Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-25 / 19. szám, hétfő

Hétfő, 1999. január 25. 9. oldal Mit örökölt az édesanyjától Jozef Gönci, a világ legjobb sportlövője? Még ennél is többre képes Lausanne-ban járt a poprád-tátrai pályázók küldöttsége Sión a legesélyesebb Szlovák sportolónak még soha nem volt része olyan nemzetközi elismerésben, mint Jozef Göncinek. Már­ciusban, a soron következő Európa-bajnokságon átve­heti a világ legjobb sport­lövőjénekjáró díjat, ame­lyet azzal érdemelt ki, hogy tavaly a puskások legnehezebb, vagyis a 3x40 lövéses versenyszá­mában világbajnokságot, VK-döntőt és két Világ Ku­pa-versenyt is megnyert. A Dukla Banská Bystrica sportolója egyszerűen nem talált legyőzőre. J. MÉSZÁROS KÁROLY Előfordulhatna, hogy nem je­lenik meg egy olyan ankét eredményhirdetésén, amely­nek az élmezőnyében végez? Ez csak akkor történhetne meg, ha a földgolyó másik felén tar­tózkodnék. Szívesen járok a kü­lönböző ankétok eredményhir­detésére, mert tudom, hogy a személyemen keresztül tehetem minél láthatóbbá sportágunkat. Népszerűsítéséből oroszlánrészt vállalok, hisz manapság eredmé­nyeim egyértelműen a szlovákiai sportlövészet vezéregyéniségévé emelnek. Hogyan dolgozta fel magában ban is javulnom kellene, tavaly erre még nem volt lehetőségem. Alapvetően csak egy számot ré­szesítek előnyben, azzal rende­sen kívánok foglalkozni, a másik kettőt kiegészítésképpen űzöm. És arra is megfelelnek, hogy lel­kileg még jobban megedződjek. Mi rejtőzik a sikerek mögött? Mit áldozott fel az életéből azért, hogy a világ legjobb sportlövője lehessen? Rengeteg güri van benne. Nem ritkán éjféltől reggelig edzettem, valóban fárasztó elviselni, de a nappali kemény munka "sem ment könnyen. Nem vagyok olyan ember, aki az élet örömei­nek rendeli alá a hétköznapjait, én sportágam megszállottjának tartom magamat. Ahogy fokozatosan jöttek a jobbnál jobb eredmények, sze­mélyiségi jegyei is gazdagod­tak? Való igaz, hogy a sportoló együtt növekszik a sikereivel? Természetesen. Tudatosítottam, s ma is tudatosítom, hogy egyre többet engedhetek meg magam­nak. Itt most nem arra gondolok, hogy beképzeltebbé váltam vol­na. Nem. Abban viszont megvál­toztam, hogy a versenyek alatt magabiztosabbá váltam, a nehéz helyzetekben jobban feltalálom magam. Annyira aprólékosan begyakoroltam mindent, hogy néha, ha elengedem magam, ak­kor is képes vagyok a legjobb tíz Mosoly, aranyérem és az elsőséget jelző hüvelykujj. azt a tényt, hogy tavaly min­den világversenyt megnyert, de mégsem lett az év legjobb szlovákiai sportolója? Máig állítom, hogy nekem kel­lett volna győznöm, és olyan sportolók voltak a legjobb tíz­ben, akiknek nincs ott keresniva­lójuk, mert másokat, arra érde­mesebbeket szorítottak ki on­nan. Szerintem az újságíróknak nem az év legeredményesebb, hanem a legnépszerűbb sporto­lóját sikerült kiválasztaniuk. A sportlövők családja viszont nem tévedett: nagy fölénnyel helyezte a világ legjobbjainak élére, s idehaza is méltatták ki­vételes sikerességét. Többet is elérhetett volna 1998-ban? Biztosan. A többi versenyszám­közé ékelődni. Ugyanakkor tu­datában vagyok annak, hogy mennyi az értékem, de nem igyekszem kifelé mutatni, fölé­nyeskedni vele. Csak arra hasz­nálom fel a sportágamban, hogy folyton javuljak. Hogyan birkózik meg a növek­vő népszerűséggel? Úgy érzem, hogy nincs olyan nagy érdeklődés irántam, mint Kučera vagy Moravcová eseté­ben tapasztalom. Szerintem nem ők a legjobb sportolók Szlo­vákiában. Vannak itt mások is. Csakhogy az úszás és a tenisz annyira elüzletiesedett sportág, hogy az emberek az ezekről szó­ló híreket keresik a sajtóban. Rá­adásul vezető helyen tálalják is nekik. Igaz, hogy növekszik a népszerűségem, de ha más spor­tolók érnének el olyan sikereket, mint jómagam, akkor naponta a tévében szerepelnének. Nekem csak a támogatók hozzánk csalo­gatására kell a közszereplés, más előnyöm nem származik belőle, legfeljebb tengernyi kötelesség. A rengeteg nyilatkozat sok-sok energiámat felemészt, ami a ver­senyeken hiányozhat. Zászlóvi­vő vagyok a honi lövészmozga­lomban, s nekem kell hírnevet csinálnom az egész sportágnak. Nem tagadom, vállalom. Népszerűsége kapcsán bizto­san átélt már számos derűt fa­kasztó esetet... Gyakran felismernek az utcán, az üzletben, akkor nem úszom meg autogram nélkül. Múltkor sícipőt vásároltam, s mivel rájöt­tek, ki vagyok, árkedvezményt kaptam. Égyszer előfordult, hogy egy néninek a kezébe nyomtam a rólam szóló szóróla­pot, mert mindenárom tudni szerette volna, hogy ki vagyok. Nem sokkal előtte a színpadon a legjobb sportolónak hirdettek ki, de észrevettem, hogy nemigen jegyzett meg. Mondtam neki, hogy én vagyok ennek a sportlö­vőnek a menedzsere. Elfogadta. Öt percig viaskodott magával, majd odajött hozzám, és azt mondta: „Hát ez csak maga le­het. Jól átejtett engem." Ismert önről, hogy télen lég­puskával, a többi hónapban ki­söbű sportpuskával versenyez. A laikus számára érthetetlen, hogy éppen a legnehezebb, va­gyis a 3x40 lövéses verseny­számban a legjobb és többiben nem ér el annyira egetverő eredményeket. Hogyan lehet­séges ez? Ma már állandóan képes vagyok a magas szintű teljesítményre. Becsvágyam nem engedi meg, hogy néhány elrontott lövés után kiengedjek, feladjam a ver­senyt. Ha kilencest lövök, utána is folyton azt akarom, hogy a többi kísérletem a tizes körbe vá­gódjon. Ez egy olyan sajátos ér­zék, amelyet édesanyámtól örö­költem, és rengeteget segít az előrehaladásomban. És még va­lami: az Istenbe vetett hitem. Hi­szek abban, hogy van köztünk SITA-HÍR Lausanne. Miután közzé tették a 2006-os téli olimpia értékelő­bizottságának jelentését, is­mertté vált, hogy a játékok meg­rendezésének legfőbb esélyese a svájci Sión, közölte a Reuters hírügynökség. Az értékelő-bi­zottság kiemelte a sioni pályáza­tot, figyelembe véve mind a hat jelentkezőnél a helyszíni terep­szemlén szerzett tapasztalatait. A további érdeklődők: Torino, Helsinki, Zakopané, Klagenfurt és a szlovák Poprád-Tátra. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Szöulban június 19-én, 109. ülé­sén dönt a 20. téli olimpia házi­gazdájáról. Ugyanakkor az olimpiai mozgalomban elhara­pódzó vesztegetési botrány kö­vetkeztében várható, hogy a vá­lasztási folyamatban is változá­sok lesznek. Szinte biztosra ve­hető, hogy eltörlik a NOB-tagok látogatását az érdeklődő váró­sokba. Ez alól csupán az kivétel, ha az érintett városokba más szerepkörben érkeznek a NOB­tagok. Például Primo Nebiolo, aki jelenleg a Magas-Tátrában a FISU elnökeként van jelen, vagy Heino Verbruggen, aid a hét vé­gén sorra kerülő terepkerékpá­ros világbajnokságra érkezik Poprádra. A belga Jacques Rög­gé, aki a NOB végrehajtó-bizott­ságának tagja, pedig március­ban látogat a Magas-Tátrába, hogy a szövetség elnökeként részt vegyen az európai fiatalok téli olimpiai seregszemléjén. Szombaton a