Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-23 / 143. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 23. JEGYZET Talán mégis van igazság KMOTRIK PÉTER Furcsa világban élünk. Kegyet­lenül megkínzott és legyilkolt kelet-európai emberek kútba dobott, földbe kapart és elham­vasztot holttesteivel van tele nap mint nap a televízió. És ez még jó ideig így is lesz. Min­dennek oka néhány politikus uszító viselkedése, akik még most is hazájuk vezetőinek mondhatják magukat. Néhány napja egy nagyközség­benjártam, ahol egy ötvenöt évvel ezelőtt lezajlott népirtásra emlékeztek a nyugdíjasklub és az önkormányzat tagjai - orszá­gos politikust ott nem láttam. Biztosan nem kaptak meghívót. Lehet, hogy én sem küldenék, ha ilyet szerveznék. Aztán arról is adomáztak a na­pokban az újságok cikkírói, hogy egy kelet-európai részeg soviniszta politikus és pártvezér a járókelők szeme láttára hazája fővárosának ut­cakövére hugyozott egy vebdéglő teraszáról,több méteres magasságból. Majd egy nappal később a muki tet­tét bíráló kollégáit, párttársait útszéli hangnemben osztotta ki. Ugyanez a politikus pár hó­nappal ezelőtt harckocsikba szólította hofitársait, hogy úgy látogassan el egy szomszédos állam fővárosába, földig rombolni azt. A pasast párthívei még ezek után is meghagyták eddigi tisztségében... Nemrégiben egy riporter egy bizonyos ország egykori parla­menti képviselőjének basásko­dásáról adott hírt, aki lakhe­lyének polgármestereként el­bocsátotta a - munkáját egyébként kiválóan végző ­helyi művelődési központ igazgatónőjét. Az áldozat „bűne" mindössze annyi volt, hogy a közelmúltban lezajlott helyhatósági választásokon szintén megpályázta a polgár­mesteri széket. Ezt a kiskirály­ként viselkedő pasast egyetlen volt parlamenti képviselőtársa sem illette nyilvánosan bírálat­tal. így ők sem lettek kiosztva a kiskirály által. Furcsa világ­ban élünk... Az embernek kinyílik a bicska a zsebében, ha ilyen undorító dolgokat hall, lát, tapasztal. Még szerencse, hogy néha egy­egy távol-keleti híradás is be­kerül a tévébe. Szinte elégtétel volt látni ezek után a visszássá­gok után, hogy az egyik távoli ország politikusai - egyenesen a parlament tanácstermében ­egymáson élték ki ostoba, ag­resszív és hatalomvágyó hajla­maikat. Egyenes adásban - a televízió ugyanis élőben közve­títette ökölharcukat. Természetesen egyiküket sem ismerem, hírüket se hallotam eddig, így mindannyiuknak pártatlanul és teljes szívemből szurkoltam - „adj neki!", „üss vissza!", „béke poraira!". Ez a híradás, azonban sajnos mindössze néhány röpke má­sodpercig tartott... TÁRCA Ne szólj szám...! JUHASZ KATALIN Két pszichológus kerékpáro­zik. Egyikük nem vesz észre egy éles kanyart, és az árok­ban köt ki. Káromkodva má­szik kifelé, dühösen visszaül a járgányára és indulna tovább. Mire a másik együttérző han­gon megkérdezi: Akarsz be­szélni róla? Tudom, régi vicc, de ez jutott eszembe a Kelet-szlovákiai Vasmű vezetésének legutóbbi sajtótájékoztatóján. Már majd­nem a vége felé tartott az egy­órás vallatás, amikor mégis­csak megfogalmazódott az a kellemetlen kérdés, melyet Gábriel Eichler és csapata inkább el szeretett volna en­gedni a füle mellett. Nevezete­sen a dömpingügy és annak fejleményeit. Közel fél évvel ezelőtt ugyanis a kassai vállalatot azzal vádol­ták meg az amerikaiak, hogy áron alul kínálja portájékát a tengerentúli piacon. A vezetés persze azonnal tiltakozott, ám ártatlansátát „bizonyítania" is kell, mivel az a vállalat, ame­lyiket dömpingáron való áru­lással vádolnak meg, az esetek többségében kínos hetek elé néz. James Lawrence, az újdonsült marketing-alelnök, aki egyéb­ként az US Steel amerikai acél­ipari vállalat színeit képviseli a kassai vasmű igazgatótanács­ban, mindenkit biztosított ar­ról, hogy dolgoznak az ügyön. Washingtonban a vasmű otta­ni képviseleti irodájának alkalmazottai csakis azon fára­dozik, hogy eloszlassa a felhő­ket. És mivel a vasmű a kelet­európai vállalatok közül első­ként vetette meg lábát a tengerentúlon, fontos lenne kivédeni a kivédendőket. Ugyanakkor Lawrence nagyvo­nalúan hallgatott arról, vajon igazak-e ezek a vádak, és amennyiben nem igazak, hon­nan vették állításaikat a vasmű rosszakarói. A helyzet kísértetiesen emlé­keztet arra a kamaszkori csí­nyemre, amikor a rendszere­sen, apránként dézsmált vod­kásüvegbe vizet öntöztem, „szintentartás" végett. Persze a végén kiderült minden, a vendégek ugyanis természete­sen szóvá tették a dolgot. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311),- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk ','lt/lt ŕlf'*. ' . • tftm vi <v w; t 1 Szöveg nélkül wWl \!v</,: S)í mWľo >'''i V'Vc: tv šiť rM-.-. (Agócs Ernő karikatúrája) Mi lenne, ha valódi lenne a demokrácia és a vezetők nem áldemokraták lennének? Az örök dilemma „Kinek segített Agócs Béla azzal, hogy a kétnyelvű bizo­nyítványok ügyében az átlagmagyarnál is keményfejűbben viselke­dett?" - tette fel a kérdést Bugár Béla, az MKP elnöke az Új Szó hasábjain. VOJTEK KATALIN Tényleg - kinek is? Kinek segít az igazságához tűzön-vízen át ragasz­kodó ember? Fogas kérdés. Oly­annyira, hogy évszázadok óta a szellem kiválóságai keresik rá a vá­laszt. Erről írta Heinrich von Kleist 1810-ben a Kohlhaas Mihályt, a lo­vait elrabló világi hatalmasság, majd az egész világ ellen lázadó és életét is rajtavesztő lókupec törté­netét, az emberi igazságkeresés örökérvényű drámáját. Több mint másfél évszázad múltán az Egy ló­csiszár virágvasárnapjában Sütő András is Kohlhaas példáján muta­tott rá az emberi igazságérzet és a fennálló rend igazságtalansága közt feszülő szakadékra. Napjaink­ban Doctorow Ragtime-ja is erről szól, csak nála a lócsiszár néger bár­zongorista, a lovakat pedig egy ne­hezen megszerzett autó helyettesí­ti. Már nekünk, szlovákiai magya­roknak is van Kohlhaas Mihályunk, és lélegzetvisszafojtva figyeljük, milyen újabb, saját pozícióit gyen­gítő lépésekre kényszerül az igaz­ság utáni hajszájában. Agócs­Kohlhaas már elnyerte büntetését, mint az az átlagmagyarnál és átlaghottentottánál keményfejűb­bekkel történni szokott. A valódi Kohlhaast - mert valóban élt, egé­szen addig, míg 1544-ben kerékbe nem törték - legalább gyermekei­ben rehabilitálta az akkori hata­lom egyik képviselője, a branden­burgi fejedelem. A szlovákiai való­ságot ismerve még ilyen megkésett igazságszolgáltatásra sem számít­hatunk. Ha valaki netán azt gondolná, hogy a sors csak az örök feszengőkkel OLVASÓI LEVÉL Schusterben bízunk A Szlovákiában élő kisebbségeket joggal aggasztja a kormánykoalí­ció által elkészített kisebbségi nyelvtörvény-tervezet, melynek elfogadása aligha tenné lehetővé, hogy a kisebbségekhez tartozó polgárok a helyi, regionális vagy a járási hivatalokban, bíróságokon stb. használhassák anyanyelvüket. Megint csak ott tartunk, a hata­lomnak csupán a kisebbségek sza­szemben mostoha, ám az igazság­talanságot fegyelmezetten tűrők fe­lé előbb-utóbb barátságosabb arcát mutatja, nagyot téved. Pék László, a galántai gimnázium leváltott igaz­gatója az utóbbiak közé tartozik. Leváltásáért senkit sem perelt be, nem is beszélt róla, csöndben tette pedagógusként a dolgát, de most, a kormányváltást követően sem kap semmiféle elégtételt. Még annyit sem, hogy mint a galántai gimnázi­um igazgatói posztjára kiírt pályá­zat nyertese, elfoglalhassa régi he­lyét, ahonnan politikai okokból tá­volították el jogtalanul. A pályáza­tot kiíró Nagyszombati Kerüleü Hi­vatal elöljárója, Martin Pado nem kívánja őt kinevezni. Teheti, mert a végső szót ő mondja ki. S teheti azért is, mert a pályázat nem igazi így jár mindenki, aki szembeszegül a ha­talommal. pályázat, csak „válogatás" (výbe­rové konanie), amelyet Slavkov­skáék alkalmaztak nagy előszere­tettel, mert jóval nagyobb szabad­ságot ad a válogatónak, mint az el­lenőrizhetőbb konkurzus. Közis­mert, hogy Slavkovskáék számára az iskolaigazgatók kiválasztásában enyhén szólva nem a szakmai krité­riumok voltak a döntők. Pado úr folytatja ezt a hagyományt, mivel kiszivárgott: a szakmai szempont­ból kifogásolhatatlan Pék László ki­nevezését azért nem tartja célszerű­nek, mivel állami alkalmazottként törvényt sértett, márpedig ilyen ember vezető posztra nem való. Pado úr ezt a véleményét persze nem adta írásba, ki sem mondta a nagy nyilvánosság előtt, mert akkor esetleg valaki mellének szegezhette volna a kérdést: vajon melyik tör­vényt sértette meg Pék László? Le­fogadnám, hogy Pado úr a bizonyít­ványügyre és arra az államnyelvtör­vényre gondol, amely rögtön az ele­jén leszögezi, hogy nem érinti a ki­vazataira, voksaira volt szüksége. A nacionalizmus nyomásának en­gedve egyesek a kisebbségek nyel­vének ellehetetlenítésére törek­szenek. Nem megnyugtató Mikuláš Dzurinda azon kijelenté­se sem, miszerint a nyelvhasznála­ti törvény vitáját lezártnak tekinti. Minden területet átfogó és felöle­lő kisebbségi nyelvtörvény­tevezetet csupán az MKP dolgo­zott ki, míg a kormánykoalíció az ígérgetésig jutott el és bizonyosan az EBESZ-főbiztosának, megfigye­lőinek a megtévesztésére törek­szik. A nemzetiekhez tartozó naci­onalista körök kifinomult eszkö­sebbségek nyelvhasználatát. Ebben az esetben sem volna Pado úrnak igaza. De Pék László jóval a bizo­nyítványügy kirobbanása előtt, az ún. alternatív oktatás bevezetését elutasító magatartásáért kénysze­rült távozni helyéről. Az alternatív oktatásról pedig semmiféle tör­vény nem rendelkezik. Tehát Pado úr elutasító álláspontja nem egyéb önkénynél, egy levitézlett hatalom által engedetlennek minősített pe­dagógus célzatos diszkriminálásá­nál. Az igazgatóleváltásoknak, a fi­zetésmegvonásoknak nemcsak a büntetés volt a céljuk, hanem az elrettentés, a megfélemlítés is: így jár mindenki, aki szembeszegül a hatalommal. Az a hatalom statuált ilyen példát, amely hidegháborút viselt saját polgárai ellen. Akiken példát statuált és akiket megfé­lemlíteni kívánt, szavazócéduláik­kal küldték a süllyesztőbe, és segí­tették győzelemre a mečíari torzu­lások orvoslását ígérő jelenlegi ha­talmat. Úgy látszik, Pado úr ke­ményfejűségében ezt nem tudato­sítja eléggé. Most az a kérdés, hogy Bugárék mernek-e még nála is keményfejűbbek lenni, és megkí­sérelni jobb belátásra bírni őt. S az örök kohlhaasi dilemma: hol lesz a keményfejűségük határa? Pado úr abban is folytatja az előző hatalom gyakorlatát, hogy nem képes ma­gyar jelöltekben gondolkodni, még akkor sem, ha a többségében magyarlakta dunaszerdahelyi ré­gió kulturális központjának veze­tői posztjáról van szó, s a betölté­sére kiírt pályázat kritériumait tel­jesíti a magyar pályázó. Az igazságtalanság szülte Kohl­haasok történetének lényege a „mi lett volna, ha..?" Mi lett volna, ha nem történik meg az igazságta­lanság, vagy ha már megtörtént, gyors és méltányos orvoslást nyer? A mai szlovákiai történések­nek is van ilyen „mi lenne, ha" di­lemmájuk. Mi lenne, ha végre va­lódi lenne itt a demokrácia, és a vezető helyeken valódi és nem ál­demokraták ülnének? zökkel ragaszodnak az állam­nyelvhez, s igyekszenek megaka­dályozni, hogy a kisebbségi nyelv is használható legyen azokban a