Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-08 / 31. szám, hétfő

ESEMENYEK, EREDMENYEK, CSÚCSOK Hétfő, 1999. február 8. 9. oldal Ha Albert Flórián nem sérül meg a dánok elleni mérkőzésen, akár 125-szörös válogatott lehetett volna A brazil Flamengo is hívta Idén lesz 40 esztendeje, hogy Albert Flórián előszörjátszott a magyar nemzeti tizenegyben. Mintegy fél évvel korábban lett NB l-es futballista, és amint bekerült az FTC első csapatába, máris szinte kihagyhatatlanná vált. BÁNYAI GYÖRGY Jószerivel ugyanez történt válogatottbeli szereplését illetően. Sőt: bemutatkozása alkalmával, a Népstadionban, a svédek ellen már össze is állt a legendás ötösfogat: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Mintha csak önt keresték volna a másik négy csatár közé centerbe. Ez nagyon érdekes dolog, annál is inkább, mert Sándor, Tichy és Fenyvesi még játszott az Aranycsapatban is. Göröcs Jancsi 1958-ban lett válogatott. Én akkor még az ifiben játszottam. 1959 június 28-án kerültem először a „nagyok" csatársorának tengelyébe. Akkor elhangzottak olyasmik, hogy ezzel megtalálták a megfelelő középcsatárt? Albert Flórián fénykorában A csapat, ezen belül a csatársor összeállítása természetesen mindig az edző dolga. Ez esetben a szövetségi kapitányé, Baróti Lajosé volt. Úgy gondolom, Sándor, Tichy, Fenyvesi már jóval korábban kivívta jogát arra, hogy a válogatott támadósorában szerepeljen. Nem véletlenül állították be őket már az előző években is a csapatba. Utána került ugye melléjük, Göröcs Titi, aztán jöttem én. Hozzá kell tegyem, hogy ugyancsak benne volt akkoriban a gárdában Bozsik, Grosics a régi nagyok közül, és az említetteken kívül szintén voltak jó néhányan, akik már 56 októbere előtt is játszottak a válogatottban, gondolok itt például Mátraira, Kotászra, hadd ne soroljam tovább a neveket... Az ma már evidens, hogy az ön neve egybeforrt a Ferencvároséval. Ám volt-e olyan pillanat vagy szituáció, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy épp a Fradiban megy futballozni? 1952 óta vagyok a Fradinál, és ennek rendkívül prózai oka van. Annak az évnek szeptemberében költöztünk fel Hercegszántóról Budapesten. A bátyám itt szolgált. Az első utam rajta keresztül a Ferencvároshoz vezetett. Száger Misi bácsi épp toborzót tartott. Neki nagyon sokat köszönhetek. Ő volt tulajdonképpen az első nevelőapám. Elképzelhető lett volna, hogy nem a Fradihoz hozzák, hanem mondjuk a Dózsához vagy a Vasashoz? Ismétlem magam. Roppant egyszerű a válasz. Ha a családtagjaim, köztük a bátyáim nem a Fradihoz kötődnek, lehet, hogy nem az Üllői úton kötök ki. De hál istennek úgy történt, ahogy történt. A külhoni ajánlatok eljutottak önhöz, annak ellenére, hogy legálisan a pályafutása idején még nem lehetett külföldre szerződni? Eljutott néhány, természetesen. Abban az időben volt jó pár játékos, aki megállta volna a helyét az európai futballpályákon, de hát az volt a válasz, hogy a szocialista erkölcsökkel nem egyeztethető össze a profi sport. Mely országokból, csapatoktól keresték? Volt olasz, volt francia ajánlat, dél-amerikai is, hívott például a Flamengo. Utólag visszagondolva is hihetetlen nagy dolog volt, hogy 1967-ben megkapta az Aranylabdát. Szoktam mondani, amikor megkérdezik, ahogy most ön is: ez az egyedüli olyan labda, amit még egyetlenegy védő sem vett el tőlem... Mennyiben volt ez váratlan, különösen úgy, ha valamikor, 1966-ban lehetett volna számítani rá, az emlékezetes magyar-brazil esztendejében? Váratlanul érte? Persze. Nagyon sokan az 1966os évre utaltak vissza az Aranylabdával kapcsolatban. Szerintem pedig nem azért kaptam, hiszen az angliai világbajnokság nyáron volt, és decemberben szavaztak az Aranylabdáról. Hogy 67-ben hogyan kerülhettem szóba? Ez a válogatott az évi teljesítményének volt köszönhető. Akárkivel játszottunk, szinte mindenkit legyőztünk. Albert Flórián és a gól összetartozó fogalmak, önt zseniális játékosként, alapvetően 1952-től vagyok a Fradinál, s ennek rendkívül prózai okai vannak góllövő csatárként tartotta meg az emlékezet. Érdekes, hogy élete legnagyobb labdarúgó-elismerését mai fogalmak szerint „középpályáskorszakában" kapta meg. Ez csak a válogatottban volt így. Baróti Lajos bácsi mondta még 1965-ben, jöjjek egy kicsit hátrább, ehhez azonban olyan két ék kellett, mint a jobb oldalon Benne Feri, bal oldalon Farkas Jancsi, őket kellett kiszolgálnom. Gólérzékenysége mellett eleganciáját, cselezőkészségét, káprázatos testcseleit szokták emlegetni... Minden játékosnak, minden korban megvan a maga jellegzetessége. Azáltal válik vagy válhat azzá, ami. Ez posztonként is Szándékosan vetődött a lábamra, csak a térdemet figyelte. változik természetesen. Hogy mi volt egykor, és mi van most?. Kétségtelenül erőszakosabb, keményebb lett a játék. Vegyünk mégis egy Ronaldót példának: a futógyorsaságát, technikai képzettségét, helyzetfelismerő, helyzetkihasználó képességét, ahogy vezeti a labdát, vagy ha labda nélkül indul be, úgy tudja átvenni azt, hogy az ott maradjon előtte... Minden korszaknak megvoltak, megvannak azok a játékosai, akikért érdemes volt kimenni a stadionokba. Például sokan voltak így önnel. S egyszer csak bekövetkeFLORI Albert Flórián (1941. XI. 15-én született) az egyeden magyar futballista, aki elnyerte a France Football Aranylabdáját. Hetvenötször szerepelt a nemzeti tizenegyben. Válogatott volt világ- és Európa szinten is. Háromszoros gólkirály (összesen 256 gólt lőtt). Klubcsapatával négyszer lett bajnok és társaival együtt elnyerte 1965-ben a Vásárvárosok Kupáját. Kétszer edzősködött Líbiában, előtte és utána természetesen ott szolgált, s szolgál ma is, ahol egész pályáját befutotta: a Ferencvárosban. A Kinizsiben lett igazolt labdarúgó 1952-ben, s az FTC futballistájaként búcsúzott az aktív játéktól, 1974-ben. Ma az FTC labdarúgó-szakosztályában az utánpótlásszakág elnöke. zett az a bizonyos sérülés Koppenhágában... Itt van előttem most is a szituáció: Göröcs Jancsi majdnem a félpályáról, jobbösszekötőből belőtte a labdát, az elment a centerhalf feje fölött, én meg a tizenhatosról el akartam a levegőből passzolni a kapus mellett, mert láttam, hogy kiindul. Én ilyet soha nem szoktam mondani, de a mai napig meg vagyok győződve arról, hogy nem a labdával törődött. Szándékosan vetődött a lábamra, csak a térdemet figyelte. Hozzá sem ért a labdához, ami körülbelül húsz centivel ment el a kapu mellett. Ha van egy kis szerencsénk, gól lehetett volna. És az év végén következett Marseille... Ezt a sérülést tartják pályája fordulópontjának. Vagy csak felületesen tekinthető így? A következő év áprilisában tértem vissza pályára. Egy idő után azonban kiderült ,hogy a lábam már nem bírja a terhelést. Állandóan bedagadt a térdem, számtalanszor le kellett szívni a vizet belőle. Huszonkilencedik évemben voltam. Nem sokkal később jött be a napi két edzés. Küszködtem, küszködtem, kijutottam a válogatottal Belgiumba, Európabajnokság négyes döntőjére is. Nagyon sokszor sikerült összedrótozni egy-egy meccsre a térdemet, de aztán 1974-ben elérkezettnek láttam az időt, hogy abbahagyjam. Hetvenötször volt válogatott. Ha nincs az a bizonyos súlyos sérülés, lehetett volna sokkal többször. Üres óráimban elgondolkodtam azon, ha nem jön közbe koppenhágai sérülésem, 120-125-szörös válogatott lehettem volna. Szép lett volna, jó lett volna, de ez elmúlt, nem ezzel kell most már foglalkozni. Inkább büszke vagyok arra, és örülök annak, amit elértem. Érdemes volt a futball-labdát űzni, hajszolni, kergetni, mert ez annyi szépet, örömöt, boldogságot hozott nekem. Természetesen keserűséget, csalódást is, de egészében véve érdemes volt 1952-től 1974-ig a pályán tartózkodni. Női asztalitenisz Európa Liga-döntő, 1. mérkőzés Váratlan vereség ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szombaton délelőtt a récsei pingpongcsarnokban rendezték a női asztalitenisz Európa Liga-döntő első mérkőzését, melyen a házigazda szlovák válogatott váradan, nagy arányú vereséget szenvedett a jugoszlávoktól, s minden jel arra mutat, hogy az egy hónap múlva sorra kerülő visszavágó már csak formalitás lesz. SZLOVÁKIA-JUGOSZLÁVIA 1:4. (Ódor-Bogdanics 1:2, Popova-Erdélyi 1:2, Poliačková-Poliak 2:0, Popova, Poliačková-Bogdanics, Poliak 0:2, Ódor-Erdélyi 0:2). Az első mérkőzésen a komáromi Ódor Éva idegesen kezdett a vendégek legjobbja ellen, ám a második szettben feljött, és úgy tűnt, megnyeri a találkozót. A harmadik játszmában azonban sokat hibázott, és vesztett. Popova a védekező felfogásban játszó Erdélyi ellen esélyes volt, ezt bizonyítja az is, hogy megnyerte az első játszmát, ám a folytatásban hibát hibára halmozott, s meglepetésre vereséget szenvedett. A hazai válogatott legjobbja Poliačková volt, aki minden különösebb gond nélkül legyőzte a szerbek harmadik játékosát. A párosban ismét a vendégek voltak az eredményesek, mégpedig azért, mert a szlovák színekben szereplő orosz Popova igencsak sokszor hibázott. Az utolsó összecsapáson Ódor Éva mindent megtett a sikerért, de Erdélyi Szilvia, a Budapesti Postás erőssége a döntő pillanatokban határozottabb volt. (zsi) Elítélték a verekedő ökölvívó-világbajnokot Tyson szereti a bunyót TA SR-HIR Washington. Az egykori profi világbajnok ökölvívót, Mike Tysont szombaton egyéves börtönbüntetésre ítélte a montgomeryi bíróság. Mégpedig azért, mert a világhírű bunyós egy kisebb közúti balesetet követően, Maryland államban megtámadott és tettleg bántalmazott két autóvezetőt. A bírósági tárgyaláson az illetékesek olyan megállapításra jutottak, hogy Tyson igencsak életveszélyes az utakon. A bírósági döntést követően szinte biztos, hogy Tyson a közeljövőben nem léphet majd szorítóba. Az ítélethirdetést követően a világhírű bokszoló semmit sem mondott, lehajtott fejjel elhagyta a termet. A jelenlévő újságírók feleségétől, Mónikától sem tudtak meg semmit... Mikor kezdődik a 35. sílövő-világbajnokság? Egyelőre a hideg diktál SITA-HlR Kontiolahti. Szombaton délelőtt kellett volna kezdődnie a finnországi városban a 35. sílövő-világbajnokságnak. Ám az időjárás közbe szólt. Sem az első napon, sem pedig tegnap nem lehetett elkezdeni a versenyeket, mert a helyszínen mínusz 25 fokos hideg keseríti a rendezők dolgát. Tegnap délután például a hőmérő higanyszála mínusz 27 fokra süllyedt. A rendezők bajban vannak, hiszen nem tudják, hogy a hét végéig le tudják-e bonyolítani a vb valamennyi versenyszámát. Az időjárási előrejelzések szerint a közeli napokban nem várható lényeges felmelegedés, így elképzelhető, hogy a 28 ország 250 sportolóját felvonultató mezőny továbbra sem mérheti le tudását a világbajnokságon. A versenybíróság arra vár, hogy a hőmérséklet „legalább" mínusz 20 fok legyen. Martina Schwarzbacherová, a szlovák küldöttség éremesélyes versenyzője a következőket nyilatkozta tegnap délután: „Ilyen időben valóban nem lehet versenyezni, főleg a lövéssel lenne probléma." szenvedett, pedig a meccs előtt abban reménykedett, hogy mindkét ellenfelét legyőzi. (M. Nagy László felvétele)