Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-16 / 50-51. szám

Sport 1998. december 16 Ha Stalonne egy pocsék filmjéért kaphat 30 millió dollárt, akkor a kosarazás Mich(a)elangelójának is dukál idényenként legalább annyi Air Jordan, a kosárlabda élő legendája Tomi Vince ______________ Pi hennek a kosárlabda héroszai. November elején nem indult be az NBA, a milliókat szórakoztató, látványos, izgalmas észak-ameri­kai profi bajnokság. A munkálta­tók nem hajlandók növelni a „fi­zetési sapkát”, azt a meghatáro­zott összeget, amelyből kötelesek kigazdálkodni a 12 szerződtetett kosárlabdázójuk éves nettó alapgázsiját. Nem kevés pénz ez, ha egyenlősdit játszanánk. De az amerikaiak nem a közép-kelet- európai módi szerint gondolkod­nak a teljesítményorientálásról. Tehát több nagyságrendnyi kü­lönbséget téve differenciálnak, tömött bukszát adnak a húzóem­bereknek, a létszámkitöltők, a „vízhordók” bugyellárisában meg némi apró csörög. Persze amerikai szemmel kell nézni az „aprópénzre”... Ez rendjén is van, hiszen aki magasabbra kúszik a fán, azé legyen a szebb gyümölcs és a kilátás. És máris a „fa tetején” vagyunk. MICHAEL JORDAN. Minden idők legjobb kosárlabdá­zója? Valószínűleg. Hogy a kosár alatti bűvészmutatványai a vüág leggazdagabb sportolójává, mil­liárdossá tették? Ebben csak az őrült kételkedhet. Ha Jordan töb­bé már csakugyan nem húzná magára a Bulls-mezt, állítólag megbillenne az amerikai gazda­ság. A fenomenális sportoló ugyanis karrierje során becslések szerint több tízmilliárd dollárral „támogatta” a nem­zetgazdaságot... Ki gondolta volna, hogy a lusta gyerek­ből egyszer majd az amerikai fiatalok bál­ványa lesz? A jó modorú fiúcska a há­zuk melletti bas- ketpályán ugyan min­dig sok „kosarat” ka­pott a bátyjától, ez azonban nem törte le, nagy akarással fej­lesztette tudását. Középiskolás korában még nem került be az is­kola csapatába, de már tehetsé­ges játékosként jutott az Észak- Karolinai Egyetemre. Az igazi hírnév előszele a kosár feletti nagy repülése volt 1981-ben, amikor az utolsó másodpercek­ben döntött csapata egyetemi bajnoki címéről. Néhány év múl­va már az NBA-ben vágott ren­det, a Bikák neki köszönhetően csaknem mindenkit felökleltek. Jordan a csapat húzóembere lett, a Chicago Bulls a 90-es eszten­dőkben hat bajnoki címet nyert. Michael már évekkel ezelőtt le­gendának számított. Tizenhat évesen biciklire sem volt pénze, most milliárdos. A 80-as években leborotváltatta a ha­ját, piros sportcipőt és térdig érő torna- nadrágot húzott. És mindenki kedvence lett. Két centije hi­ányzik a két mé­terhez, de gond nél­kül röpköd a levegő­ben a sokkal maga­sabb ellenfelek fe­lett. Az Air Jordan márkával ellátott árucikkekért szinte verekednek az emberek. A chica­gói szupermarketek tömve Michael képével ellátott porté­kákkal. Óriási sikere volt az arcvíznek. „Az emberek mintha csodagyűjteményükbe vásárol­ták volna. Hihetetlen, egyszerre 12 üvegecskét is vittek, többet nem kaptak az eladótól” - mo­solygott Jordan. Tavaly, a kará­csonyi vásárlási láz során 35 mü- lió dollár „illata” volt a parfüm­nek. Ha már itt tartunk. A 35 éves Fő­bika ’97-es alapgázsija a Chicago Bulls 61729 000 dolláros „fizeté­si sapkájából” 33 140 000 dollár volt. De ez még semmi. Mivel a Levegő Embere, a csarnokok lég­terében szálldosó, lebilincselő népszórakoztató, a vüágcégek (Nike, McDonald’ s, Gatorade, Wilson) propagandakampányá­nak frontembere, jár még neki, mondjuk, úgy 40 millió. Ha ösz- szevetjük a valaha élt legcsodála­tosabb kosaras jövedelmét a szó­rakoztatóipar nagyágyúinak ke­resményével, akkor nem tud a tíz közé kerülni az élsportolók mel­lett a tévéseket, zenészeket, a film- és színházi világ moguljait (díváit) rangsoroló Forbes- listán. Ugyan hol van Jordan pél­dául Steven Spielberg rendező 185 milliós gázsijától? Jó, meg­engedjük, Spielberg egyedülálló klasszis a maga műfajában, el­végre néhány százmillió embert csak becsábított a mozikba. De hová tegyük Oprah Winfrey évi 72 millióját? Állítólag csinos, okos nő,jópofa műsorokat vezet, de hogy Michael Jordánt leköröz­ze...? ÁFőbikuci 1993-ban elbú­csúzott a játéktól, gondjai voltak a motivációval. A 23-as számú mezét ünnepélyesen felvonták a chicagói csarnokban, és Michael visszatért régi szerelméhez, a baseballhoz. Tizenhét hónapig küszködött, aztán azt mondta: elég. Újra kosarazni kezdett. A 23-as meze ott függött a meny- nyezeten, kölcsönvette hát a 45- öst. A kihagyás érezhető volt já­tékán, gyakran nem tudta befe­jezni kosár alatti vagy fölötti csodálatos bű­vészmutatványait, és a Bulls el is bukott a playoffban. „Pszichi- kailag tökéletesen felkészült voltam, de fizikailag nem. Ezért gyötörtem magam szinte erőmön felül a konditeremben” mondta visszatérése után. A következő há­rom év ismét a Bikák jegyében zajlott. Az emberek még jobban imádták és csodálták Jordánt, mert a baseballfiaskó megmu­tatta, Michael sem Isten. „Csak az utolsó NBA-győzelem után tudatosítottam, hogy talán nem is tudnék élni örökös pszichikai nyomás nélkül” - mondta nemrégen, s a szurkolók törül- gették örömkönnyeiket. Nem­csak a chicagóiak. Amikor bú­csúzott New Yorktól a híres Madison Square Gardenben, a nézők frenetikus tapsa köszön­tötte pazar játékáért és azért a 42 pontért, amit a hazai Knicks kosarába szórt. Pedig hát a Nagy Alma városa nem szereti Chicagót... A vüág leghíresebb Bikája a kiélezett helyzeteket kedveli. „Mindig tudom, hogy betalálok, eb­ben sosem kételke­dem — mondta. - Az önbizalom nagyon fontos, ez teszi nagy- gyá csapatunkat is. Gyűlölök veszíteni, ezért mindennapos tréninggel bi­zonygatom magamnak, tudok kosarazni. Valamilyen gyilkos ösztön van bennem, hogy minél nagyobb vereséggel demoralizál­juk ellenfelünket. A tökéletesre törekszem, ezért igyekszem min­den meccsen a legtöbb pontot szerezni. Hogy szeretek-e napon­ta „munkába” járni? Mostanság szívesebben megyek a United Centerbe, mint korábban. Mielőtt 93-ban abbahagytam volna, ru­tinból edzettem. Most azt mon­dom, kiváltság a Bikák csarnoká­ba járni, gyakorolni és játszani. Ki tudja, meddig járhatok még oda...” A csarnokban immáron két esz­tendeje minden bajnokiját telt ház előtt vívja a Bulls. Michael Jordan a United Centert elnézve őszinteségi rohamában állítólag azt mondta: „Ezt a csarnokot én építettem.” Van benne némi túl­zás. Tény viszont: a Levegő Kirá­lya nélkül soha meg sem fogal­mazódik a szupermodem csoda­palota felépítésének ideálja. A többi Bikának megjárná az ósdi, roskatag, időközben már lebon­tott kosárcsamok. Igaz, ők nem is követelnek bőröndnyi dollárt. De ahogy Phil Jackson, a csoda­csapat edzője mondta, ha Staüone egy pocsék filmjéért kaphat 30 millió dollárt, akkor a kosarazás Mich(a)elangelójá- nak is dukál idényenként leg­alább annyi. Ha a Főbika elindul, nincs megállás a kosárig... Archív felvétel A 23-as szá­mú meze ott függött a mennyeze­ten, vette hát a 45-öst. Őszinteségi rohamában azt mondta: „Ezt a csar­nokot én építettem.” A Levegő Királya Tények, számok, rekordok Kétszeres olimpiai bajnok. Hatszor nyert NBA- bajnokságot, világbajnoki Aranygyűrűt a Chicago Bulls csapatával. Hatszor kiáltották ki az idény leghasznosabb j átékosának. Hatszor nevezték a playoff leg­hasznosabb játékosának. Tízszer szerepelt az All Star- válogatottban. Tízszer volt gólkirály az NBA- ben. Tizenegyszer szerzett 2000- nél több pontot egy-egy sze­zonban. Karrierje során eddig 29 277 pontot ért el, s ez a harmadik helyet jelenti számára az örök­ranglistán. Konkurencia nél­kül áll a playoffban szerzett 5762 pontjával. Az NBA-döntő csúcstartója, rajta kívül senki­nek sem sikerült a finálé egy- egy meccsén 45 pontot szerez­nie. A playoffmérkőzések re­kordere, csak ő ért el egy talál­kozón 65 pontot. Michael önmagáról „Évről évre nehezebben, lassabban tudatosítja az em­ber, hogy a leszálló ág elején van. Korábban móka volt az egész, fiatal voltam, és bolon­dos.” „Sohasem értettem a szurko­lókat, akik úgy beszélnek ró­lam, mint az Istenről. Hiszen csak kosarazom. Nem hittem volna, hogy tehetségem eny- nyit jelent az emberek számá­ra. Amikor átpártoltam a ba­seballhoz, azt mondták, önző vagyok.” „40 éves koromban naponta fogok golfozni, ötvenévesen ősz leszek, és szakállt növesz­tek. Ha reggelenként felkelek, azt csinálok majd, ami éppen eszembe jut.” „Mindig mondtam, ha befeje­zem az NBA-ben, Európába megyek játszani, hogy megis­merjem, milyen ott a kosár­labda. Elálltam a gondolattól, sok európait ismertem meg nálunk, s már nincs az az ér­zésem, hogy valamiről is le­maradtam volna.” „A gyerekek állítólag igyekez­nek utánozni Michael Jordánt, hogyan ugrik, és ho­gyan zsákol, de elfeledkeznek a távoli dobásról és a védeke­zésről. Erről én nem tehetek, a marketing a hibás. Minden reklámon repülök a levegő­ben és zsákolok. De Michael mindazonáltal tud védekezni is, és távolról pontosan dob­ni.” „Számomra akkor kezdődik a munka, amikor elhagyom a parkettát. Itt találkozom az- zala jelenséggel, ami a kosár­labdát élteti. En a Chicago Bulls valamiféle terméke, al­kalmazottja vagyok. Meg kell birkóznom a szurkolók óriási igényeivel és együttműködni a sajtóval. Ez az én munkám. A többi az játék.” „Mindennap nagyot akarok produkálni, a maximum a mindenkori kihívás számom­ra. Néha szinte az őrültség kerülget.” Jordánról mondták Avery Johnson, a San Antonio játékosa: „Ha Michael bein­dul, akkor az ember minde­nütt máshol szeretne lenni, csak éppen nem a parkettán. Összjátéka Scotie Pippennel mindenkit gyilkosán demora­lizál.” Magic Johnson, a közel­múlt sztárja: „Jordan a világ minden kincsét megérdemli. Amit ő tett a kosárlabdázásért, az NBA virágzásáért, az teher- vagonnyi aranyat megér.” Rudy Tomjanovich, a Houston menedzsere: „Sosem lehet tudni, mit eszel ki a pályán. Ha a véghajrában szoros meccsállásnál hozzá kerül a labda, elönti az embert a verejték.” Nincs ellenszer a csarnokok lég­terében szálldosó, népszórakoz­tató Jordan ellen. CTK-felvétel A 80-as években kiborotváltatta a fejét, piros sportcipőt és térdig érő nadrágot húzott

Next

/
Oldalképek
Tartalom