Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-22 / 43. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 22. A bostoni „Medvék" huszonkilenc év óta először nem jutottak túl az észak-amerikai profi hokiliga alapszakaszán; legszebb éveiket a 60-as években élték Hosszú téli álom a Stanley Kupáról Éveken át a Boston Garden sportcsarnok volt a csapat otthona, négy éve játssza mérkőzéseit a 17 565 embert befogadó Free Centerben. Boston nemcsak a jégkorong fellegvára - jó néve többek között a Celtics kosárlabdacsapatának kör szönhető, 16 bajnoki címet szerzett az NBA-ben. MAREK SVÁTEK A bostoni „Kert" kupolája alatt 16 World Champions Feliratú poszter lóg (így nevezik a' profi kosárlabdaliga rájátszásának hivatalos győztesét). A hokisok, Stanley Kupa-győzelmeik által öt poszterrel bővítették a gyűjteményt. Boston volt az NHL első amerikai tagja, 1924-ben, hét éwel a liga beindítása után alakult. A Bruins („Medvék") 1924. november l-jén kapott hivatalos engedélýt a bajnokságban való részvételre. Első három kupagyőzelme (1929, 1939, 1941) Arthur Howie Ross edző érdeme. Róla nevezték el a bajnokság alapszakaszában legtöbb pontot szerző játékosnak járó díjat, az Art Ross Trophyt. Forradalmian új taktikát eszelt ki, elsőként alkalmazta a kapus nélküli játékot - tervét a Montreal Canadiens ellen vetette be, ám csapata 0:1 arányú vereséget szenvedett. Ross nevéhez fűződik még a defenzív játékfelfogás négy hátvéddel, illetve egy támadóval és ő javasolta egy szabadon lengő háló elhelyezését a kapuban; ezt később világszerte több bajnokságban átvették. A sportágat elsősorban show-nak tekintette, Arthur Howie Ross forradalmian új taktikát eszelt ki. amelynek célja a közönség szórakoztatása. Ezért a játéktudáson kívül jó színészi képességekkel kellett rendelkeznie annak, aki helyet akart kapni a csapatban. Edward Shore a Boston valamennyi hazai mérkőzése előtt álruhában heccelte a közönségért, hogy könnyebben menjen a szurkolás. Ross halála (1954) és A hagyomány szerint Bostonban show-nak tekintik a hokit két sikertelen playoff-döntő után a Montreal Canadiens ellen (1957, 1958) válságos időszak állt be a Bruins életében. Harvey Sinden reformálta meg a csapatot; Rosshoz korábban nem volt ismert játékos (az NHLben sohasem lépett jégre) - annál jobban értette a dolgát a kispadon. 1966-ban érkezett Bostonba, s Medvékkel két Stanley Kupát nyert. Első itt töltött idénye alatt a rájátszásba sem jutottak be, egy évre rá a negyeddöntőben vallottak kudarcot, 1969ben az elődöntő volt a végállomás. A következő esztendőben kerültek először a fináléba, a klub múzeumában ki van függesztve a falra a győztes gólt megörökítő felvétel, melyet az utolsó hosszabbításban egy „ismeretlen fiatalemberr a hátvédsorból", Bobby Orr ütött. Találatának köszönhetően egész Boston sugárzott a boldogságtól. A fiatal Orr lett a klub új szerencsecsillaga, nem akármilyen tehetség volt. Az „Évszázad játékosa" ranglistáján Wayne Gretzky mögött a második helyet foglalja el. Már 14 évesen elhelyeztkedeztt a felnőttek között; tinédzserként a Boston fiókcsapatának, az Oshawa Generals-nak a mezét viselte. A fiatal hátvédet hamar elismerték tapasztalt kollégái; amikor betöltötte a 18-at, fölkerült a Bruinsba. Ekkor 1965-öt qjutatott a naptár és már az első NHL-ben töltött idény alatt felfigyeltek rá: ő kapta a legjobb újoncnak járó Calder Trophyt. Pályafutásának csúcsa még csak ezután következett. Különleges képességeit bizonyítja, hogy az 1969/70-es évadban négy egyéni elismerést szerzett: a playoff leghasznosabb játékosának járó Conn Smythe Trophyt, a legjobb hátvédnek járó a Norris Trophyt, az NHL leghasznosabb játékosáÚjabb gól a „Medvék" hálójában. Tavaly csak cammogtak az NHL-ben (TA SR) nak járó Hart Trophyt, illetve a Ross Trophyt. Rendkívül sokoldalú játékos volt, a védelemben nem akadt párja és a csatársorban is megállta a helyét - néha jobban, mint azok, akik erre voltak hivatva. A szakértők azt állították: ha a kapuba állna, a legjpobb kapus válhatna belőle. Teljesítményeinek köszönhetően 1971-ben Kanada legsikeresebb sportolójának választották. Ám tehetségének kibontakozása az egészsége rovására ment, ezért viszonylag hamar búcsút intett a szakmának. A térde nem bírta a megterhelést, ezért 28 évesen, idő előtt „nyugdíjba" vonult. A csapat legfontosabb csatára Phil Esposito volt. Az 1970/71-es szezonban 76 gólt ütött és ugyanennyi gólpasszt adott; 152 pontjával messze túlszárnyalta az NHL addigi csúcsát. Sinden 1971-ben elhagyta Bostont, Tom Johnson lett az utódja. Érett csapatot vett át, a BosSzergej Szamszonovon múlik, felébrednek-e hosszú téli álmukból. ton utoljára egy éwel az érkezése előtt nyert Stanley Kupát. Gerry Cheevers kapus, Bobby Orr és Phil Esposito alakította a sárga-fehér-fekete mezes Medvék legszebb korszakát a 60-as70-es években. Sinden edző az ő segítségükkel érte el pályafutása csúcsát. 1972-ben ő állíthatta össze a kanadai profik válogatottját, amely szeptemberben nyolc mérkőzésen lépett jégre a Szovjetunió ellen. A 80as években Phil Orque töltött be fontos szerepet a csapat életében. Jozef Stümpel is itt kezte tengerentúli karrierjét, később azonban a Los Angeles Kingshez igazolt. Huszonkilenc év óta először, az 1996/97-es évjáratú Medvék nem jutottak túl az alapszakaszon. Mostanában elsősorban az orosz Szergej Szamszonov hangulatán múlik, hogy a Medvék felébrednek-e hosszú téli álmukból. Már az egész város ébresztgeti őket. Martina Schwarzbacherová a finnországi Kontiolahtiban minden eddigi kudarcért kárpótolta magát; az érem ellen édesapjának sem volt kifogása Hat évig hiába üldözte a dobogót MARCEL MERČIAK Lenyűgöző és megtisztelő érzés volt. Jelena Zubrilova, Ukrajna leggyorsabb sífutónője mögött, egy perccel lemaradva, narancssárga-fekete szerelésben, piros sapkával a fején érkezett a célba Martina Schwarzbacherová. A nők 10 kilométeres üldözéses versenyben, amely három év múlva, Salt Lake Cityben olimpiai szám lesz, világbajnoki ezüstérmet szerzett Szlovákiának. Hat év izgatott várakozás után a szlovák sílövősport a finnországi Kontiolahtiban világraszóló eredményt ért el. A földkerekség egyik legmodernebb pályáját, az osrbliei központot kialakító társaság csodálatos ajándékot kapott Martina Schwarzbacherová tói. „Nem gondoltam volna, hogy dobogós helyen végzek. Korábban minden komoly versenyt elszúrtam, ezért az idei vébét csak egy lehetőA cél szentesíti az eszközt. Martina rafinált taktikával harcolta ki világbajnoki ezüstérmét (TA SR) ségnek tekintettem a sok közül" - vallotta be utólag Martina a verseny előtti érzéseit. A sílövészet kiszámíthatatlan sportág. Erről ő maga is többször meggyőződhetett. „Leperegtek előttem a múltbeli viadalok, Lillehammert és Naganót igyekeztem gyorsan elfelejteni. Ez az érem mindenért kárpótol." Öt éwel ezelőtt írta be nevét a szlovák sport krónikájába. Az 1994-es lillehammeri téli ötkarikás játékokra először utazott ki önálló szlovák küldöttség. Martina elsőként szerzett olimpiai pontot, sőt, 15 kilométeren éremre vadászott, ám az utolsó, elvétett lövése miatt egy perc büntetést róttak ki rá, emiatt a harmadikról a hatodik helyre esett vissza. Soňa Mihokovával együtt Szlovákia legelismertebb sílövője lett. Az érem azonban rendszeresen elúszott, mintha Soňa Mihokovával Szlovákia legelismertebb sílövője lett. szándékosan kerülte volna őket. Mihoková már-már szakosodott a „krumplimedálra". Tavaly Naganóban a Mihoková (4.), Schwarzbacherová (7.), Murínová (9.) triónak köszönhetően három szlovák versenyző is az első tíz között végzett ám a dobogó Tatjana Kutlíková buzgósága miatt elmaradt. Kontiolahtiban, a 35. sílövő világbajnokságon 28 országból összesen 400 sílövő képviselte magát. Türelemesen várták az első versenyszámot, amelyet az időjárás miatt hat napig kellett halogatni; így is két-két női, illetve férfiszámot csak márciusban tartanak meg a norvégiai Holmenkollenben, a Világ Kupa döntője után. Martina remek alappal érkezett a vébére. Tavaly szeptemberben nyári sílövő világbajnoki címet nyert Osrblieben, januárban három aranyat szerzett az Universiadén. A Világ Kupán nyújtott gyönge teljesítménye után Finnországban meglepően jól szerepelt. „Mostantól, valószínűleg mindenki azt várja majd tőlem, hogy a nívós versenyeken mindig jó helyezést fogok elérni. Pedig nem így van, és nem szeretnék ennek a tehernek a tudatában rajthoz állni" - mondta Martina, a 7,5 km-en elért hetedik hely után. Azért mindenképpen bíztató jelnek tűnt a további számok előtt. „Kemény harc lesz. A naganói váltóban, az első szakaszban én diktáltam a tempót, ezentúl inkább megvárom, mit csinálnak a többiek" árulta el új taktikáját, amely Finnországban be is jött. „Martina világosan bebizonyította, ő a keret legprofibb tagja. Csapattársainak tőle kell tanulniuk. Mindennek a jó felkészülés az alapja. Láthattuk, tudja, mit akar elérni, és ismeri a cél felé vezető utat" - mondta elismerően a női válogatott edzője, Juraj Sanitra. Martina személyi edzője, Juraj Gašperčík is elégedett: „Az együttműködésünk mindem bajoijiat meggyógyította, amelyet még a férficsapattól való távozásomkor szereztem. Martina parádésan szerepelt. Hálás vagyok neki, amióta a szakmában dolgozom, életem legszebb pillanatát szeÖtszáz méterrel a cél előtt legfeljebb saját árnyéka veszélyeztette a dobogót (TASR) rezte nekem." Talán maga sem hitt a szemének. Martina puskagolyóként tört előre, a második helyért nem adott esélyt a nyomában lihegő német Martina Zellnernek és az orosz Albina Ahatovának. „Rengeteg erőt éreztem magamban" mondta a célbaéréskor. „Láttam, mi a helyzet, másfél kilométerrel a cél előtt kockáztatnom kellett. Tudtam, ha nem jön be, akkor sem történik semmi. Bíztam a képességeimben. Bár végig fagy volt a verseny előtt, véletlenül sem hagytam ki az edzést, nem mulaszthattam el semmit." A versenyen sem. „Éreztem a lehetőséget, amikor láttam, hogy ellenfeleim nem bírják a tempót. Jó érzés örömet szerezni az edzőmnek, a férjemnek, Romannak, a rokonaimnak és a szurkolóimnak." Állítólag édesapja, Jašica a legnagyobb bírálója. „Az érem ellen nem volt kifogása" tette hozzá boldogan az árvái Dolný Kubín szülötte. A Dukla Banská Bystrica világbajnoki ezüstérmest faragott belőle. Ernest Caban doktor, a csapat orvosa, aki a doppingvizsgálatra elkísérte Martinát, nem is érti, „páciense" honnan merítette az erejét. „Felfoghatatlan, talán csak évek múlva értékeljük igazán, mit ért el."