Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-15 / 28. szám

2 1998. július 15. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap---------------------66 sor Jú liusi kérdőjelek Szűcs Béla A választások közeledtével egyre több spekuláció lát napvilágot az új kormány megalakulásának lehetősé­geiről. A latolgatások három kérdés körül csoportosul­nak: 1. Ki nyeri meg a vá­lasztásokat? 2. Milyen kor­mány alakul? 3. Helyet kap-e benne a Magyar Koalíció Pártja? A jelenlegi felméré­sek szerint Meciar pártja ve­zet, és könnyen lehet, hogy ők kapják a legtöbb szavaza­tot. Ez azonban nem elegen­dő kormányalakításhoz. Kö­rülbelül 47 mandátumot sze­reznének, ami tizennéggyel kevesebb, mint amennyivel ma rendelkeznek. Ha ehhez hozzászámítjuk a nemzeti párt szavazatait, akkor is alapos kisebbségben lesznek az ellenzékkel szemben. Vagyis a legtöbb szavazat még nem jelenti azt, hogy képesek kormányt alakítani. Mert hiába bízza meg az elnök-miniszterelnök saját magát kormányalakítással, nincs meg hozzá a parla­menti többsége. A parlamen­ti többséget megteremtheti az ellenzék négy pártja: az SZDK, a PEP, a DBP és a Ma­gyar Koalíció Pártja, ha meg tudnak egyezni. A helyzet azonban nem ilyen egysze­rű. Az ellenzék nem egysé­ges. A baloldal pártjának ve­zető politikusa, R. Fico pél­dául lehetőséget lát egy Meciar és Gasparovic nélküli kormány alakítására a DSZM-mel, mintha az elmúlt évek antidemokratikus poli­tikájáért csupán e két sze­mély volna felelős. A De­mokrata Unió képviselői pe­dig a parlamentben nem sza­vaztak a nacionalista oktatá­si törvény ellen, csak tartóz­kodtak. Mindez arra utal, hogy többen szívesen mel­lőznék az MKP-t, pedig a leg­erősebb ellenzéki párt, az SZDK vezetői többször kije­lentették, hogy számolnak a magyarok szerepvállalásával egy új kormányban. Úgy tűnik, itt még parázs vi­ták alakulhatnak ki, és sok függ attól, hogy az alkotmá­nyos többség eléréséhez szükség lesz-e a tízszázalék­nyi magyar szavazatra. Vendégkommentár Kinek a pecsenyéjét? Bodnár Gyula ___________ A helyi képviselő-testületek is szabadságra mentek. Ha nem jön közbe égszakadás, földindulás, legalább két hó­napig nyugtuk lesz. Aztán már nem sok van nekik hát­ra. A parlamenti választások után hamarosan következ­nek a helyhatósági választá­sok. Ami a nemzeti tanácsot illeti, bár Schuster bevihet magával oda egy csomó em­bert, ám rajtuk kívül aligha látunk majd sok új arcot a padsorokban, a magyarok között még annyit sem, lé­nyegében ugyanazok a nevek forognak fenn a rendszervál­tás óta. Persze az nem lesz mindegy, ki győz. Na de mi történik majd az önkormány­zatok szintjén? Kik kerülnek be a helyi parlamentbe? A válasz egyszerűnek tűnik: akiket a nép akar. Jó, de ki­ket akar a nép? Azt mondja ismerősöm, a magánvállal­kozókra kell most építeni a képviselő-testületeket. Náluk a pénz, és akiknél a pénz, azok tudnak kezdeményezni, irányítani falut, várost. Sze­gény ember ne menjen kép­viselőnek, mert lehet akármi­lyen okos, lehet bármennyire szívügye a köz ügye, pénz nélkül semmit nem fog elér­ni. Igen ám, de van egy má­sik tapasztalat, miszerint sok magánvállalkozó épp azért lett képviselő, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse, mi­közben esetleg másoké is sült, amolyan kéz kezet mos alapon. Mi hát a megoldás? Az igazi az lenne, ha ész, ér­telem, erkölcs, pénz együtt munkálkodhatna a települé­sért, csak hát ezek oly ritkán találnak egymásra. Minthogy az önkormányzatokat is fo­lyamatosan csonkoló hata­lom úgyszintén nehezíti vá­lasztásunkat, és a köpönyeg­forgatók újra elszaporodó- ban, nekünk sem árt egy kis pihenés - előtte. Mármint a választások előtt. Hogy utá­na ne bábuk tehetetlen, kö­zömbös gyülekezete legyen egyetlen helyi képviselő-tes­tület sem. Különös tekintet­tel a közügyekre. A szerző újságíró, a nagy­megyeri SPtv munkatársa. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16^án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hogy szívesebben látna itt valaki mást? Ön állatvédő vagy politikus? Rajz: MS-Rencín Több könyv, több iskola, több művelődési szervezet... Hangsúlyváltásra várva a kisebbségi kérdésben P. Vonyik Erzsébet „A kormány határon túli ma­gyar politikájának a célja Ma­gyarország és a magyar közös­ségek közötti politikai, kultu­rális és gazdasági kapcsolatok kiépítése és fejlesztése Európa egységesülésének folyamatán belül, a környező országokban élő magyarság szülőföldön maradásának, gyarapodásá­nak elősegítése” - áll az új ma­gyar kormány programjának Nemzetpolitika című fejezeté­ben. Az Új évezred küszöbén nevű dokumentum pedig le­szögezi, hogy a kormány alap­vető fontosságot tulajdonít a O Hangsúlyváltás ________lesz________ Q Minden marad a régiben magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek. Ezek az idéze­tek egybecsengenek azzal, amit Orbán Viktor mondott győzelmük estéjén, nevezete­sen hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai ugyan nem esnek egybe, de a magyar kormány a nemzet részének te­kinti magát. Az idézett megál­lapítások hangsúlyváltást sej­tetnek engedni az új budapesti kabinet külföldi magyarsággal kapcsolatos politikájában. Az alábbiakban magyarországi politikusokat kérdeztünk, szükségesnek tartják-e a hang­súlyváltást. Németh Zsolt külügyi államtit­kár, Fidesz-MPP: © Szükségesnek tartjuk, hogy a magyar-magyar kapcsolatok intézményesülje­nek Magyarország és a határon túli magyarok között. Úgy vél­jük, hogy rengeteg olyan új ki­hívás van Magyarország és a szomszédok előtt, s itt elsősor­ban az euroatlanti integrációra gondolok, amely elkerülhetet­lenné teszi ezt. Az új kormány politikája alapvetően a folya­matosságra helyezi a hang­súlyt, ugyanakkor bizonyos pontokon szükségesnek tartjuk a szemléletváltást. Például na­gyon jól illeszkedik ebbe, hogy mi a magyar-magyar kapcsola­tokat hangsúlyosan kívánjuk kezelni. Csapody Miklós képviselő, MDF: a A határon túli magyarok- “ kai kapcsolatban lényege­sen erőteljesebb, határozot­tabb, támogatóbb politikát kell folytatnia az új kormánynak. Itt elsősorban a gazdasági kap­csolatok megerősítésére gon­dolok, mert ezek szilárdításá­ból lehet több könyv, több is­kola, több művelődési szerve­zet. Manapság már a nemzeti identitás megőrzésének egyre inkább anyagi feltételei vannak. A magyar nemzeti egyeztető tanács pedig nem volna más, mint a magyar­magyar csúcs intézményesí­tett formája. Kár ettől félni. Arról van szó, hogy a határon túli magyar nemzeti közösség vezetőivel az új kormányzat­nak rendszeresen, időről időre konzultálnia kell lényeges kérdésekben. Csak így lehet hiteles az új kormány magyar­politikája, hogy akikről dönté­sek születnek, azokat ne nél­külük hozzák meg, mint az alapszerződések esetében tör­tént. Balsai István képviselő, MDNP: © Alapvetően nem változik az új kormány külpoliti­kája, sem a határon túli ma­gyarokat, sem egyéb kérdése­ket illetően. A hangsúlyokban azonban nagy különbség lesz. A határokon túli magyarokkal való kapcsolattartás újra nem­zetpolitikai rangot kapott. En­nek személyi és intézményi ga­ranciái lesznek, hiszen a kül­ügyminisztérium politikai ál­lamtitkára, Németh Zsolt a ha­táron túli magyarság ügyének elkötelezett politikusa. O a ha­táron túli magyarsággal való kapcsolattartás egyik alapvető intézményének a magyar­magyar csúcstalálkozókat tart­ja. Ilyen értelemben tehát a szomszédsággal való jó viszony fenntartásában alapvető az ot­tani magyarság érdekeinek a belpolitikai kezelése is. Úgy gondolom, hogy az új kor­mány programja kifejezetten emlékeztet arra, ahogyan 1990 és 1994 között az Antall- kormány kezelte ezt a fontos kérdést. Ennek megfelelően azt várjuk az új kormánytól, hogy a politika alapvető meg­változása nélkül a magyarok érdekeinek az érvényesítése legyen hangsúlyosabb és erő­sebb. Olvasói levél „Tője ono, Slovensko!” Nem kell megijedni, nem aka­rom az ún. bársonyos forradal­mat felidézni, csak épp jobb cím nem jutott az eszembe. Amiről írni szeretnék, egy olyan érdekesség, amire az utóbbi napokban figyeltem fel. A fent idézett cím egy 32 lapos magyarkártya-kiadvány címe. Hogy miért épp ez? Csak azért, mert a kártyalapokon Szlová­kia politikusainak karikatúrái díszelegnek. A besztercebányai cég kiadványát Magyarorszá­gon nyomták potom pénzért, s itt kb. 30 koronás áron dobták piacra. De térjek a tárgyra: a magyarok, név szerint Duka Zólyomi Árpád, A. Nagy Lász­ló, Bugár Béla, Csáky Pál, Petőcz Kálmán, Duray Miklós, Ásványi László és Farkas Pál kapták a zöld színt, Eduard Kukán, Ján Camogursky és társaik a makkot, Peter Weiss, Ján Migas hűek maradtak a pi­ros színhez, míg a tök alsó a kezében vakolókanalat tartó Ján Lupták, a tök felső (más néven tökfilkó) Ján Slota lett, hogy a tök ászt már ne is említ­sem. A rajzoló remek munkát végzett. S míg a kisemberek politizálva verik a lapokat (tö­köt üti a piros, zöldet a makk), a „nagyok” mindezt a valóság­ban teszik. De egyben valószí­nűleg mindannyian megegyez­nek: várják, mikor fordul a lap­járás! Ádám Andrea, Rimaszombat Egy tanács Nem bírálatképpen írom e pár sort, csak szeretnék tanácsot adni, de jó lenne, ha elfogad­nák. Van ugyanis egy, a szom­széd faluval összekötő, forgal­mas utunk, amelyen, ha asz­faltozott is, van két helyen fel­törés. Ezért talán nem lenne haszontalan dolog egy rovatot indítani, amelyben a hasonló észrevételeket mi, olvasók je­lenthetnénk, s ha két-három észrevétel összejönne, akkor talán a járásról kijönnének or­vosolni a problémát. Horváth Sándor, Felsőpatony Nem elvetendő Horváth úr öt­lete, ám egyelőre nem ígérhet­jük, hogy minden regionális problémával módunkban áll foglalkozni. Az útkarbantar­tóknak azonban ezúton is tol­mácsolhatjuk a kérést: szíves­kedjenek olvasói levelek nél­kül is törődni az utakkal. A szerkesztőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom