Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-14 / 135. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 14 Leengedték a rolót a francia nyílt teniszbajnokságon; Dominik Hrbatý élete egyik legszebb eredményét érte el, Andre Agassi és Steffi Graf pedig magabiztosan tarolt Párizsi szeletek a nagy visszatérők tornájáról Valóra vált az olimpiai álom, most már megengedett a pihenés Szlovákia női kosárlabda-válogatottja a címvédő Litvániát búcsúztatta az Európa-bajnokság negyeddöntőjében, s jegyet váltott a 2000-es sydneyi olimpiai játékokra JÁN PLESNlK Szlovákia női kosárlabda-váloga­tottjának egyetlen célja volt a len­gyelországi 27. Európa-bajnokság előtt: kiharcolni a részvételt a 2000­es nyári olimpiai játékokra, Sydney­ben. Tizenkét résztvevőből legalább nyolc csapat utazott hasonló szán­dékkal északi szomszédunkhoz, de Sydneybe csak négy hely várt gaz­dára. Végül a következő kvartett ér­demelte ki az olimpiai részvélt: Az Európa-bajnok Lengyelország, , az ezüstérmes franciák, a bronzérmes oroszok és a negyedik helyet meg­szerző Szlovákia. Még a kontinens­viadal előtt Natália Hejková szö­vetsségi kapitány falhívta a figyel­met: az Európa-bajnokság rendkí­vül nehéz és rendkívül kiegyenlített lesz. így is történt. A szlovákok meglehetősen görön­gyös úton jutottak az elődöntőbe. Az A-csoportban két mérkőzést megnyertek (Lettország 68:43, Né­metország 75:61), hármat elveszí­tettek (Franciaország 48:56, Orosz­ország 59:71, Horvátország 53:84), s a negyedik helyről jutottak to­vább. Június 4-én a címvédő litvá­nok ellen léptek parkettre a négy közé jutásért. A két legutóbbi tét­mérkőzést a litvánok nyerték (1997, budapesti Eb-döntő 62:72; Leegyszerűsítve a dolgokat el le­het mondani, hogy a továbbjutást az a hét játékos harcolta ki, aki jú­nius 4-én kiállt Litvánia ellen? Bizonyára a legnagyobb mérték­ben ők heten - Kotočová, Kame­níková, Kalistová, Dobrovičová, Kováčová, Godályová és Žirková ­járultak hozzá a sikerhez. Csak­hogy a két csoportmeccsből, amit megnyertünk, mások is kivették a részüket. Senkit sem hagyhatunk ki a sorból, aki egy keveset is tett a továbbjutásért. Beleértve a szak­mai stábot, a vezetőséget... Nélkü­lük a szlovák női kosárlabda ma nem itt tartana. Ez az eredmény örökre bekerül Szlovákia sporttörténelmébe, de tekintsünk egy kicsit a jövőbe. Mi­lyen program vár a válogatottra? Július 20. és 30. között két barátsá­gos mérkőzést játszunk Kanada el­len Reginában, majd a világbajnok USA csapata ellen tesszük próbára képességeinket Chicagóban. Dobro­vičová, Kameníková és Kotočová hosszú ideje húzódó sérülés miatt nem utazik velünk, és azt, hogy ho­gyan is néz majd ki a tengerentúlra utazó csapat, e pillanatban nem tu­dom megmondani. Most, a fárasztó lengyelországi Eb után egy kis pihe­nés mindannyiunkra ráfér. 100. helyen tanyázott. Ráadásul tavaly október óta egy tornán sem jutott túl a második fordulón. Ki tudja, igaz-e, hogy Medvegyev föl­támadása a német Anke Huber iránt érzett szerelmének köszönhe­tő, akivel hosszas együtt járás után egyszer már szakított. Bárhogy van is, a 192 centi magas, 87 kilogramm súlyú ukrán túlszár­nyalta eddigi csúcsát (1993-ban elődöntőt játszott): először jutott Grand Slam-torna elődöntőjébe. A formája mérkőzésről mérkőzésre ja­vult, a negyeddöntőben játszi könnyedséggel verte a végső győze­lemre is esélyesnek és az idény sa­lakkirályának tartott brazil Gustavo Kuertent. Az elődöntőben egy má­sik barzilt, Meligenit búcsúztatta, s ezzel a Grand Slam-döntők történe­tének legalacsonyabban rangsorolt résztvevője lett. A torna másik meglepetését a 21 esztendős, pozsonyi Dominik Hrba­tý szolgáltathatta volna. Sorra vette a legrangosabb favoritokat. Csak az emlékezet felfrissítése kedvéért so­roljuk fel, milyen út vezetett az elő­döntőig: az első fordulóban a hazai Bouttert ütötte ki, következett a vi­lágelső Kafelnyikov (az orosz há­romjátszmás küzdelem után szed­hette a cókmókját), aztán jött a ro­mán származású ausztrál Andrew Ilie (öt játszma), a nyolcaddön­tőben az orosz Marat Szafin (bizta­tó jel Szlovákia számára a Davis Kupa-találkozó előtt). A negyed­döntőben az egykori világelső Mar­celo Rios ellen egyszer sem vesztet­te el adogatását, s megérdemelten érte el pályafutása eddigi legjobb eredményét. Dominik Hrbatý bebizonyította: ha valaki tudatosan készül, hogy elérje a kitűzött célt, előbb-utóbb siker ko­ronázza elhatározását. Tehetségére már 1996-ban felhívta a figyelmet, amikor 287 helyet ugrott előre a vi­lágranglistán. Ô lett az év felfede­zettje (Newcomer of the Year) és a legfiatalabb játékos a sportág törté­netében, aki az első 100 teniszező társaságába került. Két évet töltött a legjobb 30 határán, majd tavaly San Marinóban először nyert salakpá­lyás viadalt, idén Prágában ugyan­ilyen borítású pályán megint az első helyen végzett. Marián Vajda edző­vel végre sikerült javítani adogatá­sán - ez szinte valamennyi szlovák teniszező gyenge pontja. Az alapvo­naltól gyakorolt agresszív játék fizi­kai adottságainak tökéletesen meg­felel. Kodíciójáért erőnléti edzője, Ivan Gabovič felel. Már csak a tét­meccsek tapasztalatára lenne szük­sége. Ez megmutatkozott Andre Agassi ellen is. Az amerikai exvi­lágelső 1987-ben, Stratton Moun­tainben Ivan Lendít is lenyűgözte erős tenyeresével és fonákjával. Ru­házatával is nagy feltűnést keltett, a fehér sport történetében egyedüli­ként vállalkozott arra, hogy rövid farmernadrágban lépjen pályára. A Nike cég megfelelő játékosra talált a személyében. Bollettieri edző te­niszakadémiájának neveltje játéká­val ellenfeleit, külsejével és moso­lyával a hölgyeket bálványozta meg. Ahogy fokozatosan tűnt el a haja, úgy bővült gyűjteménye a tor­nagyőzelmekért járó serlegekkel. Franciaországi fellépése előtt 40 volt belőlük. A legértékesebb a há­rom Grand Slam-győzelem volt: 1992-ben Wimbledon, 1994-ben US Open, 1995-ben Australian Open. Volt világelső, olimpiai baj­nok, kétszer Davis Kupa-győztes, aztán 1997-ben, a szurkolók szá­mára érthetetlenül, mintha elfelej­tett volna teniszezni. „Ebben az év­ben az egyetlen jó eredményem a Brooke-kal kötött házasságom volt." Feleségével Los Angelesbe költözött, boldogan élt és lecsúszott a világranglista 141. helyére. Az év végén a Las Vegas-i tornán szabad kártyával indulhatott, s végre győz­ni tudott. Lassan magára talált, a ta­valyi évet a 6. helyen zárta. Áprilisban, a hongkongi torna dön­tőjében legyőzte Boris Beckert, a mérkőzés után derült égből a vil­lámcsapásként bejelentette: elválik Brooke Shieldstől. A szakítás nem rendítette meg Agassit, sőt egyre följebb és följebb tört. Csak egy Grand Slam-viadalon nem nyert még, bár korábban kétszer is beju­tott a Roland Garros fináléjába; 1990-ben az ecuádori Gomez múlta fölül, egy éwel később Jim Courier. Nyolc év elteltével kínálkozott újra lehetőség. Andrej Medvegyev ellen képes volt 0:2-ről fordítani, talán egy kicsit az időjárás segítségével is. Harminc év elteltével, Rod Laver után ő az ötödik játékos a sorban, aki mind a négy Grand Slam-tor­nagyőzelmet begyűjtötte. Andre Agassi végleg bevésette nevét a Hí­rességek Csarnokába. A hölgyek között is történt egy nagy visszatérés. A harmincesz­tendős Steffi Graf, aki korábban csúcsteljesítménynek számító 377 héten át vezette a WTA-listát, 22 Grand Slam-diadalát ünnepelhet­te, összesen 107 tornát nyert. A bruhli születésű szőkeség három világklasszist legyőzött, mind volt már világelső: a negyeddöntőben Davenportot, az elődöntőben Sze­les Mónikát, végül a fináléban Martina Hingist; utóbbi nem volt könnyű eset. Két óra huszonnégy perc játék után a svájci kislány hisztérikusan lerohant a pályáról, csak édesanyja, Melánie Molitor tudta lecsillapítani. Graf szeme is könnyezett, de egész más okokból. „Feszült találkozó volt, neked még sok lehetőséged lesz a French Ope­nen nyerni. Hagyd abba a sírást, mert én sem állom meg" - vigasz­talta Steffi, aki minden téren jobb­nak bizonyult. Mind a 15 ezer néző neki szurkolt, és a találkozó után a nevét skandálta. Tizennégy évesen, 1983-ban lépett először pályára a Roland Garroson. Sérülésein, családi gondjain sikere­sen túltette magát. Ha Martina Steffi nyomába akar lépni, még van mit tanulnia. A French Openen már leengedték a rolót. Következik Wimbledon. Ön