Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-08 / 31. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR Mark Messier távozása tönkretette a New York Rangers hokicsapatát, jelenleg utolsó eklőtti a csoportjában, egyedül helyi riválisa, az Islanders áll rosszabbul Jégen a Lovasok élete nem sétagalopp Győztünk! - kiáltotta torkaszakadtából a New York Rangers szurkolótábora 1994. június 14-én, amikor a csapat a Stanley Kupa döntőjének hetedik mérkőzésén 3:2-re verte a Vancouver Canucksot. MAREK SVÁTEK A sorsdöntő gólt a fenomenális Mark Messier ütötte, s a „Lovasok" 54 év után újra megszerezték a világ legértékesebb hokitrófeáját. A fináléba jutni nem volt sétagalopp. Éppen elég idegölő pillanatot okozott az utolsó előtti állomás, amikor a Rangers a New Jersey Devilsszel találkozott. Eleinte úgy látszott, a New York-i rangadó az Ördögöknek fog kedvezni, öt mérkőzés után 3:2 volt az állás a Jersey javára. Mark Messieur nem adta be a derekát, a hatodik találkozó előtt kijelentette: a Rangers nem veszíthet. Neki lett igaza, csapata 4:2-re győzött, „Mess" mesterhármassal járult hozzá a sikerhez. A hetedik A Rangers 1940-ben szerezte meg harmadik trófeáját. meccsen is betalált, a győztes gólt pedig Stephan Matteau ütötte a második hosszabbításban. Végül tehát a Lovasok jutottak a döntőbe. A klub főmenedzserének, Neil Smithnek jó érzéke volt hozzá, hogyan építse a tapasztalt rókák közé a fiatal reménységeket. A New York Rangers 1926-ban kapcsolódott be a legprofibb jégkorongbajnokságba. A Madison Square Gardenben játsszák mérkőzéseiket, amely más csapatnak, sportágaknak és kultúrális rendezvényeknek is otthont ad. G. L. „Tex" Richard azzal a szándékkal alapította a klubot, hogy a New York Americans vetélytársává váljon. A Lovasok első ellenfele, a Montreal Maroons 1926. november 17-én látogatott el a Madison Square Gardenbe; Bill Cook találatának köszönhetően a Rangers győzött. Az edző-menedzser ekkor Lester Patrick volt. A csarnok Frank Boucher, Bill és Bun Cook nevét zengte, no meg Lesterét, aki még a múlt században, 1883ban született és kizárólag alacsonyabb osztályú bajnokságokban hokizott. Az NHL-ben 45 évesen lépett jégre, elég sajátos körülmények között: 1928. március 7-én a csapat a Montreal Maroonsszal . találkozott a Stanley Kupa-döntőben. Az egyik lövés után a Rangers kapusa, Lorn Chabot megsérült. Cserekapus nem volt a talonban, így egyetlen megoldás maradt, hogy a tréner megy a kalitkába. Ügyes húzás volt a részéről, mindössze egyszer fogott ki rajta a korong, a New York 2:1 arányban győzött. Az eredmény rendkívül fontos pontot hozott a Lovasok konyhájára, összesítésben 3:2-re győztek. Egy évre rá ismét az utolsó állaomásig jutottak, az ellenfél ezúttal a Boston Bruins volt. A Bostoni Medvék már az első két mérkőzés után megszerezték a serleget. 1932ben a New York megint a döntőig „ügetett", de a Toronto Maple Leafs túl nagy falatnak bizonyult. A következő idényben is kettejük közt dőlt el a kupa sorsa, ezúttal a Lovascsapat járt szerencsével (3:1). A Rangers 1940-ben szerezte meg harmadik trófeáját. Lester Patrick addigra már kinőtte a kispadot, 1946-ig az utánpótlás menedzsereként tengette magát a klubban. Ő építette ki a Rangers farmját, ahonnan nemegy tehetséges játékos került ki a nagyok közé. Patrick rengeteget tett a sportágért. Éppen ezért róla nevezték el a jégkorong fejlődéséhez legjobban hozzájáruló játékosnak (menedzsernek vagy edzőnek) járó díjat. A Rangers felvirágoztatásából Lester két fia, Murray „Muzz" és Lima is kivette a részét. Aktív pályafutásukat mindvégig a Lovasoknál töltötték, a visszavonulás után pedig mindketten a kispadról irányították tovább