Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-15 / 28. szám
1998. július 15. iport Az intézetbe bárki jelentkezhet. Kizárólag a fertőző betegeket utasítják el, semmilyen más panasz, mozgásképtelenség vagy betegség nem lehet akadálya a felvételnek, hiszen szakképzett ápolószemélyzet látja el a rászorulókat. A nővérkék huszonnégy órás szolgálatban ügyelnek a betegekre, és az intézet orvosa, dr. Sebők Zoltán is rendszeresen látogatja őket. Horváth Zita: „Az embernek önkéntelenül megfordul a fejében: vajon mi is erre a sorsra jutunk egyszer?” ,A férjemet 1988-ban veszítettem el, nem sokkal később én is megbetegedtem. Súlyos agyvérzésem volt, nem maradhattam tovább egyedül a lakásomban. Gyermekeim nincsenek, a testvéreimtől pedig nem kívánhatom, hogy állandóan mellettem legyenek. Az ember néha pityereg a sorsa miatt, de csak azt mondom, hogy jobb itt a közösségben, mint otthon egyedül. Kevesebbet rágódom a betegségem miatt, és nem vagyok magányos. A nővérkék nagyon kedvesek, ha bármi baj van, csak megnyomom a csengőt, és már itt is vannak. Itt biztonságban érzem magam. Nem tudom, hogy lesz ezután, hová is mehetnék innen” - mondja Anna néni. Délutánonként olvasgatnak, beszélgetnek, szundikálnak, vagy tévét néznek a lakók. Örülnek a látogatóknak, kedvesen fogadják, szóval tartják az embert. Mi éppen az egyik háromágyas szoba lakóinak délutáni pihenését zavartuk meg, de egyáltalán nem haragudtak, sőt! egész nap odafigyelnek a lakókra. Az Oázisnak bizony sok- sok olyan lakója van, akit - munkából mságos, ké- hazafelé menet - naponta meglátogat a éjjel-nappal családja. Dömötör Ede felvételei Ilonka néni gondozta az épület előtti virágágyást, de amióta fáj a lába, kevesebbet mozog. .Azért ha csak tehetem, elmegyek a régi barátaimhoz, a szomszédaimhoz, meg a fodrászhoz” - mondja. Boldogan mutatta meg nekünk horgolt kiscsibéit, melyeket nemrég kapott ajándékba. Takaros, otthonos kis szobájában üldögélve sokáig szóval tartott bennünket, mesélt a régi időkről. Van is mesélnivalója bőven, hiszen ő az otthon legrégebbi lakója. „Én már innen nem akarok elmenni sehová sem - mondja határozottan. - Nem is tudnék.”
