Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
Publicisztika 1998. szeptember 30. 9 g ban voltak, csak éppen azt nem )- említi meg, hogy Slobodník úr is n közéjük tartozott. Nem vagyok ír bosszúvágyó, csak azt nem éra tem, hogy ha őt ennek ellenére mártírként tisztelik, akkor engem il miért aláznak meg azzal, hogy a a nyilvánvaló igazságot kell mind- t- untalan bizonygatnom.” „Sokáig évente találkoztunk a hazatérésünk évfordulóján, mi, szlovákiai lágerfoglyok. Aztán ketten meghaltak közülünk, másoknak idejük nincs ilyen összejövetelekre. Dusán Slobodníkot is vagy öt éve láttam utoljára, de nem is vagyok rá kíváncsi, elég, ha a tévében hallom, miket képes mondani. Nem értem, azok után, amiken átment, hogy képes ilyen nézeteket vallani. A magyar fogolytársai mesélték, hogy sokszor elmentek helyette dolgozni, mert sajnálták, annyira vézna volt. Ez már biztos nem jut az eszébe, amikor a magyarokat szidja. Egyszer megemlítettem ezt neki, csak annyit mondott, hogy »ma már más idők járnak«. Annyira mások, hogy a kárpótlásom ügyében sem emelt szót mellettem, pedig ő aztán tudja, hogy igazam van.” Fotó: Dömötör Ede (3) És archívum (2) ,Amikor hazaértem, már a kutyánk sem ismert meg. Volt nagy ölelkezés, sírás-rívás. Másnap kimentünk a szüleimmel a temetőbe, ahol már állt a sírkeresztem, és rajta a felirat, hogy »István fiunk emlékére, akit 1945-ben hurcoltak el«. A Szent Anna- templomban a Szűzanya szobránál máig ott van az a márványtábla, amelyre a szüleim jóval a hazatérésem előtt azt vésették: »Köszönet Pityukánk hazasegítéséért«. Ők mindvégig bíztak benne, hogy visszajövök.” „Az emlékeimen kívül semmi mást nem hoztam haza a lágerből, csak ezt a gitárt és a bányászlámpát. Nagyon sokszor gondolok az ottani életre. Arra, hogyan csináltam magamnak csajkát egy konzervdobozból, mert akinek ilyen nem volt, az csak kását vételezhetett a sapkájába, és levest soha nem kapott. Lassan megtanultam a túlélésre összpontosítani, és ha gyengének éreztem magam, vagy kételyeim támadtak, imádkoztam. A művelt emberek abban a nagy nyomorúságban is megtalálták egymást, meg tudták őrizni méltóságukat, és kivívták a többiek tiszteletét. Ilyen szemszögből nézve tragikomikusnak tűnt a világ urainak, az NKVD-tiszteknek a barbarizmusa, akik cukorral ették a savanyú uborkát, fogkrémet kentek a kenyerükre, és literszám vedelték a francia kölnit. Láttam a gyávaságukat is, amikor egy éjszaka a sztyeppén farkasok támadtak ránk. Az őrök nem mertek lőni, féltek, hogy nem tudnak majd elszámolni a lőszerrel. Végül egy rab gyújtotta fel a kabátját, és a tűz elűzte a ragadozókat.” ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ HMMMMRRMNMM Wm wmmmm MWMMUM nre és a losonci Hinkó János... űvel mindeddig a tényállás incs megállapítva - a vizsgálat >vábbi tartamára szabadlábra elyeztetett és lakóhelyére bo- iáttatott vissza... utasíttatik..., ogy a nevezett személyeket he- rezze felügyelet alá és biztosítsa, ogy azok a vizsgálat befejezéséig irtózkodási helyüket a Kér. Pa- incsnokság engedélye nélkül ne agyják el.” Nógrád megyefőnöke megfigyelésre vonatkozó utasí- isát 1853. május 11-én adja ki. sak nagyon kevés olyan doku- lentum maradt meg, amely utal rra, hogy valójában mi történt a írósági eljárások alatt. Az 1852. ovember 10-én Pozsonyban ké- :ült nógrádi hangulatjelentés azt lapítja meg, a lakosság politikai lagatartása megfelelő. „...Csu- án a középnemesség és az értelmiségi proletariátus - mint ismeretes - képez még kivételt, a Ma- dáchra és Hinkóra vonatkozó felfedezések betekintést engednek ama gondolkodásmódba és szándékokba, amelyek egyáltalán nem megnyugtatóak... a személy és tulajdon biztonsága a losonci és sztregovai járásokban egyre jobban veszélyeztetett.” A Pozsonyban 1852. november 8-án keltezett, a Császári-Királyi Katonai Kerületi Parancsnokság jelentése a Madáchnál és Hinkó Jánosnál tartott házkutatások eredményét foglalja össze. A Madáchnál tartott házkutatásról Fölkel kerületi titkár számol be: ,Az eredmény sajnos szerény, mert feltehetőleg minden iratot, ami Madáchot kompromitálta volna, már régebben megsemmisítették”. A jelentés két mellékletet is tartalmaz. Az egyik Hinkó baráti körét a másik Madách Imre és a vele azonos gondolkodású Majthényi Pál házában egyszer avagy többször megjelentek névA Salgótarjánban megjelent Madách- dokumentumok vázolják Madách és családja losonci kapcsolatait. sorát tartalmazza. A17 név közül a „forradalmár(-gyanús)” jelzővel ellátottak: Frideczky Lajos, Fráter Pál, Rakovszky Kálmán, Lisznyai Kálmán, Huszár István, Huszár László, Paczolay Nárcisz, Blas- kovits Pál, Bekény János; Silány (Szilassy) Miklós, Paczolay Imre, Rusk András, Hanzély Ferenc, Madách Károly (M. I. testvére). A pozsonyi Katonai Kerületi Parancsnokság a pesti Haditörvényszéknek írt, 1852. december 27- én keltezett levele Madách I. és Hinkó J., foglyok vizsgálatának befejezéséről szól, s többek között ezt állapítja meg: Amíg Madách ellen egy távollétében halálra ítélt felségáruló elrejtésének vádja az újabb felfedezések nyomán jelentősen súlyosbodott, addig Hinkó ellen a Kossuth-bankók elrejtésén és egy tiltott nyomdatermék birtoklásán kívül egyéb nem került napvilágra. Ezért kérik a Hinkó elleni vizsgálat befejezését, s jelzik, hogy a Madách elleni vizsgálat megszakítás nélkül folytatódik. Madách Imrének és Fráter Erzsébetnek a Losonc melletti Fábiánkán volt házuk, kertjük, szántójuk és rétjük 84 hold területen. Egy Losonc-Kisfaluban 1847. július 16-án Okolicsányi Maxian főszolgabíró által írt levélben arról olvashatunk, hogy a „Madách Családnak Fábiánfalvi Pustán 1/8 tévő tagosított birtokát augusztus 3-án Losonczon Id. Gellén József házánál árverés útján haszonbérbe adják”. Egy 1858. szeptember 7-i dátummal ellátott hitelesített telekkönyvi kivonat szerint Fráter Erzsébet és Madách 1854. július 25-én írják alá a válási szerződésüket. Fráter Erzsébet folyamatosan harcol a megítélt, de többször elmaradt tartásdíj kifizetéséért. Ennek egyik bizonyítéka az a kereset, amelyet Fráter Erzsébet 1862. november 24-én a főszolgabíróhoz nyújtott be amiatt, hogy a válásukkor megállapított 8020 pfos évi járadék az évre eső második részletét Madách többszöri felszólítás ellenére sem fizette ki. Kovács Antal szolgabíró november 20-ára szóbeli tárgyalásra Losoncra idézte be a feleket. Madách halála után a megye cs. k. biztosa 1864. november 12-én a Királyi Helytartónak ad tájékoztató jelentést arról, hogy a november 5-én Madách emlékére megrendezett gyászünnepélynek békés és rendes lefolyása volt. „Madách Imre temetéséről” Losoncon, 1864. október 8-án Kovács Ferenc számol be. A Losoncon tartott Madách- gyászünnepélyről a Magyar Sajtó 1864. október 22-i 242., a Hon 1864/243., a Hölgyfutár 1864/második félév 35. számában jelentek meg beszámolók.
