Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-18 / 46. szám
Politika 1998. november 18. Hét nap a belpolitikában: november 5-11. Nyitva van az EU-kapu... Malinak István __________ Ti szteletet érdemelnek azok az erőfeszítések, amelyeket a kormány tesz azért, hogy a külföld előtt helyreállítsa Szlovákia imidzsét, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az euroatlanti csatlakozás terén a Meciarék okozta négyesztendei lemaradást nem könnyű bepótolni. Dzurinda kormányfőnek Brüsz- szelben elmondták, mind a NATO, mind az EU üdvözli a szlovák politikai életben bekövetkezett demokratikus fordulatot, s az EU nemcsak politikailag, hanem anyagilag is támogatja az új szlovák kormányt a felzárkózás feladatainak teljesítésében. Való- színűneklátszik: az EU nem tudja Dzurindáéknak azt az elvárását teljesíteni, hogy a csatlakozásra várók első körét pár hónapon belül Szlovákiával kibővítsék, delegációnk arra sem kapott ígéretet, hogy a decemberi bécsi EU- csúcson Szlovákiának a várakozók sorában valamiféle különleges státust szavaznak meg. Az EU-országok külügyminiszterei pár nappal később arra az álláspontra helyezkedtek, hogy csak egy év múlva, a jövő decemberi csúcson kellene dönteni a további tagok felvételéről. Érthető az EU magatartása is: csak olyan országot hajlandó befogadni, ahol stabilizálódott a politikai és gazdasági helyzet. Ezért követel a jó szándéknál és az ígéreteknél többet - Szlovákia előbb teljesítse a feltételeket, s majd azt követően készíthető el rólunk az új országjelentés. A lényeg: az EU- kapu nyitva van, de a belépésre még vámunk kell. Az a tény, hogy A belépésre még várnunk kell egy ideig. Dzurinda kötelességének tartotta brüsszeli tapasztalatairól tájékoztatni a törvényhozást, jelzi: újfajta viszony van kialakulóban a kormány és a parlament között. Igaz, csak nálunk számít újdonságnak - pontosabban: Meciar szoktatott le róla bennünket -, a befutott demokráciákban természetes, hogy a kabinet tájékoztatja a honatyákat a létfontosságú kérdésekben tett lépéseiről. Minden demokratikus kormánynak csak a hasznára válik, ha a parlament aktívan gyakorolja felette törvényből is eredő ellenőrző szerepét. Eléggé felborzolta a kedélyeket az elnökválasztással, illetve a jelöltállítással kapcsolatos huzavona. Csak üdvözölni lehet, hogy a négy kormánypárt teljesíti választási ígéretét, és a lakosság közvetlenül választhat majd államfőt. Tényként kell kezelni azt, hogy a koalíciós szerződésbe bekerült: a négyek közös jelöltje az államfői posztra Rudolf Schuster kassai főpolgármester; ennek fejében a PÉP hajlandó volt lemondani egy miniszteri bársonyszékről. Előre kell bocsátani: a tényeket lehet szeretni vagy nem szeretni, a szerződéseket pedig tiszteletben kell tartani. Még akkor is, ha eleve gyanús és fura volt a szerződésnek ez a pontja, mert el lehet meditálni azon, azonos súlycsoportba tartozik-e egy miniszteri poszt az ország első számú közjogi méltóságának tisztével. Hibázott-e Frantisek Miklos- ko, az SZDK tagja (a KDM volt al- elnöke), amikor egyértelművé tette, hogy a jobboldal számára elfogadhatatlan az, aki az elmúlt rendszerben magas párttisztséget töltött be? Nyilvánvaló, hogy az SZDK anyapártjai közül kettő - a KDM és a DP -, vagyis a jobboldal számára Schuster nem felel meg. Miklosko tehát annyiban követett el hibát, hogy új pártja, az SZDK által aláírt szerződés ellen agitált, az viszont nincs a szerződésben, hogy ő vagy bárki más nem szavazhat a közös jelölt ellen, és mondjuk, egy független jelöltre. Az alapvető hibát mégsem Miklosko követte el, ő kimondta sokak véleményét. A hibát egyrészt abban kell keresni, hogy máig tisztázatlan az SZDK és az anyapártok viszonya, másrészt abban, hogy a koalíciós szerződésnek ez a pontja úgy rossz, ahogy van. Ugyanis a négy párt közül csak kettőnek az érdekeit szolgálja. Az egyik a PÉP (és személyesen Schuster), a másik a DBP. Mert a PEP a baloldal javára mondott le egy miniszteri posztról, a baloldalnak van több tárcája a kormányban, mint amennyi a választási eredmények alapján járt volna neki. Az SZDK-nak és az MKP-nak semmi haszna a dologból - hacsak az nem, hogy jóllakatták a nagyétkű DBP-t, és végre megszületett a koalíció -, az ő kezüket inkább csak megköti ez az alku. Bejelentette távozását Bili Clinton legnagyobb ellenfele, Newt Gingrich képviselőházi elnök, a republikánusok egyik vezéralakja. Az ok ismert: az időközi választásokon a republikánusok a vártnál gyengébben szerepeltek. Gingrich közölte: januárban magát a képviselőházat is otthagyja. Tegyük hozzá: a republikánusok jó része is örül annak, hogy a túl radikális Gingrich visszavonul. CTK/AP Dömötör Ede felvételei A regionális együttműködés élénkítése a Határon Túli Magyarok Hivatalának egyik legfontosabb feladatává vált Lehetőség van bőven, de kevés a garancia V. Paizs Gábor __________ Sz eptember elsejétől a nagy- surányi születésű (1959) Szabó Tibor irányítja a magyar külügyi tárca felügyelete alá visszahelyezett Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az ELTE földtudományi szakán szerzett diplomát, első munkahelye az Országos Meteorológiai Szolgálat volt; megszerezte a földrajztudományok kandidátusa címet. Hat éve Entz Géza, a HTMH első elnöke hívta a hivatalba, a felvidéki és kárpátaljai főosztály élére. Az Antall- és a Horn-kormá ny idején is főosztályvezető volt. Milyen különbségeket tapasztalt? A hivatal kezdeti időszakában, 1992-től ’94-ig a markáns elkötelezettség volt jellemző, de sok tekintetben hiányzott a szükséges államigazgatási tapasztalat, ezért sok lehetőséget kihagytunk. Ezzel szemben 1994 és 1998 között nagyfokú pragmatizmus uralta a hivatalt, a problémák felvetése és megoldása helyett azok háttérbe szorítását várták el tőlünk. Holott addigra már rendelkeztünk azzal az igazgatási gyakorlattal, amelynek birtokában e konfliktusokat hatékonyabban tudtuk volna kezelni. Az alapszerződésekre gondol? Igen. A tárgyalásokon mindkét fél tisztában volt a tényleges problémákkal és a lehetséges megoldásokkal. Ezek megtalálásában persze a felek ellenér- dekűek voltak. A folyamatban tapasztalható volt bizonyos politikai sürgetés, ami a román és a szlovák félnek kedvezett. A magyar fél e vélt vagy valós sürgetés miatt nem tudta érvényesíteni a kisebbségi jogok elvárható garanciarendszerét. Az alapszerződések sok mindent lehetővé tesznek, de nagyon kevés dologra adnak kézzelfogható garanciát. Időközben az alapszerződés aláírói mindhárom országban elvesztették a választásokat. Érdekes analógia fedezhető fel az 1996-os romániai és a mostani szlovákiai kormányalakítás között. Fontosnak tartom a határon túli magyarság és a magyar nemzetpolitika szempontjából, hogy e párhuzamok elemzése mellett sikerüljön a tanulságokat is levonni az RMDSZ kormányzati politizálásából. De utalhatnék például a szlovákiai Független Magyar Kezdeményezés 1992-ig tartó korszakára is. Úgy hiszem, az RMDSZ-hez képest az MKP e tapasztalatoknak köszönhetően előnyösebb helyzetben van, és a koalíción belüli súlya is lényegesen nagyobb, mint az RMDSZ-é. A HTMH augusztustól az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. épületében működik. Jelzésértékű, hogy a Kossuth térről éppen a Pozsonyi útra költöztek? Csak átmenetileg vagyunk az ÁPV Rt. épületében. A Miniszterelnöki Hivatal belső átszervezése miatt a hivatalból kikerült minden olyan szervezeti