poprád-tátrai olim­piai pályázat képviselői a NOB székházában átvették a 2006-os téli olimpia értékelő-bizottságá­nakjelentését. A dokumentumot Csiharu Igaja, a bizottság elnöke adta át Peter Chudýnak a pályá­zóbizottság főigazgatójának és a SZOB főtitkárának. Mint ismere­tes, a bizottság tavaly a Magas Tátrában is járt. egy lény, aki a patrónusunk, és felügyeli azt, hogy az elvégzett munkával arányos sikereket ér­jek el. Mit tesz akkor, ha éppen nincs a lőtéren? Vannak tanulmányi kötelessége­im is, harmadikos hallgató va­gyok a testnevelési karon. Már a jövőmet alapozom, mert edző­ként vagy menedzserként szeret­ném folytatni a lövészek világá­ban. Erre készülök. Tudom, hogy több hónapja Po­zsonyban él... De kassai maradtam. Háromne­gyed éve tartózkodom a főváros­ban, megfelelő feltételek mellett készülhetek, tanulhatok. Innen könnyebb útra kelni a világba. Alkalmanként négyszáz kilomé­terrel kevesebbet utazom. Már ezzel is energiát takarítok meg, amire aztán szükségem lehet a versenyen. Hány évig őrizhető meg a tava­lyi csúcsforma? Nem értem még teljesítőképes­ségem tetőfokára. Lehetőségeim többet kínálnak, tehát még jobb is leszek. De hogy mire lesz elég egy-egy versenyen, azt képtelen vagyok előre megjósolni. Min­denképpen azon munkálkodom majd, hogy versenyszámaimban a maximumot érjem el, vagyis csupa tízest lőjek. Hogy lesz-e győzelem is belőle - akár az olimpián -, az már csak az Úris­tenen múlik. Kosárlabda NBA: ötvenhat játékos írt alá szerződést Pippen: Houston „Alapvetően csak egy számot ré­szesítek előnyben." MTI-HIR New York. Az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA) - közép-európai idő szerint ­szombaton 56 játékos írt alá szerződést különféle csapatok­hoz, miután a játékosok és a liga vezetői között érvénybe lépett az új kollektív szerződés. Az elmúlt hét elején a kosarasok már tárgyalhattak csapatokkal, azonban a megegyezések csak a bérviták miatt módosított kol­lektív szerződés hatályba lépése után lehettek hivatalosak. A leg­ismertebb aláíró Scottie Pippen, aki a Chicago Bullst hagyta ott a Houston Rockets öt évre szóló, 67,2 millió dolláros ajánlatáért. A többszörös bajnok játékos mellett Steve Kerr is elhagyta az utóbbi nyolc évben hatszor NBA-t nyert Chicagót. A három­pontosokat remek százalékban értékesítő játékos a San Antonio Spurshöz igazolt. A jugoszláv Vlade Divacs hat év­re 62,5 millió dollárért megáll­apodott a Sacramento Kings csapatával. A 30 éves idegenlé­giós az elmúlt idényben a Char­lotte Hornetsnél mérkőzésen­ként átlagban 10,4 pontot do­bott. Ezzel egy időben Dennis Rodman bejelentette, szívesen játszana a Miami Heatnél vagy az Orlando Magicnél. Az NBA egyik legfurcsább játékosa a hé­ten azt nyilatkozta, hogy a bér­viták miatt csonkára sikeredett idényben nem kíván pályára lépni. -Valahol játszani fogok és szíve­sen költöznék valamelyik meleg éghajlatú városba. Remélem, én leszek a liga első játékosa, aki három különböző csapattal is bajnokságot tud nyerni - nyilat­kozta Rodman a tengerentúlon nagy népszerűségnek örvendő Jay Leno-showban. Rodman 1989-ben és 1990-ben a Detroit Pistonsszal, míg az elmúlt há­rom idényben a Chicago Bullsszal lett első. Céloz a világ legjobb sportlövője. (Archív-felvételek) Karol Kučera már a legjobb nyolc közé jutott az ausztrál nyílt tenisz­bajnokságon. Részletes összefoglalónk a 13. oldalon. (ČTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom