Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-12 / 32. szám
4 1998. augusztus 12. Háttér A világbíróság jogkörei Munkakezdés 2000 után Az ENSZ újdonsült Nemzetközi Büntetőbírósága minden bizonnyal csak a jövő évezred elején kezdheti meg tevékenységét. A bírák személyére a részes államok tesznek javaslatot. A döntésnél ajelöltek szakmai, személyes kvalitásain túl egyéb szempontokat is figyelembe vesznek. Mindenekelőtt a méltányos földrajzi elosztás elvét, valamint azt, hogy a világban létező - és egymástól eltérő - nagyjogrendek megfelelő módon legyenek képviselve. A bíróság tagjai mintegy fele-fele arányban a büntetőjog és a nemzetközijog, ezen belül is a nemzetközi humanitárius jog elismert személyiségei közül kerülnek majd ki. Egy országból nem lehet két bíró, a bírákat 9 évre választják, s nem lesznek újraválaszthatók. A Nemzetközi Büntetőbíróság székhelye Hágában lesz, ugyanott, ahol már évtizedek óta működik az ENSZ állandó döntőbírósága. A Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Büntetőbíróság működésében lényeges eltérés, hogy míg ez előbbi csak a tagállamok felkérésére foglalkozik egy-egy üggyel, utóbbi az érintett államok akarata ellenére is felléphet, ha népirtásról, háborús bűncselekményekről, az emberiség elleni bűntettekről van szó. Kivételt képez az agresszió, mivel az agresszió fogalmának meghatározásával mind a mai napig adós a nemzetközi jog. Ezért az alapokmány úgy rendelkezik: az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell megállapítania, hogy adott esetben agresszió történt-e, s a bíróság csak akkor léphet fel, ha a BT megállapította az agresszió tényét. Átmenetileg kivételt képeznek a háborús bűncselekmények is. Kompromisszumként került a statútumba az a rendelkezés, hogy a bíróság működésének első hét évében a részes államok maguk dönthetik el: nemzeti bíróságaik vagy a nemzetközi törvényszék ítélkezzen háborús bűncselekménnyel vádolt állampolgáraik felett. A bíróság ügyésze ugyanakkor önállóan kezdeményezhet eljárást, elsősorban akkor, ha a részes államok saját maguk nem tudnak vagy nem akarnak fellépni az elkövetett bűncselekmények ügyében. A vizsgálatból azonban csak akkor lehet vádemelés, ha a vizsgálat eredményét bírói döntéssel jóváhagyják. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelkezik majd azzal a jogkörrel, hogy az egyes vizsgálatokat belátása szerint 12 hónapi időtartamig szüneteltetheti. Eljárás nem indítható 18 éven aluli, fiatalkorú személy ellen, eljárás kezdhető viszont államfőkkel, kormányfőkkel vagy hadseregek- főparancsnokokkal szemben. A bűncselekményekért kiszabható legsúlyosabb büntetés az életfogytiglani börtön (maximum 30 év). A bíróság anyagi bírságot is kiszabhat, illetve elkobozhatja a bűncselekménnyel szerzett javakat. Ezek egy alapba kerülnek, s ebből az alapból kárpótolják majd az áldozatokat. Ezentúl az emberiség elleni bűntettek sorába tartozik a rabszolgaságba vetés, az etnikai jellegű szexuális erőszak, a nemi erőszak miatti terhesség, a fajgyűlölet, az elhurcolás, a politikai ellenfelek eltüntetése. A háborús bűn- cselekmények köre pedig a 15 évesnél fiatalabb gyerekek erőszakos besorozásával, a túszejtéssel és a fosztogatással bővült. A koszovói vérengzésért is felelnie kellene valakinek vagy valakiknek CTK/AP-felvétel Háborús bűntetteket elkövetőket ítélhet el az állandó jellegű hágai testület Évezredek bűnei után végre lesz világbíróság A volt Jugoszláviában és Ruandában lezajlott népirtással kapcsolatos büntetőjogi eljárásra már 1994-ben