egység, amely szaktárca alá volt rendelhető. Számunkra itt volt hely. Ugyanakkor nagyobb súlyt akarunk helyezni munkánkban a határon túli gazdasági egzisztenciateremtésre, más megközelítéssel, mint az előző négy év alatt történt. Az Új Kézfogás Közalapítvánnyal együtt a vállalkozói háttér megteremtésében kívánunk nagyobb szerepet vállalni, pl. olyan projektek előkészítésében, amelyek elősegítik a határ menti regionális együttműködést. Tehát nem kizárólag konkrét vállalkozások anyagi patronálásáról van szó, hanem a nagyobb közösségeket szolgáló háttérintézmények támogatásáról. Torgyán József egy éve lapunknak adott nyilatkozatában szükségesnek tartotta a természetes gazdasági egységeket elvágó trianoni határok lebontása végett olyan bankok létrehozását, amelyek akár anyaországi költségvetési források bevonásával is biztosítanák a regionális vállalkozások tőkeellátását. Nehéz összesíteni, hogy a magyar társadalom mekkora ösz- szegekkel támogatja a határon túli magyarságot. Ami számszerűsíthető, az a magyar költségvetés fél ezreléke, amivel valóban nem tudjuk befolyásolni a határon túliak egzisztenciáját. Ezért a gazdaság szereplőit kell ösztönözni, hogy szerves kapcsolatokat alakítsanak ki a határon túli régiókkal. Egy megfelelő banki háttérrel megizmosodó vállalkozás pedig nemcsak a határon túli magyarság életkörülményein tud javítani. Lesz egy új Interbank? Már volt ilyen kísérlet. Konkrét bankról még nem beszélhetek, de a szlovákiai változások miatt már érzékelhető a magyar pénzügyi szférában az erre való hajlam. Vannak olyan kezdeményezések, amelyeket elnökként szívesen tovább menedzsel? Ilyen például a Komárom környékén alakult Hídverő Társaság, amely csírája lehet a jövőbeli tartalmi együttműködésnek, megalapozza a Duna két oldalán található önkormányzatok, vállalkozók szerves, mindennapi kapcsolatát. El País Miben bíznak az európaiak? „Az európaiak jobban bíznak nemzeti intézményeikben, mint az európaiakban” - hirdette hétfői számának cikkében a spanyol El País. A lap egy olyan, 11 EU- országban végzett közvéleménykutatás adatairól számolt be, amelyet a brit Taylor Nelson Intézet végzett. A megkérdezettek 41 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon vagy eléggé elégedett azzal, ahogy Éurópa építése folyik, és szintén 41 százalék vallotta azt, hogy csak ke véssé vagy egyáltalán nem elégedett. A legelégedettebbek az írek voltak, 56 százalékos aránnyal, a legkevésbé elégedettek pedig a britek, a görögök, az osztrákok és az olaszok. A nemzeti intézmények (az egyes országok kormányai és parlamentjei) nagyobb bizalmat élveznek az európaiaknál, mint az EU megfelelő szervei (az Európa Tanács és az Európai Parlament). A felmérésből ugyanakkor az is kiderült, hogy az európaiak bíznak az EU-intézmények hatékonyságában és problémamegoldó képességében. A legnagyobb bizalom a kulturális együttműködés, a környezetvédelem, valamint az EU nemzetközi befolyása és gazdaságpolitikája területén mutatkozott. Közepes a bizalom a társadalompolitikai témák területén, valamint a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni harcban. Az európaiak egyáltalán nem bíznak az európai szintű intézmények hatékonyságában a kontinens két komoly problémája, a munkanélküliség és a bevándorlás területén. Érdekes: az európaiak úgy tekintenek az Európa Tanácsra, mint bürokratikus, gyenge, kevéssé hatékony és nem pártatlan szervezetre, amely távol van az európaiak mindennapos gondjaitól. Az európai vezetők közül a legismertebbek és legtöbbre értékeltek a következők voltak: Tony Blair, Helmut Kohl, Jacques Chirac és Felipe Gon- zález. Az euró bevezetését a megkérdezettek 48 százaléka megelégedéssel várja.
