Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)
1999-04-27 / 96. szám, kedd
1288 Tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 24. Júliusban: VIII. Népművészeti tábor A Tücsök gyermeklap szerkesztősége és az ANSER Népművészeti Stúdió idén is megrendezi immár hagyományos népművészeti táborát a gyerekeknek 1999. július 25. és 31. között. A tábor helyszíne a Komáromi Csokonai Művelődési Központ koppánymonostori üdülője (Magyarország). Részvételi díj: 1990 korona A táborban a gyerekek nemezkészítést, csuhéfonást, gyöngyfűzést tanulhatnak. Jelentkezni, bővebb felvilágosítást kérni az alábbi címen lehet írásban vagy telefonon: Tücsök Szerkesztősége, Parcelná 2, 821 06 Bratislava, tel.: 07/45 258 607. (ú) Előzetes: Bíborpiros szép rózsa A Bíborpiros szép rózsa következő regionális fordulói: Nagykérmájus 1., Kálaz - május 2., Nagykapos - május 8., Makranc - május 9. Az országos elődöntő és döntő június 12-13-án lesz Dunaszerdahelyen, a városi művelődési központban, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver! 11, 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Nagykaposon) Az ügynök halála 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csók 13 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Szeretlek, Faust 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Patch Adams (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Szerelmes Shakespeare (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Fiatal filmesek fesztiválja: Natasa (magy) 14.30 Holdtölte (or.) 17 Kis szökések (svájci) 19.30 CHARLIE CENTRUM: A szerelem hálójában (am.) 18.15 Apád, anyád idejöjjön! (am.) 16 Halálos bumeráng (am.) 20.15 KASSA DRUŽBA: A szerelem hálójában (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Marsbéli nagybácsi (am.) 15.30, 17.30 Ha eljön Joe Black (am.) 19.15 CAPITOL: Sziki-szökevények (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Patch Adams (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Érzékek iskolája (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Kőr hetes (am.) 20 GÚTA MOZI: Ronin (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A szerelem hálójában (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A szerelem hálójában (am.) 16.30, 19 LOSONC - APOLLO: Csodás álmok jönnek (am.) 17, 19.30 GYŐR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Jackie Brown (am.) 17, 19.45 Joe, az óriásgorilla (am.) 14.45 Vizes nyolcas (am.) 12, 14, 16, 18, 20 Vizes nyolcas (am.) 14, 16, 18, 20 Az invázium (am.) 15.30,17.45, 20 Babe 2. (am.) 13.15 Marvin szobája (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Édesek és mostohák (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Amerikai história X (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Az élet szép (ol.) 14.45,17.15,19.45 A velencei kurtizán (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Szerelmes Shakespeare (am.) 15.30, 20.15 Életem szerelme (am.) 13, 18 LLOYD: A szentfazék (am.) 18 Good Will Hunting (am.) 20 Életem szerelme (am.) 22 RÁBA: A velencei kurtizán (am.) 15.30, 17.45 Az őrület határán (am.) 19.45 RÁBA EURÓPA: Ezer hold (am.) 17.30, 19.30 RÁBA PINCEMOZI: Az én pasim (fr.) 17 Az örökkévalóság meg egy nap (gör.) 19 Vers- és prózamondók Rimaszombatban. A fesztiválhangulat megteremtéséhez sok zavaró apróságot kell kiküszöbölni Szóbeli harcok, háború nélkül Nyelvművelés vagy nyelvtervezés? LANSTYÁK ISTVÁN Előző írásainkban az alkalmazott nyelvtudomány egyik ágáról, a nyelvtervezésről beszéltünk. A nyelvtervezést a nyelv standard változatának változásába való tudatos beavatkozás céljából végzett tevékenységként határoztuk meg. Bizonyára akadtak olvasók, akikben fölmerült a kérdés: miért beszélünk egyáltalán nyelvtervezésről, hiszen a magyar irodalomban hagyományosan használt nyelvművelés tulajdonképpen ugyanazt jelenti! Valóban: ha megnézzük a Nyelvművelő kézikönyvet, azt látjuk, hogy nyelvművelésünknek ez a reprezentatív kiadványa a nyelvművelést az alkalmazott nyelvtudomány azon ágaként határozza meg, amely „igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését". Ez a meghatározás tulajdonképpen a nyelvtervezésre is áll, legalábbis ha figyelmen kívül hagyjuk az „egészséges" szót, amely nehezen értelmezhető tudományos terminusként. Ha tehát a nyelvművelés is a nyelvi változást kívánja befolyásolni és a nyelvtervezés is, nem fölösleges modernkedés, idegenmajmolás nyelvtervezésről beszélni? A kérdés érthető, a válasz mégis határozott nem. Ha csupán divatszó volna a nyelvtervezés, akkor érthetetlen volna, hogy maga a Nyelvművelő kézikönyv is tartalmaz - a „nyelvművelés" mellett „nyelvi tervezés" szócikket, hiszen nyelvművelésünk e reprezentatív kiadványának szerzőit igazán nem lehet fölösleges modernkedéssel vagy idegenmajmolással vádolni. Világos hát, hogy a nyelvművelés és a nyelvtervezés között kell, hogy legyen különbség. A kérdés csak az, hogy mi. A kézikönyv szerint a nyelvi tervezés „lényegében azonos azzal a tevékenységgel, stúdiummal, amit nyelvművelésnek nevezünk". Hasonlóképpen vélekedik a nyelvművelők, nyelvészek többsége is. Ha mégis különbséget próbálnak tenni a két kifejezés által jelölt tevékenységfajták közt, akkor rendszerint arra utalnak, hogy nyelvművelésnek inkább a nyelvhasználat befolyásolására irányuló tevékenység hagyományos formáját nevezhetjük, nyelvtervezésnek pedig az ilyen tevékenység szociolingvisztikai megalapozottságú, korszerűbb változatát. Van azonban más felfogás is. Eszerint a nyelvművelésről inkább azokban a modern nyelvközösségekben beszélünk, amelyek régi írásbeliséggel, megszilárdult irodalmi nyelvvel rendelkeznek. Ezzel szemben a nyelvtervező tevékenység inkább azokra a nyelvközösségekre jellemző, amelyeknek vagy még nincs is irodalmi nyelvük, vagy pedig most van kialakulóban, illetve ha kialakult is, még nem szilárdult meg kellőképpen. Míg az első esetben egy meglevő, kellően megállapodott és kiművelt irodalmi nyelv további finomításáról van szó, addig az utóbbi esetben e nyelvváltozat létrehozása vagy pedig nagyobb mértékű befolyásolása a cél. így tekintve a 18. század végén, 19. század elején zajlott nyelvújítás tulajdonképpen nyelvtervezés volt, hiszen nagyon radikális és széles körű beavatkozást jelentett a magyar standard alakulásába, sőt hosszabb távon más nyelvváltozatok fejlődését is befolyásolta. A mai magyar irodalmi nyelv azonban a világ legkiműveltebb nyelvei közé tartozik, regiszterkészlete teljes (persze hozzátéve, hogy teljességről csakis egyegy nyelvközösség saját szükségleteinek függvényében beszélhetünk). A magyar ún. autonóm nyelv, azaz egynyelvűségi viszonylatban nincsenek olyan nyelvhasználati színterek vagy beszédhelyzetek, amelyeken a magyar nyelv beszélőinek nyelvi okokból kellene valamilyen más nyelvhez folyamodniuk. Ebből következően a magyar nyelv esetében ma már csupán e meglevő, gazdag irodalmi nyelv további finomítása a feladatunk, olyan apróbb beavatkozások eszközlése, amelyek a modern élet változó követelményeihez való alkalmazkodás szükségességéből következnek. Ez az a tevékenység, amelyet egyes vélemények szerint nyelvművelésnek kellene nevezni. A nyelvtervezés és a nyelvművelés fogalmának elhatárolására azonban más fogódzók is léteznek. Ezekről fogunk beszélni legközelebb. Ez a történet úgy kezdődött, hogy valakik jót akartak, ám nem a legmesszebbmenőkig vették figyelembe a körülményeket. Ezt akkor is ki kell jelenteni, ha tudvalévően se égen, se földön nem létez (het) nek olyan körülmények, amelyek mindenki számára fenntartások nélkül elfogadhatóak. JUHÁSZ KATALIN A magyar nyelv esetében ma már csupán a meglevő, gazdag irodalmi nyelv további finomítása a feladatunk A érsekújvári Zsitva Menti Múzeumban Mesterség és vásár címmel nyílt kiállítás a Múzeumok és etnikumok '97 rendezvénysorozat részeként. Képünkön E. Klein A késmárki öreg piac című alkotása, amely szintén látható a kiállításon. (Reprofotó) (Dömötör Ede felvételei) helyzet a fesztiválklub műsorát ért kritikus megjegyzésekkel kapcsolatban is, csakúgy, mint szállás- és étkezésügyben. Az idei rendezvény legjobb ödete minden valószínűség szerint Kis Péntek József zsűrielnöktől származik, aki a felkészítő tanárok felkészítését szeretné megoldani. Módszertani előadásokat, drámapedagógiai játékokat javasol, melyek során megtanulhatják, hogyan lehet kibontani a gyerekek egyéniségét, és ezen keresztül megmutatni a