. augusztus 29-én, vasár­nap az I. Csemadok-nap kere­tében vendégül látja a magyar­országi Lippó, Ivándárda és Bezedek közös kulturális cso­portját. A vendégek a 8.00-kor kezdődő ünnepi szentmise után koszorút helyeznek el az iskolai emlékoszlopnál, vala­mint a Hősök szobránál. Műso­ruk 16.00-kor kezdődik a Vetvár Művelődési Házban. Be­mutatkozik az ifjúsági fúvósze­nekar és tánccsoport, valamint a felnőtt éneklőcsoport. A mű­sort követően éjfélig tartó ba­tyubál lesz. (cs) Hírharang kutatási beszámolókkal Amikor 1990 nyarán megje­lent a Hírharang első száma, sokan szkeptikusan fogadták a kezdeményezést. „Jó-jó, de lesz-e mindig anyag, amivel érdemes megtölteni egy ilyen tájékoztató füzetet?" Nos, az idő megmutatta, hogy lett - ír­ja a Hírharang X. évfolyama 1. számának előszavában Liszka József, a lap főszerkesztője. Ebben a számban többek kö­zött helyett kapott Bodnár Gyula interjúja Ág Tiborral, Keszeg István írása a komáro­mi RÉV-ről, L. Juhász Ilona méltatása a Katona László-em­lékkiállításról, a magyar muze­ológusok ipolysági tanácsko­zásáról szóló beszámoló, és megtalálhatók a Kutatási be­számolók, a Népzenei műhely, a Könyvszemle és a Figyelő ro­vatok is. (ú) saovtua Maws' Néprafil IsruuKo Fórum Téiwdstontfudomfiííyi Iníéíet EhoUglaiKAzpM Hírharang X, évfolyam Euripides drámája a gorsiumi parkban Tác-Gorsium. Euripides And­romakhe című drámáját mutat­ják be a gorsiumi régészeti park teátrumában az idei Gorsiumi Nyári Játékok keretében. Az előadás augusztus 28-án és szeptember 4-én lesz. A dara­bot Pap János rendezte, Andro­makhét, Hektor trójai hős özve­gyét Martin Mária személyesíti meg. Gorsiumban - ahol immár több, mint négy évtizede kutat­ják Alsó- Pannónia egykori val­lási és császárkultuszának ma­radványait - évente több alka­lommal antik szerzők műveit adják elő az erre az alkalomra szerződött színészek. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Múmia (am.) 15.30, 18, 20.30 KERTMOZI: Az élet szép (ol.) 20.45 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Múmia (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 Mátrix (am.) 17.30, 20 MLADOSŤ: Én miért nem? (fr.) 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17, 21 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 18.30, 20.30 Ronda úgy (am.) 19 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh-lengy.-fr.) 18 Briliáns csapda (ang.) 18.15 A halott ember (am.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Én miért nem? (fr.) 17.45, 20 ÚSMEV: Múmia (am.) 16, 18.15, 20.30 CAPITOL: Csak egy kis pánik (am.) 15.45, 18, 20.15 TATRA: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17.45, 20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Go (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Jellem (am.) 18 KERTMOZI: Édesek és mostohák (am.) 21 ZSELÍZ - MO­ZI: Carla új élete (am.) 21 GÚTA - MOZI: Celebrity (am.) 19.30,22 GYOR CINEMA CITY: Taxi 14, 16, 18, 20 Vadiúj vadnyugat 13.30, 15.45, 18, 20.15 Hivatali patkányok Macska-jaj 18 A Thomas Crown ügy 13.30,15.45,18, 20.15 Csúcsformában 14.30,16.30,18.30, 20.30 Ötvennégy 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Múmia 13.30, 15.45, 18, 20.15 A júdás faj 18.15, 20.30 Szájkosaras kosaras 14, 16 Mátrix 14.45,17.30, 20.15 Briliáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15 A csehek, a magyarok és a lengyelek az iskolákról Mennyire elégedettek? MTI-HIR Prága. A csehek, magyarok és a lengyelek az iskolák három foko­zata közül leginkább a legalsó szint, az általános iskolák színvo­nalával elégedettek - derült ki ab­ból a felmérésből, amelyet idén ta­vasszal készített az említett három közép-európai országban a prágai Közvélemény-kutató Intézet. Az ország általános iskoláinak szín­vonalával a csehek 72, a lengyelek 67 és a magyarok 62 százaléka elé­gedett. Az érettségivel végződő ha­zai középiskolák színvonalát vi­szont a csehek és a lengyelek 60, míg a magyarok 50 százaléka tartja jónak. A főiskolák és egyetemek színvonalát a lengyelek 58, a cse­hek 49 és a magyarok 43 százaléka tartja megfelelőnek és kielégítőnek. Arról, hogy a középiskolák az adott országban úgy a gazdagabb, mint a szegényebb rétegek számá­ra is egyformán hozzáférhetőek, a csehek 66, a lengyelek 42 százalé­ka, míg a magyaroknak csupán 21 százaléka van meggyőződve. A megkérdezettek döntő többsége minden országban úgy véli, hogy a felsőfokú végzettség jobb anyagi helyzetet teremt az emberek szá­mára. Ezt gondolja a magyarok 84, a lengyelek 70 és a csehek 60 szá­zaléka. Ami a magániskolákat illeti, a cse­hek leginkább a középfokú magán­iskolák létét támogatják, a magán­kezdeményezésre létrehozott álta­lános, illetve főiskoláknak viszont elenyésző a támogatottsága. Magyarországon és Lengyelor­szágban viszont a megkérdezettek a magániskolákat az oktatási szfé­ra minden szintjén nagyobb mér­tékben támogatják, mint Csehor­szágban. Horján Viktor (középen) ifj. Schwartz szerepében Kecskés Marikával (Erzsi) és Kukola Józseffel (Liliomfi) a Liliomfiban (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom