Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-22 / 43. szám, hétfő

Hétfő, 1999. február 22. 9. oldal Fazekas László: „Van három gyönyörű lányom, meg egy csodaszép lakásom Spanyolországban" A magyarok nem összetartóak Szombaton volt a labdarúgó szövetség konferenciája Elnök van, edző nincs A 70-es évek egyik kiváló futballistája volt, az akkor fénykorát élő Újpesti Dózsa csatáraként 252 gólt lőtt az NB I-ben. Játszott és edzősködött Belgiumban, most is ott él. A Nemzeti Sport munkatársa beszélgetett Fazekas Lászlóval. SINKOVITS GÁBOR Hallottam, iskolába jár. Úgy bizony. Hamarosan edzői diplomát szerzek. Milyen suli ez? Biztosan tudja, hogy NyugatEurópában egyre inkább megkövetelik az edzőktől a pro licence diplomát. Az lesz nekem is. Úgy gondolom, enélkül ma már egy valamirevaló edző nem megy semmire a világban... Volt valamiféle felvételi? Persze, hogy volt. De azt még tudnia kell, hogy nem olcsó ez a tanfolyam. Magyar pénzben számolva másfél millió forint. Ezt befizettem, aztán következhetett a felvételi. Olyasmiket kérdeztek például, hogy mit mondanék a játékosaimnak a szünetben vesztett állásnál, megnézték az eddigi pályafutásomat, eredményeimet. Végül felvettek. Tizennyolcan vagyunk és májusban kapjuk meg a diplomát. Csakhogy érzékeltessem magával a jelentőségét: Jean-Marie Pfaffot például nem vették fel. Érdekesek az előadások? Élvezem minden pillanatát. Több szövetségi kapitány is megtisztelt minket az előadásaival. Itt volt például a skót kapitány, aztán várjuk a francia világbajnok csapat mesterét, Aimé Jacquet-t. Komoly iskola ez. Itthon vita dúlt az edzők között, hogy mennyire fontos a „papír" meg a végzettség. Mi erről a véleménye? Nem értem, hogyan lehet ezen vitatkozni. Meg kell értenie mindenkinek, hogy manapság mindenhová tanulás és szükséges papír kell. Nem péknek vagy hentesnek tanulunk, hanem edzőnek. Ez is egy szakma, amelyben az ember minél jobban képezi magát, annál eredményesebben dolgozhat. Üzenem az otthon dolgozó edzőknek, hogy minél hamarabb szerezzék meg ezt a diplomát. Csak hasznukra válik. Hol dolgozna legszívesebben? Spanyolországban. Ezek szerint... Még nem. Sajnos még nem kerestek egyik csapatól sem. Sok függ attól is, kinek ki a „keresztapja". Nézze csak meg, az egyik holland edző, De Mos két év alatt öt csapatnál is dolgozott. Mindenhonnan kirúgták, mégis volt, aki segítsen neki. Tudja, mi a baj? Hogy a magyarok nem olyan összetartóak, mint, mondjuk a jugoszlávok. Nem segítik egymást a világban úgy, ahogy kellene. Nekem csak egyszer volt magyar játékosom, a belga Aalstnál Szabadi Laci, és rögtön bajnokok lettünk a másodosztályban. Össze kellene tartanunk. Tulajdonéppen mit csinál mostanában? Semmit. Hogyhogy sémit? Úgy, hogy három éve nincs csapatom. Legutóbb kilencvenhatban az Antwerpnél dolgoztam. Bejutottunk a kupában a legjobb négy közé, a bajnokságban pedig a középmezpőnyben végeztünk. Marasztaltak, de nem tudtunk megegyezni. Nem is dolgozik? Mit dolgoznék? Edző vagyok, csapatom meg nincs. Valamilyen polgári foglalkozás... Mégiscsak meg kell élni valamiből. Ó, azzal nincs gond! Mindenünk megvan. Nekem nem szükséges dolgoznom. Egyébként időnként tárgyalok szponzorokkal, afféle menedzserként tevékenykedem. De csak elvétve. Ez nem az én világom. Edző voltam, és az is akarok maradni. Néhány éve még a válogatottal dolgozott Mészöly segítőjeként. Úgy is volt. Örültem, hogy Mészöly hívott, szívesen jöttem. Mindent megbeszéltünk Kálmánnal, kikérte a véleményemet. Persze, a végső szó az övé volt. Ha kicsit nagyobb szerencsénk van, és ha a hazai mecscseket megnyerjük, szerintem Edző vagyok, csapatom meg nincs tovább jutottunk volna az európa-bajnoki selejtezőkből. De ez rég volt. Ennél sokkal régebb emlékei is vannak. Méghozzá csodálatos emlékeim. Huszonegy év Újpesten. Még kimondani is sok. Mi maradt meg abból? Egy hetes számú, lila-fehér dressz? Sajnos, nincs. El sem tudja képzelni, mennyire bánt, hogy semmit sem őriztem meg azokból az évekből. Én bolond, még azt a brazil válogatott mezt is odaajándékoztam valakinek, amelyet, ha jól emlékszem, Tostaótól kaptam Rióban, a null- nullás brazil-magyar után. Mit nem adnék érte, ha most itt lenne! Vagy akár egy újpesti dresszért. Nincs is szebb színkombináció a lila-fehérnél. Mikor volt legutóbb Magyarországon? Két éve. Nézze, igazából nincs miért hazautaznom. Általában az édesanyám jön ki hozzánk. A barátaimmal pedig, ahogy mondtam, telefonon tartom a kapcsolatot, Dunai Antival és TA SR-TUDÓSlTÁS Pozsony. Szombaton tartotta rendkívüli közgyűlését a Szlovák Labdarúgó Szövetség. A fő napirendi pont közé tartozott az elnökválasztás. Már az első fordulót követően eldőlt, hogy František Laurinec, az Inter főmenedzsere lesz a legnépszerűbb sportág első embere. A 125 küldött közül 67en voksoltak rá. Ivan Nemečkay, a máriatölgyesi futballklub elnöke 56 voksot kapott, Peter Mutkovič 1-et, Ľudomír Volochra pedig senki sem szavazott. Az eddigi elnök, Milan Služanič a voksoláson tartózkodott. A küldöttek megválasztották a Szlovák Labdarúgó Szövetség végrehajtó bizottságának hét új tagját: Juraj Obložinsky (Inter), Szántó István (Rím. Sobota), Pavol Hozlár (Trenčín), Vladimír Varga (FC košice), Marián Zima (Podbrezová), Jozef Tabiš (Stropkov), Ivan Nemečkay (Dubnica). A rendkívüli konferencián a 140 meghívott közül 138 vett részt. Közvetlenül az elnökválasztást követően Dušan Galis, a válogatott vezető edzője lemondott, mert szerinte elképzelhetetlennek tartja az együttműködést František Laurineccel. Tehát: szombaton új elnököt választottak, ám szakvezetője megint nincs a nemzeti tizenegynek. (Részletes beszámolónk a 13 oldalon) Fazekas László (az első sorban bal oldalt) a nagy Újpesti Dózsa tagjaként 1969-ben (Archívumi felvételek) Borbély Lacival szoktunk nagyokat beszélgetni. Nem csúfolták azért, hogy sovány? Megállás nélkül gúnyolódtak. Voltam én minden, cingár, fűszál, satöbbi, de nem érdekelt. Még jobban ösztönzött arra, hogy bebizonyítsam: jobb vagyok az ellenfeleimnél. Ne vegye bóknak, de ez hétről hétre sikerült a magyar bajnokságban. A Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó csatársor a magyar futball történetének egyik legjobb támadósora volt. És ön még ilyen sztárok között is villogott. Még most is előttem van a Fradi elleni 8:3-as meccs, ahogy a félpályától megindulok, vezetem a labdát, lefutom az egész Fradi-védelmet, és a hosszú sarokba passzolok. Nem hittem volna, hogy ennyire gyors vagyok. Azon a meccsen minden sikerült. Viczkó Tamás próbált semlegesíteni. Nem sok sikerrel. Sok összecsapásra emlékszik? Nem. Valahogy összefolynak nekem ezek a bajnoki találkozók. De éppen mostanában pakolásztam, és megtaláltam egy réges-régi Népsportot. Meglepődve olvastam a meccsünkről szóló tudósításban, hogy húszezren ültek a Megyeri úti stadion lelátóján. Árulja el, hány bundameccset játszottak! Ha pénzes bundára gondol, arról nem tudok mesélni. Olyasmi persze előfordult, hogy a Péccsel, a második Dózsa-csapattal megegyeztünk, hogy oda-vissza ikszelünk. Jó volt nekik is, meg nekünk is. Nem unatkozik? Sem munka, sem edzés... Van három gyönyörű lányom, meg egy csodaszép lakásom Spanyolországban, Marbellán. Nincs időm unatkozni. Meg ne felejtse el: tanulok.- Hátha egyszer még lesz belőlem valaki. Vágsellyén magabiztos szlovák, Olmützben még ennél is egy góllal nagyobb arányú cseh győzelem született a Csehország-Szlovákia női kézilabda vb-selejtezőn. (ČTK-felvétel) Női kézilabda: Csehország-Szlovákia 22:14 (11:6) Váratlan bukfenc az olmützi visszavágón TA SR-TU DÓSÍTÁS Olmütz. Pénteken Vágsellyén remek teljesítményt nyújtott a szlovák női kézilabda-válogatott, amely világbajnoki selejtezőn 28:21-re legyőzte a cseh együttest. A vasárnapi visszavágón azonban nagyon rossz formában játszott Tomáš Kuťka edző csapata, és nem kis meglepetésre 8 gólos vereséget szenvedett a házigazdáktól. Szlovákia továbbjutási reményei ezzel jóformán szertefoszlottak, a csoportgyőztes a jugoszlávok és csehek párharca után lesz ismert. CSEHORSZÁG: SZLOVÁKIA 22:14 (11:6), legeredményesebbek: Čumplová 7, Polozová 5, ill. Kolečániová és Hrčková 33, Oborilová és Pozorová 2-2; 2000 néző. Mindkét együttes óvatosan kezdett, a szlovákok valamivel veszélyesebben játszottak, ezt bizonyítja az is, hogy l:0-ra majd pedig 2:l-re is vezettek. A 11. percben 4:4 volt az állás. Ezt követően feljöttek a csehek és gyors egymásutánban 5 gólt dobtak. Álz első félidőt 5 gólos előnnyel zárták a hazaiak. Fordulást követően megpróbálta ledolgozni nagy hátrányát a szlovák válogatott, ám ez nem sikerült. A lelkes hazai közönség nagy örömére a csehek tovább növelték előnyüket, és végül nagy arányú győzelmet arattak. A szlovák együttes már befejezte szereplését, a jugoszlávok valamint a csehek ellen összesen 4 pontot szerzett. A csoportban még hátravannak a Csehország-Jugoszlávia mérkőzések. Az állás: 1. Szlovákia 4, 2. Csehország 2, 3. Jugoszlávia 2 pont.