Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-14 / 135. szám, hétfő

MAGYAR LABDARÚGÓ PNB • MTK­1. MTK 33 27 2 4 77:25 83 Újpest 2:0 (2:0) 2. FTC 33 19 7 7 61:39 64 • Vasas­3. Újpest 33 19 311 56:39 60 Ferencváros 2:1 (0:1) 4. Győr 33 15 11 7 52:39 56 • Kispest­5. Vasas 33 15 9 9 49:42 54 Vác 2:1 (0:0) 6. ZTE 33 14 811 41:36 50 • III. Kerület­7. Diósgyőr 33 13 911 53:53 48 Győr 3:3 (2:3) 8. Debrecen 33 13 713 52:39 46 • Dunaferr­9. Vác 33 12 1011 48:48 46 Videoton 3:1 (2:0) 10. Dunaferr 33 17 610 53:43 45 • Siófok­11. Gázszer 33 11 1111 36:38 44 BVSC 0:1 (0:1) 12. Kispest 33 10 914 37:50 39 • Gázszer­13. Nyíregyháza 33 9 915 43:51 36 Debrecen 2:1 (2:1) 14. Haladás 33 10 617 38:51 36 • Diósgyőr­15. Siófok 33 7 917 32:48 30 Nyíregyháza 1:0(1:0) 16. Videoton 33 7 818 34:52 29 • Haladás­17. BVSC 33 7 620 33:50 27 Zalaegerszeg 0:0 18. III. Ker. 33 4 623 39:91 18 A Dunaferrtől 12 pontot levontak. GÓLLISTA-22 gólos: Illés (MTK), 17gólós: Egressy (Diósgyőr), 16 gólos: Ilea (DVSC), 13 gólos: Korsós A. (Újpest), 12 gólos: Kenesei (MTK), Szabics (FTC), Pál (Vasas), Waltner (Videoton), Lengyel (Dunaferr), Zavadszky (Dunaferr), 11 gólos: Korsós Gy. (Győr), Borgulya (Kispest), Preisinger (MTK), Kulcsár (Diósgyőr 9, Ferenc­város 2), 10 gólos: Nicsenko (Dunaferr), 9 gólos: Bükszegi (Ferenc­város), Wukovics (III. Ker.), Hámori (Vasas), Horváth (Vác), Kirch­mayer (Nyíregyháza), Kovács Z. (Újpest), Földes (Gázszer), Sabo (DVSC), Lukács (Videoton 3, Siófok 6). Az utolsó forduló párosítása - június 16., szerda (17.00): Nyír­egyháza-Dunaferr, Videoton-Vasas, Ferencváros-Kispest, Vác-Ha­ladás, Zalaegerszeg-III. Kerület, Győr-MTK, Újpest-Gázszer, Deb­recen-Siófok, BVSC-Diósgyőr. A sötét mezes Ferencváros alulmaradt a Vasas otthonában, felvéte­lünkön Fűzi Ákos, a vendégek erőssége fejjel veszélyezteti az ellen­fél kapuját. (Fotó: Nemzeti Sport) Hétfő, 1999. június 14. 9. oldal Daniela Bártová a női rúdugrás műhelytitkairól, versenyzői élményeiről, sportolói álmairól Sydney után összecsomagol gyorsaság. Minél fürgébben nekifu­tok, annál jobban fellódíthatom ma­gamat a rúddal. Fontos az elrugasz­kodás, de nagyobb szerepet játszik a gyorsaság és a technika. Aki tehetsé­ges, abban mindkettő találkozik. A férfiak azért ugranak magasabbra, mert gyorsabbak és erősebbek, mint a nők. Technikában még felvesszük velük a harcot, de puhább rúddal ugrunk és lassabb a nekifutásunk, így mi négyötvenet viszünk át, ők meg más fél méterrel többet is. Mindegyik kísérleténél látják a nézők ahogyan nekifut, elru­gaszkodik, majd a léc segítségé­vel átszáll a rúd fölött. Ilyenkor csak az ugrásra összpontosít, vagy környezetét is észleli? Mikor felkészülök az ugrásra, vé­gigfut a fejemen, hogy hogyan kel­lene leküzdenem a magasságot. Akkor már csak legfeljebb a kedve­ző széljárásra várok. Öt év alatt annyira belémívódott a technika, hogy az ugrás közben jobbára csak azt figyelem, maradt-e vagy leesett a rúd. Csupán a sikertelen kísérlet után pergetem vissza a mozdulata­imat, kibogozva a hibát. Közben észlelem a közönséget, különösen felheccel, ha megérzem, hogy a nézők nekem szorítanak. Nem sze­retem a bekiabálásokat, de az üte­mes taps mindig feldob. Egy ideig centiméterekkel javít­gatta a világcsúcsot. Mi késztette erre? Valóban a lehető legtöbb pénzt akarta kicsikarni a szerve­zőktől? Akkoriban a női rúdugrásban még kevés pénz forgott, inkább a nézők miatt haladtam csak centikkel fel­felé. Ráadásul minél több világ­csúcsra vágytam. Eddig tizennyolc­nál tartok, és számuk tekintetében a cseh sportolók között rögtön a ge­relyhajító Železný mögött lehetek. Azóta már több pénzért ugrunk, de a csúcsmagasság is feljebb került. Világcsúcsainak a számát már említette. Európa-rekordjaira is ilyen pontosan emlékszik? Ugortam több világcsúcsot is, de nem mindegyiket ismerték el. A fő­tereken átvitt csúcsmagasságot nem veszik figyelembe. Tizennyolc világ­és harminchat Európa-csúcsomat hitelesítettek, a cseh rekordok szá­mára már nem emlékszem. A rúdugrónő egyedül viaskodik a magasággal. Okozhatnak neki az ellenfelei is kellemetlenséget? Én minden versenyen az egyéni csú­csom megdöntésére összpontosí­tok. Szeretnék nyerni, de nem az a legfontosabb számomra, hanem az átvitt magasság. Ellenfeleim kísér­letei engem nem érdekelnek, csak azt figyelem, mikor kerülök sorra. Versenyről versenyre utazik. Mi­vel tölti a szabadidejét? Kimegyek a fürdőbe, olvasok vagy éppen vasalok. Különleges kedvte­lésem nincsen. Megtörtént már valahol, hogy a szervezők nem engedték rajthoz állni? Még soha. A tavaszi idény nyitányán mind­össze 405 centit ugrott a cseh Extraligában. Hogyan lehetsé­ges, hogy az ön képességeivel csak ennyire volt képes? Tavaly sem kezdtem jobban. Szá­momra nem jelent semmit, ha ke­vesebbet ugrok. Ez a versenyzés ve­lejárója. Akárcsak a siker. Karfáj­dalmam miatt később kezdtem a felkészülést, ami kicsit visszafogott. Egy éve Pozsonyban Európa­csúcsot ért el (451 cm). Befolyá­solta ez a tény, amikor az idei rajtja mellett döntött? Egész atlétikai pályafutásom leg­szebb ugrása volt a tavalyi. Azért jöttem ide, mert rendkívül jó he­lyen van az ugrószektor, s nagyon szeretek Pozsonyban versenyezni. Jövőre Sydneyben szeretné megkoronázni kétszakaszos sportpályafutását? Nagyon vágyom az olimpiára. Utá­na eljön az ideje, hogy teljesen mással kezdjek el foglalkozni. Több elképzelésem van, de még egyik sem izgat. Négy-öt éve, a női rúdugrás hőskorában feltűnt egy ostra­vai lány az akkor legfrissebb női atlétikai versenyszám hangadói között. Sorra javí­totta a világ- és Európa-csú­csokat, s mind több helyen szívesen látott vendég volt, mert szereplésével örömöt szerzett a nézőknek és szer­vezőknek egyaránt. J. MÉSZÁROS KÁROLY Daniela Bártová már akkor eredmé­nyes tornászmúltot tudott maga mögött, mára azonban jelentős rúd­ugrói sikerlista áll a neve mellett. Múlt héten Pozsonyban versenyzett (a hűvös időben kiesett a kezdőma­gasságon), előtte beszélgettünk. Állítólag nem szeret sem napos, sem szeles időben ugrani. Miért? Az edzőtáborozáson egyáltalán nem árt nekem a napsütés, a kétfá­zisos felkészülési időszakban meg kimondottan szeretem. Versenyzés közben azonban elbágyadok tőle, s nem tudom magamat annyira ki­heccelni, mint a borús időben. Tor­násznő voltam, kitágult izmaimat nem szükséges tovább tágítani, ezért a hűvösebb idő jó hatással van rájuk. Zavar az ellenszél is, hátszéllel viszont élvezet ugrani. Tíz éve még csehszlovák tor­nászbajnok volt női összetett­ben. Az idő múltával biztosan helyesen látja: nem kellett-e vol­na inkább a tornaszerek világá­ban maradnia? A tornásznők tizenöt-tizenhat éves korukban émek teljesítményük te­tőfokára. Utána eldarabosodnak, korosodni, gondolkodni és félni kezdenek. Többnyire aztán tizen­nyolc évesen be is fejezik a verseny­zést. Akadnak kivételek, de ritkán tartanak ki húsz fölött. Tizennyolc évesen még kijutottam a barcelonai olimpiára, s olyan érzésem támadt, hogy a tornában már csúcsra érkez­tem, többre nem vagyok képes, leg­feljebb rosszabb lehetek. Azt viszont nem akartam megélni. Inkább befe­jeztem. Fivérem középtávfutó, álta­la kerültem az atléták közé. Mi vonzotta a rúdugráshoz, hisz akkor még nem is szerepelt hiva­talosan elismert versenyszám­ként? Szüleim azt akarták, hogy mű­ugrónő legyek, gondolták szaltókat tudok ugrani, a többi meg gyakorlás kérdése. Nekem viszont az atlétika rettentően tetszett. A négyszáz mé­teres futás és a rúdugrás közül kel­lett választanom. A stadionban elő­ször, egészen véledenszerűen egy rúdugró fiúval találkoztam, köl­csönadta a sportszert, s azután már tudtam, hogy mi lesz a versenyszá­mom. Nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttem. Úgy éreztem, ez az a versenyszám, amelyben a legtöbb izmomat kihasználhatom, s nem vész kárba a kilencéves edzésmun­ka. Valóban a rúdugrás áll a legkö­zelebb a szertornához. Látványos, nézői szempontból is érdekes számban versenyez. Egy régebbi nyilatkozatában arról be­szélt, hogy a kísérlet közben az elrugaszkodás a fontos. Igazán így van, vagy csak egykori tor­násznőként merült fel ez önben? Nem emlékszem ilyen nyilatkoza­tomra, mert azt kell mondanom, hogy a legfontosabb számunkra a Ugrás közben jobbára csak azt figyelem, maradt-e vagy leesett a rúd." (ČTK-felvételek) Monte-Carlóban színvonalas úszóversenyt rendeztek Völker világcsúcsa MTI-JELENTÉS Monte-Carlo. A német Sandra Völker szinte hagyományt csinál abból, hogy az 50 métereses hát­úszás világrekordját Monte-Carló­ban javítja meg: így tett 1997. má­jus 24-én is, amikor 29.00 mp-cel nyert és állított fel világcsúcsot, s ezt javította meg szombaton ugyanitt, 28.78 mp-re. További érdekesebb eredmények ­férfiak: 100 m gyors: 1. Popov (orosz) 49.26 mp, 2. van den Hoogenband (holland) 49.86, 3. Klim (ausztrál) 50.46; 400 m gyors: 1. Palmer (angol) 3:55.41 p; 100 m hát: 1. Krayzelburg (amerikai) 55.04; 200 m pillangó: 1. Poljakov (orosz) 1:59.12 p, 2. Hickman (angol) 1:59.27; 200 m mell: 1. Fioravanti (olasz) 2:16.49; 200 m vegyes: 1. Wouda (holland) 2:02.03. Nők: 200 m gyors: 1. Jacobsen (dán) 1:59.75; 100 m pillangó: 1. Thompson (amerikai) 59.76 mp; 100 m mell: 1. Poewe (dél-afrikai) 1:10.55; 400 m vegyes: 1. Malar (kanadai) 4:43.71. A nekifutás

Next

/
Oldalképek
Tartalom