Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-02 / 48. szám
Politika 1998. december 2. 3 Hét nap a belpolitikában: november 19-25. A jót is meg kell szokni Malinak István Nagy úr a megszokás. Az elmúlt években a politikai újságíró elővette az aznapi rossz hírt, éppen aktuális botrányt, visszaélést, aztán apait-anyait beleadva elverte a port azokon, akiken illett, a gép szinte magától rótta a sorokat. Most meg? Egyetlen napon vagy fél tucat jó hírt kap, amilyenek után évek óta áhítozott, ő meg, mint akit mellbe vágtak, nem tud magával mit kezdeni. Eszébe jutnak a hirdetések a lelki tréningről meg pozitív gondolkodásról, és hogy le kellene menni alfába, de nincs rá idő, lapzárta van. Meg kell hát tanulni megint nyilvánosan is örülni. Annak, hogy a szlovák és a magyar külügyminiszter aláírta az alapszerződés végrehajtási mechanizmusát felügyelő vegyes bizottságok felállításáról szóló jegyzőkönyvet. S nem is egy, hanem mindjárt tizenegy bizottság alakul, hiszen a felek gyorsítani akaiják a szerződésben foglaltak megvalósítását - sok idő veszett kárba, van mit bepótolni. És fel fogják építeni a Mária Valéria hidat, pénz is van hozzá, meg akarat is, ne árválkodjon ott, Párkány és Esztergom között tovább Európa csúfjára az utolsó világháborús hídtorzó. Persze nem gondolja az ember, hogy ezután tej- jel-mézzel folyó Duna lesz itt (akár elterelve, akár nem). Mert továbbra is lesznek a két ország között érdekütközések, a különbség csupán a hozzáállásban és a kezelés módjában van. Csak elhatározás kérdése, hogy mit nyoma- tékosítunk, a közös érdekeket-e, vagy pedig azokat, amelyek elváAz elnökválasztás is úgy szép, ha zajlik. lasztanak. Nem irigylem a Bős ügyében, a hágai ítélet végrehajtásáról tárgyaló szakértőket, mert a szakmai érvek felsorakoztatása mellett bizony iszapbirkózniuk is kell még egymással, bár a szándék nemes, ennyi év után aligha lehet egyik pillanatról a másikra „depolitizálni a témát”. De a lényeget mégis Martonyi János mondta ki pozsonyi tárgyalásai után: olyan nemzetközi jogi vitáról van itt szó, amely két módon oldható meg: vagy megegyezéssel, vagy ítélettel. Egyik sem ok arra, hogy a felek haragudjanak egymásra, ez a vita többé nem lehet politikai feszültségek forrása a két ország között. Jó hírt rejt magában Eduard Kukannak az a fontos félmondata is, amely szerint a szakértők kormányuktól „arra kaptak felhatalmazást, hogy törekedjenek a megállapodásra”, mert az az érzése az embernek, hogy az elmúlt években éppen a fordítottja történhetett. Ugyancsak örvendetes, hogy a két kormány miniszterei az elkövetkező hetekben szinte egymásnak adják a kilincset a két fővárosban, amijelzi: Magyarország nemcsak udvarias gesztusnak szánta, amikor azt hangsúlyozta, hogy Szlovákiának vissza kell kerülnie a visegrádi csoportba és az euroat- lanti integráció fő áramába. Ugyanilyen megnyugtató hír: ismét lesz magyar adás a Szlovák Televízióban, ráadásul bővített műsoridővel. Állítólag már januártól, éspedig a heti egyórás magazin mellett naponta sugároznak tíz-tizenöt perces magyar hírműsort is. Ez a szerkesztőség bővítését feltételezi, ami külön kis ünnepe a szakmának, évek óta nem történt meg, hogy valamely hazai magyar médiumban nem karcsúsítanak, nem elbocsátanak szerkesztőket, hanem felvesznek. Számomra az is jó hír, hogy Michal Kovác hivatalosan bejelentette: indul az elnök- választáson. Mert nemcsak az élet, hanem az elnökválasztás is úgy szép, ha zajlik. Egyetlen hírt találtam az ominózus napon, amely végre lehetővé tette, hogy