Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-09 / 156. szám, péntek

10 Tévé és Rádió ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 9. PALYAZATI FELHÍVÁS A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának Kisebbségi Kultúrák Főosztálya pályázatot hirdet az Ifjú Szivek Magyar Művé­szeti Együttes igazgatói posztjának betöltésére. A meghirdetett igazgatói tisztség betöltési időtartama négy év. A: pályázati felhívásra csak szlovák állampolgár jelentkezhet. Pályázati feltételek: • főiskolai végzettség • legkevesebb ötéves szakmai gyakorlat • vezetői és szervezői képességek • feddhetetlenség A benyújtott kérvényhez csatolni kell (szlovák nyelven): • a kitöltött személyi lapot • életrajzot • az iskolai végzettségről szóló okirat hitelesített fénymásoltát • erkölcsi bizonyítványt • az együttes jövőbeli művészeti és működési koncepcióját, terve­zetét A pályázatot 1999. július 16-ig az alábbi címre kell beküldeni: Ministerstvo kultúry SR, Personálny odbor, Dobrovičova 12 813 31 Bratislava A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma a jelentkezőket a pályázat időpontjáról legkésőbb három nappal előbb értesíti. Barangolásaim a Csallóközi Múzeumban Dunaszerdahely. A Csallóközi Múzeum kiállítótermében ma dél­után tizenhét órakor Nagy Kornélia művészettörténész nyitja meg azt a kiállítást, amely Barangolásaim címmel Lábik János festőmű­vész alkotásaiból kínál ízelítőt, (tb) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Analizálj... (am.) 20.30 Joe, az óriásgorilla (am.) 16,18 Godzilla (am.) 21.15 TATRA: Karakter (hol.), Antónia (hol.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Analizálj... (am.) 18, 20.30 Briliáns csapda (am.) 17.30, 20 Joe, az óriásgorilla (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Hilary és Jackie (am.) 15.15 Az élet szép (ol.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Mulan (am.) 18 Armageddon (am.) 20 Taxi (fr.) 17, 21 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szl.) 18.30 Szerel­mes Shakespeare (am.) 18 Álmaid nője (sp.) 18.30 Canterbury me­sék (ol.) 20.15 Mezei liliomok (szl.) 20 KASS A DRUŽBA: Joe, az óriásgorilla (am.)17.45, 20 TATRA: Életem sze­relme (am.) 17.45, 20 ÚSMEV: Never been kissed (am.) 18, 20 CAPITOL: Joe, az óriásgorilla (am.) 18,20.15 IMPULZ: Sling blade (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Never been kissed (amerikai) 21.30 GALÁNTA - SZABADTÉRI MOZI: Ezer hold (am.) 21.30 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Szükségállapot (am.) 20 LÉVA - JUNI­OR: Rush Hour (am.) 18 SZABADTÉRI MOZI: Rush Hour (amerikai) 21.30 GYÖ R CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Elveszett zsaru 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Múmia 13.30,15.45,18, 20.15, 22.30 Kegyetlen játé­kok 14,16, 18, 20, 22 A csaj nem jár egyedül 14, 16, 18, 20, 22 Bri­liáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Taxi 14, 16, 18, 20, 22 Kísértethajó 14, 16, 18, 20, 22 Kedvenc Marslakóm 14, 16, 18, 20, 22 Mint a hurrikán 13.30,15.45,18, 20.15, 22.30 Üzenet a palack­ban 17.15,19.45, 22.15 Mulan 14.45 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban A Liliomfiban nem csak a színészek játszanak szerepet, itt mindenki kicsit mást alakít, mint ami valójában Népszínmű operettváltozatban MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 8 órakor kez­dődik publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre Hominda Katalin szerkesztésében. A fél tizenkettő­ig tartó műsor két fő témája a ki­sebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása és a romák tömeges ki­vándorlása körül kialakult hely­zet lesz. 13 órakor megismételjük Fiala Ilona Ördög Ferkó című rá­diójátékát. 