Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)
1999-08-26 / 197. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 24. PANORÁMA 2844 Németh Ilona Headlands Experience etc. című kiállításáról, amely a pozsonyi Medium Galériában látható Egyértelmű, tiszta gesztusokkal Pozsony. A Headlands Experience etc. című kiállítás annak az eredményeként jött létre, hogy Németh Ilona tavaly megnyerte a The Foundation for a Civil Society által támogatott Az év legjobb fiatal szlovákiai képzőművésze versenyt, s győztesként lehetőséget kapott, hogy három hónapot Amerikában, pontosabban a sausalitói Headlands Center for the Artsban töltsön. TALLÓSI BÉLA A verseny szabályai szerint az év legjobb fiatal képzőművésze viszszatérése után kiállításon mutathatja be a tengerentúlon szerzett tapasztalatait. A Medium Galériában rendezett kiállításon, amelynek kurátora Katarína Rusnáková művészettörténész, Németh Ilona a Sausalitóban készült rajzait, az ott bemutatott installációjának rekonstrukcióját, Pódium című installációját, illetve azt a projektjét tárja közönség elé, amellyel a velencei biennáléra pályázott. „Ez a kiállítás nem Amerikáról szól, mert ahol én voltam, az egy nemzeti park, az viszont nem azonos Amerikával - mondja Németh Ilona. - Egy csodálatosan szép helyen laktam, ahol a természet nagyon intenzív, és ez óriási hatással volt rám. A kiállított rajzok, installációs tervek ott készültek, az ottani hatásra, és amikor hazajöttem, úgy éreztem, nem lesz módomban megvalósítani őket, mert itt egészen más közegben élek. Ha az amerikai tapasztalataim valamikor vissza is köszönnek a munkáimban, az biztosan nem lesz olyan egyértelmű, hogy igen, ez Amerika vagy ez amerikai hatás. Az installációk mellett most kivételesen azért állítottam ki rajzokat is, mert így azért mégiscsak megmutathatom, hogy mi az, ami odakint foglalkoztatott. Ezeknek a terveknek a közönség elé tárása azért is érdekes, mert esetenként arra is kíváncsi a néző, hogy hogyan készül egy-egy alkotás. A rajzokat nézve az alkotófolyamat is nyomon követhető egy kicsit, illetve a kuliszszatitkokból is feltárul valami. Sokan kérdezik például, tud-e rajzolni az a művész, aki döntő mértékben installációkat készít. Hogyne tudna, hiszen előbb minden munkámhoz tervrajzot készítek. Csak nem mutatom meg senkinek. Mert az alkotás attól izgalmas, hogy magamban őrizgetem a terveimet, és csak a kész munkát tárom mások elé. Ha felfedném a terveimet, akkor soha többé nem tudnám meg„Ezzel az installációmmal lehetőséget adtam volna, hogy az ember belenézzen a saját gyomrába." (Somogyi Tibor felvétele) valósítani, kivitelezni őket. Ezeket az amerikai rajzaimat azért mertem megmutatni, mert tudom, hogy ezekből soha nem lesznek installációk." Csukott terem, az ajtóba építve messzelátó, amelyen át egy külső épületfalat látunk. Ez az amerikai kiállítás rekonstrukciója. „Ezt egy speciálisan amerikai útjelzőtábla ihlette, amely arra szólítja fel az autópálya utasát, hogy álljon meg egy pillanatra, és nézzen körül, mert valami érdekeset láthat a közelben. Számukra ugyanis abban a rohanó tempóban, amelyben élnek, nem természetes, hogy megálljanak. De a táblát látva megteszik, és elkezdik keresni a szép táAmerikában egy puszta, üres műterembe hívtam meg a nézőt. jat vagy természeti jelenséget, ahol, illetve amelynél érdemes elidőzni. Engem ez annyira megfogott, hogy elhatároztam, az ottani kiállításomon én is megállítom az amerikaiakat. Egy puszta, üres műterembe hívtam meg a nézőt, ahol az égvilágon semmi sem volt. Csak egy messzelátó a falba beépítve. Aki abba belenézett, az egy távolabbi, másik épületben kivitelezett installációmat láthatta. Itt Pozsonyban egy épületen belül oldottuk meg ugyanezt. Itt az egyik terem zárt ajtajába építtettem be a messzelátót, s azon keresztül nézve az ember olyasmit érzékel, mintha egy szomszédos épület külső falát látná. Ezáltal egy érdekes játékkal társul a hatás, hiszen, aki ismeri a Médium Galériát, az az eszével tudja, hogy az ajtón tűi egy másik terem van, s mégis valami olyasmit észlel, hogy kilát a szabadba." Egy makett - ez a kiállítás harmadik része -, amely a velencei biennále projektjeként készült. „Ez szintén amerikai vonatkozású, hiszen az ötlete ott született. Miután visszajöttem, megkeresett