Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
1998. szeptember 30. Kópé Gondolkodom, tehát... Jó megfigyelő vagy? Ha igen, hamar rájössz, hogy a gyerekek közül többen is hasonlítanak egymáshoz. De úgy istenigazából, mint két tojás, csak ketten. Vajon melyik kettő? Ha eltaláltad, a választ küldd el a címünkre Kópé jeligével ellátott levelezőlapon. Az utóbbi számok nyertesei: 33. szám: Csordás Gyula, Nagykapos; Barna Noémi, Szőgyén; Turcsek Tibor, Köbölkút; 34. szám: Écsy Katalin, Albár; Bakó Mónika, Gömörhorka; Pető Denisza, Komárom; 35. szám: Klacsó Róbert, Ipolyság; Ozogány Anna, Dunaszerdahely; Majoros Mónika, Tornaija; 36. szám: Dohorák Tamás, Csallóközkürt; Jónai Andrea, Sánkfalva; Horváth Balázs, Nagyszarva. A nyerteseknek gratulálunk, nyereményeiket, egy-egy szép meséskönyvet postán küldjük. Várjuk a további megfejtéseiteket. Verssarok Nemes Nagy Ágnes Gesztenyefalevél Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel óriási tenyerével befödné a fejemet. A macska Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony, s volt nekik egy fiuk. Az öregember igen zsugori volt. Gyűjtött is rengeteg sok pénzt. Hanem egyszer csak beteg lett, lefeküdt az ágyba, többet nem is kelt fel: meghalt. Az öregember halála után egy éjjel azt álmodta a fiú, hogy jött hozzá egy ismeretlen ember, s mondotta neki:- Meghalt az apád, most már az egész vagyon a tied, mert az anyád is nemsokára meghal. A vagyon felét igaztalan úton kereste az apád, ezért a felét a szegényeknek kell adnod, a másik felét pedig a tengerbe dobnod. Ha azonban a tenger színén valami fennmarad a vagyonból, akár ha csak egy darab papiroska is, azt halászd ki, s őrizd meg jól! Ezt mondván, az ismeretlen ember eltűnt, a fiú pedig felébredt. Erősen elszomorodott. Mit fog ő csinálni, ha vagyonának a felét a szegényeknek kell adnia, felét pedig a tengerbe dobnia? Sokáig tűnődött, végre is azt határozta, hogy úgy tesz, amint az ismeretlen ember tanácsolta. Ahogy eltemette az apját, a vagyonának felét a szegényeknek ajándékozta, a másik felét pedig kivitte a tenger partjára, s beledobta. Egyszeribe elsüllyedt a tengerbe, amit beledobott; csak egy összegöngyölgetett papiroska maradt a tenger színén. Ezt kihalászta, s íme, pénz volt benne: hat shilling. „Hát én ezzel a hat shillinggel mit csináljak? - búslakodott magában a fiú. - Milyen nagy vagyonom volt, s lám, csak hat shilling minden gazdagságom!” De hát hat shilling is pénz: szépen betette a zsebébe, s hazament. Alig ért haza, beteg lett az édesanyja is, az is ágyba került, egy-két nap múlva meg is halt. Mikor az anyját eltemette, nagy búval-bánattal elindult világgá. Ment, mendegélt, beért egy erdőbe. Ott egy szegényes kunyhóhoz ért, annak kopogtatott az ajtaján. Egy öregasszony nyitott ajtót.- Édes öreg néném, adjon szállást nekem !- kérte a fiú. - Engedje meg, hogy itt maradjak éjszakára. De azt előre mondom, hogy a szállásért nem tudok fizetni.- Jól van - mondogatta az asszony-, csak maradj itt, fiam. Nem kell fizetned a szállásért. Azzal bement a fiú, az öregasszony leültette, még vacsorát is adott neki. A kunyhóban csak két asszony s három férfi volt, más senki. Ezek úgy egymás között beszélgettek. Aztán látott egy szürke kicsi állatot, amilyet még sohasem látott.- Miféle állat ez? - kérdezte a háziakat.- Ez macska - felelték azok.- Ejnye, de szeretném megvenni, ha eladó volna, s nem lenne drága. Mi az ára?- Hat shillingért neked adhatom - mondotta az öregasszony. A fiú nem alkudott, kifizette a hat shillinget, aztán lefeküdt s elaludt. Másnap elbúcsúzott a házbeliektől, a macskát a köpönyegébe rejtette, s úgy indult tovább. Ment, mendegélt egész nap, erdőkön, pusztaságokon át, s estére egy tanyához ért. Kopogtatott az ajtón, s a kopogtatásra egy öregember lépett ki. A fiú szállást kért, de megmondta, hogy nem tud fizetni; ám az öregember jó szívvel adott szállást. Bevezette egy szobába, ahol volt két asz- szony, két férfi. Ott a fiú leült, beszélgettek egymással. Egyszer aztán, mit gondolt, mit nem, a köpönyege alól kieresztette a macskát, s hej! - lett szörnyű nagy csudálkozás. A házbeliek közül soha senki nem látott macskát. Adtak a fiúnak jó vacsorát, aztán ágyat vetettek, aludt reggelig. Reggel, amikor újra útra kelt, azt tanácsolták neki a házbeliek: menjen a királyhoz, az igen jó ember, hátha seéiatS' •aU gít rajta. Ment is egyenesen a király városába, ottan is a király palotájába, s éppen akkor talált belépni a palotába, amikor a király s a fő-fő udvari emberek az asztalnál ültek. De szeme-szája tátva maradt a fiúnak, a király szobája telis-tele volt valami kicsi állatocskákkal; s azok a kicsi állatocskák köröskörül szaladgáltak, majd leverték egymást, annyian voltak. Felugráltak a király asztalára, bele a tálakba, tányérokba. Nemcsak alkalmatlankodtak, de az étel javát meg is ették, mind a legjobb falatokat. Hiszen ha még csak ez lett volna, de összevissza marták a királynak s az embereinek a kezét! Ott állottak körül az inasok, állottak meg szaladgáltak; ütötték, kergették a kicsi állatocskákat, de nem bírtak velük. Nézte a fiú ezt a csudát, azután kérdezte:- Hát ezek miféle állatok?- Ezek bizony, fiam, patkányok - mondotta a király. - Már sok-sok esztendeje, hogy nincs tőlük nyugodalmam, s nem tudom kipusztítani őket. Abban a pillanatban, hogy ezt a király mondotta, kiugrott a fiú köpönyege alól a macska. Hej, istenem, lett erre szaladás összevissza! Egymás után fogdosta el a patkányokat a macska; egy szempillantás múlva százával hevertek a szoba földjén. S akit meg nem fogott, az meg eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Bezzeg csudálkozott a király, de még az udvari emberek is, hogy miféle csudaállat lehet az. Kérdezték is a fiút:- Hát ez miféle állat, fiam?- Ez bizony macska - felelte a fiú. - Most vettem hat shillingért.- No, fiam, az isten hozott ide téged! - mondotta a király. - Szerencsés ember vagy! Kérj magadnak, ami tetszik: mindent megadok. Akarod, hogy az első miniszterem légy? Vagy a leányomat veszed feleségül? Vele adom neked fele királyságomat.- Ha már választanom szabad, felséges királyom, akkor a leányát választom, s vele a fele királyságát - mondotta a fiú. Egyszeribe nagy lakodalmat csaptak; közben a fiú követet küldött azokhoz az emberekhez, akiktől a macskát vette, azokat is elhozatták a palotába, ottan is tartották halálig, nem volt többet semmi gondjuk. Éltek vígan, boldogan, mind ahányan voltak. Izlandi mese Tudod-e? Hogyan keletkezik a tornádó? Amerikában évente kb. 900 alkalommal tombol tornádó - elsősorban Texas és Ohio vidékén -, és ennek átlagban 114 ember esik áldozatául. Közülük a leggonoszabb 1925. március 18-án pusztított az USA középnyugati területén, és három óra alatt 689 áldozatot követelt. Félelmetes, ahogyan a tornádó kialakul: fenyegetően sötét viharfelhő borítja az eget, miközben a táj kísérteties zöld színbe burkolódzik. A levegő fullasztóan meleg. Könnyű szél fúj, kicsit szemerkél az eső, majd a levegő hőmérséklete rövid idő alatt legalább 15 fokot csökken. És ekkor hirtelen az egyik felhőből furcsa képződmény ereszkedik le a földig, leginkább hosszú tömlőre emlékeztet. Nem más ez, mint egy iszonyú sebességgel forgó légörvény. A kezdetben világos színű „ormány” hamarosan elsötétül: amikor a tornádó a földön végigsöpör, a belsejében keletkező terület szívóereje óriásivá nő. A forgó légörvény minden szemetet és törmeléket felszippant. Fülsiketítő lármával kavarog a tornádó, és mindent a magasba röpít, ami az útjába kerül, legyen az ház, autó, homok vagy akár ember. Alig 10 perc alatt vége a színjátéknak. A széltölcsér a viharfelhők közé húzódik vissza, de a földön, 50-400 méteres sávban, kilométereken át csak a pusztulás marad utána. Tornádó akkor keletkezik, ha két különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömeg összetalálkozik, és a melegebb légtömeg a hidegebb alá kerül. Normális körülmények között a meleg levegő a léggömbhöz hasonlóan fölfelé emelkedik, miközben lassan lehűl, vízcseppek képződnek, és elered az eső. Ha azonban oldalirányból szél érkezik, és kitéríti a meleg levegőt az útjából, akkor ez kb. 450 km/óra sebességgel forogni kezd a saját tengelye körül. Közben az örvény egyre vékonyabb és gyorsabb lesz, akár a piruettező mű- korcsolyázó, aki annál gyorsabban forog, minél közelebb húzza karját a testéhez. Ilyen volt az 1966-ban Oklahomában pusztító tornádó
