Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-16 / 50-51. szám
1998. december 16. Sport Villanófényben Szabó Attila, a visszavonult kajakvilágbajnok Másoknak készít családi fészket Szabó Attila utolsó nyilatkozata a profik között, mégpedig a szeptemberi szegedi világbajnokságon J. Mészáros Károly ___________ Sz eptemberben a szlovákiai kajak-kenus sport egyik nagy egyénisége távozott a profi élsportból: Szabó Attila komáromi világbajnok. Olyan versenyzőről van szó, aki hosszú éveken keresztül viaskodott bolygónk legjobbjaival, de csak egyszer adatott meg neki, hogy világversenyen a dobogó tetejére lépjen: 1989-ben a bulgáriai Plov- divban. Hálás riportalany, bármikor bármilyen kérdésre készségesen válaszol(t), mindig éreztette velünk, hogy ő közülünk való, és van mit mondania a szlovákiai magyaroknak. Életérzéseiről, sportolói tapasztalatairól, örömeiről, kudarcairól. Karácsony kapcsán a kajakos múltjáról, mai hétköznapjairól és a közelgő ünnepekről beszélgettünk. A Szene melletti Magyarbélen egy családi ház építésén találtam rád. Mi sodorta ide a visz- szavonult kajakvilágbajnokot? Erre adtam a fejem. Egy magyar-szlovák vállalkozásban - ahol a fő tulajdonos magyarországi, s mi ketten a bátyámmal társtulajdonosok vagyunk - könnyűszerkezetes épületeket készítünk. Tizenhárom emberünk van, felelek értük. Én szervezem a munkát, de ha kell, mint most is, nekifogok, és beállók közéjük. Jelenleg éppen Magyarbélen dolgozunk. Teljesen befejezted a sportolást? Netán az ötödik ligás madari focicsapatban is leadtad már a mezedet? Nem. Futballista-pályafutásom folytatódik. Az annyira nem leterhelő, mint a kajakozás, ahol a nap huszonnégy órájából huszonnégy órán át oda kell figyelni. Azt már nem tudtam vállalni. A szeptemberi szegedi világbajnokság után úgy döntöttem, hogy elég volt. Két éve vállalkozom, s emellett élsportolóként két olyan négyes hajóban ültem a legutóbbi vb-n, amely a döntőbe jutott. Terveztem már a visz- szavonulást, de közvetlenül az atlantai olimpia után nem akartam abbahagyni. Jelenleg egy dolog biztos: profi már nem leszek, ennek vége. Most annyi a dolgom az építkezésen, hogy nincs időm azon töprengeni, mi lesz majd a kajakozással. Hogy amatőrként hajóba ülök-e? Idővel ezt is eldöntőm. Ügy tudom, a kilencvenhármas koppenhágai vb-n, vagyis a sporton keresztül ismerkedtél meg mostani magyarországi, vállalkozásbeli társaddal... Ez így igaz. Meggyőződésem, hogy ha most nem ezzel foglalkoznék, csináltam volna valami mást, mert a kemény munkát megszoktam, nem irtóztam semmitől. Munkanélküli biztosan nem lettem volna. Már hivatásos versenyző koromban elkezdtem, azóta pedig folytatom. Ha nem a sporton keresztül, akkor máshogyan, de biztosan eljutottam volna valami hasonló munkához. Hosszadalmas kajakévek után még elképzelni is nehezen tudom, hogy egy építkezés vezetője vagy, pedig ez az igazság... Építőipari szakközépiskolát végeztem Komáromban. Tehát egyáltalán nincs távol tőlem ez a munka, ugyanakkor érdekel is. Mégis azt mondom, hogy az egész a véleden műve, egyszerűen így jött ki. Már kajakozás közben családi házat építettem, részben önerőből. A sport után közvetlenül az építkezés állt hozzám „A sport után közvetlenül az építkezés állt hozzám a legközelebb.” Stefankovic József felvételei a legközelebb, s talán ezért is ugrottam könnyebben bele ebbe a vállalkozásba. Krisztusi korban mondtál búcsút az élversenyzésnek, eddigi életedet szinte folyton a csónakházban, a vízen vagy az edzőtáborokban és versenyeken töltötted. Mennyire tudtál emellett tudatosan készülni a versenyzés utáni időszakra? Részben magától jött ez a lehetőség, részben magam is éltem vele. Ha abból indulok ki, hogy az élet a véledenek játéka, akkor ennek is van köze hozzá, de alapjában véve tudatosan készültem erre a szerepkörre. Egyszerűen így alakult, mert így volt megírva az életem könyvében. Maradjunk a múltnál. Nyolcvankilenc sportolói pályafutásod aranybetűs esztendeje: világbajnok lettél, és Csehszlovákiában - ami akkor nem akármilyen elismerést jelentett - az év sportolójának választottak. Ennél nagyobb kajakos vágyaid is voltak? Hát persze. Az ötkarikás játékok között egypár érmet nyertem a világbajnokságokon, de hiába voltam kinn három olimpián, ott nem sikerült dobogóra kerülnöm. Hát ez beteljesüleden vágyam maradt. Az élet mindegyik kudarc után ment tovább, végül is nem ezek a dolgok voltak a legfontosabbak. Maga a tény, hogy nem sikerült felállnom az olimpiai dobogóra, nem okozott valami nagy csalódást. Sportszerűen vettem, nem tartóttam tragédiának. Barcelonában a négyes tagjaként nagyon közel voltál az olimpiai dobogóhoz. Sőt először titeket hoztak ki a harmadik helyreösszeállt a négyes, ment is nekünk, pár centin múlott. A célfotó megnézése után lettünk negyedikek. Ez is elúszott, de ha összejön, akkor sem mondtam volna, hogy én vagyok a legsikeresebb kajakos. Mentek az évek, néha jobban, néha gyengébben. Szerintem csak egy gond volt: tíz esztendeig egyedül voltam, nem akadt igazi vetélytársam. Amit hátránynak éreztem. Említetted, hogy a kudarcokat is el tudtad felejteni, mert nem ezek a dolgok voltak számodra a legfontosabbak. Akkor mi? Nagyon fontos volt, hogy megvolt nálunk a családi összetartás, ebben rejlik a sikerek egy része. Elkerültek a sérülések. Mindvégig nem csupán arra gondoltam, hogy nekem csak világbajnoknak kell lenni, hanem embernek is, egészségesnek is, meg a családra is szükségem van, örülni tudtam a környezetemnek. Nagy siker volt a családi összetartásunk. Mondhatnám, boldog versenyzői életet éltem. Persze voltak rosszabb pillanatok is. El is váltam, de ez nem ment nehezen, köpködéssel, verekedéssel, hanem ésszel szakítottunk, mert én annak tartom szétválásunkat. Házasok voltunk, de nem éltünk együtt. Egy normális kapcsolat vége volt, pszichés visszamaradások nélkül. Bármikor beszélgettünk, mindig megfontoltan mérlegeltél. Hosz- szú évekig benne voltál az élsport sűrűjében; erről órákig cseveghetnénk. Mit hoztál magaddal belőle a civil életbe? Mindent. Néhány perce kamiont raktunk ki. Kettesben cipeltük az anyagot, s kérdi a társam, hogy minek előzöm meg a többit. Mert én olyan vagyok- válaszoltam. Nem kellett volna, de hajtottam. Ebbe születtem. Azt mondják, aki a kajakozást kibírja, kemény ember lesz. Reggel ötkor a vízre menni hidegben, fagyban nem leányálom. A keménységet magammal hoztam a munkámba is, nem ismerek határokat, én nem ülök le soha. Az idén először töltőd nem élsportolóként a karácsonyt. Miben lesz más az előzőeknél? Ugyanolyan lesz, mint minden évben. Karácsony táján sohasem edzettünk úgy, mint máskor. Temérdek teendőnk van ezen a házon, de ünnepek alatt biztosan együtt lesz a Szabó család. Családfőként tervezel-e valamit, amivel bensőségesebbé, örömtelibbé tehetnéd a szeretet és a béke ünnepét? Szentestén a szülőknél tartózkodunk. Együtt az egész nagy család. Két és fél éves lányom már biztosan többet felfog majd az eseményekből, mint tavaly. Ezzel lesz szebb az idei karácsoNév: Szabó Attila Született: 1966. február 19- én, Komáromban Családi állapota: (másodszor) nős, lánya: Szandra Edzője: Soós Tibor Kedvenc időtöltése: jelenleg a munkája, egyébként a foci Legnagyobb öröme: gyermeke megszületése Legnagyobb csalódása: nem tartja számon, inkább elfelejti Legnagyobb sikerei: világbajnok a plovdivi vb 10 ezer méteres távján (1989), vbnyunk. Csillogó szemei örömet varázsolnak közénk. Hova sorolod életedben a karácsonyt? Számomra a legszebb ünnep. Az a nap, amikor mindenkit megajándékozunk, kivétel nélkül. Nálunk is úgy zajlik, mint szinte valamennyi komáromi családban, együtt a szülőkkel, közös ünnepként. Boldog ember vagy? Nagyon. Ahogy elnézem a tévében, hogy az embereknek a természeti katasztrófák elviszik a tetőt a fejük fölül, elvesznek a gyerekeik, balesetek tömege történik... Hozzájuk képest királynak érezhetem magam. Nincs, ami nekem hiányozna. Biztos, hogy nagy boldogság így élni. ezüst (1987), vb-bronz (1987 és 1995). Olimpián 1988-ban (Szöul) K 1-ben 6. és 7., 1992-ben (Barcelona) K 4-ben 4. Több mint harmincszoros csehszlovák és többszörös szlovákiai bajnok. Karácsonyi kívánsága: hogy mindenki egészséges legyen, mert szerinte ez a legfontosabb. Hiába van akármennyi pénze valakinek... Ha van egészség és összetartás, akkor minden más megoldódik.. Névjegykártya Futballkaleidoszkóp Nem feneketlen a szurkoló pénztárcája „Új futballfilozófiába bonyolódtunk. A sportszellem és a csodálatos gólöröm talán sohasem tűnnek el a pályákról, de a pénz egyre jobban hatalmába keríti ezt a nagyszerű játékot” -jelentette ki a spanyol El Mundo Deportivo újság volt főszerkesztője. Szavait igazolja a legutóbbi Zaragoza-Real Madrid bajnoki mérkőzés, amely előtt a hazai klub átlagban 115 dollárra srófolta fel a belépőjegyek árát. Zaragozában 34 700 férőhelyes a stadion, és a mamutcsapatok ellen (Barcelona, Real, A. Madrid, Bilbao) mindig telt ház van. Az említett meccs 500 jegye azonban megmarad, ami eddig elképzelhetetlen volt. Hogy a klubok miért emelik a belépők árát, világos: milliós költségvetés, drága játékosvásárlás, csillagászati prémiumok még egy parányi sikerért is. A pénztárt meg kell tölteni. De a nézők pénztárcája nem feneketlen... A legkeményebb szigetországiak A The Observer angol újság statisztikusai egy különleges összeállítású csapattal szolgáltak az olvasóknak: azokból a játékosokból állították öszsze, akik az elmúlt három évben a legtöbb büntetőpontot gyűjtötték. A „kemény tizen- egy” tagjai 15 piros és 187 sárga lapot kaptak, a zsurnaliszták a kiállítást hat, a figyelmeztetést három pontra értékelték, s egy pont illette azt a futballistát, aki vétett a szabályok ellen, de a bíró nem vette észre. A Premier League „erőszakos” válogatottja tehát a következő: Flowers (Blackbum, 17 pont)-Kelly (Leeds, 118), Unsworth (Everton, 176), Bilics (Everton, 156), Burrows (Coventry, 116)-McKinlay (Blackburn, 170), Vieira (Arsenal, 251), Palmer (Southampton, 161), Batty (Newcastle, 225)-Sutton (Blackburn, 256), M. Hughes (Chelsea, 237). A folyamatban levő bajnokságban a „kemény fiúk” együtteséből a horvát Bilics és a walesi Mark Hughes (most Southampton) viszi a prímet. Ismert a „leg-nem-szívbajo- sabb” bíró is: Mike Reed, aki az idei Leeds-Chelsea mécsesén 13-szor húzta elő a sárga lapot. Chilaverten mulat egész Argentína Az argentin Vélez Sarfield hóbortjairól híres paraguayi kapusa, a 33 éves Jósé Luis Chilavert nem szívesen ismeri ell ellenfelei képességeit. Elsősorban a nagy riválissal, a Boca Juniors csapatával nincs kibékülve, legnagyobb sztárjait, Martin Palermót és Jósé Basualdót lépten-nyomon vulgárisán szidalmazza a sajtó hasábjain. Mindez most stílusosan visszaütött. A Boca elleni mérkőzésen éppen az említett csatároktól kapta a két gólt, méghozzá a másodikat úgy, hogy addig-addig cselezgetett a labdával a 16- os vonalánál, mígnem elvette azt tőle Palermo, és mosolyogva a hálóba vitte. Nem csoda, hogy a meccs után a szurkolók tojással és rothadt gyümölccsel dobálták meg a paraguayi válogatott öntelt kapusát. Rajta röhög egész Argentína. (t. v.) A világ egykori legjobbja, Weah sem segített az AC Milánnak, 4:0-ra kikapott Parmában