régiókban, amelyben jelentős számban élnek valamely kisebb­séghez tartozó állampolgárok. A súlyos problémát az sem oldja meg, ha a jelenlegi tervezet ellen szavaznak majd az MKP képvise­lői. A reményt az élteti, hogy Ru­dolf Schuster államfőként elmon­dott beszédében megismételte ko­rábbi nyilatkozatát, mely szerint mindenki köztársasági elnöke sze­retne lenni nemre, korra, nemze­tiségre és politikai hovatartozásra TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Megszólalt egy szemtanú Ján Slo­ta nyilvános vizelése ügyében. Vallomásában a következőket is elmesélte: „Slota az alkohol szemmel látható hatása alatt ér­kezett a bárba, két sört rendelt, és kiült a teraszra, egy magát rendőrtisztként feltüntető férfi társaságában. A teraszon több­ször adtak további megrendelé­seket a pincérnőnek, főleg konya­kot ittak. Slota társa - a rendőr ­kis idő múlva felállt, a vendéglő belsejébe próbált távozni, de rá­borult egy asztalra, ahol azonnal elaludt". Botrányos viselkedése előtt azt mondta Slotának: „Én két hét alatt polgári elégedetlen­séget szervezek neked, ne félj, de ígérd meg, hogy fedezni fogsz". Slota ezt meg is ígérte, majd a je­lenlévők nagy derültségére a ven­déglő teraszáról levizelte az ut­cát. A Nový Čas bizalmas infor­mációi szerint a Slota társaságá­ban iddogáló férfi valóban magas rangú rendőrtiszt. SME Michal Kováč exelnök - hétfői ki­jelentése szerint - nem kapott meghívót arra a találkozóra, me­lyen Rudolf Schuster és tanácsa­dói a volt államfő jövőbeni politi­kai szerepéről tanácskoztak. Schuster ugyanis megválasztása után kijelentette, hogy hivatala szeretne szorosabban együttmű­ködni Kováccsal - reprezentációs célokból. A volt államfő szerint ez nemcsak az elnök, hanem a kor­mány érdeke is. További műkö­déséről pedig csak annyit nyilat­kozott: vannak határozott elkép­zelései a jövőt illetően, akár kül­földön is dolgozna. A SME infor­mációi szerint tíz napon belül ha­tároznak Michal Kováč további tevékenykedéséről. PRÁCA A Nemzeti Munkaügyi Hivatal a munkapiac kiszélesítése érdeké­ben erősen támogatja a munka­nélküliek foglalkoztatását. A kü­lönféle kormányközi megállapo­dások érdekében évente számos közvetítőiroda kap engedélyt, ál­taluk több mint 7200 szlovákiai polgár tudott elhelyezkedni kül­földön. Azonban a hivatal nagy súlyt fektet a munkaközvetítők el­lenőrzésére is: bármilyen szabály­talanság, törvénysértés az enge­dély azonnali visszavonását ered­ményezheti. A polgárok azonban sokszor nem rendelkeznek meg­felelő információkkal, ezért sok a visszaélés. Vigyázzunk tehát a ke­vés munkáért sokat ígérő cégek­kel, illetve ne küldjünk sem felbé­lyegzett borítékot, sem meghatá­rozott összeget a cégnek bővebb tájékoztatásért, ugyanis erre a közvetítőnek nincs joga pénzt kérni. Ha bármilyen gyanús dolog merülne fel a csábító munkale­hetőséggel kapcsolatban, először mindig az illetékes munkahivatal­hoz forduljunk, ahol a leg­könnyebb ellenőrizni a közve­títőiroda „tisztaságát". Nem biz­tos, hogy az ajánlott munkakört Szlovákában közvetíteni lehet. Például a sztriptíztáncosnői és ha­sonlójellegű foglalkozásokra köz­vetítői engedéllyel egy szlovákiai cég sem rendelkezik. való tekintet nélkül. S abban bí­zunk, a tartalmilag nem komplex kisebbségi nyelvtörvényt a köztár­sasági elnök nem írja alá, s azt át­dolgozásra visszaadja az illetéke­seknek. Csak úgy érezhetik hazá­juknak Szlovákiát az itt élő ki­sebbségek, ha anyanyelvükben nem lehetetlenítik el őket. A kisebbségi nyelvtörvénynek a ki­sebbségi nyelveket kellene védeni, nem pedig meghatározni, milyen helyeken használhatják vagy nem használhatják anyanyelvüket a ki­sebbségek. Krascsenics Géza Nyárasd

Next

/
Oldalképek
Tartalom