Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)
1999-01-25 / 19. szám, hétfő
8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 25. Művészetének lényege a korlátlan képzelet, amelynek nem szabnak gátat a civilizáció normái Dali, a született szürrealista SZÍNHÁZ POZSON Y A.H.A.SZÍNHÁZ: Ketten (A komáromi Jókai Színház vendégjátéka) 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ellenség (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A remény kikötője (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kundun (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A nagy Lebowski (am.) 20 A kert (szlov.) 18 A katona (am.) 17.30, 20 Gombköpők (cseh) 20 A szép és a szörnyeteg (cseh) 19.30 KASSA DRUŽBA:Ellenség (am.) 15.30, 17,45, 20 TATRA: Szív hetes (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Scream 2 (am.) 15.45, 18 Lolita (am.) 20,15 ÚSMEV: Dr. Dolittle (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GÚTA - VMK: Arasznyi emberkék (am.) 18.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Hat nap, hét éjszaka (am.) 17, 19 LÉVA SLOVAN: A kígyó szeme (am.) 19 Utcát neveznek el a nagy költőről Szombathelyen Weöres Társaság Salvador Dali: Mae West (1934-1936, Art Institute, Chicago) (MTI) - Weöres Sándor Társaság alakul a tíz éve elhunyt költő szülővárosában, Szombathelyen, a Vas megyei irodalmárok és művészek kezdeményezésére. Az alapítók Weöres Sándor kultuszának megteremtése mellett a vasi irodalmi emlékhelyek megismertetését, gondozását is vállalják. Főbb céljaik közt szerepel a költő csöngei emlékházában rendezett állandó kiállítás bővítése. Évek óta több száz vasi kisiskolás vesz részt a szombathelyi Weöres Sándor versmondó versenyen. A költő nevét azonban egyetlen utca sem viseli a megyeszékhelyen. A társaság csatlakozni kíván ahhoz a civil kezdeményezéshez, amely ezt pótolni kívánja. Tíz évvel ezelőtt, 1989. január 23-án halt meg Salvador Dali spanyol festő, író, a XX. század egyik legnagyobb hatású művészegyénisége. MTI-PANORÁMA Életműve gyökeres szemléletváltást tükröz: belső valóságának egyéni látásmódú ábrázolására törekedett, rendkívüli mesterségbeli tudással és korládan képzelőerővel. 1904-ben az észak-spanyolországi Figuerasban született. Katalán voltára mindvégig büszke volt, számos különc tulajdonságát tudta be származásának. Apja, a jómódú, művelt közjegyző gazdag könyvtárral és filozófiai gyűjteménnyel rendelkezett. Elsősorban ez a környezet alapozta meg fia műveltségét, aki irtózott az iskoláktól. Salvador a család második fiúgyermeke volt, bátyja hét évvel az ő születése előtt meghalt. Ez a körülmény is közrejátszhatott abban, hogy a fiút majomszeretettel vették körül, extrém, izgága természetének, szadomazochizmusba hajló szeszélyeinek szinte semmi sem szabott gátat. Elemista korában elkezdett feljegyzéseinek címe, az 1952-ben megjelent műhöz hasonlóan: Egy zseni naplója. 14 évesen mutatták be első képeit egy figuerasi kiállításon, s versei is megjelentek a helyi lapokban. 17 éves volt, amikor egy diákotthonban megismerkedett Luis Bunuellel és Federico Garcia Lorcával. Ellentmondásos személyiségére jellemző, hogy később - sokak bírálatát kiváltva - Lorca meggyilkolása ellenére is istenítette a Francorendszert. Arroganciája, lázadó szelleme miatt hamarosan eltanácsolták a madridi Képzőművészeti Főiskoláról. Ráadásul anarchista-gyanús politízálgatása miatt 35 napi börtönbüntetésre ítélték. Rövid katonáskodás után, 1929-ben a francia fővárosba utazott, ahol megismerkedett a párizsi szürrealisták csoportjával, köztük Paul Éluard költővel és annak feleségével, az orosz származású Galával. Ez az esemény magánéleti és művészeti szempontból is döntő jelentőségűnek bizonyult. Gala életre szólóan Dali társa lett, "megmentette az őrülettől", és részt vett férje excentrikus bolondozásaiban is: a figueras-i házban látható kettejük bohócruhája, amit az 195 l-es velencei karneválon viseltek - méteres gólyalábakon. Az André Breton francia költő vezette csoport pedig befogadta és hosszú időn át ünnepelte: látomásos képei, egzaltált viselkedése Dalit "született szürrealistává" avatták. 1929-ben dolgozta ki és írta le a szürrealista lapok hasábjain a kritikus paranoia elméletét. "Kritikus paranoiás tevékenység = az irracionális megismerésnek az a módszere, amely a delíriumos látomások keltette érzelmeket kritikusan értelmezi." Lényege: a korlátlan képzelet, amelyet nem gátolnak a civilizáció normái. Miután megtalálta az egyéniségéhez legjobban illő alkotói módszert, stílusa rohamosan érlelődött. 1929 és 1937 között festett képeivel, melyekben a szigorú művészi fegyelem a fantázia szabadságával ötvöződött, a világ legismertebb szürrealista festője lett. Sokoldalú alkotó volt, barátjával, Luis Bunuel spanyol filmrendezővel két filmet készített (Az andalúziai kutya, Aranykor), melyekben groteszk, de igen szuggesztív képek tűnnek fel. 1932-ben a New York-i szürrealista kiállításon átütő sikert aratott. A harmincas évek végén Dali stílusa - elsősorban Raffaello képeinek hatására - akadémikusabbá vált, emiatt és nyíltan vállalt pénzéhsége okán kiközösítették a Breton-féle mozgalomból. 1940ben New Yorkban telepedett le, színpadi jelmezeket, díszleteket, Az eszközökben nem válogatva főleg magát reklámozta. balettképeket, ékszereket tervezett. Helene Rubinsteinnek, a kozmetika koronázatlan királynőjének egész lakását kifestette, reklámkampányt tervezett a Shocldng nevű parfőmnek, és főleg - nem válogatva az eszközökben - saját magának. A háború után visszatért hazájába és Cadaquesban élt. Színházi és filmprodukciók létrehozásában vett részt Alfred Hitchcockkal és Luchino Viscontival. Illusztrálta Dante Isteni színjátékát. 1956-ban rendezték meg Utolsó vacsora című kiállítását Washingtonban. 1963-ban megjelent alkotómódszerét taglaló írása, a Millet Angelusának tragikus mítosza. 1950 és 1970 között számos vallásos témájú képet festett. 1964-ben kitüntették a katolikus Erzsébet Nagy Kereszttel. 1971-ben megalapította a figuerasi múzeumot, 1974-ben Clevelandben, majd szülővárosának színházában is állandó kiállítása nyílt. Felesége 1982-ben bekövetkezett halála után folyamatosan mély depresszióval küszködött, s haláláig a külvilágtól elzárkózva élt. Toleranciára nevelő vándorkiállítás Tolnában A türelem tornyai (MTI) - Harminc olajfestmény indul útjára januártól Tolerancia címmel Tolna megye általános és középiskoláiba, hogy a nemzetek, tósebbségek egymás iránti türelmére neveljen. Mözsi Szabó István képei Erdély legszebb kis templomait, haranglábait, "vigyázó tornyait" ábrázolják. A Tolna megyei Mözsön született festőművész a 60-as, 70-es években járta a határon túli településeket. Csodálta a századokon át ott élők szorgalmát, áldozatvállalását, ahogyan minden kis falu igyekezett magának templomot, de legalább egy harangtornyot emelni. A templomoknak a történelemben, a magyarság védelmezésében betöltött magasztos szerepe ihlette arra, hogy megfesse élményeit. Zsélyi Aladár, a híres aviatikus szülőhelyén, Bussán már nincs magyar iskola Egy emlékbeszéd margójára Magyarnak lenni a nagy komponista számára egyet jelentett a nagyvonalúsággal Liszt Ferenc sohasem tagadta meg magyarságát BODZSÁR GYULA 1998. decemberében szülőfalujában, Bussán színvonalas emléknapot tartottak a magyar aviatika egyik kiváló személyisége, Zsélyi Aladár születésének 115. évfordulója alkalmából. A Zsélyi Aladár Társaság szervezte ünnepséget megtisztelte jelenlétével többek között dr. Katona András, a Budapesti Közlekedési Múzeum főigazgatója, dr. Vágvölgyi Ádám repülőtiszt, a Magyar Repülőszövetség tagja és Winkler László repülőtörténész is. Koszorúzás, előadások, könyvbemutató szerepelt a helyi iskolában tartott egész napos ünnepség programján. Nem a színvonalas és élvezetes előadások tartalmát szeretném ismertetni, hanem Urbán Aladárnak, a könyvbemutató apropóján mondott, megszívlelendő szavaival kívánok részletesebben foglalkozni. Ugyanis a Palóc Társaság elnökét kérték fel a kiváló pilóta születési évfordulója alkalmából az AB-ART Kiadónál Magyar Ikarosz címmel megjelent Zsélyi-emlékkönyv ismertetésére. Ebben a remek kötetben Winkler László tolla nyomán elevenedik meg az olvasó előtt a fiatalon, 31 évesen hivatásának áldozatává vált zseniális gépészmérnök élete és pályafutása. Mielőtt Urbán Aladár rátért a könyv ismertetésére, dióhéjban összefoglalta a Zsélyi-kultusz MAGYAR. Ali" y"-" ...r,<iÍiM ZótLY! ALADÁ2. rULTÍ. to 1 ápolásának előzményeit, és az elért eredményeket. Több hónapos előkészítő munka után, 1993 decemberében végre a szülőföld népe is emlékezik az aviatikusra. Családi sírjára és Bussa főterére emléktábla kerül. Egy évre rá, halálának 80. évfordulóján megnyitják Bussán a Zsélyi Aladáremlékszobát. Urbán Aladár így folytatta beszédét: „Meg nem állhatom, hogy a helyszín okán - iskolában vagyunk ne idézzek az öt évvel ezelőtt mondott ünnepi beszédemből: »Zsélyi az útra bocsátó szülőfalu anyanyelvén szívta magába a tudományokat, lett azzá, amivé: a repülés úttörőjévé, szakírójává. A Bussa központjában levő kődarab a falu magyar múltjának egy intő darabja. Elkerülhetetlen, hogy ne essék szó az aviatika kiemelkedő képviselőjéről az alapiskola szlovák és magyar tagozatán, amikor a község, a hon megismerése a cél. Elkerülhetetlen, hogy az itt élő emberek időnként ne vessenek számot cselekedeteikkel! Mert ez a kődarab lelkiismeretvizsgálatra int!« Tévedtem. Tévedtem? Tény: azóta megszűnt az alapiskola magyar tagozata. Ebben az iskolában, Zsélyi Aladár magyar aviatikus szülőfalujában már nem tanítanak magyarul. Fájdalom! Ez is egy állomása a megtett útnak. De hová vezet ez az út?" Ennyit akartam csak idézni Urbán Aladár szavaiból, aki pedagógusként külön is szívügyének tartja a magyar iskolák sorsát. Hogy mégis mi köze Zsélyi Aladárnak az iskolai beíratáshoz? Gyakorlatilag semmi, a zömében magyarok lakta Bussán meg kiváltképp semmi, mert újra itt van az iskolai beíratások ideje, és az itteni iskoláskorú magyar gyerekeket - talán egy-két kivételtől eltekintve - nem az anyanyelvükön oktató iskolába fogják íratni. És az itteni