a csapatot. A sikeres esztendők után a Ahogy esik, úgy puffan. A sötét mez akár a Ragers jelenét is jelképezheti Rangerst sem kerülhették el a kudarcok. Zsinórban öt évig nem jutottak tovább az alapszakaszból ennek egyik oka, hogy a második világháborúban 13 játékosnak kellett bevonulnia a hadseregbe. Ebben az időben született a Rangers eddigi legmegalázóbb veresége: a Detroittól 0:15-re kapott ki. A lesújtó eredmény után még 15-ször képtelenek voltak nyerni, a mérleg 11 vereség és 4 döntetlen. Az áttörés 1950-ben következett, amikor a New Yorknak sikerült beverekedni magát a Stanley Kupa döntőjébe, ám a Detroittal nem tudta felvenni a versenyt (3:4). Emil Francis a 60as években visszatért a csapathoz. Már nem az első számú kapus szerepében, mint korábban, hanem edző-menedzserként. Elsősorban a Rod Gübert-Jean Ratelle-Vic Hadfield összeállítású csatársorra támaszkodott. Gübert 406 gólt ütött, amíg a New Yorkban hokizott, Ratelle kerek százzal kevesebbet. 1970ben bejutottak a döntőbe, de megint a Boston járt jobban (4:2). Hét évvel később pedig a Montreal Canadiens állta útjukat. A nyolcvanas évek végén egy szlovák játékos, Igor Liba is helyet kapott a Rangersben. Tíz találkozón 2 gólt és öt gólpasszt adott. Ötvennégy év szünet után, 1994ben a New York Rangers végre elérte hőn áhított célját. A társaság húzóembere Mark Messier, edzője Mike Keen, gólfelelőse pedig Adam Graves volt, aki 52 találatával a Lovasok legeredményesebb szezonembere. Egy év múlva Wayne Gretzkyt fogadhatta a New York-i közönség, akinek körülbelül 60 egyéni csúcs fűződik a nevéhez az NHL-ben; az Edmon(TA SR) ton Oilersszel 4 Stanley Kupát nyert, 1982-ben Kanada színeiben világbajnok lett. Messiernek és Gretzkynek köszönhetően mindenki a New Yorkot favorizálta a végső győzelemre, ám a Keleti Főcsoport döntőjében a Philadelphia megálljt parancsolt. Mark Messier csalódottságában elhagyta a csapatot, ami elég rossz hatással volt a többiekre. A Rangers a következő idényben nem jutott a rájátszásba. Jelenleg utolsó előtti a csoportjában. Csak a New York Islanders áll rosszabbul. Az Australian Open után Kafelnyikov hét lépést ugrott előre a ranglistán Nagy halakra horgászik Lucia és Lívia Allárová a tengerentúli iskola által próbál az élmezőnybe jutni Amerikából jöttek MARCEL MERČIAK Minden év első Grand Slam-tornáját, az Australian Opent a tűzforró január harmadik hetében rendezik Melbourne-ben. Idén is sok meglepetéssel szolgált a viadal. A férfiaknál tizenhat kiemelt közül csak hárman jutottak a negyeddöntőbe: Kučera, Kafelnyikov és Martin, így nagy esély volt rá, hogy a nyílt teniszbajnokságok történetében 1968 óta nem kiemelt játékos kerül ki győztesen. Nem így történt, Thomas Enqvist kivételes lehetőségét az orosz Jevgenyij Kafelnyikov hiúsította meg. Kafelnyikov figyelmen kívül hagyva egymás elleni mérlegüket (4:2 Enqvist javára), az első elveszített után, a következő három szettben - 6:0, 6:3, 7:6 bámulatosan játszott. Ráadásul az utolsó, rövidített játszmát bajnokhoz méltóan, 7:1 arányban nyerte meg. A nem egész 25 esztendős orosz teniszcsillag (február 18-án ünnepeli születésnapját) pályafutásának második Grand Slamtornagyőzelmét aratta. Három éve a párizsi Roland Garroson hódított. Melbourne-nel együtt 18 tornagyőzelemmel dicsekedhet, legutóbbi fellépésének köszönhetően a 10.-ről a 3.-helyre ugrott az ATP-ranglistán. Jevgenyij Kafelnyikov hatéves korában kezdett teniszezni. Szülei is aktívan sportoltak, édesapja, Alekszandr jelenleg egy középiskolában röplabdaedző, anyukája, Valentyina egyetemi éveiben kosárlabdázott. Miloš Mečíŕhez hasonlóan Kafelnyikov is horgászás közben tud a legkönnyebben kikapcsolódni. A Szpartak Moszkva futballcsapatnak drukkol, kedvenc hokicsapata pedig a legutóbbi Stanley Kupa-győztes, Detroit Red Wings; a baseballban a New York Yankeest tartja a legjobbnak. Hét éve lett profi teniszező, először 1994-ben nyert ATP-tornát, Adeleide-ben, a világ első orosz-orosz döntőjében Alekszandr Volkowal szemben bizonyult jobbnak. Ezután Lyonból és Koppenhágából is diadalittasan távozott. Tizenegyedik lett a ranglistán, az ATP-Tour vezetői az év felfedezettjének kiáltották ki. 1995 decemberétől egyszer sem maradt ki a Top Tenből. Kétszer bejutott az orosz válogatottal a Davis Kupa fináléjába, ám 1994-ben a svédektől, 1995ben az amerikaiaktól kaptak ki. Jevgenyijt állítólag az segítette a melbourne-i győzelemhez, hogy pár hónappal ezelőtt feleségül vette barátnőjét, Mását. Októberben gyermekük született, aki az Alejsa nevet kapta. Nehéz a kupa - kiharcolni sem volt könnyű (TA SR) PETRA VALENTOVA Amikor a nyáron egy pozsonyi strandon találkoztunk, az Allár lányok a három hónapos tengerentúli edzőtáborról ábrándoztak. A sikeres szlovák műúszó páros többször lenyűgözte a sportág szakembereit, Kaliforniában sem volt ez másképp. Miért éppen Amerika? LÍVIA: Már hosszabb ideje tartjuk a kapcsolatot Chris Carverrel, az amerikai olimpiai válogatott edzőnőjével, aid figyelemmel kíséri eredményeinket. Ő hívott meg a háromhónapos „maratonra" a sportág központjába, Santa Clarába. Gondoljátok, hogy az amerikai iskola által könnyebben felzárkózhattok a világ élmezőnyébe? LUCIA: Odaát teljesen másképp viszonyulnak a műúszáshoz, mint nálunk. A versenyzők profi feltételek mellett készülhetnek és a laikusok érdeklődése is jóval nagyobb. Erre Santa Clara, a világ legelismertebb műúszó központja a bizonyíték. Három edző közül választhattunk: vagy £z Egyesült Államok A-válogatottjának mesterét, vagy a barcelonai és atlantai olimpiai bajnok Heather Simonst, vagy a már említett Chris Carvert. Reggeltől estig, két nyitott medencében gyakoroltunk, időjárásra való tekintet nélkül. Mire fektettétek leginkább a hangsúlyt? LÍVIA: Egy fő céllal utaztunk el, minden téren előrelépni, mert a hazai konkurencia nem elég a fejlődéshez. Tökéletesíteni kellett a technikánkat és a koreográfiát. Most, pár hét elteltével nyugodt szívvel elmondhatom, teljesítettük a tervet. Az új műsorszámunk Szlovákiában egyedülállónak számít. Ezenkívül fizikailag is megújultunk. Hogyan fogadtak benneteket amerikai kollégáitok? Egy napon velük fogjátok felvenni a versenyt. LUCIA: Egyáltalán nem okozott gondot, hogy a jövő olimpiai bajnokaival készülünk. Annál többet tanulhattunk tőlük. Remek társaság jött össze a táborban, fokozta a hangulatot, hogy a rengeteg lány között egy szál legény is akadt. Mi voltunk az egyedüíi külföldiek. Meglepődtek, milyen aktívak voltunk az edzések után. Ez azért történt, mert minden időt ki akartunk használni, hogy „felfedezzük" Amerikát. Hazatérésünk előtt a Santa Clara-i klub tiszteletbeli tagjává választottak, ezentúl tehát meghívó nélkül, bármikor odamehetünk edzeni. Belekóstoltatok a hétköznapi életbe is? Vízi figura szárazon (Archívum) Szinte egész Kaliforniát bejártuk. Vagy a strandon pihentünk, vagy föímentünk síelni a hegyekbe. Természetesen Las Vegast sem mulasztottuk el. A legnagyobb élményt a kaliforniai hó jelentette. Bizony előfordult, hogy a medencében az orrunkra fagyott az úszószemüveg. Bár a víz kellemes meleg volt, de az út az öltözőbe néha drámai perceket okozott. Talán ez is hozzájárult a jó kondíciónkhoz. Nem gondoltatok arra, hogy bemutatjátok az amerikai műúszónőket a szlovákiai közönségnek? LUCIA: Ha semmi nem jön közbe, szeretnénk meghívni az egész csapatot a honi bajnokságára...