Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-10 / 82. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 10. A TÉMA: A KÖLTÉSZET NAPJA G] Beszélgetés Hizsnyai Zoltán költővel, a Kalligram főszerkesztőjével április 11., a költészet napja alkalmából Költészet a hajszálereken át Ha a költészet kerül'szóba, tíz emberből kilenc a Petőfi Sándor -Ady Endre József Attila "szentháromságra" gondol. Ha azt mondjuk: költő, szinte automatikusan az őket körüllengő mítoszokra gondolunk. Pedig a versek már jó ideje nem arról és ijem úgy beszélnek, mint ahogy azt az ő életművüket olvasgatva megszoktuk. LAKATOS KRISZTINA írók, költők, kiadók és pedagógusok hosszú ideje hangoztatják, hogy az irodalom évről évre veszít társadalmi megbecsültségéből, egyre kevesebben vásárolnak és olvasnak könyveket. Azt hiszem, régen sem olvastak többen; csak úgy nézett ki. A könyvek olcsóbbak voltak, az emberek sok mindent megvásároltak, de hogy elolvasták-e, az más kérdés. Vagy ha elolvasták: vajon mit kerestek benne? Az utóbbi időben a költők két részre váltak. Azok, akik valóban irodalmat írtak, megmaradtak a költészetnél. A többiek, amikor már lehetőség volt arra, hogy a különböző ideológiák, társadalmi vélemények nyíltan megjelenjenek, és nem kellett ezeket a sorok között elrejteni, abbahagyták a versírást. Ugyanez történt az olvasókkal is. Akik csak azért olvastak verset, hogy abban mindenféle odamondogatásokat keressenek, vagy esetünkben - kisebbségi tudatukat akarták megerősíteni, nem voltak igazi versolvasók. Ez a réteg mindkét oldalon lekopott. Fontos a költőnek, hogy a versei a szűken vett szakmán kívül szélesebb rétegekhez is eljussanak? Aki verset ír, az előtt nem az elképzelt olvasó képe lebeg, hogy megérti-e vagy sem. A költészet évezredes hagyományokra tekint vissza, konkrétan a magyar költészet is több száz éves folyamat. Megvannak benne a sztereotípiák, a normatívák, ezektől el lehet térni, ezekhez lehet viszonyulni valamiképpen, tehát a költő egy olyan magas és távlatos, szellős de azért kötött, logikus szellemi labirintusrendszerbe ír bele, hogy nincs szükség az olvasó közvetlen ellenőrzésére, alulról jövő impulzusokra. Nem tudom, nem indifferense, hogy hányan olvasnak el egy verset. A költészet a társadalom hajszálerein át lejut a mindennapi kultúrába. Az az érzelemköteg, ami benne megfogalmazódik, hat „Akinek kényszerűségből kell olvasnia, annak az olvasás kínszenvedés." (Archív felvétel) másokra, s azok között már olyan is lehet, aki ezt elviszi a népszerűsítő irodalom, a gyermekeknek szóló irodalom, vagy akár a dalszövegek felé. Vannak olyan költők, akik a költők költői. A magyar irodalomban Füst Milánról mondAkik csak azért olvastak verset, hogy abban mindenféle odamondogatásokat keressenek, nem voltak igazi versolvasók. « ják ezt. A nagyközönségnél soha nem volt különösebb sikere, de hatott az egész huszadik századi magyar költészetre. Ha egy adott irodalmi mű kontextusa annyira fontos, mondhatjuk-e ezek alapján azt, hogy egy vers eszményi olvasójának hasonló műveltséggel kell rendelkeznie, mint a vers írójának, illetve ismernie kell az egész világirodalmat? Senki sem tudhat mindent. Nem az a fontos, hogy az olvasónak mindenről lexikális ismeretei legyenek. A nevelésünkben, a kultúránkban sok mindennek benne kell(ene) lennie. Sokszor úgy szerzünk tudomást pl. egy irányzatnak a létezéséről, hogy magát az irányzatot nem ismerjük, de ismerünk valamit, ami azt parafrazálja. Ismerünk valamit, ami már önmagáról sem tudja, hogy valaminek a folyománya. Ez lemegy egészen a sláger- vagy reklámszövegekig. Minden társadalmi réteg viselkedésmódja, gondolkodása tartalmazza az egész világkultúrát. Többfajta vers létezik: vannak olyanok, amelyekben pl. konkrét filozófiai utalások jelennek meg, ezek nehezen élvezhetők az adott témára vonatkozó konkrét ismeretek nélkül. De a versek megközelíthetők a zenén, a szavak hangzásán keresztül is, vagy ha a versben van egy kis epikus szál, rögtön könnyebben követhető. Mivel lehetne meggyőzni az embereket, hogy érdemes olykor könyvet venniük a kezükbe? Ha lehetne gombnyomással irányítani, hogy többen olvassanak, megnyomnám azt a gombot, mert olvasni jó. De csak annak jó, aki kíváncsi. Akinek kényszerűségből kell olvasnia, annak kínszenvedés. Ilyen kínt pedig senkinek sem kívánok, ez nem lenne méltányos. Tehát nem is olyan biztos, hogy megnyomnám azt a gombot. Nem fenyeget az a veszély, hogy előbb vagy utóbb valamiféle áthidalhatatlan szakadék alakul ki a társadalmon belül: lesznek majd a funkcionális félanalfabéták és azok, akik képesek lesznek írott információkat feldolgozni, s a két réteg között lehetetlenné válik a kommunikáció? Akkor van gond, ha a kultúrán belül megszakadnak a civilizatorikus dolgok és a művészetek közötti kapcsolatok, ha eltömődnek a hajszálerek, amelyek közvetítenek az egyes rétegek között. Véleményem szerint ez még nem következett be, és nem is úgy néz ki, hogy bekövetkezik. A társadalom belső mozgásai mindig arra irányulnak, hogy a fellelhető anyagot valahogy feldolgozzák. Ez nem azt jelenti, hogy semmi nem vész el. De úgy látom, hogy a számítógépes kultúrában is jelen van a költészet, persze más módon. A Gutenberg-galaxis valószínűleg összeomlik, persze még sok generációnak fontos lesz megfogni egy könyvet, megtapintani az anyagát és érezni az illatát. Ez nem ugyanaz, mint a számítógép. Valami elvész majd, de valami születik is: tökéletesebbek lesznek a képek, könnyebben hozzáférhető lesz az irodalom. Mit jelent egy költő számára a költészet napja? Mivel ez a nap József Attila születésnapja, nekem József Attila szokott az eszembe jutni, és csak ezután a költészet napja. Az ilyen ünnepek nem annyira a költőknek szólnak, mint a olvasóknak. Nem hiszem, hogy a költők ilyenkor új nyakkendőt kötnének és virággal a gomblyukukban sétálnának az utcán. Figyelemfelhívó eszköznek, társadalmi kampánynak jó ez a nap: ilyenkor több szó esik a médiumokban a költészetről, ilyenkor szoktak költői díjakat átadni, s ilyenkor talán többeknek eszébe jut elolvasni egy verset. A biennálé szervezői hazát szeretnének teremteni a város neves szülöttjének, Márai Sándornak A kassaiak elsősorban rá emlékeznek JUHÁSZ KATALIN Kassa. Tegnap este kötetlen beszélgetéssel kezdődött az a háromnapos rendezvénysorozat, amely a fiatal előadóművészek tavalyi találkozójának döntései számára kínál alkalmat az újbóli összejövetelre. A Márai Sándor Hazája című biennálé szervezői kerülik a „szavalóverseny" szót, mivel elsősorban Kassa híres szülöttjének munkásságával szeretnék megismertetni a fiatalokat, akik egy szaba A tavalyi döntő magas színvonala a jövőre nézve igencsak biztató. don választott, illetve egy Máraiművel nevezhetnek erre a biennálére. A tavalyi döntő magas színvonala a jövőre nézve igencsak