régióban, sajnos, számos településen dívik ez a rossz tendencia. Hiába a múltat idéző, lelkiismeret-vizsgálatra intő kődarab, emléktábla, ha ilyentájt, iskolai beíratás idején, sok magyar szülő csukott szemmel jár. S ami rosszabb, elaltatja vádló leldismeretét. VOJTEK KATALIN Mint arról múlt csütörtöki számunkban beszámoltunk, Laco Zrubec publicista nemrég Nyitrán tartott előadást készülő könyvéről, amelyben többek között Liszt Ferencről is ír. Zrubec állítása szerint Liszt gyakran látogatta meg Nagysurányban élő unokatestvérét, Henning János orvost. Szalonjában több neves szlovák személyiséggel találkozott, akik előtt az idős komponista többször is kijelentette, hogy ő nem magyar, s „egészen másképp látta az 1848-as szabadságharcot is". Megkérdeztük Hamburger Klára budapesti zenetörténészt, a komponista életútjának és művének egyik legavatottabb ismerőjét, a legnépszerűbb magyar Liszt-életrajz szerzőjét, mi a véleménye Zrubec állításairól? - Henning-rokonsága valóban volt Lisztnek. Azt, hogy járt-e Nagysurányban, nem tudom megmondani, kutatásaim során ezzel soha nem találkoztam. Ami Liszt magyarságát illeti: ma már egyértelműen eldöntöttnek látszik, hogy magyar vér nem folyt az ereiben, ennek ellenére mindig magyarnak vallotta magát. Ez olvasható ki Lisztnek az édesanyjával folytatott levelezéséből is, amelyet most készülök kiadni. Édesanyja kremsi osztrák nő volt, de leveleiben a magyarokat úgy említi, mint fia honfitársait. Egyik 1849-ben kelt levelében ezt írta fiának, a magyarországi eseményekre utalva: „El tudom képzelni, te most mit érzel." Tehát a család is úgy vette, hogy Liszt magyar. Olyan, mint sok más 19. századi magyar kortársa, Petőfitől kezdve az aradi vértanúkig, akiit vér szerint ugyan nem, de vállalásukban magyarok voltak, annak vallották magukat életük utolsó percéig. Hogyan viszonyult Liszt Ferenc a magyar szabadságharchoz? - Liszt - leszámítva az 1830-as párizsi forradalmat, amelyet még fiatalon élt át - nem volt híve a forradalmaknak. Nem volt harcias típus, hangsúlyozottan és deklaráltan Széchenyi-párti volt. Lehetséges, hogy időskori kellemetlen élményei, a Budapesten tapasztalt intrikák és mellőzések netán olyan - vállalt magyarságát megtagadó - kijelentésekre ragadták volna Lisztet, ahogy azt Zrubec állítja? - Mint mindenkinek, aki a közéletben szerepet vállal, Lisztnek is voltak gondjai, kellemetlenségei, amikor élete utolsó éveiben rendszeresen hazajárt, de a magyarságát soha nem tagadta meg. Igaz, hogy ő másképp értelmezte a magyarságot, mint azok, akik kicsinyességükben hátráltatták munkáját. Számára magyarnak lenni annyit jelentett, mint nagyvonalúnak lenni. Az 1860-as években írt végrendeletében amelynek Bayreuthban bekövetkezett halála után lánya nem tett eleget - azt kívánta, hogy saját szerzeményéből, a La nőtte című három gyászódából azt játsszák, amelyben egy magyaros rész van. Tehát soha nem szűnt meg magát magyarnak vallani, bár magyarul nem nagyon tudott. Állítólag tanult magyarul, idős korában vett néhány órát egy piarista szerzetestől, de nem beszélte a nyelvet. Liszt magyarságának legfőbb bizonyítéka ő maga, saját szavai és magatartása. Aki pedig ezt a legszebben megfogalmazta, Bartók Béla volt. 1936ban, akadémiai székfoglalójában kijelentette: mindenkinek kötelessége tudomásul venni, hogy Liszt Ferenc magyarnak tartotta és vallotta magát.