felháborodjak- a hivatal még mindig packázik a kisemberrel. A szó szerinti kis emberrel. Ján Euptákról, a parlament volt alelnökéről, a Munkásszövetség elnökéről van szó, aki munkanélküli-segélyért folyamodott a besztercebányai munkaügyi hivatalhoz. Az aktakukacok kiszámították: maximum 5400 koronát kaphat az istenadta; nem elég, hogy elvették tőle a szolgálati kocsit meg a sofőrt, ráadásul nyomorogjon is. De nyomorognia sincs miből, hiszen a pénzt még mindig nem ítélték meg neki, állítólag nem adta le rendben a szükséges papírokat. Hát már megint a papír a fontos, az ember, a küszködő az smafu? Bili Clinton a Fehér Ház rózsakertjében ünnepélyesen megkegyelmezett Jerrynek, a Minnesota államból érkezett 22 kilós pulykának. A ceremónia immár 51 esztendeje ismétlődik: először Harry Truman választott ki egy pulykát az ünnepi asztalra a hálaadás napja alkalmából, de megkímélte az életét. Az idei hálaadás napján, a múlt csütörtökön 45 millió pulykát ettek meg az amerikaiak. CTK/AP Somogyi Tibor felvételei Beszélgetés Miroslav Kusy politológussal a szlovákiai magyarság helyzetének időszerű kérdéseire Az önkormányzat a szlovákoknak is fontos Kósik Andrea Miroslav Kusy professzort az emberi és kisebbségi jogok területén kifejtett publikációs tevékenységéért 1996-ban Göncz Árpád is kitüntette. Szlovákiában a „bársonyos forradalom” után ő hozta létre az első politológia tanszéket. Nemrégiben főtanácsadója lett az emberi és kisebbségi jogokért, valamint a regionális fejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettesnek, Csáky Pálnak. Ön egy interjúban azt mondta, a magyarkérdést nem nehéz megoldani, mert ez a kisebbség eléggé egységes tömbben él. Nemcsak emiatt oldható meg könnyebben a magyarok problémája. Ez politikai kérdés, amit csak politikai eszközökkel lehet rendezni - jól előkészített törvényekkel, rendeletekkel, megfelelő politikával, amelyből kiveszik a részüket a szlovákiai magyar politikusok is. Ezért rendkívül fontos, hogy bekerültek a kormányba. A magyar kisebbség társadalmi helyzetének megváltoztatásához elegendőek a jó törvények és a megfelelő társadalmi légkör. Más a romák esete: az ő gondjaik nem oldhatók meg törvényekkel, társadalmi hely- zetükjavításához következetes szociális politikára van szükség. Az írásaiból kiderül, hogy a nemzeti kisebbségek kérdését a regionalizációval összefüggésben látja megoldhatónak. így van, ezért is jó, hogy a kisebbségi kérdésekért felelős miniszterelnök-helyettes egyben a régiók fejlesztésével is foglalkozik. E poszt létrehozásával nagyobb teret kapnak az emberi és kisebbségi jogok, melyekkel szorosan összefügg a regionalizáció is, a régiók önrendelkezési jogának megadása. Ön a regionalizációt, a területi önrendelkezést támogatja, de elutasítja az autonómiának azt a formáját, amelyet egyes magyar politikusok követeltek. Mi a különbség a kettő között? Nem utasítom el az autonómiát. Kezdettől fogva azt állítottam, hogy a területi autonómia legitim, mert az alkotmányból adódik. Ugyanakkor azt is elmondtam, a szlovákiai körülmények között nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak. Az olyan nemzetállamban, ahol csak a szlovákok számítanak teljes értékű állampolgároknak, jogos az autonómia. Ellenkező esetben, ha a nemzetállam polgári állammá alakul, ahol minden polgár egyenlő, sokkal jobb megoldásnak látszik a területi önkormányzat. Az autonómia ugyanis csak egy etnikai csoport számára jönne létre, és bizonyos elszigetelődést jelentene a szlovák társadalmon belül. Ugyanakkor az önkormányzatra nemcsak a magyaroknak van szükségük. A regionalizáció az Európához való felzárkózásunk szempontjából is fontos. A szlovákiai önkormányzati rendszer keretén belül a magyar etnikum is érvényesíteni tudná politikai követeléseinek döntő többségét. Ahogy én tudom, a magyar kisebbség politikai képviselői - Duray Miklóst is beleszámítva - számára az ilyen önkormányzat elfogadható. A magyarság politikai képviselete az utóbbi időben „váltott”: nemcsak a kisebbségre helyezi a hangsúlyt, hanem összefüggéseikben kívánja megoldani a problémákat. Ezt én is megállapítottam, mikor a politikai pártok választási programját elemeztem, köztük az MKP programját is. Egyértelmű az össztársadalmi irányultság, és emellett természetes, hogy a magyar kisebbség gondjai prioritást élveznek. Jót tett a magyar pártoknak az egyesülés? Úgy gondolom, nem vált a demokratikus fejlődés javára, de nem ők a vétkesek, hanem a választásitörvény-módosítás. Az egyesülés pozitívuma, hogy lecsiszolódnak az élek - pl. Duray Miklós az MKP-n belül sokkal mérsékeltebb, s ezáltal elfogadhatóbb, mint az Együttélésben volt. Az érem másik oldala, hogy az eredeti pártok közötti politikai eltérések mesterségesen szűnnek meg. A. Nagy László MPP-je például Szlovákia egyetlen következetes liberális pártja volt, s most „felolvad” az MKP-ban. Két éve Ön azt írta, a szlovákiai magyar egyetem létrehozása „jogos és legitim követelés”, miért ne lehetne a szlovákiai egyetemek egyike magyar. Most mintha a magyar politikusok lemondtak volna a magyar egyetemről. Az egyetem ellenzői azzal érveltek, hogy nincsenek meg az anyagi feltételek. De Szlovákiában egyetemek egész sora jött létre, ez a magyarázat tehát teljesen abszurd. Nem igaz, hogy a magyar közösség ne tudná életben tartani ezt az egyetemet. A világon vannak sokkal kisebb nemzetiségek, amelyeknek saját egyetemük van. A kérdés tehát csak az, igényli-e az itteni magyarság az egyetemet. Szerintem egyértelműen van rá igény. Korea Herald Támadási terv- fiókban Az Egyesült Államoknak kész tervei vannak egy Észak-Korea elleni támadásra, amelyek megvalósíthatók, ha Phenjan tovább dolgozik atomfegyver-fejlesztési programján - nyilatkozta a szöuli kormány egyik névtelenségbe burkolódzó képviselője a Korea Herald című napilapnak. Az amerikai katonai vezetés a múlt hétfőn új stratégiai dokumentumot fogadott el, amely szerint Észak-Korea ellen ugyanúgy lehetségesek katonai csapások, mint Irak esetében. „Ha Észak- Korea nem tartja meg az 1994-es megállapodást, az USA egyéb diplomáciai eszközökkel és biztonsági intézkedésekkel fog érvényt szerezni alapvető biztonsági érdekeinek” - áll a szöuli forrás szerint az amerikai okmányban. Frankfurter Rundschau Reszketeg vénség A német sajtó egyre többet foglalkozik Borisz Jelcin egészségi állapotával. Az utóbbi időben Moszkvába látogató politikusokat fogadva már-már szánalmas benyomást keltett a Kremlből kormányzó reszketeg vénség - írta a német lap. Az sem meglepő, hogy a kommunista Zjuganov előrehozott elnökválasztást sürget. Figyelemreméltó viszont, hogy az eddig az elnököt támogató liberális Javlinszkij és a centrista Sohin is értésre adta: számukra Jelcin a végét járja. Ám a makacs elnök alighanem csak a halálos ágyán fogja beismerni, hogy a hatalom kicsúszott a kezéből. Ma még senki sem képes megmondani, mi lesz, ha Jelcin holnap lelép a színről. Több jel is arra utal, hogy Primakov szükségmegoldásként az országos rendkívüli állapot kihirdetését fontolgatja. De vajon nincs-e Oroszországban már 1996 óta rendkívüli állapot?