biztató, viszont a versenyláz miatt kevesebb idő jutott néhány szakmai kérdés nyugodt, kellemes környezetben való megvitatására. Ennek most jött el az ideje. A találkozó három helyszínen zajlik: a kassai Thália Színház társalgójában, a kassai havasokban található Lajos menedékházban, ahol Márai is többször megfordult, és ahová gyalogosan érkeznek majd a résztvevők, valamint a Márai Sándor Emlékházban. Ma délelőtt az ország különböző részéről érkező húsz ifjú előadóművész városnézésen vesz részt, ahol megismerkedhetnek Márai Kassájával. Az író „idegenvezetőként" működik közre, ugyanis a sétát a Kassai őrjárat című mű alapján szervezték a házigazdák. Délután előkerülnek a túrabakancsok, és irány a kassai havasok. A Lajos menedékházban kerül sor Pregitzer Fruzsina szakmai műhelyére, a népszerű magyarországi színművésznő a tavalyi elődöntőkön és a döntőn is a zsűri tagja volt. Ezután Czajlik József színművész és ötletgazda, valamint Varga Emese jövendőbeli dramaturg előadását hallgathatják meg a résztvevők. Előkerülnek a tavalyi verseny videófelvételei is, amelyeket természetesen elemeznek a szakértők, és melyekből még mindig sokat tanulhatnak a versenyzők. Holnap, a költészet napján a Thália Színház társalgójában rendhagyó megemlékezésre kerül sor, melyen a verseké lesz a főszerep. József Attila születésnapjaként ismert ez a nap, ám ne felejtsük el, hogy Márai Sándor is április 11-én született, így a kassaiak valószínűleg elsősorban rá emlékeznek majd. Az író halálának tizedik évfordulója tiszteletére zajló szombati emléktábla-koszorúzás után tehát a születésnapot is megünneplik az egybegyűltek és „szimpatizánsaik". Az emigrációban élő, kivételes tehetségű és európai léptékű gondolkodású író a világ városai közül egyedül Kassa iránt érzett valamit, ami szeretetnek, kötődésnek volt nevezhető. A kassai polgárok büszkék erre, és több évtizedes száműzetés után hazát szeretnének teremteni Márainak. Tisztelet és elismerés illeti őket ezért. GLOSSZA A költészet napja BUCHLOVICS PÉTER Hajnali részegség. Amint a buli után a lakásba érnek, Béla még végigpusztítja az alkoholtartalékot, bárszekrénybe ragadt becherovkától a frizsider mögé dugott szilvapálinkáig. Mari a konyhában hokedlire roskad, egykedvűen rágcsálja az estéről maradt bundáskenyeret, lassú kortyokban issza a pangott ásványvizet. A nappaliból most Tom Waits hangja szól, egy karcosan keserű bluuúz; szilánkosra csorbuló, léten túl nyiszogó pazar melódia. Béla az ágyon trónol, kezében a kivégzett szilvóriumos palackkal. - Engem becsaptak, k...ra becsaptak! - ordítja. - Ne üvölts, te hülye, felzavarod az egész kócerájt- mordul rá Mari. Béla a könyvespolcba kapaszkodva föltápászkodik, magára rántva Szent Ágostont, Epiktétoszt, Nietzschét meg a gyerekkori Dörmögő Dömötör példányait. - A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? - csukladozva öntözi könnyeivel a fikuszt, a növény meg a tévéállvány közti résben, ahová bezuhant. Kirúgták a teológiáról, ha fáj neki, hadd prédikáljon - rántja Mari Bélát az ágyra és ráborítja a plédet. Aludj el szépen, ids Balázs. Csend. Az a bizonyos délelőtti nyugalom. A mosógép megbízható búgása. A csótányok jóllakottan sütkéreznek a kredencpolcon. Naphimnusz. Mari tereget. Kékítőt old az ég vizében. Bang. A szél bevágja az erkélyajtót, Mari kinnreked. Eltelik jó félóra, mire a dörömbölésre Béla táskás szemmel előbukkan és beengedi. A ló kérdez. - Mit eszünk ma? - Van még egy zacskó palacsintapor - veti oda a nő -, próbálkozz! Béla úgy érzi magát, mint a Szigetköz Bős után, ezért inkább teát főz. Mari dühösen fog hozzá a palacsintasütéshez. Béla hátulról átkarolja, mellét simogatva a fülébe súgja: Sturm und Drang - és a nyakába csókol. - Semmiféle strumundrang, cseszd meg. Játszd az eszed annak a kis lotyónak, akinek a bulin is, éjjel, a fürdőkádban! - sziszegi Mari, azzal sutty, kivágja a palacsintasütőt a csukott ablakon, kulcsait felmarkolva elviharzik. Béla a balkonon állt, tipródik az üvegcserepeken, egyik Startot szívja a másik után. Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted. Alkonyodik. Bokrokba szél és macska bújt, vackolódnak a csavargók. Béla összeüt egy rántottát, betermeli. A spájzból keríti elő az utolsó üveg fácánt. A csótányok felélénkülnek, zajlik a klubélet. Béla a klotyón elolvassa a napisajtót. Lezuhanyzik, sportzsákjába dobja pár holmiját, meg találomra egy Örkény-kötetet. Ha férfi vagy, légy férfi. Elbocsátó szép üzenetet hagy a telefonasztalkán s azzal nekivág az utcának. A nyúlketrecben már mindenütt világítanak, a tévében Dáridó, gőzölög a krumplipaprikás. Béla az állomás restijében benyakal még két deci kevertet és jegyet vált. Mondjuk Királyhelmecre. A kettes vágányon már nekilódult az 1284-es számú tehervonat, és a sűrűsödő homályban még látni József Attila utolsó mozdulatait. Gazdag költészet napi program a fővárosban Erotika a líra ünnepén Budapest. A kultúra pénze a pénz kultúrája címmel hatodik alkalommal tartanak kétnapos konferenciát csütörtökön és pénteken a Kultúra Közvetítők Társasága rendezésében Budapesten. Az elvek és technikák a kultúra finanszírozásában témakörben folyó szakmai tárgyalások költészet napjához kapcsolódó eseménye a Kaláka Együttes koncertje, csütörtökön a Fészek Klubban lesz. Az írószövetség több programot is szervezett a, úgymint a Merlin színházbeli „Most már mindig így..." címmel csütörtökön este hét órától tartandó Turczi István szerzői estet is, valamint a pénteki József Attila emlékünnepséget, amelyen Feledy Gyula illusztrációs kötetét mutatják be. A Komédiumban Megőrjít ez a nő... címmel erotikus verseket ad elő Xantus Barbara, Gáspár András és Gönczöl János. (MTI) Három rendezvénnyel avatják fel a kassai pinceklubot Nők az irodalomban Kassa. Ez a címe a kassai Fórum Intézet szárnyai alatt működő Step Klub rendezvényének, amelyre két társszervező segítségével a Csemadok Kovács utcai épületének felújított pinceklubjában kerül sor április 12-én, 17 órai kezdettel. A meghívottak természetesen költőnők és írónők, név szerint Pénzes Tímea, Juhász Katalin és Haraszti Mária. Szó lesz a nők szerepéről az irodalomban, a női nézőpont sajátosságairól, a társadalom és a kritika irodalmárnők iránti magatartásáról, és mindezek lecsapódásáról a meghívott vendégek munkásságában. Az est kötetlen beszélgetésen kívül kettős könyvbemutató is, Haraszti Maria madara mivel Haraszti Máriának és Juhász Katalinnak a napokban jelent meg új kötete, a helyszínen megvásárolható és dedikálható példányok szinte még nyomdaszagúak. Ezután a pozsonyi AB-Art kiadó mutatja be tevékenységét és legújabb kiadványait. Ezt követően pedig a Kassán jól ismert Gezemice együttes koncertjére kerül sor, akik a gitáros pol-beat képviselői, (ú) AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TALLÓSI BÉLA