gondolatokat. Sok felkészítő próbálja ugyanis saját elképzeléseit rákényszeríteni a gyerekekre, mintegy „eszközként" használva őket eme „önmegvalósítás" során. Halkan jegyezzük meg azt is, hogy irodalmunk képviselőit sem ártana megismertetni néhány pedagógussal, mivel évente előfordulnak felkapott szerzők és felkapott szövegek, így a mezőny bizony sokszor unalmas a zsűri számára. A szövegválasztás kérdése nagyobb teret igényelne, ezért inkább következzen a három nap summázása. A rimaszombati rendezvény még nem nevezhető fesztiválnak, mivel a fesztiválhangulat megteremtéséhez sok zavaró apróságot kell kiküszöbölni. Ám az igyekezet dicsérendő, a támogatók listája idén is hosszú volt, az „ügymenet" gördülékenyebbnek bizonyult, mint a kezdet kezdetén. És ez mindenképpen előbbre való, mint a színfalak mögötti feszültségek láttán előbújó kérdőjelek. Óriási eredménynek tartom, hogy az országos vers- és prózamondó versenyt annak idején, nyolc évvel ezelőtt sikerült Komáromból Rimaszombatba telepíteni. Ez a rendezvény szó szerint a kulturális mocsárból való kigázolás lehetőségét kínálta a gömöri városnak, ami egyébként csak részben sikerült. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy és a többi komoly üzletember is messziről elkerüli ezt a várost, mivel még ezek a műfajok sem biztos, hogy telt házat vonzanának. A kulturális leépülés okainak elemzése külön misét érdemelne, ám most maradjunk a Tompa Mihályról elnevezett szavalóversenynél, melyre évente mintegy 200 résztvevő, kísérő és vendég érkezik ebbe az álmos városba. A versengés szabályai és rendje szinte évente változnak, tavaly például a középiskolások és a felnőttek viadalát a félórányira fekvő Tornaiján rendezték meg, lehetetlenné téve egyszere két-három kategória követését a jelen lévő közönség számára. Idén szerencsére okultak a szervezési fiaskóból, mindenki a városi művelődési központban versenyzett, ám ennek majdnem megint a középiskolások itták meg a levét. Ők egy szavalásra teljességgel alkalmatlan, a főútra néző Tanácskozik a zsűri A díjátadás egyik pillanata terembe kerültek, ahol az utcazajon kívül semmit sem lehetett hallani. E döntés okát is érdemes papírra vetni. A minden szempontból ideális fekvésű bábterem mellett egy vállalkozó büfét üzemeltet, ahol biliárdasztalok hivatottak emelni a bevételt. Nos, ez az üzletember nem volt hajlandó egy napra eldugni a dákókat, és ezzel „támogatóként" segíteni az év legnagyobb rimaszombati kulturális rendezvényét. A kategória szakzsűrije kénytelen volt saját „zsűritermét" felajánlani a versenyzők részére. Ennél is nagyobb felzúdulást okozott az az új keletű ödet, miszerint nem volt külön döntő, ahogy ezt az előző években megszokhattuk, a zsűri egyetlen szereplés alapján hirdetett sorrendet, méghozzá csak a rákövetkező nap estéjén. Aki tehát péntek délelőtt szavalt, szombat este tudta meg, ért-e el helyezést, vagy sem. A győztesekre pedig, miután átvették a fődíjat, ráparancsoltak, hogy most pedig adják elő a nyertes produkciót, addig valaki megfogja a reklámtáskájukat. Mindez tévékamerák és négy-ötszáz néző előtt zajlott, szegény győztesek így természetesen tízszer gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a verseny során. Nem beszélve arról, hogy egy „látványos", izgalmas, pontozásos döntő még az indifferens szemlélő számára is nagyobb élményt nyújt, ünnepélyessé és fontossá teszi a versenyt, a zsűrinek pedig több alkalmat kínál az összehasonlításra. A zsűritagok és a szervezők véleménye egyébként megoszlott a döntő kérdését illetően, míg a szereplők és az őket kísérő felkészítő pedagógusok és szülők többsége szükségesnek tartaná. Szinte mindenki pozitívan értékelte viszont azt, hogy idén minden kategóriában szakmai értékelést tartott a zsűri, ahol külön elemezték az összes szereplő teljesítményét. Beváltak a „kategóriafelelősök" is, akik az egyes kategóriákban szereplők életét voltak hivatva megkönnyíteni a rendezvény három napja alatt. Többen sokallták a szombati napra eső szobor- és emléktábla-koszorúzások számát, kevesellték a legkisebbeknek szóló programokat, a tavalyi nagy sikerű játszóházat, ám amint a bevezetőben is mondtam, lehetetlen mindenkinek a kedvére tenni. Ez a