13.35-től József Atti­la, Szabó Lőrinc, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sán­dor és Weöres Sándor egy-egy megzenésített verse hangzik el a jubiláló Kaláka együttes előadá­sában. A Nevelők fórumában (14.05) a hallgatók megismer­kedhetnek a rimaszombati gim­názium kitüntetett tanárnőjével, Egyiid Edittel, és beszélgetés hangzik el Vankó Terézia deáki óvónővel, aki szerint rossz gyerek nincs. A 15 órakor kezdődő iro­dalmi mozaikban elhangzik töb­bek között Juhász Gyula Diáktra­gédiák című írása, amelynek té­mája a rossz iskolai előmenetel, a bizonyítvány miatt történt öngyil­kosság. Ezúttal a zenéről is szó lesz, Filip Glass az Usher ház vége című operájának prágai előadását méltatja Varga József. Az opera érdekessége, hogy E. A. Poe azo­nos című novellája alapján ké­szült.' Vasárnap 8 óra 30 perctől az Uta­Komárom. A Bástya Színház bemutatója a leghétközna­pibb emberi igényre épít: egy meleg nyári nap végén a nézőtéren ülve szeretnénk végre felszabadultan, igazán vidáman, keserűség nélkül nevetni. LAKATOS KRISZTINA Jó választás Szigligeti Ede Liliomfi című népszínműve: a poénok élők, gond nélkül „vesszük az adást", és a darab még érintőlegesen sem be­szél semmiről, ami esetleg elront­hatná a kedvünket. Lassan meggyőződésemmé válik, hogy ok-okozati összefüggés van az évszakok váltakozása és a színházi bemutatók között: a nyári melegek valahogy kedveznek a könnyebb műfajoknak, a nyári bemutatók pe­dig - mifelénk immár hagyományo­san - a színházi élet „autós mozija­ként" funkcionálnak: végy egy szó­rakoztató vígjátékot kellemes, fül­bemászó dallamokkal, kapcsold a közönséget vegetatív üzemmódra ­biztos sikerrecept. Rázkódnak a hasizmok és a vállak, dobognak a lábak, csattognak a tenyerek. Rend­ben is van ez így - időnként -, hi­szen a nézők szerelmet akarnak, boldogságot, apróbb félreértések után a „minden szép, minden jó" ér­zését. Aggasztóbb az, hogy a Jókai Színház jövő évadi repertoárját nézve itt a tél is forrónak ígérkezik. Július másodikai bemutatónak a fentiek értelmében tökéletes vá­lasztás Szigligeti Ede Liliomfi című népszínműve. Léner Péter vendég­rendező a József Attila Színház után Komáromban is érzéssel nyúlt a darabhoz, a műfaji hagyomá­nyoknak megfelelő módon állította színpadra. Nem született meglepe­tés, ami könnyed szórakozást ígért, az is maradt. A kidolgozott poénok tökéletesen kiszámított időközön­ként, feszes tempóban követték egymást, és rendre „bejöttek". Oly­annyira, hogy sikerült háttérbe szo­rítaniuk az amúgy csak első pillan­tásra sablonos jellemeket. Szigligeti nem véletlenül helyezte történetét a vándorszínjátszás miliőjébe: a da­rabban nem csak a színészek játsza­nak szerepet, nem csak Liliomfi és Szellemfi átalakulásai, szerepcseréi viszik előre a cselekményt, itt min­denki kicsit mást játszik, mint ami valójában, mindenki alakoskodik. Szigligeti darabjának ez a legérde­kesebb, számtalan értelmezési mó­dot magába rejtő rétege, s a komá­romi színpadi verzió lendülete ép­pen ezt a íehetőséget hagyta kibon­tatlanul a semmibe tűnni. Az így teljes mértékben a sztori függvényeként élő és megvalósuló alakok igazi színt csak a kiemelke­dően jó színészi játék által kaptak. Dráfi Mátyás tökéletesen hozta Szellemfi figuráját, mert karcos len­ni, s nem ijedt meg a - jó értelem­ben vett - ripacskodástól sem, ahol azt a helyzet megkívánta. Méltó partnere volt a címszerepet alakító Kukola József, aki lazán bohóckod­va, könnyedén, elegánsan oldotta meg feladatát, s Horján Viktorral (ifjú Schwartz), Mokos Attilával (Gyuri pincér), Kecskés Marikával Szeret vagy nem szeret? Kecskés Marika m.v. (Erzsi) és Stubendek Katalin m.v. (Mariska). (Dömötör Ede felvételei) Vajon ki vagyok? Dráfi Mátyás (Szellemfi), Kukola József (Liliomfi), Horján Viktor m.v. (az ifjú Schwartz). (Erzsi) együtt az előadás sikerét biztosító vidám színpadi összjáték oszlopává tudott válni. Stubendek Katalin, aki alkatánál fogva dráma­ibb, fajsúlyosabb szerepekre hiva­tott, Mariska alakjában elsősorban a merész szenvedélyt mutatta meg, s csodálatos hangjával, biztos szak­mai tudásával méltán ragadta ma­gával a közönséget. Az előadás egységéhez nagyban hozzájárultak Székely László m.v. díszletei: elsősorban akkor töltöt­ték be funkciójukat, amikor a mű­vészek (a darab folyamán számos esetben) a bútordarabok tetejére pattanva folytatták az előadást ­ezzel ellensúlyozva a Bástya Szín­ház nézőterének nem túl előnyös megoldását, így a hátsóbb sorokban ülők is láthattak belőlük valamit. A színpadi kellékek közül a borosüve­gek bizonyultak telitalálatnak, elő­re is hitelessé téve a művészek he­lyenként bizonytalan szövegtudá­sát. A díszletekkel együtt Dobis Márta jelmezei is „képben voltak", nem nőttek fölé az előadásnak. Nem mondható el ugyanez a darab zenei anyagáról: Szigligeti Ede inst­rukciói szerint is zenével játszandó a darab, de az, amit Komáromban láthattunk, inkább operett volt, mint népszínmű. A poénok eseté­ben dicsért arányérzék itt helyen­ként csődöt mondott, a muzsika túlnőtte az eredeti darabot, nem beszélve arról, hogy Darvas Ferenc zenéje meglehetősen eklektikusra sikeredett: a múlt századra még csak-csak jellemző dallamvilág mellett egyes betétdalok egyenesen a harmincas évek pesti lokáljainak hangulatát idézték. És akkor még nem is gondoltunk bele, hol kezdő­dik a „zenéjét szerezte" és hol a „ze­néjét összeállította" fogalom. A Liliomfi eme változatában ugyanis minden dal hasonlít valamire, s he­lyenként ezeket az észlelehető pár­huzamokat Várady Szabolcs versei és a koreográfus, Háda János m.v. munkája is erősítette, gondolok itt pl. Kányái fogadós (Ropog József) magánszámára a harmadik felvo­násban. S ebben az esetben nem magyarázat az sem, hogy a színház­ban minden csak illúzió. zás a fehér asztal körül című, gye­rekeknek készült műsorból meg­tudhatjuk, mit ettek a főúri ma­gyar udvarokban a tizenhatodik században. A kilenc órakor kez­dődő Világosság református mű­sorral jelentkezik. Milyen a hit és a cselekedetek kapcsolata - erről szól elmélkedésében Miien Mar­cell simonyi lelkipásztor. A mű­sorban beszámolunk a protestáns teológiai fakultások első konfe­renciájáról, valamint néhány evangéliumi táborra hívjuk fel a fi­gyelmet. 9 óra 30 perctől Beetho­ven és Haydn művek hangzanak el. 10 órától 14 óráig tart a Rande­vú, a műsorvezető-szerkesztő ez­úttal Csenger Ferenc lesz. A tarta­lomból: körkérdés arról, kinek mit jelent a nyári szerelem, első ran­devújáról beszél az Apostol együt­tes egyik tagja. A műsor sztárven­dége az abszurd humoráról is­mert, népszerű Galla Miklós lesz. A 14 óra 5 perckor kezdődő Anya­nyelvünk című nyelvművelő mű­sorunkban Simon Szabolcs elemzi a Nyelvmentés vagy nyelvárulás című tanulmánykötetet, melyben neves nyelvészek fejtik ki vélemé­nyüket a határon túli magyar nyelvhasználatról. A Hazai tája­kon című műsorunk, amely 15 óra 30 perckor kezdődik, a Losonc melletti Rapp községbe kalauzol el bennünket. A műsorban megis­merkedhetünk a falu múltjával és