Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-18 / 46. szám
port 1998. november 18. .Amerika szelleme kőbe foglalva” - így nevezte egy történész a Capitoliumot, vagyis a parlamentet. Az amerikai törvényhozás épülete előtt tévéseket pillantok meg. Az NBC csatorna csinos riportere órájára néz. Öt perc múlva tizenegy, nemsokára élő belépésben kell beszámolnia az odabent ülésező parlament munkájáról. A téma - mi is lehetne más - Bili Clinton ügye. Egyórás sorbanállás után beengednek a hatalmas, fehér márványpalotába. Odabent Lincoln életnagyságú szobra fogad, és főhelyen, egy folyosó végén Kossuth Lajos mellszobra előtt is lefény- képezkedem. Akármerre indultam Washingtonban, mindenütt emlékművekbe, szobrokba ütköztem. A koreai háborúban elesettekre egy dombnak felfelé menetelő bronz szoborcsoport emlékeztet, a vietnami hősöknek két hatalmas gránitfalat emeltek az amerikaiak. Az Iwo Jima emlékmű a világ összes háborújában valaha harcolt amerikai katonáknak állít emléket. Maguk a katonák egy zászlót állítanak föl éppen, mesterien kimunkált vonásokkal. A szobor érdekessége, hogy egy második világ- háborús fotó alapján szoborta alkotója. A Fehér Ház előtt feketék tüntetnek. A díszcsomagolású rendőr, aki az elnöki hivatalt vigyázza, barátságosan szemléli a ki tudja, mi ellen tiltakozókat. Közben tűri, hogy a japán turisták mellé- álljanak, és fülig érő szájjal kat- togtassanak. Nem állom meg, én is megszólítom. - Kérdezhetek valamit? - bátortalankodom. - Sure, buddy! - Hát persze, öreg! hangzik a jókedvű válasz. McGowney őrmester - ez áll a kis névtábláján - elmondja: nincs nap, mikor valaki ne tüntetne valami ellen a Fehér Ház előtt. - Természetes, hogy nem avatkozunk bele a dolgukba. Amerika szabad ország, mindenki azt csinál, amit akar. Persze arra azért ügyelünk, hogy a kerítésen ne másszanak át. A szomszéd szemete az én kincsem - vélik az amerikaiak. Sehol máshol nem találkoztam még hasonló őrülettel. Már csütörtökön megjelennek a washingtoni kertvárosban a kézi gyártmányú jelzőtáblák, amelyek garázsvásárt vagy kerti vásárt hirdetnek. Nem a garázs eladó persze, hanem mindaz, amit odabent tárolnak a kincseket gyűjtő háziasszonyok. Mikor aztán eljön a szombat reggel, portékájukkal a ház elé hurcolkodnak, és árusítani kezdenek. Használt termosztól hajszárítón és porcelánbabán keresztül Batman összes kalandjáig minden kapható. Fillérekért. Én egy jópofa bögre és egy könyv boldog tulajdonosává váltam, vendéglátóm, Sally pedig - egyebek mellett - egy fűnyírót pakolt be az autójába. inaz iki :m ídíeláint A SZERZŐ FELVÉTELEI Az amerikai rendőrök és rendőrnők - úgy vettem észre - nem mindenkiben a bűnözőt látják. Készségesen adnak felvilágosítást, útbaigazítanak, még barátságosan el is beszélgetnek a kíváncsiskodóval. A washingtoni parlamenti őrség talán valamivel hűvösebben fogadja a kérdezős- ködőket. Ez a marcona rendőrnő sem köszönte meg, amiért lefényképeztem, majd azt tanácsolta, találjak más témát a fotóimhoz. Az Egyesült Államok fővárosában nincsenek újságárusbódék. A napi- és hetilapokat az utcán, újságautomatákból veheti meg az olvasó. Októberben a legtöbb lap természetesen a Clinton-ügy- gyel foglalkozott. Nemcsak a színes bulvárlapok voltak tele Clinton és Lewinsky fényképeivel, hanem a mértékadó The Washington Post is mindenkit megszólaltatott a Cipzárgate ügyében. Még az amerikai elnök gyóntatópapja is publicitást kapott az országos lapban.
