Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-15 / 28. szám

Nagyvilág 1998. július 15. 7 Miért irigylik a bulgáriai törökök az erdélyi magyarokat? Feketeleves Várnában II. Fűszerárusok Illusztrációs felvétel Budapesti levél A búza drámája Tibori Szabó Zoltán _______ A kormány és a parlament azon­ban hajthatatlan. Kadirék az idén is két javaslatot tettek, de egyiket sem fogadták el. Akkor másképp próbálkoztak: támo­gatták a szerbiai bolgárság anyanyelvi oktatásra vonatkozó követeléseit. Azt remélték, hogy cserében majd ők is. De a bolgár kormány hallani sem akar róla. Persze tudja, hogy ez asszimilá­cióhoz vezet - bólogat szomorú­an Kadir. Mérlegelem, mi lehet a hatása annak, amit kérdezni szeretnék. Aztán mégis megkockáztatom:- Mondja, uram, pártjukban a tagok hány százaléka török?- Úgy 90 százaléka. Miért kérdi?- Mert a székház bejáratánál a szervezet nevét csak bolgárul je­lölték meg. Miért nem írják ki törökül is, ha egyszer a tagság 90 százaléka török? Kadirt sikerült ismét meghök­kentenem. Törökül? Az ajtóra? A bejáratnál? Nem, ez semmi­lyen törvénybe nem ütközne, de tele vannak rossz tapasztalatok­kal. 1990-ben kérték, hogy az állami tévében legyen török nyelvű adás, legalább heti egy­két órában. Elutasították. Elő­ször azt mondták, nincsenek tö­rökül beszélő bemondók. Kadirék kiküldtek két embert Törökországba, hogy megta­nulják a dolgot. Mire visszajöt­tek, a bolgárok már felszerelést követel­tek. Amikor ezt is megszerezték, a bol­gárok azt mondták, épület kellene. Végül az egészből nem lett semmi.- Az átmenet elszegé­nyítette a falun és a mezőgazdaságból élő török kisebbséget - panaszkodott tovább Kadir. - Hogy mit hoz a jövő? Azt csak Allah tudhatja. A mozga­lomban dolgozók azt szeretnék, ha nem vol­na diszkrimináció, nem oszta­nák meg többé az embereket. A legutóbbi diszkriminációs eset délen, a Rodope vidékén történt, Krügioliban. A 28 közül ott van az egyetlen megyeszék­hely, ahol török polgármester nyerte a választásokat. A török érdekképviselet által a parla­mentben is támogatott jobbol­dali pártok azonban összefog­tak a baloldallal, és kierőszakol­tak egy népszavazást, hogy álta­la a környékbeli, törökök által lakott falvakat leválasszák a vá­rosról. Csak azért, hogy a másfél év múlva esedékes helyhatósági választásokon ne kerülhessen a vá­ros élére újra török polgármester.- Sebaj, Európa lát­ja ezt! - így Kadir, akitől ekkora adag naivitást azért nem vártam volna. Ő és pártja tisztában van azzal, hogy szegényember tag­ságukkal nem foly­tathatnak jobbol­dali politikát. Azt tervezik, hogy a helyhatósági vá­lasztásokon majd településenként döntik el, kik­kel fogjanak össze. Nem sok te­lepülés van ugyanis, ahol a helyi tanácsot ők ellenőrzik. Várna környékén az egyetlen ilyen Dülgopol volt, ahol többségben ültek a tanácsban, és pol­gármester-helyettesük is volt 1995-ig, de akkor a nosztalgia­hullám miatt a volt kom­munisták javára elveszítették a pozícióikat. Azt remélik, hogy mivel a demokratikus erők nemrég országos szinten is nyertek, másfél év múlva majd visszaszerzik korábbi helyeiket. Azért most sem kilátástalan a helyzet; Várna környékén 15 helységben van polgármeste­rük. Persze ott sem jobb az em­berek élete, mert az egész or­szág gazdasági helyzete rossz. Ha már úgy vélik, Európa látja mindazt, ami náluk történik, mi a véleményük: elég nyomást gyakorolnak-e a nyugatiak a bolgár kormányzatra a helyzet javítása végett?- Inkább saját magunkban bí­zunk, nem pedig az európai struktúrákban - felelte, s kese­rűen hozzátette: - Tisztelni kel­lene a másikat. Nem értem a kormányt. Kinyújtottuk a ke­zünket feléje, de hiába várjuk, hogy elfogadja. Az asszimilációjukat célzó bol­gár politika hatástalanítására van stratégiai elképzelésük. El­sősorban kulturális téren. Török klubokat létesítettek nőknek és fiataloknak, ahol népzenét, népszokásokat, irodalmat és nyelvet tanítanak, és ez a gya­korlat fontos eszköznek bizo­nyult az azonosságuk megőrzé­sében. Mert az asszimilációs tö­rekvéseket ma is tetten lehet ér­ni. Még 1985-ben erőszakosan bolgárosították a török kisebb­séghez tartozók nevét. 1990-től nem kötelező az új nevet hasz­nálni, de hivatalos helyeken ma is a megváltoztatott, bolgár ne­vek szerint tartják nyilván az embereket.- Pártunk gyűlésein sokszor em­lítjük példaként Erdélyt, az otta­ni magyarokat. Nekik jóval könnyebb, vannak anyanyelvű iskoláik, az egyetemen magyar csoportjaik. Ezt nagyon irigyel­jük. Sajnos, nincs semmilyen kapcsolatunk az RMDSZ-szel... Csak a görögországi, macedóni­ai és romániai török pártokkal tartjuk a kapcsolatot. Radírtól kifelé jövet Marinától, a várnai Csemomorje napilap újságírójától megtudom: a bul­gáriai törökök zöme iskolázat­lan. Radírnak is legfeljebb érett­ségije ha van. Ehhez viszonyítva le a kalappal előtte. A sétálóut­cán, a bank előtt Marina pénzt ad a harmonikázó koldusnak.- Ő is török - mondja magyará­zatképpen. - Nem is tudtam, hogy ennyire rosszul bántunk ezekkel az emberekkel. Szófia-Kolozsvár, 1998 GyőryBéla A választások után, de még az aratás élőt, megint hazud­tak ügyvezető kormánykö­rökben az 1 200 000 hektár magyarországi búzatermés sorsáról. A leköszönő szocia­lista földművelésügyi mi­niszter, Nagy Frigyes kijelen­tette, nincs baj. A készleteket külföldön értékesítették, a búzával megrakott szerelvé­nyek úton vannak kifelé... A gazdák meg azt mondják, hogy eladatlan a tavalyi bú­zájuk; félmillió tonna búza máig eladatlan. Könnyen le­het, hogy 5 millió tonna új kenyér- gabona terem. Az árutőzsdén a le­endő miniszterel­nököt tájékoztat­ták a búza világpi­aci helyzetéről. De Orbán Viktor nem Nagy Frigyes állítását hitte el, mert kénytelen hinni a szemének. Baj van a búzapia­con. Legalább 15-20 milliárd fo­rintra van szükség azonnal. Ez a pénz 1 millió tonna gabona intervenciós állami felvásárlására elegen­dő. A búza védőára ma Ma­gyarországon 18 ezer forint tonnánként. A világpiaci át­lagár a mostani túlkínálatos időben 14 ezer forint. Az Egyesült Államok és Nyugat- Európa támogatja búzater­melőit. Nálunk a kereske­dőkhöz jutott az exporttá­mogatás. Homék azt állították hóna­pokon keresztül, hogy az 1998-as költségvetés nem bírná el az intervenció, a kö­telező állami felvásárlás, va­lamint a termelési támogatás pénzügyi terheit. A költség- vetésnek nincs pénze. Hall­gatott a pénzügyminisztere is, a földművelésügyi minisz­ter meg egyenesen azt bi­zonygatta, hogy nincs is szükség az állami beavatko­zásra. Május 10-e és 24-e kö­zött Horn 18 milliárd forint jutalmat osztott szét kliensei között. És mindeközben nincs pénz a magyar búza drámai helyzetének javításá­ra. Tíz álló év óta nincsenek tisztességes szakemberek az agrárirányításban, akik el­magyarázták volna, mit je­lent gazdálkodni a földön, milyen gyötrő teher a pénz­telen gazdálkodás. Hitelből termelték a búzát a gazdák. A förtelmesen magas kamat mellett a hiteleket törleszte­ni kell. Miből? Hisz az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­um Fazakasa karon fogta Nagy Frigyes minisztert, és egy lépést sem tettek, amivel megbízta őket állítólag az or­szág. Kijelentették, hogy nincs eladatlan búza Ma­gyarországon, holott van. Nincs állami hivatal, amely pontosan megmondaná, mennyi. Ki az, aki végiggondolja, mit jelent búzát termelni? A földet szeptember- októberben fel­szántani, abból magágyat készíte­ni, tápanyaggal táplálni, a magot elvetni, a növényt védelmezni, ápol­ni. Ez a folyamat egészen az aratá­sig 280-300 nap. Ami azt jelenti, hogy 300 napig földben van a pénz. Hektá­ronként a búzatermelés költ­sége 80 ezer forint. 10 hek­tár búza termeléséhez közel 1 millió forintot kell földbe rakni. A bankárok pénze ka­matozik munka nélkül, a gazda pedig földbe fekteti a pénzét, és elveszik tőle a hasznát, ha egyáltalán lesz. A magyar mezőgazdaság több évszázados hagyomá­nya, hogy földbe teszik a pénzt. Búza lesz belőle, a bú­zából kenyér, vetőmag és nagy részéből takarmány. Ahogy a régi gazdamondás tartja, a termést „bőrbe te­szik”, megetetik az állattal. De Magyarországon kiirtot­ták a sertésállomány felét, a szarvasmarha-állomány 40 százalékát. A földdel meg kezdeni kell valamit, mert él­ni kell a vidék népének. Még nem tudjuk, milyen szellem uralkodik majd az új agrárirányításban. Egyet biz­tosan tudunk, ha nem borít­ják ki a felgyülemlett szeny- nyest, összeroppan a magyar mezőgazdálkodás. Ez eset­ben valóban maguk a gazdák fognak szabadulni fillérekért a földjeiktől. Még 1985- ben erősza­kosan bol­gárosították a török ki­sebbséghez tartozók nevét. A magyar mezőgazda­ság több év­százados hagyomá­nya, hogy földbe te­szik a pénzt. Vasárnapi pletykák Szégyent hoz a családra Nem csoda, hogy a brit kirá­lyi család nem igazán kedve­li András herceg volt nejét, a javíthatatlan Fergie-t, aki mint mondják: csak szé­gyent hoz a házra. Az udvar újabb felháborodását az vál­totta ki, hogy Fergie átnyer­gelt a tévéfilmek világába, szerepet vállalt John Bryan legújabb filmjében. Koráb­ban modellként, majd tévé­reklámok főszereplőjeként, sőt szakácskönyv szerzője- ként keresett milliókat. To­vábbi milliókért sok olcsó amerikai talk-show-ban lé­pett a kamerák elé, hogy a kíváncsi amerikaiaknak nyíltan beszéljen londoni Átnyergelt a tévéfilmek világába titkokról. Fergie-nek megérte: sikerült törlesztenie adóssága­it, ma már nincsenek anyagi gondjai. Kutyatemetőben Maudie Pendrey, a Spencer család egykori házvezetőnője felháborodott hangú nyilatko­zatban számolt be a közel­múltban arról, hogy a tavaly augusztusban elhunyt Diana hercegnőt „kutyatemetőben” helyezték örök nyugalomra. „Hogy lehetett, Spencer gróf ilyen szívtelen? Kutyák elföl- delésére használt területre te- mettette el húgát” - panaszko­dott Pendrey asszony a The Mirror című lapnak. Emlékez­tetett rá, hogy a Spencer csa­lád althorpi birtokán levő Ová­lis-szigeten egykor Diana nagyapjának a kutyáit hántol­ták el, s maguk a családtagok is csak „kutyatemetőként” em­legették a szigetet. „Erőltetett menet” Steven Spielbergnek ismét si­került valami szokatlant pro­dukálnia: katonai kiképzést biztosít színészeinek. Áz iga­zat megvallva a sztárok nem nagyon örültek, amikor meg­tudták, hogy 18 kilogrammos felszereléssel a hátukon kell 8 kilométeres távokat erőltetett menetben megtenniük napi három óra alvás mellett. Áz amerikai rendező legújabb, II. világháborús témájú filmjének forgatása előtt Tom Hanks és színésztársai tíznapos kikép­zést kaptak egy volt tenge­résztiszttől egy katonai tábor­ban. A színé­szek többsége négy nap után csaknem fellá­zadt, ám „fe­lettes” kollégá­juk, Hanks a kitartás mel­lett döntött. Tom Hanks szerint igen nagy szükség volt a tíznapos kiképzésre a film érdeké­ben, sőt mint mondta, húsz nap még jobb lett volna. Tom Hanks húsz napig is bírta volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom