Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-05 / 31. szám
1998. augusztus 5. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Jelzők nélkül Szűcs Béla ___________ Sz lovákia megalakulásával felszínre törtek a nemzetállami törekvések, amelyek fő zászlóvivője a nemzeti párt és a Matica. Az államhatárok változása után az országban rekedt nemzetiségek beolvasztása nem titkolt szándékuk. Legnagyobb szálka a szemükben az öntudatos félmilliós magyarság. A nacionalista ideológusok kiagyalták, hogy mi nem vagyunk magyarok, csak a szlovákok elmagyarosodott leszármazottai, ezért legyünk ezentúl „magyar szlovákok”. E „filozófia” lényege, hogy az itt élő magyarok szlovák jelzővel szerepeljenek. Érvként most is az amerikai példát hozzák fel, ahol mindenki amerikai. Az alapvető eltérést azonban nem emlegetik, hogy tudniillik Amerika a bevándorlók országa. Akik az USA-ban szerencsét próbálnak, többnyire végleges hazájuknak választják az országot, lemondanak a nemzetiségükről, legfeljebb a származásukat nem tagadják meg. Amerikában sokmilliós spanyol, kínai stb. közösségek élnek, s ezeknek már kevés közük van az anyaországukhoz. Mi viszont itt a szülőföldünkön élünk, nem vándoroltunk ide, hanem az európai politikai változások miatt jutott nekünk ez a sors. Bennünket nyelvünk, kultúránk, történelmünk ezernyi szállal köt az anyaországhoz. Ez persze nem lehet akadálya annak, hogy Szlovákia lojális állampolgárai legyünk, megtanuljunk szlovákul, és egyetértésben éljünk a szlovák néppel. De szlovákiai magyarok vagyunk, nem pedig„magyar szlovákok”. Az utóbbi időben több fejtegetés látott napvilágot a szlovák sajtóban e témában, és a legtöbben a szlovák állampolgárság ürügyén igyekeztek elmosni nemzeti hovatartozásunkat, identitásunkat. Az, hogy a szlovákiai magyar közösség milyen erős szálakkal kötődik az anyaországhoz, a legmegbízhatóbb biztosítéka a fokozatos beolvasztás megakadályozásának. Vendégkommentár a garantált árak már az eső előtt sem voltak garantáltak, az eső után a malmok nem adják meg a négyezret sem egy tonna kenyérgabonáért. Akkor meg miről van szó? Hogy a gabona már nem üzlet? Mindennapi kenyér, melyért őseink is harcoltak. „Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!” A szőlő ára jelenleg megfizethetetlen, a kenyéré is az lesz. A magtárakban ugyan még tavalyi gabona is hever, mégsem adják olcsóbban sem a lisztet, sem a kenyeret. Miért is adnák? Akkor miből gazdagodna meg a malomipar? Miből készítené rossz minőségű lisztjét, miből sütnének rossz minőségű kenyeret a pékek? Miből remélnének hasznot a felvásárlók és a kereskedők? Mindenki haszonra tesz szert, csak a termelő, no meg a vásárló nem, akik nemcsak a hőségtől szenvednek, rajtuk csapódik le a mondvacsinált piacgazdaság minden svindlije. A szerző író, a Csallóköz szerkesztője. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Minden svindli célpontja Mészáros Károly ______ A k ét kombájn - mit sem törődve a sűrű személygépkocsi-forgalommal - kora este szemérmetlenül végigdü- börgött a kisvároson, s a szubtrópusi hőségtől megrokkant járókelők ijedten kapták fel a fejüket: milyen veszélyek leselkednek ma még rájuk? Aztán csak elcsodálkoztak a félhomályban is jól látható monstrumokon, melyek oly ritkán tűnnek fel a lapok hasábjain. Jé, még mindig aratnak? Mit csináltak eddig? Hogy a kalászos gabona ötven százaléka a földeken van, hogy az éjszaka kerekedett hatalmas vihar és zápor milyen kárt tett a kenyérgabonában, az csak igen kevés embert érdekelt. Legfeljebb azokat a termelőket, akik éppen abból a gabonából reméltek némi hasznot. Ugyan Látod, vén szamár, mikor te a kulcsokat ráztad, mások franciakulccsal hadonásztak... Rajz: MS-Rencín Akkor miért dolgozunk? - kérdi az elkeseredett termelő a kereskedőé A haszon A huszonkettes csapdájához lehetne ismét hasonlítani a gabonafelvásárlás körüli helyzetet. Az államtitkár „nagylelkűen” kijelenti: a termelő dolga, hogyan adja el a termékét. Kap ugyan (ha kap) raktározási lehetőséget, ám ez annyi, mint halottnak a csók, mert a raktározásból még nem lesz se visz- szaforgatható haszon, se új kenyér, se vetési búza, azaz a jövő Q El tudjuk adni © A nyakunkon marad ismét egy nagy, sötét alagút. Miközben emelkedik a kenyér ára. Panaszkodik a termelő, hogy semmiért dolgozik, a felvásárló, hogy nincs raktára, nincs pénze, a hitelkamat pedig elviselhetetlen, a fogyasztó, hogy egyre drágább a kenyér. Igaz, az időjárás sem kényezteti el a mezőgazdaságot az idén. Mégis: muszáj, hogy ugyanazok a problémák ismétlődjenek? Ki érti ezt? ára lesz. A kereskedők Magyar- országról hozzák be a búzát, és csak 2800-2500 koronát kérnek tonnájáért, így a hazai termés a nyakunkon marad. Az árpával sem jobb a helyzet. Negyvenvagonnyira szerződést kötöttünk az ógyallai sörgyárral, de túl magas, 13,3 százalék az árpa nitráttartalma. veszik a tápszereket. Tele vannak a raktáraink. Egyedül a repcét vásároljuk fel folyamatosan, és rögtön szállítjuk a Palma cégnek, így a termelőket hamarosan ki tudjuk fizetni. Csámpai András agronómus, Agile mezőgazdasági kft. A Eddig csak negyven vagon ^ búzát tudtunk eladni az Állami Piacszabályozási Alapnak, tonnáját kétezer koronáért, de megígérték, hogy hozzáfizetnek. A többi raktáron van, ki kell várnunk, amíg jobb Száraz Sándor magángazda, Nyitracsehi: A Már tavaly is nehezen tudtam eladni a búzát, 300-350 koronáért vették meg zsákonként a falubeliek a baromfinak. Az idén eddig egyetlen vevőm akadt, 280 koronát kínált egy méterért, aztán mégsem vitte el. Valamikor a lopott gabonát adták ilyen olcsón. Hol van ebben az árban a sok munka? Kiszámoltam: ha egy hektár föld után kifizetem az adót, a drága műtrágya helyett sót használok, megveszem a vetőmagot, a földet kétszer meg- szántatom, ellazítom, boroná- lom, elvetem a magot, lehengerelem és learatom - mindez 10 800 koronámba kerül. Ha egy vagon gabonát méterenként 300 koronáért adok el, csak 30 000 koronát kapok. Egy vagonba pedig 2,5 hektár föld termése belefér, mert jó, ha egy hektárról 40 mázsát be tudok takarítani! Az 50-60 tonnás hektárhozam mese, a parasztemberrel nem tudják elhitetni. Ha sikerül is eladnom a gabonámat, csak a költségeim térülnek meg. Akkor én meg a családom miért dolgoztunk? Vagy szabjon az állam egy becsületes árat, vagy ha azt mondja, hogy gabonából túlkínálat van, akkor ne emelje a kenyér árát, mert annyi eszünk nekünk is van, hogy utánaszámoljunk a dolgoknak! A végén mindig az jön ki, hogy a haszon nem a termelőé, hanem a kereskedőé. Pavol Rác, Nyitra, a Pol'no- nákup NAVYS gabonafelvásárló cég igazgatója: a a Az állandó üzleti part- ^ ^ nereinkkel előre szerződéseket kötöttünk, de így sem tudunk annyi gabonát felvásárolni, amennyit szeretnénk. Se raktáraink, se elegendő pénzünk, a hitelkamatok megfizethetetlenek. Teljesen üres a kasszánk, így kereskedelmi felvásárlásról szó sem lehet, csak azoktól a termelőktől veszünk gabonát, akik tőlünk Magyar Lajos, Nagycétény, az Agropest kft. igazgatója: O Minden gabonánk raktáron van még, az Állami Piacszabályozási Alappal sem kötöttünk szerződést. Nem tudom, hogyan fogunk túladni a készleteinken, mert a kenyérbúza sikértartalma alacsony, a sörárpa nitráttartalma pedig túl magas. Nincs már hátra, mint reménykedni, hogy nem árasztanak el bennünket olcsó magyarországi gabonával. Olvasói levél Magyar-szlovák jövő - a Tátra alól nézve Bár egyáltalán nem szoktam rajzolni, támadt egy ötletem, amelyet tulajdonképpen csak rajzban lehet kifejezni. Nem tudom, közölhető-e, már ami a dolog technikai és tematikai oldalát illeti. De talán megoldható. Azt hiszem, sok olvasójuk számára inspiráló lehet a téma, bár nem állítom, hogy a rajz valami különleges vagy szuper eredeti volna. Mégis, szükségét érzem, hogy a szerintem rossz és változatlan szlovák-magyar viszonyra reagáljak. Bár nem Csadcán vagy Újbányán élek, itt, Szlovákia északi részén ez a helyzet. Jómagam kezdem felfedezni a magyar kultúrát, főleg a nyelvet, és bosszant, hogy az emberek többségét ez hidegen hagyja. U. i.: Az Önök újságja jó, de többet foglalkozhatna a romániai magyarokkal; szívesen olvasnék egy-két riportot róluk. Tomás Tist'an Vila Valéria, Tátralomnic Üzenet Egy dunaszerdahelyi olvasónk kifogásolta, hogy a Hang-Kép műsormellékletében a Petőfi Rádió Éjfél után című műsoránál hiányzott a műsorvezető neve. Mint olvasónk írja, ebből következtet a műsor tartalmára, illetve arra, hogy érdemes-e éjfél után is rádióznia. Sajnos, ennek az igénynek - terjedelmi okokból - nem mindig tudunk eleget tenni. A szerkesztőség feESTFTo 'wrovoj A magyar-szlovák kapcsolatok jövője, Tisían úr szerint