jelenével. (ML) Tizenötödik alkalommal rendezik meg nálunk a gyermek- és ifjúsági televíziós programok nemzetközi fesztiválját Még őrzik az európai film gondolatiságát TALLÓSI BÉLA Pozsony. Egyre terjeszkedik, ami azt jelenti, egyre népszerűbb lesz a filmes fesztiválok között a gyer­mek- és ifjúsági televíziós progra­mok nemzetközi fesztiválja, a po­zsonyi Prix Danube. Az 1997-es, vagyis az előző szemle nemzetközi­ségét jórészt az európai országok filmeseinek jelenléte biztosította. Idén, a jubileumi, vagyis a tizen­ötödik mustrára, amely szeptem­ber 19-tól 25-ig tart, már Amerika is betette a lábát, mi több, az ázsiai földrész egyes országainak filmjei is versenyeznek majd a Duna-dí­jért. Ám, ha a szemlét rendező Szlovák Televíziónak az anyagi le­hetőségei megengednék, az afrikai és a latin-amerikai filmeseket is szívesen látnák vendégül az idei bemutatósorozaton. Remény per­sze erre is van, hiszen ahogy az tegnap a Prix Danube '99-cel kap­csolatban tartott előzetes sajtótá­jékoztatón elhangzott, ha sikerül gazdag mecénásokat találni, akár ezeknek a távoli országoknak a filmjei is bekerülhetnek a verseny­be. Hiszen a verdikt még nem hangzott el: az, hogy eddig 184 program érkezett a válogatással megbízott szakzsűrihez, s hogy legerőteljesebben a németek ér­deklődnek a fesztivál iránt, még nem végleges adatok, illetve jel­lemzők. Egy viszont már most biz­tos, hogy ennek a harmincéves múltra visszatekintő, kétévenként ismétlődő fesztiválnak az idei év­folyama lesz az utolsó ebben az év­században. Ezt figyelembe véve, rendezői a Prix Danube '99-cel üzenni is szeretnének a jövőnek. Mégpedig olyasmit, ami valóban megszívlelendő. Hogy a gyerekek, illetve a fiatalok számára alkotó filmeseknek mind nagyobb fele­lősséggel kell odafigyelniük alko­tásaik formai minőségére és üze­netének súlyára. Vagy hogy az eu­rópai film maradjon meg annak, ami eddig is volt, gondolkozó és el­gondolkoztató művészi alkotás­nak, és ne degradálódjon az áru­(cikk) szintjére, ami az (észak-) amerikai produkciók zömével kap­csolatban elmondható. A minőség és a valódiság támogatására új dí­jat alapítottak, amelyet idén adnak át először. Ez pedig Pozsony főpol­gármesterének a díja, amelyet a' A minőség és a valódiság támogatására űj díjat alapítottak. legjobb független filmes vehet át. Pozsony elöljárói azért vették ily módon is védnökségük alá az ifjú­sági és gyermekfilmeknek ezt a vo­nalát, mert egyebek között a füg­getlen filmesek kísérletező törek­véseiben látják annak biztosítékát, hogy ez a mozgóképes műfaj nem válik iparággá. Természetesen a pozsonyi fesztivál a hazai filmter­més, illetve alkotók mellett is sze­retne kiállni, és egy díj, a legjobb szlovák rendezőnek járó díj erejéig támogatja a képernyőn megjelenő gyermek- és ifjúsági programok jö­vőjét. A hazai és külföldi újságírók­ból álló zsűri döntése alapján ítélik oda a kritikusok díját. De díjhoz juttatja majd valamelyik filmes al­kotót azok tetszési indexe is, akik­nek a filmek szólnak, vagyis a gye­rekközönségből összeválogatott zsűri megfellebbezhetetlen dönté­se is. Idén is a már hagyományos kategóriákba lehetett benevezni filmeket: a publicisztikai és tájé­koztató műsorok, a magazinok, a játékfilmek, illetve az animációs filmek kategóriákba. Ez évben azonban új kategóriával bővült a versenyprogram - ebben a már em­lített független filmesek produkciói kerülnek megméretésre. A vetíté­seket a Szlovák Televízió malom­völgyi épületében tartják, a díjki­osztó gálának pedig a Prímási palo­ta tükörterme ad otthont.

Next

/
Oldalképek
Tartalom