is úgy látja, hogy az említett két találkozó negatív összképet „festett" a csapatról? Szerintem nem. Szeretném megem­líteni, hogy a válogatott elsődleges célja az olimpiai részvétel volt. Ez pedig június 4-én, a litvánok ellen a mi javunkra dőlt el. Legyőztük a címvédőt és kijutottunk Sydneybe. Roland Garros. E név hallatán talán nincs ember, akinek ne a tenisz jutna eszébe. Ő volt az az ember, aki 1913-ban a világon elsőként repülte át a Földközi-tengert. Három hét­tel az I. világháború vége előtt eltalálták a repülőgépét, 32 évesen meghalt. JÁN HUDOK Bár Garros nem volt teniszező (rög­bizni viszont állítólag egészen jól tu­dott), a fehér sport négy francia muskétása, Brugnon, Borotra, Co­chet és Lacoste ragaszkodott hozzá, hogy a szerencsétlenül járt pilótáról nevezzék el a boulogni pályát. Mindez 1928-ban történt, pedig már 1891 óta rendszeresen meg­rendezték a francia nyílt teniszbaj­nokságot. A 108. French Open tucat számra szolgáltatott váratlan eseményeket. Először Pete Sampras mondta fel a szolgálatot, számára a második for­dulójelentett végállomást, s már az első találkozón is szenvedett a Costa Ricai-i Marin ellen. Már egy rakás viadalt megnyert a huszonnyolc esztendős Sampras: ötször Wimble­donban, négyszer a US Openen, két­szer az Australian Openen, de az Eiffel-torony alatt a legjobb eredmé­nye egy elődöntő volt 1996-ban. A párizsi salak átka évről évre új kihí­vást jelent a görög származású jen­kinek. Az idő azonban ellene dolgo­zik: minél korosabb lesz, annál ke­vesebb eséllyel szállhat harcba a leglassúbb borítású pályán. Ken Ro­sewall, John Newcombe, Arthur As­he, Mats Wilander, Guillerme Vilas, John McEnroe, Jimmy Connors, Björn Borg, Ivan Lendl, Boris Becker és Stefan Edberg után Pete lehet a következő legendás teniszező, aki­nek a Grand Slam-sorozatból egyet­len trófea hiányzik. „Nagyon szeret­tem volna nyerni. Jövőre újra meg­próbálom. Á párizsi torna túlságo­san kecsegtető ahhoz, hogy végleg letegyek a győzelemről. Ha kell, 30 évesen is eljövök" - mondta Samp­ras az Andrej Medvegyevtől elszen­vedett vereség után. Ekkor még ke­vesen sejthették, hogy az ukrán játé­kos megállíthatadan lesz a döntőig. A 24 éves kijevi harcost már szinte nem is vette komolyan a szakma. Húszéves profi pályafutása alatt ti­zenegy tornagyőzelmet harcolt ki. Az elsőt még 17 évesen Genová­ban, az utolsót két tavalyelőtt Hamburgban. A világ élvonalába viharos gyorsasággal került be: 1993-ban az ATP-ranglista 6. he­lyén állt. Valószínűleg a dicsőség hamar a fejébe szállt, így eshetett meg, hogy a French Open előtt a Steffi Graf Párizsban mindig otthon érzi magát 1998, berlini világbajnokság 58:86), ezúttal azonban ők húzták a rövi­debbet (89:83). A négy közé, tehát egyúttal Sydneybe is Szlovákia vá­logatottja jutott. Az éremvadászat­ra már elfáradtak Hejková véden­cei, de a lényegen ez mit sem vál­toztat. Franciaország az elődöntő­ben, Oroszország a harmadik he­lyért vívott csatában bizonyult jobbnak. Ez a két mérkőzés kisebb csorbát ejtett a válogatott hírnevén, de mit lehet csinálni. Az okokról, a benyomásokról és a végeredmény­ről Natália Hejkovát kérdeztük. ségeikhez mértük. Nem hinném, hogy többet ki tudtunk volna belő­lük hozni. Az utolsó két mérkőzésen nyújtott teljesítményt illetően figye­lembe kell venni bizonyos tényező­ket. A lányok többsége kimerítő idényt zárt. Szinte mindegyik sérü­léssel küszködött és biztosan szíve­sebben pihentek volna. Ezért nem volt könnyű rövid idő alatt összeráz­ni a társaságot és felkészíteni ilyen nagy versenyre. Ezeket az összefüg­géseket is látni kell. A két szélső, Žir­ková és Luptáková sérülés miatt nem játszott ideális formában. De a franciák 27, az oroszok 29 ponttal dobtak többet. Az ember­ben akaratíanul is felmerül a kér­dés: nem lehetett volna javítani a formaidőzítésen? Nem sok minden változott volna az elért eredményekhez képest. A tel­jes felkészülést a játékosok képessé­geihez és a klubon belüli köteiezett­Dobrovičová egyik fontos kísérlete a sok közül Az elődöntőben az égiek is Agassivel voltak (TA SR-felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom