Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-29 / 30. szám

1998. július 29. Sport Villanófényben Kőbán Rita, az atlantai olimpia kajakkirálynője, aki egyéves kihagyás után a szeptemberi szegedi világbajnokságra készül „Nekem már minden ráadás ajándék” J. Mészáros Károly szont kiváló érzés, ha egyszer a pályafutásom alatt hazai kö­zönség előtt versenyezhetek, ami nagyon nagy felelősség, mert elvárják a jó eredményt. Ha sikeres vagyok, akkor tíz­ezer magyar örül a parton, és az egész ország erről beszél. Most folynak a dolgos hétköz­napok, amikor rengeteget kell edzeni. Tulajdonképpen a mai szereplésem is egy edzés. Ahhoz, hogy újfent kajakozhas­son, le kellett mondania a TV2- ben vállalt sportbemondói ál­lásáról is. Mi gyakran láthat­tuk a képernyőn, csak azt nem tudtuk, hogyan azonosul újabb közszereplésével. Nekem nem okozott gondot. Végül is nem küldtek minden héten nyolcszáz levelet, hogy ezt a nőt nem akarjuk látni... Sőt, egyetlenegy elmarasztaló sorról sem tudok. Kicsit több időre kötött le, mint gondol­tam, s ez a téli felkészülésembe még beleillett. Mióta elkezd­tem evezni, nagyon sok volt a kettő együtt, rosszul meg egyi­ket sem akartam csinálni. Tu­lajdonképpen ezért hagytam abba a tévézést, százszázaléko­san csak a kajakra koncentrá­lok, ami az összes szabad­időmet igénybe veszi. Most minden energiámra szükség van ahhoz, hogy tényleg vissza tudjak tér­ni, mert a mezőny fejlő­dik, oda kell figyelni a fi­atalokra. Atlantá­ban na­gyon el­fáradt, de teljesült az álma: m e g ­Túl a focivilágbajnokságon, új­ra a vizes sportokra terelődik a figyelem. Annál is inkább, mert szeptemberben Szegeden ran­devúzik a kajak-kenu-sport szí- ne-java, azé a sportágé, amely jelenleg Magyarországon a leg­sikeresebb. Női vonalon a legje­lesebb képviselője Atlanta ka­jakkirálynője, a kétszeres olim­piai és hatszoros világbajnok, Kőbán Rita, akivel egy korábbi pozsonyi verseny idején készült az alábbi beszélgetés. Miért jó egy eddig Ismeretlen viadalon - olyanon, amelyen még Világkupa-pontokat sem lehet szerezni - rajtolnia az olimpiai és világbajnoknőnek? Részt vettem már számos ha­sonló kezdeményezésben, Ma­gyarországon is. Az első ver­seny sehol sem könnyű, ponto­san tudom, mit élnek át a szer­vezők... Megtiszteltek azzal, hogy meghívtak, és normális rajtdíjat ajánlottak fel. Én ebből azt gondoltam, hogy komolyan veszik, és szeretnének valami színvonalas dolgot összehozni. Nekem is tetszett. Vasárnap van, a pihenőidőmből szakítom ki ezt a néhány órát, hisz Po­zsony nincs messze. Egyéb­ként is: hajói megyek, akkor jól érzem magam. És ha tu­dok vele segíteni a helyi sportnak s egyáltalán a ka­jak-kenunak, akkor az külön öröm számomra. Hosszabb kihagyás után ült is­mét hajóba. Hogy ízlik mosta­nában a versenyzés? Idei második viadalomon úgy érzem, hogy még a legjobb for­mámtól sem vagyok sokkal el­maradva. Azért az egy év kihagyás nyomokat ha­gyott bennem, de nincs baj, mert az idén a szokásosnál két héttel később lesz a világbajnokság. Én arra készülök, nem a válogatóvi­adalokra. A vb-n szeretnék jól men­ni. Csak azért kezdte el újra, mert Szegeden lesz a világ- bajnokság? Igen. Ha messze lett volna, va­lószínűleg nem vállalom, mert már rengeteget utaztam. Az vi­nyerte a kajak egyest. Hány­szor fordult meg a fejében, hogy ezután kell pontot tenni rendkívül eredményes sporto­lói pályafutása végére? Akkor azt mondtam: egy évig pihenni szeretnék. De tényleg. Időközben letettem az állam­vizsgát, felépítettem a háza­mat, elutaztam Zimbabwéba, amivel egy újabb álmom telje­sült... S mivel férjhez nem men­tem, gyereket nem szültem, igényeimet kielégítő állást nem ajánlottak, de nem is kerestem, megpróbálom azt, ami magyar kajakosnak még nem nagyon sikerült: egy év kihagyás után visszatérni. És úgy, hogy nyer­jek vagy dobogóra kerüljek. Ez is lehet egy feladat. Csak kon­centrálni és akarni kell. Jó csa­patban készülhetek, minden felfrissült és megváltozott kö­rülöttem, és úgy látszik, meg­lesz az eredménye. Hozom a régi időimet, s a csapathajóban használható vagyok. Nekem már minden ajándék. Nagyon jó érzés úgy versenyezni, hogy bármit csinálok, én már nem veszítek. Csak a saját örömöm­re teszem. Megszoktam a min­dennapos fizikai megmérette­tést, és én szeretek kajakozni. Szerencsém van, mert furcsa lény vagyok, képes volnék a vízen akár meghalni is, ami manapság nem normális do­log. Tehát tudatos évkihagyás volt a tavalyi? Húsz éve kajakozom, s ez gom­bócból is sok. Persze olyan ve­széllyel jár, hogy az ember átes­het a ló másik oldalára, és élve­zi az életet. Én ezt meg is tet­tem. Ennek már vége. Este nyolc után alig bírok fönn maradni... Fábiánná Rozsnyói Katalin edzi továbbra is. Időközben azonban klubot cserélt. Rá­kényszerült? Nem. Engem már nem nagyon tudnak kényszeríteni, de nem is adok rá alkalmat. Odafigye­lek arra, hogy a lehető legki­sebb támadási felületet kínál­jam. A történet egyszerű: lejárt a szerződésem. Picit nem vet­ték komolyan, hogy újrakez­dem, picit nem figyeltek oda, és picit úgy éreztem, hogy tarto­zom az UTE-nak azzal, hogy nyolc évig csepeliként ott edzettem, s végül is befogad­tak. Közvetve segítettem nekik, Jellegzetes Kőbán-mozdulatok a vízen M. Nagy László felvételei de közvetlenül eredményt nem vittem. Most megtehettem azt a gesztust, hogy további sikere­immel az ő hírnevüket öregbít­sem. Én ezzel nem leszek se több, se kevesebb, viszont ki­alakult egy nyugodt, tiszta helyzet, azóta senkitől sem kell szívességet kémem. Ez a leg­jobb. Egy-két sportvezetői szerep­kört is betölt. Jövőjét próbálja így megalapozni? Inkább látó- és mozgáskörö­met szeretném kiszélesíteni. Remek iskola számomra a nagy tudású, széles látókörű emberek között lenni, nézem, hogyan gondolkodnak, mit mondanak, csak tanulni lehet tőlük. Ha az élet ilyen lehető­ségeket ad, akkor ezt ki kell használni. Nagyon izgat a sportdiplomácia. Ebbe az irányba szívesen elmozdulnék, csak előtte még nagyon jól meg kell tanulnom angolul. Beszélek, de nem annyira jól. Minden olyan felajánlott lehe­tőséget elfogadok, amivel kapcsolatban úgy érzem, hogy használhatok valamit. Meg­hívnak, átgondolom, elválla­lom, de nem kifejezetten erre szándékozom a jövőmet irá­nyítani. Nem tart attól, hogy éppen a hazai pályán, Szegeden fogják elorozni ön elől az egyéni világbajnoki címet? Nem, mert egyesben nem indu­lok. Ha csak valami váratlan nem jön közbe... A rajthoz csak akkor állhat oda egy olimpiai bajnok, ha százszázalékos. Ab­ban kell próbálkoznom, ami a legbiztosabb. Hónapok óta tu­datosan a csapathajókra készü­lök. A nimbuszt nem lehet csak úgy odaadni. Valahol olvastam, hogy a syd­neyi olimpiáig folytatni akarja. Készpénznek vehetjük ezt a nyilatkozatát? Nem minden szentírás, amit az újságírók leírnak. Nagy a való­színűsége, hogy megpróbálom. Név: Kőbán Rita Született: 1965. április 10- én, Budapesten Családi állapota: szerinte elviselhetetlen, de még ha­jadon Kedvenc Időtöltése: a ku­tyája, Roger, a családja, imád lovagolni, motorozni Legnagyobb öröme: hogy Egyelőre csak egy évre terve­zek, távlatilag azonban Sydney a cél. Három olimpián voltam. Ha belefér a következő is, jó lesz, ha nem, úgyis félreállok. Ugyanott mondta: hogy kitart-e az olimpiáig, az nem csak rajta múlik. Mert nem tudhatja, hogy a jó Istennek milyen ter­vei vannak vele. Azóta megta­pasztalt már valamit ezekből az égi elvárásokból? Sok mindenre adok magamnak lehetőséget. A sportban és kör­nyékén számos dolgot el tud­nék végezni. Ha meglátom ál­maim lovagját, és hatos ikreket hozok a világra, akkor sem fo­gok kétségbeesni. A férjhez menést nem kapkodom el. Bár­mi lehetséges... megéri a reggelt, s új lehető­séget kap Legnagyobb csalódása: nem tud tanulni a saját hi­bájából Kedvenc politikusa: nem foglalkozik politikával Kedvenc sportolója: Ayrton Senna, nagyon tisztelte, ő volt számára a valódi profi Névjegykártya Kuriózumkosár Páratlan edzőmozgás Ilyen méretű edzőmozgást még egyetlen labdarúgó-világ­bajnokság sem váltott ki, mint a nemrég véget ért franciaor­szági seregszemle: a harminc­két induló ország válogatottja közül mindössze nyolc szakve­zető maradt végérvényesen korábbi beosztásában. Ezek: Vogts (német), Brown (skót), Blazevic (horvát), Hoddle (an­gol), Johansson (dán), Clemente (spanyol), Prohaska (osztrák) és Leelens (belga). Kérdéses Lapuente (mexikói), Santracs (jugoszláv) és Maidini (olasz) jövője. Hu­szonegyen távoztak a váloga­tott éléről: Parreira (szaúd- arábiai, menesztették), Cha (koreai, menesztették), Kaszperczak (tunéziai, me­nesztették), Troussier (dél-af­rikai, menesztették), Okada (japán, menesztették, de ön­ként is távozott volna), Sampson (amerikai, elkerget­ték), Zagallo (brazil, nyugdíj­ba vonult), Jacquet (francia, pihenni akar), Olsen (norvég, önként távozott), Passarella (argentin, előre jelezte lekö­szönését), Le Roy (kameruni, már nem számolnak vele, a Strasbourg menedzsere lett), Carpeggiani (paraguayi, lejárt a szerződése), Bonev (bolgár, csalódottan leköszönt; lapzártakor kaptuk a hírt: a szövetség vezérkara egyhangúlag úgy szavazott, hogy maradjon), Iordanescu (román, átvette a görög válo­gatottat), Gomez (kolumbiai, közös megegyezés alapján ment el), Talebi (iráni, hős­ként fogadták, visszatér az USA-ba), Michel (marokkói, szerencsétlenül esett ki a csa­patával), Simoes (jamaicai, feladatát taljesítette), Milutinovics (lejárt a féléves szerződése), Acosta (chilei, nézeteltérései támadtak a szö­vetség vezetőivel, az év végén lejár a szerződése, távozik), Hiddink (holland, már a vb előtt Spanyolországba készült, azóta a Real edzője lett). Iz­galmas névsorszemle a kis- padokon lejátszódott ember­cserékről. A franciák üzenete Szokatlan képet röppentett vi­lággá a vb-győztes francia lab­darúgó-válogatott önmagáról, hiszen a csapatot származásuk szerint sokféle ember alkotja. A csodálatos bajnokok között van a forézi Jacquet, a kabil Zidane, a breton Guivarch, a guadaloupe-i Thuram, a Pire- neusok vidékéről származó Barthez, a kanak Karembeau (barátnője a szlovák topmo­dell, Sklenaríková), a baszk Lizarazu, az örmény Djorkaeff és az alais-i Blanc is. E sorok kapcsán a La Figaro konzer­vatív újság írta a nemzeti ön­becsülésükkel nem fukarkodó franciákról, hogy világszerte az az üzenet tűnt fel a képer­nyőkön: országukban a leg­magasabb szintre emelték az integráció eszméjét. Lám, mi­re képes a futball! A hét fotója, avagy amikor az apró gépcsodákat is kísérti a futball- őrület. A robotok focivilágbajnokságát a párizsi műszaki mú­zeumban rendezték. CTK-felvétei

Next

/
Oldalképek
Tartalom