Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-23 / 143. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 23. JEGYZET Talán mégis van igazság KMOTRIK PÉTER Furcsa világban élünk. Kegyetlenül megkínzott és legyilkolt kelet-európai emberek kútba dobott, földbe kapart és elhamvasztot holttesteivel van tele nap mint nap a televízió. És ez még jó ideig így is lesz. Mindennek oka néhány politikus uszító viselkedése, akik még most is hazájuk vezetőinek mondhatják magukat. Néhány napja egy nagyközségbenjártam, ahol egy ötvenöt évvel ezelőtt lezajlott népirtásra emlékeztek a nyugdíjasklub és az önkormányzat tagjai - országos politikust ott nem láttam. Biztosan nem kaptak meghívót. Lehet, hogy én sem küldenék, ha ilyet szerveznék. Aztán arról is adomáztak a napokban az újságok cikkírói, hogy egy kelet-európai részeg soviniszta politikus és pártvezér a járókelők szeme láttára hazája fővárosának utcakövére hugyozott egy vebdéglő teraszáról,több méteres magasságból. Majd egy nappal később a muki tettét bíráló kollégáit, párttársait útszéli hangnemben osztotta ki. Ugyanez a politikus pár hónappal ezelőtt harckocsikba szólította hofitársait, hogy úgy látogassan el egy szomszédos állam fővárosába, földig rombolni azt. A pasast párthívei még ezek után is meghagyták eddigi tisztségében... Nemrégiben egy riporter egy bizonyos ország egykori parlamenti képviselőjének basáskodásáról adott hírt, aki lakhelyének polgármestereként elbocsátotta a - munkáját egyébként kiválóan végző helyi művelődési központ igazgatónőjét. Az áldozat „bűne" mindössze annyi volt, hogy a közelmúltban lezajlott helyhatósági választásokon szintén megpályázta a polgármesteri széket. Ezt a kiskirályként viselkedő pasast egyetlen volt parlamenti képviselőtársa sem illette nyilvánosan bírálattal. így ők sem lettek kiosztva a kiskirály által. Furcsa világban élünk... Az embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha ilyen undorító dolgokat hall, lát, tapasztal. Még szerencse, hogy néha egyegy távol-keleti híradás is bekerül a tévébe. Szinte elégtétel volt látni ezek után a visszásságok után, hogy az egyik távoli ország politikusai - egyenesen a parlament tanácstermében egymáson élték ki ostoba, agresszív és hatalomvágyó hajlamaikat. Egyenes adásban - a televízió ugyanis élőben közvetítette ökölharcukat. Természetesen egyiküket sem ismerem, hírüket se hallotam eddig, így mindannyiuknak pártatlanul és teljes szívemből szurkoltam - „adj neki!", „üss vissza!", „béke poraira!". Ez a híradás, azonban sajnos mindössze néhány röpke másodpercig tartott... TÁRCA Ne szólj szám...! JUHASZ KATALIN Két pszichológus kerékpározik. Egyikük nem vesz észre egy éles kanyart, és az árokban köt ki. Káromkodva mászik kifelé, dühösen visszaül a járgányára és indulna tovább. Mire a másik együttérző hangon megkérdezi: Akarsz beszélni róla? Tudom, régi vicc, de ez jutott eszembe a Kelet-szlovákiai Vasmű vezetésének legutóbbi sajtótájékoztatóján. Már majdnem a vége felé tartott az egyórás vallatás, amikor mégiscsak megfogalmazódott az a kellemetlen kérdés, melyet Gábriel Eichler és csapata inkább el szeretett volna engedni a füle mellett. Nevezetesen a dömpingügy és annak fejleményeit. Közel fél évvel ezelőtt ugyanis a kassai vállalatot azzal vádolták meg az amerikaiak, hogy áron alul kínálja portájékát a tengerentúli piacon. A vezetés persze azonnal tiltakozott, ám ártatlansátát „bizonyítania" is kell, mivel az a vállalat, amelyiket dömpingáron való árulással vádolnak meg, az esetek többségében kínos hetek elé néz. James Lawrence, az újdonsült marketing-alelnök, aki egyébként az US Steel amerikai acélipari vállalat színeit képviseli a kassai vasmű igazgatótanácsban, mindenkit biztosított arról, hogy dolgoznak az ügyön. Washingtonban a vasmű ottani képviseleti irodájának alkalmazottai csakis azon fáradozik, hogy eloszlassa a felhőket. És mivel a vasmű a keleteurópai vállalatok közül elsőként vetette meg lábát a tengerentúlon, fontos lenne kivédeni a kivédendőket. Ugyanakkor Lawrence nagyvonalúan hallgatott arról, vajon igazak-e ezek a vádak, és amennyiben nem igazak, honnan vették állításaikat a vasmű rosszakarói. A helyzet kísértetiesen emlékeztet arra a kamaszkori csínyemre, amikor a rendszeresen, apránként dézsmált vodkásüvegbe vizet öntöztem, „szintentartás" végett. Persze a végén kiderült minden, a vendégek ugyanis természetesen szóvá tették a dolgot. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311),- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk ','lt/lt ŕlf'*. ' . • tftm vi <v w; t

1 Szöveg nélkül wWl \!v</,: S)í mWľo >'''i V'Vc: tv šiť rM-.-. (Agócs Ernő karikatúrája) Mi lenne, ha valódi lenne a demokrácia és a vezetők nem áldemokraták lennének? Az örök dilemma „Kinek segített Agócs Béla azzal, hogy a kétnyelvű bizonyítványok ügyében az átlagmagyarnál is keményfejűbben viselkedett?" - tette fel a kérdést Bugár Béla, az MKP elnöke az Új Szó hasábjain. VOJTEK KATALIN Tényleg - kinek is? Kinek segít az igazságához tűzön-vízen át ragaszkodó ember? Fogas kérdés. Olyannyira, hogy évszázadok óta a szellem kiválóságai keresik rá a választ. Erről írta Heinrich von Kleist 1810-ben a Kohlhaas Mihályt, a lovait elrabló világi hatalmasság, majd az egész világ ellen lázadó és életét is rajtavesztő lókupec történetét, az emberi igazságkeresés örökérvényű drámáját. Több mint másfél évszázad múltán az Egy lócsiszár virágvasárnapjában Sütő András is Kohlhaas példáján mutatott rá az emberi igazságérzet és a fennálló rend igazságtalansága közt feszülő szakadékra. Napjainkban Doctorow Ragtime-ja is erről szól, csak nála a lócsiszár néger bárzongorista, a lovakat pedig egy nehezen megszerzett autó helyettesíti. Már nekünk, szlovákiai magyaroknak is van Kohlhaas Mihályunk, és lélegzetvisszafojtva figyeljük, milyen újabb, saját pozícióit gyengítő lépésekre kényszerül az igazság utáni hajszájában. AgócsKohlhaas már elnyerte büntetését, mint az az átlagmagyarnál és átlaghottentottánál keményfejűbbekkel történni szokott. A valódi Kohlhaast - mert valóban élt, egészen addig, míg 1544-ben kerékbe nem törték - legalább gyermekeiben rehabilitálta az akkori hatalom egyik képviselője, a brandenburgi fejedelem. A szlovákiai valóságot ismerve még ilyen megkésett igazságszolgáltatásra sem számíthatunk. Ha valaki netán azt gondolná, hogy a sors csak az örök feszengőkkel OLVASÓI LEVÉL Schusterben bízunk A Szlovákiában élő kisebbségeket joggal aggasztja a kormánykoalíció által elkészített kisebbségi nyelvtörvény-tervezet, melynek elfogadása aligha tenné lehetővé, hogy a kisebbségekhez tartozó polgárok a helyi, regionális vagy a járási hivatalokban, bíróságokon stb. használhassák anyanyelvüket. Megint csak ott tartunk, a hatalomnak csupán a kisebbségek szaszemben mostoha, ám az igazságtalanságot fegyelmezetten tűrők felé előbb-utóbb barátságosabb arcát mutatja, nagyot téved. Pék László, a galántai gimnázium leváltott igazgatója az utóbbiak közé tartozik. Leváltásáért senkit sem perelt be, nem is beszélt róla, csöndben tette pedagógusként a dolgát, de most, a kormányváltást követően sem kap semmiféle elégtételt. Még annyit sem, hogy mint a galántai gimnázium igazgatói posztjára kiírt pályázat nyertese, elfoglalhassa régi helyét, ahonnan