ideiglenes nemzetközi bíróság alakult. A vérfürdők azonban nemcsak e két országban szedték áldozataikat, s így felmerült, hogy máskor és máshol is szükség lehet a bíróság ténykedésére. Az ötlet nem új, ám a náci gaztetteket elítélő nürnbergi bíróság a hidegháború miatt nem állandósulhatott. A mostani világban viszont alig kétesztendei munka után a jogászok nagyjából dűlőre jutottak: a múlt hónapban Rómában a több mint másfél száz ENSZ-tagállam döntött arról, hogy állandó nemzetközi büntetőbíróság létesüljön. (Angol rövidítéssel: ICC). Erős és független nemzetközi testület lehet, ha a többség is úgy akarja. Az új Nemzetközi Büntetőbíróság megalakulásával egységes gyakorlat alakulhat ki a háborús bűnösök felelősségre vonására. Eddig csak egyes esetekre, egyedi mandátummal hozott létre törvényszéket a világ- szervezet. így alakult meg a délszláv háborúk bűntetteit vizsgáló hágai nemzetközi bíróság vagy a ruandai háborús bűnösökkel foglalkozó testület. Az ICCT-t azonban meg kell különböztetni a Nemzetközi Bíróságtól, amelynek székhelye szintén Hága, és az egyes államok közötti viták eldöntésére hivatott. (Utóbbi tárgyalta például a bősi erőmű ügyét.) Az USA a bíróság felállítását ellenzi, ezért nemmel szavazott. Rajta kívül Izrael, India, Kína, a Fülöp-szigetek, Srí Lanka és Törökország nem fogadta el a dokumentumot. Az Egyesült Államok azért nem fogadta el a népirtás, a háborús bűncselekmények és az emberiség elleni bűntettek kivizsgálására felállított Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát, mert számára elfogadhatatlan „az egyetemes igazságszolgáltatás koncepciója, illetve az, hogy a statútum rendelkezéseit azokra az országokra is alkalmazzák, melyek nem csatlakoznak a bíróság felállításához”. A bíróság alapokmányának szövegtervezetét közfelkiáltással fogadta el a konferencia munkabizottsága, miután a részt vevő államok elsöprő többséggel elutasították azt az amerikai módosító javaslatot, hogy háborús bűnök vádjával csak és kizárólag annak az államnak a jóváhagyásával lehessen eljárást kezdeni valaki ellen, amely államnak a vádlott állampolgára. Az USA ebben a kérdésben a vita végére elvesztette legfontosabb támogató partnereit; végül Franciaország is meghajolt a többség akarata előtt. Scheffer szerint az Egyesült Államok azon lesz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának előjogai megmaradjanak, s előre figyelmeztette a leendő nemzetközi bíróságot, hogy ne próbálja korlátozni a BT jogkörét. Izrael azért szavazott nemmel, mert számára elfogadhatatlan, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények között szerepel az is, ha „egy megszálló ország közvetlenül vagy közvetve saját polgári lakosságának egy részét az általa megszállt területekre telepíti” - fogalmazta meg kormánya álláspontját Eljakin Rubinstein izraeli nagykövet. A kínai küldöttségvezető a pekingi elutasítást azzal magyarázta, hogy Kína szerint a bíróság alapokmányából hiányoznak a nemzeti szuverenitás védelmének kellően szigorú garanciái, illetve túlságosan tág mozgásteret határoztak meg a vád számára. A bíróság alapokmányának elfogadását világszerte üdvözölték. A konferenciának otthont adó Olaszország nevében Lamberto Dini külügyminiszter történelmi léptékű pillanatnak értékelte a történteket, s annak a reményének adott hangot, hogy „ez a testület erős és független lesz, ahogy az államok nagy többsége akarja”. Feld.: P. Vonyik Az USA ellenérvei Világcsendőr vagy -hatalom? A római konferencia akkor lett volna igazán sikeres, ha mind a 185 állam számára elfogadható alapszabály születik, illetve ha az elfogadható az Egyesült Államok számára. Nehéz eldönteni, világrendőr vagy sem a világhatalom, de az biztos, hogy világbíró nélküle senki nem lesz. Amerika elsősorban azt szerette volna elérni, hogy az ICC kizárólag az ENSZ Biztonsági Tanácsának közvetlen felhatalmazásával kezdhessen meg bármilyen vádeljárást. Ha így történt volna, akkor a BT öt állandó tagja egyedül is megvétózhatja bárkinek a bíróság elé kerülését. Ugyanígy dőlne el az is, hogy valakinek a politikai és katonai cselekedeteivel kapcsolatban egyáltalán felmerülhessen a népirtás, a háborús bűnösség és az emberiség elleni bűntett gyanúja. Ha mindegyik nagyhatalom egyetért, akkor láthat munkához a nemzetközi ügyész, s akkor már „csak” azt kell tisztázni, hogy ki, mikor és hogyan veszi őrizetbe és állítja bíróság elé a vádlottat. S itt elérkeztünk ahhoz az ellentmondáshoz, amely az amerikai politikában feszül, és amiért az USA egyfelől ösztönzője, másfelől korlátozója a nemzetközi büntető- bíróságnak. Plasztikusan kitűnt ez Bosznia és Ruanda esetében: Karadzsicsot körözzük, mégis szabadon van, a ruandai népirtást elítéljük, mégis tétlenül nézzük. (Az utóbbiért Clinton elnök megkésve bocsánatot kért.) Amikor ugyanis felmerül egy konkrét kérdés, akkor a morált megelőzve rögtön felszínre kerül Amerika (és a közép- hatalmak) gyakorlati érdeke, a stratégiától kedve a választási kampányszempontokon át egészen addig, hogy a katonák általában helyeslik a béke- fenntartást, de mindig vonakodnak a velejáró feladatoktól. Washington ki akarja kötni azt is, hogy addig senki ellen ne induljon tényleges nemzetközi büntetőeljárás, amíg a Biztonsági Tanács békeközvetítéssel próbálkozik. Még vádat emelni se legyen szabad. Talán ez lesz a Milosevics-klauzula? A háttérben ugyanis azzal érvelnek, hogy aligha jött volna létre a daytoni egyezmény, ha a háborúért felelős szerb elnököt nem partnerként, hanem vádlottként kezelik. A következő klauzula egy ősi vita folytatása: mi számít agressziónak, vagyis jogtalan és erőszakos területfoglalásnak? Ezt úgy „oldanák meg”, hogy az agressziót kihagynák a nemzetközi bíróság által üldözendő bűncselekmények sorából. Bekerülne viszont saját vagy idegen állampolgárok jogainak durva és tömeges erőszakos megsértése, így a fegyverrel végrehajtott etnikai tisztogatás is. Ezt viszont a 185 államból legalább száz ellenzi, mert attól tart, hogy a nagyhatalmak önkényesen ilyen kategóriába sorolhatják a kisebb államok belpolitikáját, és beavatkozhatnak a belügyeikbe. Konkrét kérdésekben rögtön előtérbe kerül Amerika gyakorlati érdeke. Amerika szerint sok kis állam ezt használná ürügynek, hogy feljelentse a szomszéd ország államfőjét. Még egy régi kérdés: ha a béketeremtésre bevonult nemzetközi haderő katonai akciót kezd, akkor ez önvédelemnek vagy az adott ország (és polgárai) jogai megsértésének számít? A konzervatív amerikai szenátus jelezte: csak akkor ratifikálja az egyezményt, ha jogilag bizonyos lesz: amerikai állampolgár soha nem kerülhet a vádlottak padjára. A szövegtervezet szerint a nemzetközi bíróság döntéseinek jogereje kisebb lesz, mint az egyes államok saját bíróságaié. Ha így lesz, akkor aligha valószínű, hogy egy még hatalmon lévő háborús bűnöst saját bírósága kiadjon a nemzetközi ügyésznek. De hát úgyis csak akkor kerülne a vádlottak padjára, ha már kibukott a hatalomból. Majd kiderül, hogy ez a veszély elrettenti-e a jövendő népirtókat. (F. 0.) HÁBORÚS BŰNÖSÖK, AKIK MÉG BUJKÁLNAK BOSZNIÁBAN