Katarína Rusnáková, hogy pályázzunk a biennáléra, és a herlandsi rajzok közül választottunk ki egy tervet. Azért azt, amelynek a makettjét bemutatom, mert a velencei biennáléra, ahol rengeteg kiállítás van egymás mellett, olyan műtárgyat kell létrehozni és elvinni, amely egyetlen gesztus csupán. Ha az ember Velencében, ahol olyan mérhetetlen tömegű információ van jelen, rezonálni akar a közönségben, akkor azt csak egy világos mondattal érheti el. Úgy gondolom, az a testi belső tér, amelyet én elképzeltem, s amellyel lehetőséget adtam volna, hogy az ember belenézzen a saját gyomrába, olyan gesztus lett volna, amely megfogja a közönséget. Megfogja, hiszen olyan tapasztalatot nyújtott volna, amely egyébként nem elérhető. Nem mindennapi ugyanis, hogy az ember bemegy egy kívülről fehér kockába, amelynek a belsejében gumiból, illetve plasztikus anyagból gyomor- és bélbolyhok vannak, s ha közelít a bolyhokhoz, akkor azok mozgással reagálnak, s valami olyasmi történik, mint amikor a gyomorba belekerül az étel." Prágában és Budapesten, a Ludwig Múzeumban már láthatta a közönség a Pódium című installációt, tehát nem friss munka. „Egyrészt azért állítottam ki, mert a pozsonyi közönség számára új - mondja Németh Ilona -, másrészt úgy érzem, beleillik abba a képbe, amit a Medium Galériában kialakítottunk. Igaz, hogy a Pódium, amelylyel bárkinek megadom a lehetőséget, hogy tíz-tizenöt percig sztárnak érezhesse magát, még az amerikai utam előtt készült. Viszont azáltal, hogy a sztárkultuszra utal, ez a munkám néz ki a leginkább úgy, mintha amerikai utam után alkottam volna. Ezért tartottam a bemutatását aktuálisnak." Beszélgetés Horján Viktorral, a Komáromi Jókai Színház új tagjával, akit Samuka szerepében ismerhettünk meg Elsőre belopta magát a nézők szívébe B. SIPOSS ILDIKÓ Horján Viktor, akit a Karnyónéban Samuka szerepében ismert meg a közönség, a múlt évadban vendégként szerepelt a komáromi deszkákon. Szeptembertől a Komáromi Jókai Színház színésze. Szabadúszó voltál, most viszont a Jókai Színház tagja lettél. Nem félsz a kötöttségektől? Inkább nyugodt vagyok. A szabadúszó élet nagyon nehéz volt. Egy pályakezdőnek, akinek még nincs neve a szakmában, nem könnyű tartósan elhelyezkednie. Több színháztól i lehetőséget kaptam, végül a komáromi mellett döntöttem. Itt otthon érzem magam. ^ Még odaát is megállítanak olykor az emberek, „Samukáznak". (( Döntésemben közrejátszott az előző évad is. Szerettem a szerepeimet: Samukát, Muf Pottert, az ifjú Schwartzot, és a közönség is elfogadott, megszeretett. Hogyan telt a nyarad? Nyaralni nem voltam, csak strandra jártam. Patra, Komáromba, vagy „magyar" Komáromba. Még odaát is megállítanak olykor az emberek, „Samukáznak", és ezért érdemes dolgozni. Úgy látszik, ezzel a szereppel beloptam magam a nézők szívébe. Nagyon vártam már az évadkezdést. Sokat úsztam, tornáztam, énekeltem - készültem a munkára, mert kell az erőnlét. Közben Pozsonyban a Vesmírne gule (Űrgolyók) című új sorozatban szinkronizáltam. Tegnap a Szerelem című színmű olvasópróbáján vettél részt. Mit árulnál el az olvasóknak a szerepedről? Egy ifjú költőt játszom a darabban. Ez a szerep egy kicsit más lesz, mint az eddigiek, de azért ő is különös figura. A sok különc után egyszer majd szeretnék végre egy teljesen átlagos embert is eljátszani. Ennek érdekében kicsit „normalizáltam" a külsőmet, nincs orrbavalóm, fekete lett a hajam, és minden erőmmel és energiámmal az új évadra összpontosítok. I. Pozsonypüspöki Csemadok-nap Pozsony. A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezete 1999. augusztus 29-én, vasárnap az I. Csemadok-nap keretében vendégül látja a magyarországi Lippó, Ivándárda és Bezedek közös kulturális csoportját. A vendégek a 8.00-kor kezdődő ünnepi szentmise után koszorút helyeznek el az iskolai emlékoszlopnál, valamint a Hősök szobránál. Műsoruk 16.00-kor kezdődik a Vetvár Művelődési Házban. Bemutatkozik az ifjúsági fúvószenekar és tánccsoport, valamint a felnőtt éneklőcsoport. A műsort követően éjfélig tartó batyubál lesz. (cs) Hírharang kutatási beszámolókkal Amikor 1990 nyarán megjelent a Hírharang első száma, sokan szkeptikusan fogadták a kezdeményezést. „Jó-jó, de lesz-e mindig anyag, amivel érdemes megtölteni egy ilyen tájékoztató füzetet?" Nos, az idő megmutatta, hogy lett - írja a Hírharang X. évfolyama 1. számának előszavában Liszka József, a lap főszerkesztője. Ebben a számban többek között helyett kapott Bodnár Gyula interjúja Ág Tiborral, Keszeg István írása a komáromi RÉV-ről, L. Juhász Ilona méltatása a Katona László-emlékkiállításról, a magyar muzeológusok ipolysági tanácskozásáról szóló beszámoló, és megtalálhatók a Kutatási beszámolók, a Népzenei műhely, a Könyvszemle és a Figyelő rovatok is. (ú) saovtua Maws' Néprafil IsruuKo Fórum Téiwdstontfudomfiííyi Iníéíet EhoUglaiKAzpM Hírharang X, évfolyam Euripides drámája a gorsiumi parkban Tác-Gorsium. Euripides Andromakhe című drámáját mutatják be a gorsiumi régészeti park teátrumában az idei Gorsiumi Nyári Játékok keretében. Az előadás augusztus 28-án és szeptember 4-én lesz. A darabot Pap János rendezte, Andromakhét, Hektor trójai hős özvegyét Martin Mária személyesíti meg. Gorsiumban - ahol immár több, mint négy évtizede kutatják Alsó- Pannónia egykori vallási és császárkultuszának maradványait - évente több alkalommal antik szerzők műveit adják elő az erre az alkalomra szerződött színészek. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Múmia (am.) 15.30, 18, 20.30 KERTMOZI: Az élet szép (ol.) 20.45 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Múmia (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 Mátrix (am.) 17.30, 20 MLADOSŤ: Én miért nem? (fr.) 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17, 21 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 18.30, 20.30 Ronda úgy (am.) 19 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh-lengy.-fr.) 18 Briliáns csapda (ang.) 18.15 A halott ember (am.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Én miért nem? (fr.) 17.45, 20 ÚSMEV: Múmia (am.) 16, 18.15, 20.30 CAPITOL: Csak egy kis pánik (am.) 15.45, 18, 20.15 TATRA: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17.45, 20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Go (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Jellem (am.) 18 KERTMOZI: Édesek és mostohák (am.) 21 ZSELÍZ - MOZI: Carla új élete (am.) 21 GÚTA - MOZI: Celebrity (am.) 19.30,22 GYOR CINEMA CITY: Taxi 14, 16, 18, 20 Vadiúj vadnyugat 13.30, 15.45, 18, 20.15 Hivatali patkányok Macska-jaj 18 A Thomas Crown ügy 13.30,15.45,18, 20.15 Csúcsformában 14.30,16.30,18.30, 20.30 Ötvennégy 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Múmia 13.30, 15.45, 18, 20.15 A júdás faj 18.15, 20.30 Szájkosaras kosaras 14, 16 Mátrix 14.45,17.30, 20.15 Briliáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15 A csehek, a magyarok és a lengyelek az iskolákról Mennyire elégedettek? MTI-HIR Prága. A csehek, magyarok és a lengyelek az iskolák három fokozata közül leginkább a legalsó szint, az általános iskolák színvonalával elégedettek - derült ki abból a felmérésből, amelyet idén tavasszal készített az említett három közép-európai országban a prágai Közvélemény-kutató Intézet. Az ország általános iskoláinak színvonalával a csehek 72, a lengyelek 67 és a magyarok 62 százaléka elégedett. Az érettségivel végződő hazai középiskolák színvonalát viszont a csehek és a lengyelek 60, míg a magyarok 50 százaléka tartja jónak. A főiskolák és egyetemek színvonalát a lengyelek 58, a csehek 49 és a magyarok 43 százaléka tartja megfelelőnek és kielégítőnek. Arról, hogy a középiskolák az adott országban úgy a gazdagabb, mint a szegényebb rétegek számára is egyformán hozzáférhetőek, a csehek 66, a lengyelek 42 százaléka, míg a magyaroknak csupán 21 százaléka van meggyőződve. A megkérdezettek döntő többsége minden országban úgy véli, hogy a felsőfokú végzettség jobb anyagi helyzetet teremt az emberek számára. Ezt gondolja a magyarok 84, a lengyelek 70 és a csehek 60 százaléka. Ami a magániskolákat illeti, a csehek leginkább a középfokú magániskolák létét támogatják, a magánkezdeményezésre létrehozott általános, illetve főiskoláknak viszont elenyésző a támogatottsága. Magyarországon és Lengyelországban viszont a megkérdezettek a magániskolákat az oktatási szféra minden szintjén nagyobb mértékben támogatják, mint Csehországban. Horján Viktor (középen) ifj. Schwartz szerepében Kecskés Marikával (Erzsi) és Kukola Józseffel (Liliomfi) a Liliomfiban (Archív felvétel)