Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-05 / 31. szám

Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Nagyvilág Egy tenger alatti földrengés okozta a század egyik legnagyobb rj katasztrófáját. / 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. augusztus 8-ától 14-éig Riport Karlovy Vary idei fesztiválján a filmek mellett mást is láthatott O a közönség. i A kormányfőt üldöző mumus a hatalomvesztés réme • • Uvegházeffektus Miklósi Péter_____________ Szegény kormányfő! Napról napra, hónapról hónapra, évről évre nehéz aktatáskájában cipe­li az ország terhét, ország­atyaként a nemzet gondját egy olyan, az őrület határát súroló többesztendős hajsza után, amely miniszterelnökként el­gyötörte. E zaklatottságában mi jelenthet számára megnyug­vást, idegeire balzsamot? Az vesse rám az első követ, aki nem sejti: az egyre gyakoribb nagy­gyűlések, amelyekre a Vezér ha­ragjától tartó szervezők össze­terelik a lelkes rajongók ezreit. E statisztéria aztán nemcsak hangulatot tud teremteni, ha­nem ösztönzőleg is hatminden idők legbölcsebb szlovák párt­vezérére. Itt szabadjára enged­heti fantáziáját, szórhatja a tár­sadalmi gondok megoldásának receptjeit, kioszthatja politikai ellenfeleit; s ha derűs hangulat­ban van, pikáns humorral is il­letheti más országok államfőit. Netán azok elhunyt hozzátarto­zóit. E pompásnak tetsző, szá­mára megnyugtató gyülekeze­tek sajátos miliőjében kapott benne erőre az a meggyőződés, hogy Szlovákiában ő az ezred­forduló messiása, nálunk az egyszerű halandó csakis őbelé helyezheti bizodalmát. Elvégre éppen őróla és épp egy ilyen so- kadalom előtt mondta hűséges minisztereinek egyike (Ivan Hudec), hogy Európában csak százévenként születik egy-egy kivételes személy, és száza­dunkban Vladimír Meciar tekin­tendő e Földön járó üdvözítő­nek! Ha gogoli iróniáról volna szó, önfeledten mosolyoghatnánk az egészen... De mert e nagy­gyűlések tömjénezéssel pácolt hablatyolása közepette szó sincs iróniáról, inkább valószí­nű, hogy sokunknak ajkára fagy A sportcsarnokok és stadionok falain túl azonban másként fest az élet. a mosoly, hiszen ez a polit- mákonnyal fűtött üvegházef- fektus maga a rideg valóság: egyszerre szánalmas és taszító színjáték. Az önnön nagyságát és pótolhatatlanságát világgá tódító Meciar viszont épp a HZDS népgyűlésein uralkodó hangulat illúziójával kormá­nyozza az országot. Abban a hiszemben él, hogy minden a legnagyobb rendben van; csu­pán a fránya ellenzék akadékos­kodik, különben az egész ország repesve várja, hogy megnyíljék az általa ígért Kánaán. A HZDS-orgiák színhelyéül szolgáló sportcsarnokok és sta­dionok falain túl azonban más­ként fest az élet. A közhivatalok­ban eluralkodott az arrogancia, pünkösd után is farsangol a kor­látolt földhözragadtság. Csőd­be mennek a vállalatok, hiszen a privatizáció sem a szakértelem alapján ment végbe, hanem a talpnyalásban szerzett érdemek szerint. Újfent a párttagság, a ró- kalelkűség jelent előnyt a pozíci­óba kerüléshez. Aki ezt elmu­lasztja, az önmagát okolhatja, miért nem szegődött idejében a HZDS-hez, hiszen akkor nagy­mogul lehetne, kisebbségek pénzében dúskálhatna, még bankfelügyeleti tisztségbe is ke­rülhetne, mint a lojális Eupták anyósa. Hoppá, anyós! E pom­pás nagygyűlések nyugdíjas törzsközönsége bent önfeledten üdvrivalg, kint azután nemigen tűnődik azon, hogy vasárnap aligha telik majd sniclire. Majd talán a jövő héten, ha közben megjön a nyugdíj. Elvégre hol van ez így az éhhaláltól... Ennél az üvegházeffektusnál nincs szebb dolog, felemelőbb érzés a világon! Gond semmi, csak taps, éljenzés, dicsőség. De mi lesz akkor, ha ettől a nagy hangoskodástól egyszer csak megpattan e jótékony burok, és a politikai prostitúció lényegére tapintva valaki felkiált: „Mezte­len a király!”? MÉLTÓ tPVISELET MAGYAR KOALÍCIÓ PÁRTJA VKV-S-778 Szünidőzni hasznosan is lehet... Dusza István illusztrációs felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom