Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-31 / 175. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 31. A sertésszervek alkalmasak emberbe való átültetésre Gének megrendelésre A magyarországi Rudabányán ismét szenzációs, minden korábbinál teljesebb ősmajomkoponyára bukkantak Megvan a lcétszázadik lelet is HÍRÖSSZEFOGLALÓ A nemrég kifejlesztett, úgynevezett géncélzó eljárást is alkalmazták a két új kiónozott bárány, Cupid és Diana létrehozásakor. „Teremtőjük" a már világhírű Dolly bárány megalkotásában is segédkezett brit PPL Therapeutics bio-gyógyszeripari cég. A két legújabb klónbárány, Cupid és Diana létrehozásának újdonsága, hogy az állatok egy olyan gént is hordoznak, amelyet a géncélzás nevű, forradalmi eljárással előzőleg kicseréltek. A bárányok „atyja", a brit PPL Therapeutics már kezdeményezte a gének kicserélésére alkalmas módszer levédését, amelytől a későbbiekben komoly licencbevételt remél. A géncélzás számtalan helyen használható, igen csak nagy hasznot hozhat az era beri egészségügyben. A géncélzás fehérjegyártásra is használható, továbbra - ígéri a PPL - kicserélhetők vagy inaktiválhatók lesznek a hibás gének. Az új módszerrel akár a sertésszervek is alkalmassá tehetők emberbe való átültetésre, hiszen azok már sokkal elfogadhatóbbak lesznek az ember védekező (immun) rendszere számára. A cég egy kísérletben már ki is kapcsolta a sertéssejtek „nemkívánatos" généit. Az állati szervek, szövetek emberekbe ültetését egyébként is sokan javasoják az emberi donorok kis száma miatt. A két nagy akadály az emberi immunrendszer tiltakozása és a sertésvírusok esetleges átvitele. (VG) A kardfogú tigrisek nyomában jöttek az emberek? Maradékokon éltünk HÍRÖSSZEFOGLALÓ Spanyol őslénykutatók szerint tulajdonképpen a kardfogú tigrisek egyengették elődeink útját Európa felé. Úgy vélik, az emberelődök életében meghatározó volt, hogy a kardfogú tigris sok maradék húst hagyott áldozatai csontjain. A korai embereknek talán csak a hiénákkal kellett megküzdeniük ezért a koncért. Kelet-Afrikában 1,5 millió évvel ezelőtt azonban kihalt a kardfogú tigris. Egy madridi múzeum kutatóinak olyan, eddig fel nem tárt bizonyítékaik vannak, amelyek szerint a kardfogú tigris észak felé tartó terjeszkedésével együtt a korai emberek is északnak vették az irányt. Az említett leletek alátámasztják, hogy az európai maradékevő emberek ugyanolyan eszközöket használtak, mint az afrikaiak. Nincs rá bizonyíték, de joggal feltételezhetjük, hogy elődeink számára súlyos csapás volt, amikor az afrikai kihalás után egymillió éwel Európából is eltűntek a kardfogú tigrisek. Robottal végzett by-pass műtétet hajtottak végre Újítás a szívsebészetben HÍRÖSSZEFOGLALÓ A zárt mellkason belüli mikrosebészet csökkenti a műtét időtartalmát és kockázatát. A robot használata hozzájárul majd e technika fejlődéséhez, amely egyelőre kísérleti szakaszban van. Július derekán robot segítségével hajtottak végre szívkoszorúér by-pass műtétet a párizsi La Pitié kórházban Gandjbakhch professzor szívsebészeti osztályán. Ez újabb siker azoknak a szívszebészeti kutatóknak, akik a műtétek időtartalmának és kockázatának csökkentésén dolgoznak. A robot olyan mozdulatokra képes, amelyekre a sebész nem - például 4-5 centiméteres bevágásokra -, így a mikrosebész nélkülözhetetlen társává vált. A szívkoszorúér-sebészethez ma már jóval kevesebb vérátömlesztést kel alkalmazni, mint korábban, és ha nincs komplikáció, két hét kórházi tartózkodásra sincs szükség. Továbbra is bonyolult azonban ez a beavatkozás (a mellkast tágan ki kell nyitni, és le kell állítani a szívet) ezért folynak jelenleg is kutatások. A mikrosebészet lehetővé teszi a lüktető szíven végzett műtétet, és 5-6 napra csökkenti a kórházi tartózkodást. A műtét kezdeti szakaszához részben robot segítségét vették igénybe, hogy kivegyék az emlőartéria egy darabját, amelyet a bypass műtéthez használnak. Gandjbakhch professzor ezt a műtétet lelkesedéssel, de óvatossággal kommentálja: „Rendkívüli pillanatot éltem át, mikor kivettek egy darabot az emlőartériából anélkül, hogy szükség lett volna műszeradogató személyzetre. Ez a siker egy évig tartó állaton, majd holttesten végzett gondos kísérletek megkoronázása." Még azonban sok tennivaló van, a robotnak meg kell tanulnia a sebészeti műveletek egyes szakaszait, az eret például még nem tudja bevarrni, a robottal végzett operáció jelenleg mindöszsze egyetlen ér áthidalására alkalmas. Mint minden új műtéti eljárásnak, ennek is hosszú távon kell majd életképességét bizonyítania. Akkor jó egy by-pass műtét, ha a varratok szilárdak. A szakértők kiemelik a mikrosebészeti műtétek jelenlegi korlátait: 10 százaléka jár komplikációval, az arány viszont csak 5 százalék a hagyományos szívkoszorú-sebészeti eljárással. Nem szabad elfelejteni, hogy a szívsebészet hatalmas piac is. A tőkekockázati társaságok között elkeseredett harc folyik, és minél több hasznot akarnak hajtani részvényeseiknek. (VG) A mindennapos kellemetlen injekcióknak vége lehet Cukorbetegek segítése HÍRÖSSZEFOGLALÓ Talán végleg megszabadulnak a cukorbetegek a mindennapos injekcióktól. A majomkísérletek nagyon biztatóak, már több mint egy éve élnek beültetett inzulintermelő sejtekkel az állatok. Régi álom, hogy inzulintermelő sejtek beültetésével előzzék meg a cukorbetegség szövődményeit, például a vakságot és a veseelégtelenséget. Ugyanakkor a kilökődést gátló, az immunrendszer működését mérséklő úgynevezett immunszuppresszív szerek alkalmazásának sok hátránya van. Egy floridai orvosi központban Norma Kenyon és munkatársai új módszerrel kísérleteznek. Hat cukorbeteg rhesus majomnak a sejtek beültetésével együtt antibiotikumot adtak, amely gátolja a fehérvérsejtek felszínén a CD 145 receptor működését. így megszakították annak a jelzőrendszernek a működését, amely akkor aktiválódik, amikor idegen szövet jut a szervezetbe. A beültetés után mind a hat majomnak normális volt a vércukorszintje, a havonta adott antibiotikumoknak nem voltak mellékhatásai, és egy éwel a kísérletek kezdete után el is hagyták az antibiotikumokat. Ha minden rendben megy, talán már nincs messze az idő, amikor a cukorbetegséget egy 25 perces infúzióval meg tudjuk majd gyógyítani. Az ember kialakulásának állomásairól még nagyon keveset tudunk. A föld alól előkerülő csontmaradványok mindig újabb ablakot nyitnak a múltra. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Rudabányán - a világ három legfontosabb antropológiai lelőhelyének egyikén - egy-két hete egy minden korábbinál teljesebb ősmajomkoponyát találtak, amely bizonyára értékes darabja lesz az évtizedek óta készülő, harmincmillió esztendő fejlődését felrajzoló családfamozaiknak.A mindössze hússzor harmincméteres rudabányai leletegyüttes szervezett feltárása három évtizede folyik, ám ma még csak a terület harmadának átvizsgálásával végeztek - hiába, az évmilliók óta a föld alatt pihenő, részben elporladt maradványoknak nem lehet csákánnyal-markolóval nekiesni. - Az antropológiban nem az ásás a lényeg. Még csak nem is a csontok megtalálása. A kutató, akár könyvtárban, akár lelőhelyen dolgozik, tudományos kérdésekre keresi a választ - hansúlyozza Kordos László professzor, az ásatás vezetője. Számunkra a fő kérdés: hogyan, milyen környezeti feltételek között zajlott az emberré válás folyamata. A most megtalált koponyatöredék éppen a kétszázadik leletünk, s - bár jelentősen kiegészítheti tudásunkat - ahhoz a bizonyos válaszhoz legfeljebb néhány újabb betűt tesz hozzá. A „betűkre" - egy utóbb Gabi névre keresztelt, tízmillió éwel ezelőtt élt ősmajomhölgy fejének darabjaira Hernyák Gábor geológus bukkant rá. A szakembernek kulcsszerepe volt a világhírű rudabányai lelet felfedezésében: 1967-ben a Az ásatás helyszíne, legfontosabb területe mindössze hússzor 30 méter. vasércbánya vezető geológusaként dolgozott itt, s egy különös formájú állkapocs került a kezébe. A csontról a Magyar Állami Földtani Intézet szakértői megállapították, hogy egy addig ismeretlen, ősi majomfajta egyik példánya használhatta, amíg élt. A Rudapithecus Hungaricusnak elnevezett, tudományos világszenzációt keltő majomnak 1969-ben társa is akadt, akkor ugyanis egy újabb állkapocs került elő a föld alól. Az ígéretes területen 1971-ben kezdődtek meg a tervszerű ásatások Kretzoi Miklós antropológus-professzor vezetésével. 1978 óta a ma 92 éves tudós akkori asszisztense, Kordos László irányítja a munkát, amely az utóbbi hét esztendőben már nemzeközi csapattal - amerikai, A fogakat is megőrizte a 10 millió éves állkapocscsont. ausztrál, nyugat-európai közreműködéssel -, külföldi szaktekintélyek és egyetemi hallgatók bevonásával folyik. Az új szenzációnak számító leletet David Begun torontói professzor tisztította meg. Az eddigi legnagyobbnak és legteljesebbnek mondott koponyadarabot szétbontva látjuk viszont a professzor asztalán. Az állkapocs két részletben ázik az ecetes oldatban, a koponyatetőről leválasztva egy furcsa alakú darab. - Gabi és kortársai körülbelül akkora - mintegy 330 köbcentiméteres - agyat használtak, mint egy ma élő csimpánz. A lenyomat alapján azonban nyilvánvaló, hogy agyuk barázdáltsága nem érte el azt a szintet, amivel egy mai rokon rendelkezik, s inkább a páviánokéra hasonlított. Ebből nemcsak az következik, hogy az ősmajom - csimpánzszemmel nézve is - „butácska" volt, de az is: az emberszabású majmok evolúciója az emberi ág elválása és rakétasebességű fejlődésének kezdete után évmilliókkal is folyamatos. - Az emberszabású majmok mai tudásunk szerint - úgy harmincmillió éwel ezelőtt Afrikában alakultak ki. Akkoriban ez a földrész még sziget volt, szárazazföldi kapcsolat nélkül. Az első „híd" a kontinensvándorlás jóvoltából Arábia felé nyílt, 15 millió éve. Ekkor megindult az afrikai állatok kivándorlása a mai Eurázsia felé. Biztosra vehetjük, hogy a Rudapithecus elődei is ezzel a hullámmal érkeztek, vagyis a mi majmunk is afrikai eredetű - szögezi le (A Népszabadság felvétele) a professzor. A Rudapithecustól persze göröngyös út vezetett az emberig. Nyolcmillió éve ez a majomfajta valószínűleg eltűnt Európából és Ázsiából, s csak az Afrikába visszaszorult rokonság tudta kiböjtölni azt az időt, amikor (úgy öt-hatmillió éve) az ember- és a majomág kettévált. A legújabb rudabányai koponya ennek ellenére felbecsülhetetlen kincs, hiszen a korábbi leletekkel együtt - azt bizonyítja: az emberré válás előjátékának néhány epizódja Európában zajlott. A csontoknak pénzben kifejezett értékük nincs, a vizsgálat befejezése után mégis a földtani intézet páncélszekrénybe kerülnek, a többi őskori maradvány mellé. - A világon mindenütt a legnagyobb értékek között tartják számon az efféle ősleleteket mondja Kordos László. - A földtani intézet vezetését azzal az érveléssel sikerült rávennem egy páncélszekrény megvásárlására, hogy a kutatások során elköltött milliókat alapul véve az ősleletek minden grammja tízszer drágább az aranynál. Ez az argumentum arra azonban nem elég, hogy a világ három legfontosabb antropológai lelőhelyeként nyilvántartott rudabányai ősmajomtemető végleges védelmének költségeit is kifizesse valaki. A terület bekerítésére, letakarására, a szenzációnak számító látnivalók méltó bemutatására 50-60 millió forint kellene, ennyit viszont sem az Aggteleki Nemzeti Park, sem más nem tud a lelőhely infrastruktúrájára költeni. (N-g) Az Egyesült Államokban a laboratóriumi patkányok képesek agyimpulzusokkal működtetni egy robotkart A gondolat komoly ereje HÍRÖSSZEFOGLALÓ Bármennyire hihetetlenül hangzik is, amerikai kutatóknak sikerült hat laboratóriumi patkányt megtanítaniuk arra, hogy pusztán gondolataik erejével működtessenek egy robotkart. A felfedezést, amely idővel a gondolattal vezérelt emberi művégtagokhoz is elvezethet, a philadelphiai Hahnemann Egyetem orvosi karán dolgozó John Chapin és munkatársai jelentették be. A patkányokat először hagyományos módon arra tanították meg, hogy úgy juthatnak vízhez, ha mancsukkal megnyomnak egy emeltyűt, amely megfelelő rugós áttétellel lenyomja a vizet adagoló robotkart. A kísérletekben először behatárolták, hogy az agy mely területeinek melyik sejtcsoportjai vesznek részt a feladat végrehajtásában. Majd az izmok mozgatásában érintett területekre elektródokat ültettek be, és egyidejűleg egyenként rögzítették a több tucatnyi idegsejt működését. Ennek során sikerült részletesen feltérképezniük, hogy az emeltyű megnyomásához Szükséges mozdulatsorozat végrehajtásában az idegsejtek milyen sorrendben és miként vesznek részt. A kutatók több száz kísérletben határozzák meg a látszólag egyszerű mozdulatot kísérő agytevékenységben részt vevő idegsejtek „tüzelési szórásterületeit", majd az adatokat statisztikailag feldolgozva azonosították a mozdulatsor minden egyes apró mozzanatáért - a mancs felemelésétől az emeltyű megnyomásáig - „felelős" idegsejteket, és azok tevékenységét. Végül az egyes idegsejtekhez tartozó elektródákat működési rendjüknek megfelelően „sorba kapcsolták", és alkalmas áttétellel a robotkarhoz csatlakoztatták úgy, hogy az idegsejtek tüzelése immár az emeltyű közbeiktatása nélkül, az elektródokon megjelenő elektromos jelsorozattal működtette a robotkart. Az új helyzetben a patkányok meglepően hamar megtanulták, hogy Laboratóriumi patkányokkal és egerekkel már rendkívül sok kísérletet elvégeztek, legújabban az agyimpulzusaikat is felhasználják. Számunkra azonban a rideg laboratórium helyett mindennél többet ér a természetes környezet. (Illusztrációs felvétel) most már nem kell az emeltyűt megnyomniuk, ha vízhez akarnak jutni. Azonban alig néhány próbálkozás után agyműködésüket máris ahhoz igazították, hogy elegendő csak gondolniuk az éltető vízre, és a kis robotkar máris működésbe lép. (É. T.)