politikai okokból távolították el jogtalanul. A pályázatot kiíró Nagyszombati Kerüleü Hivatal elöljárója, Martin Pado nem kívánja őt kinevezni. Teheti, mert a végső szót ő mondja ki. S teheti azért is, mert a pályázat nem igazi így jár mindenki, aki szembeszegül a hatalommal. pályázat, csak „válogatás" (výberové konanie), amelyet Slavkovskáék alkalmaztak nagy előszeretettel, mert jóval nagyobb szabadságot ad a válogatónak, mint az ellenőrizhetőbb konkurzus. Közismert, hogy Slavkovskáék számára az iskolaigazgatók kiválasztásában enyhén szólva nem a szakmai kritériumok voltak a döntők. Pado úr folytatja ezt a hagyományt, mivel kiszivárgott: a szakmai szempontból kifogásolhatatlan Pék László kinevezését azért nem tartja célszerűnek, mivel állami alkalmazottként törvényt sértett, márpedig ilyen ember vezető posztra nem való. Pado úr ezt a véleményét persze nem adta írásba, ki sem mondta a nagy nyilvánosság előtt, mert akkor esetleg valaki mellének szegezhette volna a kérdést: vajon melyik törvényt sértette meg Pék László? Lefogadnám, hogy Pado úr a bizonyítványügyre és arra az államnyelvtörvényre gondol, amely rögtön az elején leszögezi, hogy nem érinti a kivazataira, voksaira volt szüksége. A nacionalizmus nyomásának engedve egyesek a kisebbségek nyelvének ellehetetlenítésére törekszenek. Nem megnyugtató Mikuláš Dzurinda azon kijelentése sem, miszerint a nyelvhasználati törvény vitáját lezártnak tekinti. Minden területet átfogó és felölelő kisebbségi nyelvtörvénytevezetet csupán az MKP dolgozott ki, míg a kormánykoalíció az ígérgetésig jutott el és bizonyosan az EBESZ-főbiztosának, megfigyelőinek a megtévesztésére törekszik. A nemzetiekhez tartozó nacionalista körök kifinomult eszkösebbségek nyelvhasználatát. Ebben az esetben sem volna Pado úrnak igaza. De Pék László jóval a bizonyítványügy kirobbanása előtt, az ún. alternatív oktatás bevezetését elutasító magatartásáért kényszerült távozni helyéről. Az alternatív oktatásról pedig semmiféle törvény nem rendelkezik. Tehát Pado úr elutasító álláspontja nem egyéb önkénynél, egy levitézlett hatalom által engedetlennek minősített pedagógus célzatos diszkriminálásánál. Az igazgatóleváltásoknak, a fizetésmegvonásoknak nemcsak a büntetés volt a céljuk, hanem az elrettentés, a megfélemlítés is: így jár mindenki, aki szembeszegül a hatalommal. Az a hatalom statuált ilyen példát, amely hidegháborút viselt saját polgárai ellen. Akiken példát statuált és akiket megfélemlíteni kívánt, szavazócéduláikkal küldték a süllyesztőbe, és segítették győzelemre a mečíari torzulások orvoslását ígérő jelenlegi hatalmat. Úgy látszik, Pado úr keményfejűségében ezt nem tudatosítja eléggé. Most az a kérdés, hogy Bugárék mernek-e még nála is keményfejűbbek lenni, és megkísérelni jobb belátásra bírni őt. S az örök kohlhaasi dilemma: hol lesz a keményfejűségük határa? Pado úr abban is folytatja az előző hatalom gyakorlatát, hogy nem képes magyar jelöltekben gondolkodni, még akkor sem, ha a többségében magyarlakta dunaszerdahelyi régió kulturális központjának vezetői posztjáról van szó, s a betöltésére kiírt pályázat kritériumait teljesíti a magyar pályázó. Az igazságtalanság szülte Kohlhaasok történetének lényege a „mi lett volna, ha..?" Mi lett volna, ha nem történik meg az igazságtalanság, vagy ha már megtörtént, gyors és méltányos orvoslást nyer? A mai szlovákiai történéseknek is van ilyen „mi lenne, ha" dilemmájuk. Mi lenne, ha végre valódi lenne itt a demokrácia, és a vezető helyeken valódi és nem áldemokraták ülnének? zökkel ragaszodnak az államnyelvhez, s igyekszenek megakadályozni, hogy a kisebbségi nyelv is használható legyen azokban a régiókban, amelyben jelentős számban élnek valamely kisebbséghez tartozó állampolgárok. A súlyos problémát az sem oldja meg, ha a jelenlegi tervezet ellen szavaznak majd az MKP képviselői. A reményt az élteti, hogy Rudolf Schuster államfőként elmondott beszédében megismételte korábbi nyilatkozatát, mely szerint mindenki köztársasági elnöke szeretne lenni nemre, korra, nemzetiségre és politikai hovatartozásra TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Megszólalt egy szemtanú Ján Slota nyilvános vizelése ügyében. Vallomásában a következőket is elmesélte: „Slota az alkohol szemmel látható hatása alatt érkezett a bárba, két sört rendelt, és kiült a teraszra, egy magát rendőrtisztként feltüntető férfi társaságában. A teraszon többször adtak további megrendeléseket a pincérnőnek, főleg konyakot ittak. Slota társa - a rendőr kis idő múlva felállt, a vendéglő belsejébe próbált távozni, de ráborult egy asztalra, ahol azonnal elaludt". Botrányos viselkedése előtt azt mondta Slotának: „Én két hét alatt polgári elégedetlenséget szervezek neked, ne félj, de ígérd meg, hogy fedezni fogsz". Slota ezt meg is ígérte, majd a jelenlévők nagy derültségére a vendéglő teraszáról levizelte az utcát. A Nový Čas bizalmas információi szerint a Slota társaságában iddogáló férfi valóban magas rangú rendőrtiszt. SME Michal Kováč exelnök - hétfői kijelentése szerint - nem kapott meghívót arra a találkozóra, melyen Rudolf Schuster és tanácsadói a volt államfő jövőbeni politikai szerepéről tanácskoztak. Schuster ugyanis megválasztása után kijelentette, hogy hivatala szeretne szorosabban együttműködni Kováccsal - reprezentációs célokból. A volt államfő szerint ez nemcsak az elnök, hanem a kormány érdeke is. További működéséről pedig csak annyit nyilatkozott: vannak határozott elképzelései a jövőt illetően, akár külföldön is dolgozna. A SME információi szerint tíz napon belül határoznak Michal Kováč további tevékenykedéséről. PRÁCA A Nemzeti Munkaügyi Hivatal a munkapiac kiszélesítése érdekében erősen támogatja a munkanélküliek foglalkoztatását. A különféle kormányközi megállapodások érdekében évente számos közvetítőiroda kap engedélyt, általuk több mint 7200 szlovákiai polgár tudott elhelyezkedni külföldön. Azonban a hivatal nagy súlyt fektet a munkaközvetítők ellenőrzésére is: bármilyen szabálytalanság, törvénysértés az engedély azonnali visszavonását eredményezheti. A polgárok azonban sokszor nem rendelkeznek megfelelő információkkal, ezért sok a visszaélés. Vigyázzunk tehát a kevés munkáért sokat ígérő cégekkel, illetve ne küldjünk sem felbélyegzett borítékot, sem meghatározott összeget a cégnek bővebb tájékoztatásért, ugyanis erre a közvetítőnek nincs joga pénzt kérni. Ha bármilyen gyanús dolog merülne fel a csábító munkalehetőséggel kapcsolatban, először mindig az illetékes munkahivatalhoz forduljunk, ahol a legkönnyebb ellenőrizni a közvetítőiroda „tisztaságát". Nem biztos, hogy az ajánlott munkakört Szlovákában közvetíteni lehet. Például a sztriptíztáncosnői és hasonlójellegű foglalkozásokra közvetítői engedéllyel egy szlovákiai cég sem rendelkezik. való tekintet nélkül. S abban bízunk, a tartalmilag nem komplex kisebbségi nyelvtörvényt a köztársasági elnök nem írja alá, s azt átdolgozásra visszaadja az illetékeseknek. Csak úgy érezhetik hazájuknak Szlovákiát az itt élő kisebbségek, ha anyanyelvükben nem lehetetlenítik el őket. A kisebbségi nyelvtörvénynek a kisebbségi nyelveket kellene védeni, nem pedig meghatározni, milyen helyeken használhatják vagy nem használhatják anyanyelvüket a kisebbségek. Krascsenics Géza Nyárasd