Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-16 / 50-51. szám
Sport 1998. december 16 Ha Stalonne egy pocsék filmjéért kaphat 30 millió dollárt, akkor a kosarazás Mich(a)elangelójának is dukál idényenként legalább annyi Air Jordan, a kosárlabda élő legendája Tomi Vince ______________ Pi hennek a kosárlabda héroszai. November elején nem indult be az NBA, a milliókat szórakoztató, látványos, izgalmas észak-amerikai profi bajnokság. A munkáltatók nem hajlandók növelni a „fizetési sapkát”, azt a meghatározott összeget, amelyből kötelesek kigazdálkodni a 12 szerződtetett kosárlabdázójuk éves nettó alapgázsiját. Nem kevés pénz ez, ha egyenlősdit játszanánk. De az amerikaiak nem a közép-kelet- európai módi szerint gondolkodnak a teljesítményorientálásról. Tehát több nagyságrendnyi különbséget téve differenciálnak, tömött bukszát adnak a húzóembereknek, a létszámkitöltők, a „vízhordók” bugyellárisában meg némi apró csörög. Persze amerikai szemmel kell nézni az „aprópénzre”... Ez rendjén is van, hiszen aki magasabbra kúszik a fán, azé legyen a szebb gyümölcs és a kilátás. És máris a „fa tetején” vagyunk. MICHAEL JORDAN. Minden idők legjobb kosárlabdázója? Valószínűleg. Hogy a kosár alatti bűvészmutatványai a vüág leggazdagabb sportolójává, milliárdossá tették? Ebben csak az őrült kételkedhet. Ha Jordan többé már csakugyan nem húzná magára a Bulls-mezt, állítólag megbillenne az amerikai gazdaság. A fenomenális sportoló ugyanis karrierje során becslések szerint több tízmilliárd dollárral „támogatta” a nemzetgazdaságot... Ki gondolta volna, hogy a lusta gyerekből egyszer majd az amerikai fiatalok bálványa lesz? A jó modorú fiúcska a házuk melletti bas- ketpályán ugyan mindig sok „kosarat” kapott a bátyjától, ez azonban nem törte le, nagy akarással fejlesztette tudását. Középiskolás korában még nem került be az iskola csapatába, de már tehetséges játékosként jutott az Észak- Karolinai Egyetemre. Az igazi hírnév előszele a kosár feletti nagy repülése volt 1981-ben, amikor az utolsó másodpercekben döntött csapata egyetemi bajnoki címéről. Néhány év múlva már az NBA-ben vágott rendet, a Bikák neki köszönhetően csaknem mindenkit felökleltek. Jordan a csapat húzóembere lett, a Chicago Bulls a 90-es esztendőkben hat bajnoki címet nyert. Michael már évekkel ezelőtt legendának számított. Tizenhat évesen biciklire sem volt pénze, most milliárdos. A 80-as években leborotváltatta a haját, piros sportcipőt és térdig érő torna- nadrágot húzott. És mindenki kedvence lett. Két centije hiányzik a két méterhez, de gond nélkül röpköd a levegőben a sokkal magasabb ellenfelek felett. Az Air Jordan márkával ellátott árucikkekért szinte verekednek az emberek. A chicagói szupermarketek tömve Michael képével ellátott portékákkal. Óriási sikere volt az arcvíznek. „Az emberek mintha csodagyűjteményükbe vásárolták volna. Hihetetlen, egyszerre 12 üvegecskét is vittek, többet nem kaptak az eladótól” - mosolygott Jordan. Tavaly, a karácsonyi vásárlási láz során 35 mü- lió dollár „illata” volt a parfümnek. Ha már itt tartunk. A 35 éves Főbika ’97-es alapgázsija a Chicago Bulls 61729 000 dolláros „fizetési sapkájából” 33 140 000 dollár volt. De ez még semmi. Mivel a Levegő Embere, a csarnokok légterében szálldosó, lebilincselő népszórakoztató, a vüágcégek (Nike, McDonald’ s, Gatorade, Wilson) propagandakampányának frontembere, jár még neki, mondjuk, úgy 40 millió. Ha ösz- szevetjük a valaha élt legcsodálatosabb kosaras jövedelmét a szórakoztatóipar nagyágyúinak keresményével, akkor nem tud a tíz közé kerülni az élsportolók mellett a tévéseket, zenészeket, a film- és színházi világ moguljait (díváit) rangsoroló Forbes- listán. Ugyan hol van Jordan például Steven Spielberg rendező 185 milliós gázsijától? Jó, megengedjük, Spielberg egyedülálló klasszis a maga műfajában, elvégre néhány százmillió embert csak becsábított a mozikba. De hová tegyük Oprah Winfrey évi 72 millióját? Állítólag csinos, okos nő,jópofa műsorokat vezet, de hogy Michael Jordánt lekörözze...? ÁFőbikuci 1993-ban elbúcsúzott a játéktól, gondjai voltak a motivációval. A 23-as számú mezét ünnepélyesen felvonták a chicagói csarnokban, és Michael visszatért régi szerelméhez, a baseballhoz. Tizenhét hónapig küszködött, aztán azt mondta: elég. Újra kosarazni kezdett. A 23-as meze ott függött a meny- nyezeten, kölcsönvette hát a 45- öst. A kihagyás érezhető volt játékán, gyakran nem tudta befejezni kosár alatti vagy fölötti csodálatos bűvészmutatványait, és a Bulls el is bukott a playoffban. „Pszichi- kailag tökéletesen felkészült voltam, de fizikailag nem. Ezért gyötörtem magam szinte erőmön felül a konditeremben” mondta visszatérése után. A következő három év ismét a Bikák jegyében zajlott. Az emberek még jobban imádták és csodálták Jordánt, mert a baseballfiaskó megmutatta, Michael sem Isten. „Csak az utolsó NBA-győzelem után tudatosítottam, hogy talán nem is tudnék élni örökös pszichikai nyomás nélkül” - mondta nemrégen, s a szurkolók törül- gették örömkönnyeiket. Nemcsak a chicagóiak. Amikor búcsúzott New Yorktól a híres Madison Square Gardenben, a nézők frenetikus tapsa köszöntötte pazar játékáért és azért a 42 pontért, amit a hazai Knicks kosarába szórt. Pedig hát a Nagy Alma városa nem szereti Chicagót... A vüág leghíresebb Bikája a kiélezett helyzeteket kedveli. „Mindig tudom, hogy betalálok, ebben sosem kételkedem — mondta. - Az önbizalom nagyon fontos, ez teszi nagy- gyá csapatunkat is. Gyűlölök veszíteni, ezért mindennapos tréninggel bizonygatom magamnak, tudok kosarazni. Valamilyen gyilkos ösztön van bennem, hogy minél nagyobb vereséggel demoralizáljuk ellenfelünket. A tökéletesre törekszem, ezért igyekszem minden meccsen a legtöbb pontot szerezni. Hogy szeretek-e naponta „munkába” járni? Mostanság szívesebben megyek a United Centerbe, mint korábban. Mielőtt 93-ban abbahagytam volna, rutinból edzettem. Most azt mondom, kiváltság a Bikák csarnokába járni, gyakorolni és játszani. Ki tudja, meddig járhatok még oda...” A csarnokban immáron két esztendeje minden bajnokiját telt ház előtt vívja a Bulls. Michael Jordan a United Centert elnézve őszinteségi rohamában állítólag azt mondta: „Ezt a csarnokot én építettem.” Van benne némi túlzás. Tény viszont: a Levegő Királya nélkül soha meg sem fogalmazódik a szupermodem csodapalota felépítésének ideálja. A többi Bikának megjárná az ósdi, roskatag, időközben már lebontott kosárcsamok. Igaz, ők nem is követelnek bőröndnyi dollárt. De ahogy Phil Jackson, a csodacsapat edzője mondta, ha Staüone egy pocsék filmjéért kaphat 30 millió dollárt, akkor a kosarazás Mich(a)elangelójá- nak is dukál idényenként legalább annyi. Ha a Főbika elindul, nincs megállás a kosárig... Archív felvétel A 23-as számú meze ott függött a mennyezeten, vette hát a 45-öst. Őszinteségi rohamában azt mondta: „Ezt a csarnokot én építettem.” A Levegő Királya Tények, számok, rekordok Kétszeres olimpiai bajnok. Hatszor nyert NBA- bajnokságot, világbajnoki Aranygyűrűt a Chicago Bulls csapatával. Hatszor kiáltották ki az idény leghasznosabb j átékosának. Hatszor nevezték a playoff leghasznosabb játékosának. Tízszer szerepelt az All Star- válogatottban. Tízszer volt gólkirály az NBA- ben. Tizenegyszer szerzett 2000- nél több pontot egy-egy szezonban. Karrierje során eddig 29 277 pontot ért el, s ez a harmadik helyet jelenti számára az örökranglistán. Konkurencia nélkül áll a playoffban szerzett 5762 pontjával. Az NBA-döntő csúcstartója, rajta kívül senkinek sem sikerült a finálé egy- egy meccsén 45 pontot szereznie. A playoffmérkőzések rekordere, csak ő ért el egy találkozón 65 pontot. Michael önmagáról „Évről évre nehezebben, lassabban tudatosítja az ember, hogy a leszálló ág elején van. Korábban móka volt az egész, fiatal voltam, és bolondos.” „Sohasem értettem a szurkolókat, akik úgy beszélnek rólam, mint az Istenről. Hiszen csak kosarazom. Nem hittem volna, hogy tehetségem eny- nyit jelent az emberek számára. Amikor átpártoltam a baseballhoz, azt mondták, önző vagyok.” „40 éves koromban naponta fogok golfozni, ötvenévesen ősz leszek, és szakállt növesztek. Ha reggelenként felkelek, azt csinálok majd, ami éppen eszembe jut.” „Mindig mondtam, ha befejezem az NBA-ben, Európába megyek játszani, hogy megismerjem, milyen ott a kosárlabda. Elálltam a gondolattól, sok európait ismertem meg nálunk, s már nincs az az érzésem, hogy valamiről is lemaradtam volna.” „A gyerekek állítólag igyekeznek utánozni Michael Jordánt, hogyan ugrik, és hogyan zsákol, de elfeledkeznek a távoli dobásról és a védekezésről. Erről én nem tehetek, a marketing a hibás. Minden reklámon repülök a levegőben és zsákolok. De Michael mindazonáltal tud védekezni is, és távolról pontosan dobni.” „Számomra akkor kezdődik a munka, amikor elhagyom a parkettát. Itt találkozom az- zala jelenséggel, ami a kosárlabdát élteti. En a Chicago Bulls valamiféle terméke, alkalmazottja vagyok. Meg kell birkóznom a szurkolók óriási igényeivel és együttműködni a sajtóval. Ez az én munkám. A többi az játék.” „Mindennap nagyot akarok produkálni, a maximum a mindenkori kihívás számomra. Néha szinte az őrültség kerülget.” Jordánról mondták Avery Johnson, a San Antonio játékosa: „Ha Michael beindul, akkor az ember mindenütt máshol szeretne lenni, csak éppen nem a parkettán. Összjátéka Scotie Pippennel mindenkit gyilkosán demoralizál.” Magic Johnson, a közelmúlt sztárja: „Jordan a világ minden kincsét megérdemli. Amit ő tett a kosárlabdázásért, az NBA virágzásáért, az teher- vagonnyi aranyat megér.” Rudy Tomjanovich, a Houston menedzsere: „Sosem lehet tudni, mit eszel ki a pályán. Ha a véghajrában szoros meccsállásnál hozzá kerül a labda, elönti az embert a verejték.” Nincs ellenszer a csarnokok légterében szálldosó, népszórakoztató Jordan ellen. CTK-felvétel A 80-as években kiborotváltatta a fejét, piros sportcipőt és térdig érő nadrágot húzott
