Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-12 / 32. szám
Politika 1998. augusztus 12. 3 Hét nap a belpolitikában: július 30. - augusztus 5. Aláírás, meghívás, rablás - az ellenzék háboroghat Madi Géza ___________________ Álla mfői jogkörök. A köztársasági elnöki jogkörök egy részét ellátó Vladimír Meciar ismét megmutatta, hogyan kell játszani az államfői szerepet, amikor a 15 napos határidő leteltével nem adta vissza a parlamentnek az államfői jogkörök átruházásáról elfogadott alkotmánytörvényt, sőt hat napig nem is írta alá. A parlament július 14-én foglalkozott a kormány által előterjesztett alkotmánymódosítással, és az úgynevezett első változatot hagyta jóvá. Eszerint - a választások utáni alkotmányos válságot elkerülendő - a törvényhozás elnöke nevezné ki (illetve hívná vissza) a kormány tagjait és a többi központi vezetőt, valamint a magas rangú tisztségviselőket, egyetemi tanárokat és rektorokat. A parlament által visszautasított másik változat értelmében - ha az országnak nincs megválasztott elnöke - az államfői jogkörök a parlamentre, a házelnökre, illetve a miniszterelnökre szálltak volna át. Ha a törvény- hozás tagjai ezt a változatot fogadták volna el, akkor Szlovákiában a németországihoz hasonló kancellári rendszert vezették volna be. Gasparovic házelnök szerint semmi sem indokolja a módosítás aláírásának a visszautasítását. „A kormányfő azzal, hogy július 29-éig nem adta vissza, kötelezte magát, hogy aláírja. Hogy ez mikor történik meg, az már nem lényeges. Fontos, hogy akkorra aláírja, amikor a választások után a kormány benyújtja lemondását”. Elmondhatjuk, hogy csoda történt: Meciar megtartotta az ígéretét. Arról, hogy az alkotmánytörvény hatályba léphet-e Meciar aláírása nélkül, a parlament elnöke a következőket válaszolta: „Meg kell jelennie a Törvénytárban, az pedig az aláírás nélkül nehéz lesz. A jogszabály a Törvénytárban való kinyomtatásával lép érvénybe.” Ernest Valkónak más volt a véleménye. Az alkotmányjogász szerint az alkotmánymódosítás Meciar aláírása nélkül is megjelenhetett volna a Törvénytárban. Mert ha nem nyomtatták volna ki, akkor előfordulhatott volna, hogy a jelenlegi miniszterelnök további négy évig hatalmon marad. A Gustáv Krajci ellen kezdeményezett bizalmi szavazás előtt Meciar megzsarolta az ellenzéket, hogy nem írja alá az alkotmánytörvényt. Ez történt, bár a belügyminiszter a helyén maradt. Július 31-én a miniszterelnök a rádióban nyilvánosan tett ígéretet arra, hogy , jóval a választások előtt” rákerül az aláírása a jogszabályra. De hozzátette: nincs határidőhöz kötve. Kiderült, hogy mégis volt. Ugyanis a jogszabályoknak 21 nappal elfogadásuk után meg kell jelenniük a Törvénytárban. Meciar tehát megtartotta ígéretét. Szlovák Biztosító. Bizonytalan helyzetbe került az ország legnagyobb pénzintézete, mert az alaptőke-emelés a Kelet-Szlovákiai Vasmű (és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) köré csoportosuló acéllobby elképzelései szerint ment végbe. Azaz oly módon, hogy a tranzakció egyben a biztosító törvényellenes privatizálását jelentette. Az állami cégek megkaparintását tehetetlenül néző Nemzeti Vagyonalap pedig ismét csak bámulhat. A kassai nagyvállalat vezetői az ilyen magánosítás terén már szereztek tapasztalatokat: a Beruházási és Fejlesztési Bankon próbálták ki, hogyan lehet könnyűszerrel pénzhez jutni. Amit lehetett, azt kipumpálták az állami támogatásra szoruló pénzintézetből, majd odavetették a Szlovák Nemzeti Banknak, hogy azt tehet vele, amit akar. Nem maradt más hátra, a jegybank is pumpálni kezdett. Neki azonban visszafelé kellett. Több mint tízmilliárd koronát. Az adófizetők zsebéből. Ha a vasmű miatt két vállra kerül a biztosító is, az állampolgárok megint fizethetnek. Megfigyelők kerestetnek. A kormány továbbra is halogatja az EBESZ-megfigyelők meghívását. Mit neki az íratlan szabály, hogy ezt a demokratikus országokban három hónappal a választások előtt szokták megtenni! Az ellenzék pedig háboroghat. Azon is, hogy a kormányzat a szavazatszámlálás „idegenek” általi ellenőrzésében az ország szuverenitásának a megsértését látná. Az ellenzéki pártok még mindig nem jöttek rá: aDSZMésatöbbi voltkoalíciós párt vezetői akkor kezdenek el beszélni Szlovákia szuverenitásáról, amikor valamilyen turpisságra készülődnek. Nem csökken a feszültségforrások száma a világon. A felvételen indiai katonák lövik a Pakisztán által ellenőrzött Kasmír határ menti övezetét. Az elmúlt napokban pakisztáni értesülések szerint legalább 65 személy vesztette életét, míg az indiai források 30 áldozatot emlegetnek. CTK/AP-felvétel Kissé meghamisították a választási törvény szövegét „Kozmetikázó” tisztviselők Az állami hivatalnokok megkozmetikázták mind a parlamenti, mind az önkormányzati választásokról szóló törvény szövegét. A hírt a múlt héten a Sme napilap közölte, saját forrásaira hivatkozva, A lap szerint a szerkesztőségnek birtokában vannak a parlamenti ülések gyorsírással készült jegyzőkönyvei, amelyek alátámasztják a hamisítás tényét. Annak ellenére, hogy a képviselők a parlamenti választásokról szóló törvény esetében a rádió- és televíziótanács számára megszavazták azt a jogkört, hogy legalább egy hónapra leállíthatják azokat a műsorokat, amelyekben a választásokról szóló törvény megsértése előfordulhat, a Törvénytárban megjelent szövegbe a „műsorok” helyett „adások” került. Az önkormányzati választásokA 200ga paragrafust egyetlen képviselő semjavasolta, mégis megjelent a Törvénytárban. ról szóló törvény esetében az illető paragrafushoz egy egész bekezdést ( 200ga) toldottak. Eredetileg a 200g paragrafus szerint az SZK Legfelsőbb Bíróságának jóváhagyták, hogy választási ügyekben, a parlamenti választások kapcsán döntéseket hozhat. Néhány héttel később a 200g paragrafust úgy novel- lizálták, hogy ezt a jogát megvonták. A Törvénytárban mégis a 200g paragrafus eredeti szövege jelent meg, kiegészítve a 200ga paragrafussal. A 200ga paragrafust egyetlen képviselő sem javasolta, a parlament nem tárgyalt róla, így nem is hagyhatta jóvá. A törvényeket, amelyeket nem úgy publikáltak, ahogyan azokat a képviselők megszavazták, mindkét esetben Ivan Gasparovic házelnök és Vladimír Meciar kormányfő írta alá. Mások írták Domino fórum: Nem énekel Meciarnak Folytatódik a DSZM igyekezete, hogy ismert művészeket nyerjen meg a kampánya részére. A Domino fórum információi szerint a cseh popzenei élet sztárja, Lucie Bílá is ajánlatot kapott a mozgalomtól. Az énekesnő megerősítette, hogy a kínált összeg meghaladta a 300 000 koronát koncertenként, miközben egész sor fellépésről lett volna szó. „Milliókról volt szó. Szinte el sem akartam hinni” - nyilatkozta Lucie Bílá, aki azonnal visszautasította az ajánlatot. Pravda: Rezes honoráriuma Ha a pártok kampánykiadásaiba be kell könyvelni a választási kampány főnökeinek honoráriumát is, a DSZM-nek problémái adódhatnak. Kizárt dolog ugyanis, hogy a törvény által előírt 12 milliós határértéken belül lesznek. Nem csak egy-két milliócskával lépik túl a keretet, nem is öttel, amennyit Pal’o Habéra énekesnek kínáltak fel. A DSZM 100 milliárd koronával lépi túl a limitet; ennyit ér a Szlovák Biztosító által kezelt aktívum. Ez képezi ugyanis Alexander Rezes honoráriumát, aki a DSZM kampányátvezeti. Sme: Eupták anyósa a választási listán A Munkásszövetség jelölőlistáján nem szerepel a párt parlamenti klubjának vezetője, J. Borovsky, sem Gavorník alel- nök, a Nemzeti Vagyonalap elnöke. Szerepel viszont E. Planková, Ján Eupták pártelnök anyósa. Érdekessége a munkáspárt jelölőlistájának, hogy azt, a többi pártéval ellentétben, még mindig nem hozták nyilvánosságra. Vonal alatt A 22-es csapdája Kövesdi Karoly Boldog lehet az a társadalom, amelynek az az egyik fő problémája, hogy az ország miniszterelnöke aláírta-e a rövid cigaretták árának csökkentéséről szóló rendeletet. Az ilyen országban valószínűleg szociális, etnikai és gazdasági feszültségektől kímélve, felhőtlenjólétben él minden polgár. Igaz, az ilyen országban az is előfordulhat, hogy a miniszterelnök az elnöki kompetenciák átruházásáról szóló törvényt sem méltóztatik aláírni. Ráadásul úgy, hogy indokait nem közli senkivel. Hogy miért, azt csak az ő fennköltés titkolózó agysejtjei tudják, melyeknek állandóan valamilyen terveik vannak az országgal s annak rövid cigarettát szívó lakosaival. Boldog lehet az az ország, melynek kormányelnöke any- nyira a szívén viseli a társadalomjólétét, a jövő generációk biztonságát, hogy az ország gazdaságának stratégiailag legfontosabb alkotóelemeit fenséges védőszárnyai alá veszi, s kampányt indít a durva kisajátításuk ellen. Megette a fene az olyan országot, amelynek miniszterelnöke megengedi, hogy ugyanakkor az ország legnagyobb biztosítóját újsütetű milliárdosok kebelezzék be, ráadásul olyan fondorlatos módon, ahogyan az a Szlovák Biztosítóval történt. Az ördög is elviheti azt a társadalmat, amelynek miniszterelnöke csak azért nem kerítheti ebek harmincadjára az ország energiahálózatát, mert kifutott az időből, és már nem tudja odaajándékozni hűbéreseinek. Miközben arra buzdítja a hiszékeny lakosságot, hogy aláírásaival terelje el a figyelmet a négyéves kormányzati ciklus egyik legnagyobb átveréséről. Skizofrén az a miniszterelnök, aki a reá jellemző praktikák ellen indít kampányt. A legskizo-frénebb azonban valószínűleg az a társadalom, amelynek hiszékenysége akkora, hogy ezt be is veszi, és balgaságában képes kormányra segíteni az érdekei, anyagi és erkölcsi biztonsága ellen dolgozó, a tönkretételén, jövője rombolásán szorgosan munkálkodó miniszterelnököt. Itt tart ma a boldogabb sorsra érdemes Szlovákia, két hónappal Meciar harmadik országosának vége előtt, s talán negyedik országlásának kapujában. Ahol a fent említett társadalmi skizofrénia már olyan stádiumba jutott, hogy a társadalom képes azon vitatkozni, vajon a kelet-szlovákiai cigányok lusta naplopók-e vagy szerencsétlen áldozatok. Hogy az egyik keleti falucskában leégett három roma ház építésére rámegy az önkormányzat minden garasa, miközben a harmincezer koronából nemhogy új házakra, de még a vályogvető deszkákra sem igen futja. Ahelyett, hogyannak okait firtatnák, vajon mi juttatta a teljes apátiába és a cselekvésképtelenségjótékony delíriumába a romákat, hogy miért szokhatták meg, előbb- utóbb úgyis ölükbe hullik a vályog és a családi pótlék, anélkül, hogy a kisujjukat kéne mozdítaniuk. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen ízléstelen dolog ekkora tragédiák apropóján ilyen verbális lefolyást engedni a dolgoknak, s a közszolgálati televízióban uszítani. Miközben arról alig esik szó, hogy rendezett társadalmakban a hasonló katasztrófákat ha nem is felkészülten, de legalábbis idejében kezeli a kormány, s nem enged szabad utat az alpári indulatoknak. Különben is, rendezettebb társadalmakban aligha fordulhat elő, hogy a régiók, községi ön- kormányzatok által befizetett adót elhappolja az állam, miközben a megoldás terheit a megadóztatottak nyakába sózza. Ilyen kizsákmányolásról szóló példákat talán csak az alapiskolás tankönyvek feudalizmust tárgyaló fejezeteiben találhatunk. De hát hiába is firtatnánk, hogy a fenséges agysejteknek minderről mi a véleményük, mert azok hallgatnak, s mindig valami fontosabb dolgok foglalkoztatják őket. A cigaretta ára meg legalább olyan súlyos gond, mint mindenféle pitiáner etnikai feszültség.
