Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-15 / 28. szám
Politika 1998. július 15. 3 Hét nap a belpolitikában: július 2-8. Keserű ellenzéki pirula Madi Géza __________________ Ok tatási törvény. Nem tudni, mi történt a DSZM-mel, hogy nem bólintott rá az újabb alkotmány- sértő jogszabályra. Úgy tűnik, a Meciar-mozgalom komolyan gondolta a koalíciós párbeszéd megszüntetését, s partnereivel már csak szükségből, a kormánytanácskozásokon kíván találkoz- ni-egyezkedni. A héten befejeződő parlamenti ülés elején került napirendre az a törvénymódosítási javaslat, amellyel az SZNP folytatni kívánta a szlovákiai magyar iskolák felszámolását. Mint ismeretes, a tervezetben a Slota- párt képviselői azt javasolták, hogy a nemzetiségi oktatási intézményekben a földrajzot, történelmet és eseüeg más tantárgyakat is szlovák nyelven tanítsák, valamint azt, hogy az iskolákban egységesen, kizárólag az oktatási minisztérium által jóváhagyott tankönyveket és segédeszközöket használhassák. A módosítást elvetették. Mondhatnák, „egy gonddal kevesebb”. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy a nemzeti párt fél év múlva ismét előállhat a javaslattal, újra felborzolva ezzel a kedélyeket. Remélhetőleg akkor jóval többen szavaznak majd ellene. Mert most elsősorban nem azért nem hagyták jóvá, mert sokan ellenezték, hanem azért, mert még többen tartózkodtak a szavazástól. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy Meciar valójában nem mondta meg, nem rágta a szájukba, miért alkotmányellenes a módosításijavaslat. Csak bejelentette, hogy sérti az alaptörvényt, és kész. Ily módon több úgyneveA DSZM támogatottsága nem ugrott meg, és az SZDK-é sem fog. zett magyarfaló is tartózkodott a voksolástól, vagy meg sem jelent az ülésteremben. Nem vett részt a szavazáson páldául Dusán Slobodník, Ján Cuper, Augustin Marián Húska és Ivan Gasparovic sem. Valószínűleg azért, mert Meciar álláspontja miatt nem azt a gombot nyomhatták meg, amelyet „lelkiismeretük” parancsolt volna, ezért inkább távol maradtak. Csak azt nem tudni, hogy mit keresett néhány ellenzéki képviselő azok között, akik tartózkodtak a szavazástól. Például Ludovít Cérnák és Roman Kovác. Demokratikus populizmus? Alakuló kongresszusán az SZDK szerződést kötött az állampolgárokkal. Megfigyelők szerint a dokumentum nagyon demagógra sikeredett, mert - az ország gazdasági lehetőségeit figyelmen kívül hagyva - olyan elképzeléseket tartalmaz, amelyek vetekednek Vladimír Meciar teljesít- (het)etlen ígéreteivel. A szerződés szerint az ötpárti koalíció választási győzelme esetén eléri, hogy a duplájára emelkedjen az átlagbér, évente 14 ezer új lakás épüljön, 150 ezer új munkahely teremtődjön, 10 százalék alá csökkenjen a munkanélküliség, 50 százalékkal emelkedjenek a nyugdíjak, jelentősen csökkenjenek az adók, illetve az anya a gyermek ötéves koráig részesüljön havi támogatásban. A józanul gondolkodó polgár valószínűleg nem esik hanyatt ettől, főleg azért, mert a jelenlegi kormányfő is tudott eddig számolni. A DSZM támogatottsága nem ugrott meg, és az SZDK-é sem fog. Mindenekelőtt azért, mert azt nem lehet, úgymond, demokratikus populizmussal elérni. A szavazószerzésre a Rudolf Schuster- féle PÉP találta meg az orvosságot. A „gyógyszer” azonban keserű pirula a Mikulás Dzurinda vezette koalíciónak. Pontosított amnesztia. Az államfői jogkörök egy részét bitorló Vladimír Meciar repetát adott elnöki amnesztiából. Ám nem „új” bűncselekmények ügyében lépett, hanem „pontosította” a meghiúsított népszavazással, illetve ifj. Michal Kovác elrablásával kapcsolatban március 3-án kihirdetett amnesztiarendeletét. Kis túlzással elmondhatjuk, hogy az ideiglenes államfő legújabb döntése még azokra is vonatkozik, akik csak rosszat gondoltak a tavalyi referendumról, vagy 1995. augusztus 31-én ifj. Kovác háza közelében jártak. A volt köz- társasági elnök fiának az elrablásával kapcsolatban azonban valamiről megfeledkeztek a „korlátozott” államfő jogászai. Nem vették figyelembe, hogy Meciar egyetlen nyilatkozatában sem ismerte el a külföldre hurcolás tényét. Csupán a március 3-i és július 7-i amnesztiarendeletben. Oroszország-szerte nő a szociális elégedetlenség. A bányászok után most a hadiipari komplexum üzemeinek dolgozói tüntetésen követelték az elmaradt bérek kifizetését, s egyúttal lemondásra szólították fel Borisz Jelcin elnököt. CTK/AP-felvétel Somogyi Tibor felvételei Bauer Edit szerint 2010 táján előfordulhat, hogy nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat Hihetetlen birkatürelemmel tűr a lakosság P. Vonyik Erzsébet Július elején, alig három hónappal a választások előtt lépett hatályba az új szociális törvény. Van-e benne választási „csali"? Ha nem is pontosan ebben a törvényben, de kétségkívül van választási „csali”. Július elsejétől életbe lépett a nyugdíjakra vonatkozó másik törvény is, amely 1,1 millió nyugdíjast érint, s a kormány most kedvezni próbált nekik. A nyugdíjakat egy másik törvény emeli, ugyanígy a családi pótlékokat, a létminimumot és az abból számított összegeket is. A növekedés nagyjából megfelel az infláció ütemének, amely tavaly 7 százalékos volt, maga a nyugdíjemelés 5 százalékos, de vannak benne szerencsétlen intézkedések is. Megszünteti a lehetőséget, hogy a község adjon egyszeri segélyt a rászorulónak, ám megerősíti a járási hivatal hatáskörét. Állami ellenőrzést vezet be olyan kérdésekben, amelyekről az önkormányzatoknak kellene dönteniük. Egyes rendelkezései csak jövő januártól hatályosak. Miért? Ez érvényes például az egészségkárosodást kompenzáló részre. Például a cukorbetegek diétás étkeztetésére vonatkozóan 1993 óta nem módosították a hozzájárulást. Azonfelül az egészségkárosodás mértékének a megállapításához ezentúl járási hivatali igazolás kell, mert ez a szerv bírálja el, hogy milyen mértékben kell kompenzálni, de csak januártól. Milyen más kirívó, sokakat érintő Intézkedést tartalmaz? Ez a törvénycsomag a szociális szféra olyan nagy átrendezésének a része, amellyel a kormány már régóta késik. Csak a szociális segélyről szól, ám késik a szociális biztosításról és a szociális támogatásról szóló átfogó rendezés. A kormányprogram teljesítését értékelőjelentés furcsamód sok helyüttjövő időben fogalmaz, pontosan azért, mert az ígért törvények nem készültek el. A szociális biztosítást szabályozó törvény 1988-ból származik, amikor az átlagbér a mainak a harmada se volt, mégis úgy számolják ki a nyugdíjat, mint akkor. Ez elképesztő, ezért kell évente módosítani a nyugdíjtörvényt. A kormány eszerint megszegte programját? Olga Keltosová 1992-ben ígérte a szociális szféra transzformálását, hogy az egyén vállaljon nagyobb felelősséget saját sorsáért, ám közben nem adják meg neki ezt a lehetőséget. Mert a kiegészítő biztosításról szóló törvény szerint ilyen lehetőség csak olyan vállalatoknál van, amelyek vezetése így döntött. Ám kizárták ebből a költségvetési szférát, az alkalmazottakat, a kisvállalatoknál dolgozókat s azokat a cégeket, amelyeknél nincsenek szak- szervezetek, vagy nem elég erősek. A hatalom félelmének oka az, hogy egy szép napon, 2010 körül eljutunk oda - ha addig nem történik komoly átrendezés-, hogy nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat, úgy kell őket csökkenteni, hogy nem lehet belőlük megélni. Ez egy őrült nagy adóssága a kormánynak, amelyet nem teljesített. Hiányzik továbbá a szociális támogatások olyan rendszere, amilyennel szintén számolt a szociális reform. Lényege a következő: ha valaki önhibáján kívül kerül olyan anyagi helyzetbe, például mert három gyereket iskoláztat, és nem tudja a lakbért kifizetni, hogy ezekben a helyzetekben átmenetileg kapjon támogatást, s ne csússzon a szegénységi küszöb alá. Ebből is csak csipetnyit teljesített a kormány. Nagyon kevéssel emelte a temetkezési segélyt, azokra gondolt külön, ahol kettes ikrek születnek kétszer két éven belül vagy hármas ikrek egyszer, valamint a gyereket nevelő katonafeleségek támogatását emelte. A munkanélküliekről mit mond a törvény? Csak közvetve vonatkozik a létminimum alatt élő rétegre. Ez a legvitathatóbb része, mert új megítélési rendszert vezet be arra nézve, hogy az illető önhibáján kívül vagy saját hibájából jutott-e ilyen helyzetbe. Megkülönbözteti azokat, akik objektív okokból vannak ilyen helyzetben, és akik szubjektív okokból. Az okokat megint csak a járási hivatal bírálja el. Rendkívül aggályosnak tartom - s ütközhet az alkotmánnyal is -, hogy ha az egy háztartásban élő felnőtt emberek közül az egyik saját hibájából került rossz anyagi helyzetbe (például ha nem működik együtt a munkahivatallal), akkor a másik felnőtt embert is ugyanígy ítélik meg. Ez nagyon sok nőt fog hátrányosan érinteni, s a válást kényszerítheti ki. Milyen a kormány négy évének szociális mérlege? Most került a parlamenti bizottságok elé a lakosság tavalyi szociális helyzetét taglaló jelentés, de az adatok a négy évről is szólnak. Bizonyos pozitív elmozdulás volt ugyan az elmúlt négy évben, de ha az adatokat az 1989-es szinttel hasonlítjuk össze, megdöbbentő összefüggések derülnek ki: a reálbér tíz százalékkal alacsonyabb, mint 1989-ben, míg a nyugdíjak reálértéke csaknem 20 százalékkal csökkent, de más jövedelmekre is ez érvényes. Ha átszámítjuk a jövedelmeket a lét- fenntartási költségek emelkedése alapján, akkor az egy főre eső reáljövedelmekben megdöbbentő, húszszázalékos csökkenés mutatható ki. Ezt a drasztikus csökkenést a lakosság mégis nagy tűrőképességgel viseli. Pedig szakemberek szerint már tízszázalékos csökkenés nyomán is olyan kon- fliktogén a szociális helyzet, hogy akár politikai konfliktus is lehet belőle. Kommerszant Daily Rendszerválság Az orosz gadaság válsága rendszerválság, ezt immár gyakorlatilag mindenki elismeri, tehát a nemzet, valamennyi politikai erő konszolidációjára van szükség - hangsúlyozta Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzó. A nyugalmazott tábornok, a két év múlva esedékes orosz elnökválasztás egyik esélyese arra hívta fel a figyelmet, hogy „a nemzet atyjának”, az államfőnek kell üyen helyzetben az összefogást kezdeményeznie, ahogy tette ezt például Sztálin, amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Sajnos, Jelcin elnök ezt egyelőre nem fogta fel, vagy nem is akarja megérteni. Kedvezően nyilatkozott Szergej Kirijenko kabinetjéről: „Nem ostoba fiúk, nem buták, de nincs elegendő súlyuk”, s ennek megszerzéséhez nincs elegendő idő. Mladá fronta Dnes Szemfényvesztés Szokatlanul egybehangzóan bírálja a sajtó a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) és a Polgári Demokratikus Párt (ODS) megállapodását, miszerint a szociáldemokraták úgy alakítanak kisebbségi kormányt, hogy Klausék bizonyos feltételekkel engedik „stabil” kormányzását. A liberális lap szerint a stabilitás emlegetése puszta szemfényvesztés, mert „szabad politikai rendszerben hosszú távú stabilitás egyszerűen nem létezik”, hiszen a pártok kormányzati, illetve ellenzéki feladataik és pártprogramjuk szerint állnak egyszer össze, válnak máskor szét. Á CSSD és az ODS tehát olyasmiért kívánják megszegni választási ígéreteiket, amit ha demokraták kívánnak maradni, hosszú távon nem tudnak biztosítani. A jobboldali koalíció terve azért bukott meg, mert Václav Klausnak és Josef Luxnak ez esetben vissza kellett volna térniük a tavaly őszi eseményekhez, s bukásukból le kellene vonniuk a megfelelő következtetést.
