Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-10 / 82. szám, szombat

10 Tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 10. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Kadétok bálja, Klasszikus szimfónia, Seherezádé 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bogár a fülben szombat 19 Windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai sz. 19 Az oroszlán télen v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Bunbury, avagy hazudj igazat! sz. 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ - KAMARASZÍNHÁZ: Az éjszaka a nappal anyja v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Édesek és mostohák (am.) sz. v. 15.30, 18 Szerelmes Shakespeare (am.) sz. v. 20.30 OBZOR: Sziki-szökevények (am.) sz. v. 20.30 Szerelmes Shakespeare (am.) sz. v. 15.30, 18 MLADOSŤ: Az élet szép (ol.) sz. v. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.-lengy.-fr.) sz. v. 17.30 Rush Hour (am.) sz. v. 18, 21 A vízhordó (am.) sz. v. 16.30, 19.30 Halloween 20 év múlva (am.) sz. v. 18, 21 KASSA DRUŽBA: Rush Hour (am.) sz. v. 15.30, 17.45, 20 TATRA: Édesek és mostohák (am.) sz. v. 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Az élet szép (ol.) sz. v. 15.45, 18 Celebrity (am.) sz. v. 20.15 ÚSMEV: Erzsébet királynő (am.) sz. v. 16,18, 20.30 IMPULZ: Érzékek iskolája (am.) sz. v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Ronin sz. v. 17.30. 20 VÁGSELLYE ­VMK: A szerelem hálójában (am.) sz. v. 17.15, 20 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Szerelmes Shakespeare sz. v. 17, 19.15 LÉVA-JUNI­OR: Pokoli szerencse (am.) sz. v. 16.30,19 SLOVAN: Ronin (am.) sz. 19 Tűzmadár v. 15 LOSONC­APOLLO: Az élet szép (ol.) sz. v. 17, 19.30 GALÁNTA - VMK: Pokoli szerencse (cseh) sz.17.30 v. 15, 17.30 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Átkozott boszorkák (am.) sz. v. 19 NAGYMEGYER-VMK: Közellenség (am.) v. 19 GYŐR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: A szentfazék (am.) 13.30,20.15 Eu­rópa Expressz (magy.) 15.45, 18 Az invázium (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A szerelem hálójában (am.) 17.15, 19.45 Babe 2. (am.) 13.15, 15.15 Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Joe, az óriásgorilla (am.) 14.45 Jackie Brown (am.) 17,19.45 Az élet szép (ol.) 14.45,17.15,19.45 Szerel­mes Shakespeare (am.) 13.30,15.45,18,20.15 Édesekés mostohák (am.) 13.15,15.30,17.45, 20 A nő kétszer (am.) 14,16,18 Mély szenvedélyek és kemény akciók Búcsú Varga Erzsébettől Az Üveghegyen túl... Jó lenne, ha a magyar oktatási nyelvű alapiskolák kis kötetbe gyűjtenék az elmúll öt évtized eredményeit TALLÓSI BÉLA Pozsony. Három évvel ezelőtt egyszer már kapott nagyobb, többnapos fórumot a szlovák fővá­ros mozijaiban a spanyol film. Idén április 15-én és 16-án a Mladosť moziban ismét az övé a főszerep. Ahogy a pozsonyi spa­nyol nagykövetség alkalmazottjai az eseménnyel kapcsolatos sajtó­tájékoztatón elmondták, úgy ér­zik, fel kell újítani azt a rendez­vénysorozatot, amely az ibériai félszigeten forgatott filmeknek ad teret, mi több, hagyománnyá kell tenni. Mert egyébb módon Szlová­kiába - a Pedro Almodóvar­produkciók kivételével - nem iga­zán jut el a spanyol film. Az idei filmnapokon öt mozgóképpel pró­bálják prezentálni a spanyol kine­matográfiát, mintegy ellensúlyoz­va az (észak-) amerikai filmek tö­megét. Ezen, mármint a hollywoo­di produkciók elsőbbségén - bár­mennyire is népszerű a spanyolok körében a honi film - Spanyolor­szágban sem tudnak változtatni az ottani filmes alkotók. Annak elle­nére sem, hogy spanyolhonban évente negyven-ötven film készül - ebből kb. tíz kap állami támoga­tást, a többit szponzorok, magántelevíziók _ finanszírozzák. A statisztikák szerint minden ki­lencedik néző vált jegyet spanyol filmre. Pozsonyba a műfajt és a stílust ille­tően is vegyes kínálattal várják a spanyol füm iránt érdeklődőket. Lesz akciófilm, thriller, vígjáték, lélektani dráma - bár, ahogy a be­mutatandó opuszokból is kiderül majd, a- rendezők meglehetősen vegyítik a műfajokat. A filmnapok szervezői moziba csábítanak ben­nünket egyrészt nagynevű rende­zővel - • láthajuk majd Pedro Almodóvar Eleven hús című mun­káját is. Másrészt csalogatnak hí­res színészekkel: a Senki sem fog beszélni rólunk, ha meghalunk cí­mű mozgóképben nemcsak az ut­calány és a maffia kapcsolatáról szóló történet vonzó, hanem a fő­szereplő színésznő, Victoria Abril is. Ez utóbbi munkát 1995-ben a San Sebastián-i fesztivál zsűrije is nagyra értékelte, és hazájában nyolc Goya-díjat kapott, amely a legnagyobb filmes elismerés Spa­nyolországban. Eggyel kevesebb, hét Goyával dicsekedhetnek a Doktorátus című film alkotói. Ren­dezője, az ígéretes Alejandro Amenábar - akinek nevét érdemes megjegyezni, biztosan hallunk még róla - mindössze huszonkét éves volt, amikor belekezdett meg­lehetősen kemény thriilerének forgatásába. Ugyancsak érdemes Jelenet a hét Goya-díjjal kitüntetett Doktorátus című filmből, amelynek rendezője Alejandro Amenábar (Archív felvétel) megnézni a Szerelem káros az egészségre című filmben Penélope Cruzt, akit a spanyolok az egyik legígéretesebb színésznőjüknek tartanak. Márcsak azért is, mert Penélope Cruz, úgy tűnik, honfi­társa, Ántonio Banderas nyomdo­kain halad: kapott már ajánlatott Hollywoodból is. Az út, amely se­hova se vezet című opuszt pedig azért érdemes megnézni, mert a híres színész-rendező, Fernando Fernán-Gómez „kézjegyét" viseli magán, és fergeteges vígjáték. A filmeket eredeti nyelven, szlovák feliratozással vetítik. Hát, elmentél, Erzsike. Itt ülök tehetetlenül, torkomat szoron­gatja a velőbe vágó hír, s látod, csupa közhely jut csak az eszem­be. Pedig ahogy magad helyett itt hagytad közös emlékeinket, gyors egymásutánban előtola­kodva mind arról tanúskodnak, hogy az illik hozzád a legkevés­bé. Milyen kifinomult érzékkél tapintottál rá közhelyes monda­tokra jó tollú szerzők kéziratá­ban is, és micsoda humorral semmisítetted meg hasonló szó­virágot gyártva hozzá magad is, hogy egy életre megjegyezzem, ilyesmire szintén figyelni kell. Sok mindent megjegyeztem, ta­nultam tőled, sok mindenre em­lékszem. Mégis, olyan nehéz bármit is szólni most. Annyira hihetetlen, annyira érthetetlen, annyira elfogadhatatlan. Hogy éppen te hoztál ilyen helyzetbe. Amikor megismertelek, hamar kiderült, rokon a lelkünk, hogy te is ugyanúgy a hivalkodó em­beri ostobaság, hiúság és nem­akarás-nyögés elől zárkózol ma­gadba, önkéntelenül is elutasító magatartást öltve, mint én. Ha­mar kiderült, egy tőről fakad bennünk az (ön) irónia, ciniz­mus, a humor. Milyen jókat mu­lattunk az ilyen-olyan helyi sze­métdombok teljhatalmú kaka­sain. Milyen jókat mulattunk sa­ját magunkon, a magunk kicsi­ségén is. Emlékszel? Hát persze, hogy emlékszel. Nekem meg itt marad a mosolyod, az az elége­dett, elismerő széles mosoly, mint amikor nem takarja felhő a napot. Meg az őszinte, önfeled­ten gyöngyöző kacagásod. „Fo­gunk mi még együtt szerkeszte­ni, ne félj - mondtad, amikor utoljára láttalak -, persze, már nem a Madáchban." Akkor már a halállal küzdöttél éppoly dere­kasan, szívósan és kitartóan, mint ahogyan az életet viselted. És nem hiszem, hogy legyőzött, inkább, hogy engedtél neki, el­mentél az Üveghegyen túlra. Hi­ába szavalta nap nap után közös kedvencünk, a Sára, versedet hittel, hogy visszatart, hiába szavalta nap nap után, hogy „neked is azt ajánlom, ne utazz oda, barátom", csak erősebb volt a hívás. Te már tudod, mi van az Üveghegyen túl, talán készíted azt a paradicsomi szer­kesztőséget, melyről oly sokat álmodoztunk, s ahol fogunk mi még egyszer együtt szerkeszte­ni. Addig is, emlékezünk rád, amíg élünk, mi, akik szerettünk. Én például. Cs. Liszka Györgyi Szép és nemes feladat előtt állva Öt mozgóképet mutatnak be április 15-én és 16-án a Spanyol filmnapokon a pozsonyi Mladosť moziban Érdekes és megszívlelendő kezdeményezés született a nyékvárkonyi alapiskolában, amelyet felhívás formájában lapunk április elsejei számá­ban közöltünk. Az ötlet az is­kola pedagógusától, Fulaj­tárné Kovács Emíliától szár­mazik. Vele készült az alábbi beszélgetés. VOJTEK KATALIN Fulajtárné Kovács Emília tanítványai akarnak és szeretnek tanulni. magyarlakta településén. A teljes jogfosztottság, hontalanság évei után akkor engedték meg, hogy is­mét anyanyelvükön tanulhassanak a magyar gyerekek. Nagykapostól Dunaszerdahelyig csaknem min­den gimnázium, szakközépiskola megírta már a maga történetét. Mi­ért ne tehetnék meg ugyanezt az alapiskolák is, s miért ne lehetne ezt országos mozgalommá tenni? Meggyőződésem, hogy 1999. szep­tember 1-én Dél-Szlovákiában mindenütt megünneplik a magyar iskolák újramegnyitásának ötvene­dik évfordulóját. Ehhez az ünnep­hez méltó módon járulnánk hozzá, ha mindenütt feldolgoznánk, kis kötetbe gyűjtenénk az elmúlt öt év­tized adatait, eredményeit, s elkül­denénk egy köteles példányt a Somorján működő magyar doku­mentációs központnak, a Biblio­theca Hungaricának. Tudom, hogy ez sok munkával jár, viszont meg­vannak a jegyzőkönyvek, osztály­naplók, azokból ki lehet hámozni a szükséges adatokat. Ön hisz abban, hogy mindenütt akad aktív vagy nyugdíjas peda­gógus, aki belevág ebbe a mun­kába? Bizonyára minden körzetben akad legalább egy ember, aki szívügy­ének tekinti és felvállalja. Igaz, hogy sok utánajárást igényel, de szép és nemes feladat. Úgy láttam, ön azok közé a peda­gógusok közé tartozik, akik haj­landók többletmunkát vállalni. A folyosón a gyerekek kórusban kérdezték, lesz-e színköri próba, és nagyon megörültek, amikor megnyugtatta őket, hogy lesz. 1996-tól vezetem a színjátszó cso­portot. Tavaly a Toldi című iskola­komédiát adtuk elő, most a Mi vol­v v Bizonyára minden ** körzetben akad legalább egy em­ber, aki szívügy­ének tekinti és fel­vállalja. " na, ha másképp volna című mese-' paródiát próbáljuk. A gyerekek na­gyon élvezik Csipkerózsika rek­lámszövegekkel átszőtt történetét. A reklámszövegeket ők maguk gyűjtötték. Az iskola lapjából tudom, hogy műveltségi vetélkedőt is rendez­tek. A felső tagozatos nyertes ingyen (Somogyi Tibor felvételei) vehet részt a budapesti iskolai ki­ránduláson. Megbeszéltem a Nem­zeti Galéria igazgatójával, hogy in­gyen nézhetjük meg a kiállításo­kat, ugyanígy ingyen tekinthetjük meg a Parlamentet is, este pedig színházba mégyünk. Egy pedagógus ismerősöm sze­rint vannak jó és kevésbé jó osz­tályok. Igaz ez? Van most egy ötödikes osztályom, amellyel öröm a munka. Csak ti­zenheten vannak, de ebből 11-12 kitüntetett tanuló. Akarnak és sze­retnek tanulni, minden érdekli őket. Dolgoznak, hajtanak, külön angol-, németórákra járnak. De van olyan osztály is, amelyet na­gyon nehéz megmozdítani. Olyankor mit csinál a pedagógus? Megpróbálja levinni a szintet, egy­szerűbbel kezdi, és fokozatosan igyekszik őket felemelni. Ez azon­ban nem mindig sikerül. Ilyenkor aztán a pedagógus elkeseredik, de ha csak egy vagy két gyereknél si­kerül is valamit elérnie, már bol­dog. Nemrég a gyerekek elmond­ták, hogy amikor a Szerencsekere­ket nézték a tévében, felismerték Shakespeare 75. szonettjét. S hoz­zátetették, hogy a szüleik ennek mennyire örültek. Ez tesz engem boldoggá. Hogyan született a felhívás ötle­te? Iskolánk egykori igazgatóhelyette­se, a ma már nyugdíjas Horváth Ist­ván egy alkalommal megkérdezte tőlem; tudom-e, hogy az idén szep­temberben lesz fél évszázada an­nak, hogy Nyékvárkonyban ismét megnyílt a magyar iskola? Elmond­ta, hogy ő már megírta az iskolánk történetét, pontosabban az első negyven évét, amelyet meghitten ismer, hisz évizedekig ott tanított, és az iskola újramegnyitásában is oroszlánrésze volt. A következő tíz esztendő feldolgozása ránk, aktív pedagógusokra vár. Ez adta az öt­letet, hogy felhívással forduljunk Szlovákia valamennyi magyar ok­tatási nyelvű alapiskolájához, kö­vessék ezt a példát, írják meg öt­venéves fennállásuk történetét, hisz nemcsak Nyékvárkonyban nyílt meg 1949-ben a magyar isko­la, hanem az ország szinte minden Azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik hajlandók többlet­munkát vállalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom