Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-16 / 50-51. szám
Közép-Európa 1998. december 16. 7 Havel egyik tanulmányában, amelyet a kommunista zsarnokság ellen írt, feltette a kérdést, hogy ez a hamisságokkal teli zsarnokság nem a kortárs élet torzképe-e nagy általánosságban is; nem figyelmeztetés-e a nyugati világ számára is, hogy ügyeljen a lappangó eszmékre? Néha az újságokban tragikomikus hangvételű cikkeket olvashatunk azokról a nyugati politikusokról, akik Kelet új politikusait szeretnék megtanítani politizálni: ne válaszoljon soha közvetlenül a feltett kérdésre, válassza mindig inkább a megalkuvást, nem pedig az igazságot, gondoljon inkább saját és saját pártja ügyére, mintsem az igazságosságra, állandóan diplomatikusan mosolyogjon. Egy alkalommal egy magyar fiatal megjegyezte, hogy a sztálinisták ugyanezeket a dolgokat hangoztatták; az egyetlen különbség az volt, hogy nem sugalmazták a „cheese”-mosoly felvételét. Az említett találkozón Pozsonyban Geremek, az akkori lengyel akotmánybizottság elnöke elmesélte, hogy levelet kapott egy amerikai, alkotmányjogot tanító egyetemi tanártól, aki beszámolt neki arról, hogy már tíz új ország - többek között a Fidzsi-szigetek - alkotmányát ő készítette, és olcsón készítene egy lengyel alkotmányt is. Remélem, hogy Kelet-Európa nagy kulturális öröksége nem vész el. Amíg a pozsonyi beszélgetéseket hallgattam, az ablakból a Dunára láttam, és arra a néhány évvel azelőtti napra gondoltam, amikor szintén a folyót bámultam, és eszembe ötlött az a különös hirdetőtábla; akkor merült fel bennem először, hogy meg kellene írni az én Dunámat; pontosan ezeken a helyeken jártam akkor is: Bécs és Pozsony között, a határ közelében, ahol akkor még a „másik Európa” kezdődött. Tóth Erika fordítása Né. m
