Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-12 / 32. szám
1998. augusztus 12. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Egy jó keresztény... Szűcs Béla Teljes gőzzel folyik a választási küzdelem. Meciar spekulációja az ötszázalékos választási küszöbről sem tudta szétzilálni a demokratikus erőket, amelyek két erős pártba tömörültek. Népszerűségük az egyre gyakoribb közvélemény-kutatások szerint stabil. A Szlovák Demokratikus Koalíció váltakozva vezet a miniszterelnök pártjával, a Magyar Koalíció Pártjának választói tábora pedig a legszilárdabbnak tűnik. Ezt próbálta kikezdeni Viliam Oberhäuser, a nemzeti párt friss elnökhelyettese, a nacionalista keresztény párt „beolvadt” vezére. Hosszú hetek óta még a Slovenská republika sem tudott produkálni egy valamirevaló magyar vonatkozású rémhírt. Mit tesz ilyenkor egy ,jó keresztény”? Oberhäuser a hasára üt, és lódít, még a főnökét, Slota urat is le akarva pipálni. Legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, hogy Dél-Szlovákiában a magyarok az autonómia létrehozását és a Szlovákiától való elszakadást tervezik. Persze, konkrétumokat ezúttal sem tudott mondani, de úgy látszik, hogy a közvélemény hangulatának felkorbácsolására a nacionalistáknál a ki- talációk is jók. Oberhäuser úr meg akarja szolgálni a nemzeti pártban kapott alelnök- séget és a párt listáján kapott előkelő helyet. Meg aztán a közvélemény-kutatási adatok szerint a nemzeti párt a kormánykoalícióban kieszközölt magyarellenes intézkedéseivel nemigen volt képes a szlovák választók nagy tömegeit megnyerni. Népszerűségével a legtöbb felmérés szerint a Magyar Koalíció mögött kullog. Számunkra ez biztató jel, mivel sokan azt jósolták, hogy Slotáék előretörnek. Ajelenlegi népszerűségi mutatók szerint a szeptemberi választásokon a demokratikus erők győzelme várható, és Slotáék kiesnek a kormányból. Reméljük, jövőre már kevesebbet árthatnak a piszkálódásaikkal, hazugságaikkal a magyar kisebbségnek. Vendégkommentár Kik vagyunk Barak László _____________ Közel eg y évtizeddel a rendszerváltás után is leszögezhető, igencsak jól működött annak idején az internacionalista agyradír. Magyarországon legalábbis. Mi másért tartanának bennünket odaát, a Duna túlsó partján, az anyaországban még most is sokan szlovákoknak? Akik, lám csak, mily ékes-ízesen beszélik a magyar nyelvet... Ha Slota, a már-már náci hangvételt megütő vagabun- dus ezt hallaná, még diadalmasabban süketelne, mint ez idáig. Csak Meciamak lenne némi gondja, hiszen ő bennünket legújabban cigányoknak tart. Ez azonban az ő problémája - többek között. Problémáik általában azoknak az embereknek vannak, akik - többek között- önértékelési zavarokkal küszködnek. Meggyőződésem, hogy egy nemzetrésznek is akadnak ilyen-olyan problémái, arra viszont nagyon vigyázni kell, nehogy önértékelési zavarai támadjanak. Mondjuk, attól, hogy néhányan odaát, meg a Slota - buták; Meciamak meg gyorsabban jár a nyelve, mint az esze... Csak az számít, kiknek, miknek tartjuk, valljuk mi önmagunkat. Ebben az esetben aztán a legkevésbé sem érdekes, hogy tehertételként tartanak-e számon bennünket valakik. Anyaországiak vagy itthoni ízetlen sóderolók. Az a bizonyos radír nem működik már földrésznyi parcellákon, ugye. Itt éltünk, itt élünk és ítélünk. Ami fontos: el- és kikerülhetetlenül. A szerző költő, a Nap kiadó igazgatója. A hét aranyköpése: „Leszögezhetjük, hogy a kormány, programnyilatkozatának megfelelően, Szlovákia európai uniós csatlakozása terén teljesítette kötelezettségvállalását.” Slovenská republika, 1998. VIII. 5. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelók: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Az semmi, szomszéd! A Kacsa magazin szerint a Magyar Koalíció Pártja nyeri a választásokat... Tehertétel vagyunk-e az anyaországnak? „Ugye maga nem magyar?” Klein Melinda_______________ Él Magyarország határain kívül néhány millió magyar. Az anyaországban van egy réteg, amely kifejezetten rokonszenwel viseltetik a határon túli magyarok iránt, de az is előfordul, hogy falakba, ellenállásba ütközünk. Antall József annak idején kijelentette, hogy lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, de az anyaországában élő magyaO Nem teher O Érezhetően terhet jelent rok nagy része nem értett egyet ezzel a szándékával. Orbán Viktor, az új magyar kormány elnöke is kijelentette, mennyire fontosnak tartja a határon túli magyarokkal való hathatósabb törődést. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogyan viselhet el egy kis ország ekkora terhet. Okkal gondolkodik el az ember azon, hogy vajon terhet jelent- het-e Magyarország számára a határain kívül élő nagyszámú magyar kisebbség. Erre a kérdésre kerestük a választ. Waszlavik Petőfi Velorex László rocksámán: Q Rendkívül szoros szálak v fűzik Magyarországot a határon túli magyarsághoz. Semmiképp sem jelent terhet számunkra a magyar kisebbség, már csak azért sem, mert - ahogy mondani szokták - a mi kultúránk súlypontja Erdélyben van. Megmondom őszintén, nem vagyok híve annak az elképzelésnek, amely az egynemű, határok nélküli Európa létrehozását szorgalmazza. Határokra igenis szükség van, de azoknak átjárhatóknak kell lenniük. Ha létrehoznánk egy közös, parttalan Európát, azzal a természetesség elvének is el- lentmondanánk. Bebizonyosodott már, hogy a homogén birodalmak életképtelenek. A nemzeti együvé tartozást ellenben erősíteni kell. Még szorosabbra kellene fűzni a határon túli magyarsághoz fűződő kapcsolatainkat, ez nem terhet, inkább előnyt jelentene Pulen Csilla újságíró: ä Még a Kádár-rendszer ide- ^ jén hintették el Magyarországon azt a nézetet, hogy mi, határon túli magyarok nem tartozunk ehhez az országhoz semmilyen tekintetben. Szlovákiában születtem, Pozsonyban tanultam, és néhány éve Budapesten élek. Szembesülök néhanapján ezzel a felfogással. Éreztetik az itteniek, hogy én nem olyan magyar vagyok, mint ők. Eluralkodott egy furcsa hangulat, az emberek haragszanak azokra az erdélyi magyarokra, akik ide jönnek dolgozni, néhány főiskolai tanár különcnek tartja és kifejezetten ellenségesen kezeli a felvidéki, erdélyi, vajdasági magyar diákokat. A hivatalokban néha megkérdezik tőlem: „Ugye maga nem magyar?” Érzik a kiejtésemen, hogy nem vagyok idevalósi, és előtérbe az állampolgárságot, nem pedig a nemzetiséget helyezik. Hogy terhet jelentünk-e ennek az országnak? Szerintem a magyar társadalom e tekintetben megoszlik. Nem lehet általánosítani, de többen vannak azok, akik nem örülnek nekünk. Bakonyi Erika néptáncpedagógus: Q Soha nem gondolkodtam v még ezen, annyira természetesnek veszem, hogy nem lehet terhűnkre a külföldön élő magyarság. Sok barátom van Erdélyben és a Felvidéken. Látom, mennyire ragaszkodnak ők is az anyaországhoz, mi viszont tehetetlenek vagyunk, elvégre ők nem magyar állampolgárok. Nem tartoznak igazán ide, pedig a nyelv, a kultúra ehhez az országhoz köti őket. A magyar kisebbségek helyzete mindaddig nem lesz jobb, amíg Közép-Európa országai nem találják meg a megfelelő hangnemet, és nem értenek szót egymással. Bízom benne, hogy az új kormány eredményes lépéseket tesz majd ezért, és ez könnyít a kisebbségek helyzetén is. Hogy terhűnkre lenne a határokon túl élő magyarság, azt azért nem mondanám. Papp Imre, az Európai Kisebbségek Folklórfesztiváljának elnöke: a a A magam részéről ” ^ egyértelmű nemmel válaszolhatok a kérdésre, mások nevében azonban nem beszélhetek. Ismerek olyan embereket, akik úgy érzik, igenis terhet ró erre a kis országra az a sok magyar, aki nem itt él, hanem szerte Európában vagy a világ más tájain. Ezeknek az embereknek a véleménye csak akkor érdekel, ha azt is elmondják, hogyan tudnának változtatni a helyzeten, mi a megoldás. Hogyan kerülhetnénk még közelebb a külföldön élő magyar testvéreinkhez. Hiszen az pusztán a véletlen műve, hogy én ide születtem, ők pedig máshová. Olvasói levél Ki szereti a szegény embert? Hát a gazdagok biztosan nem, mert a szegény ember panaszkodik, követelődzik, és ez idegesíti őket. Azonkívül munkát követel, pedig örülhetne, hogy nem kell dolgoznia, úgyis megkapja a munkanélküli-segélyt. A politikusok sem szeretik őt, mert a sok szónoklat hiábavaló, ha a munkanélküliség 20-25 százalék (a mi falunkban 76,09). A vásárlóképesség csökkenése, az érezhető elszegényedés meghazudtolja az állításaikat. A kereskedők sem szeretik, mert a szegény ember keveset és olcsó holmit, olcsó élelmiszert vásárol, amelyen kevés a haszon. A hivatalnokok sem szeretik a szegényeket, mert biztosan kérni jönnek, kölcsönt, segélyt, szociális juttatást, és nem lehet tőlük nyugodtan még kávézni sem. A vendéglőkben, kocsmákban sem szeretik őket, mert bár a munkanélküli- vagy szociális segély kifizetése utáni napokban sokat költenek italra, de aztán csak ácsorognak a kocsmában, és rontják a levegőt. Nem szeretik a szegény embert az egyházak sem. Nem adakozik, nem jár templomba, mert nem a túlvilágon szeretne boldog lenni, hanem ebben a földi létben, ezt pedig nem ígérik neki, esetleg egy tányér ingyenlevest, hogy éhen ne haljon. Nem szereti a szegény embert a felesége sem. A szemére veti, hogy tutyimutyi, hogy nem életrevaló, nem tudott helyezkedni, feltörni sem a múlt rendszerben, sem a mai demokráciában. (Az is lehet, hogy csak becsületes volt akkor is, most is.) Nem szeretik a gyerekei sem, mert nem tudja megvásárolni nekik a sok divatos cuccot, sem a sokat reklámozott drága játékokat. A választások előtt felértékelődik a szegény ember. A szavazólapnak ugyanis mindegy, hogy finom, manikűrözött kéz vagy repedezett körmű mun- kásujjak csúsztatják az urnába. Itt minden egyes szavazat számít. Elhangzanak különféle ígéretek, csak az a baj, hogy ezeket az ígéreteket a szavazás után a megválasztottak rendszerint el szokták felejteni. Istenem, hiszen emberek vagyunk! En csak azt a sok szegény embert sajnálom, aki szeretne emberhez méltóan élni. Ehhez adjanak neki lehetőséget. Petri Józsefné Garamsalló
