Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-14 / 41. szám
8 1998. október 14. A szigorúbban őrzött területeket a sok félbehagyott graffitiről lehet felismerni Urbánus folklór, vagy egyszerű vandalizmus? Juhász Katalin A gyökerek New Yorkban keresendők, az ottani metrókocsikon jelentek meg először azok a feliratok, rövid üzenetek, keresztnevek és telefonszámok, melyeket a graffiti, elegánsabb nevén a falfirka elődeinek tekinthetünk. Rosszallás, felháborodás és üldözés után tűrés következett, sőt a legbátrabb művészettörténészek új festészeti ágról kezdtek suttogni. Majd sorra jelentek meg a graffitiket dokumentálni kívánó fotóalbumok, tanulmányok és elemzések, a „rendes” festők egyre gyakrabban kalandoztak el erre az új területre, bárok, szórakozóhelyek és boltok rendeltek „cégért” graffitifestőktől. Persze mindez Amerikában történt. Az öreg kontinens meghódítása tíz évet váratott magára. A nyolcvanas évek közepén aztán megjelentek a „Szeretlek Józsi”, „Hajrá Fradi” típusú falfeliratok mellett a kacifántosabb vonalvezetésű betűk, harsány színek és új formák. Az első körben Németország, Hollandia és Anglia tűzfalai, villamosai és hidjai estek „áldozatul”, néhány éve pedig nálunk is sokkal színesebbek a felületek. De nézzük, kik azok, akik vállalják az esetleges lebukás veszélyét, és festékszórót hordanak a kabátzsebükben. A srácot a nagyszünetben kidekorált tábla leplezte le. Gyakorlott mozdulatok, lendületes formák, élénk színek - ráment vagy fél doboz kréta, ami egy suliban már-már kihágásnak számít a jelenlegi viszonyok közt. Elismerő bólogatásomra kihúzza magát, a kérdésre, hogy vajon szokott-e falakra is festeni, igennel válaszol. Megegyezünk abban, hogy aznap már kár letörölni a táblát. Meg abban, hogy találkozunk még. Ketten jönnek, ez jelentős eredmény, mivel a graffitisek többnyire kerülik a sajtó nyilvánosságát. Részint azért, mert rengeteg támadó hangú cikk jelent meg a falfestészetről, részint a leleplezéstől való félelem miatt. Természetesen most is „művésznevükön” szerepelnek, hiszen amit művelnek, szándékos rongálásnak minősül, s mint ilyen, büntetendő. Maniac: - Persze ez attól is függ, hová fúj az ember. A műemlékek, régi épületek, szobrok külön kategóriát képeznek, ezekért komoly pénzbírság jár. De mi nem szoktunk ilyen helyekre fújni, tiszteletben tartjuk őket, nem vagyunk bunkók. A romos kőkerítések, ronda házfalak, az más, ott nagyon üdítően hat egy-egy rajz. Raven: - A csoportunk változó létszámú, többnyire kisvárosokból származunk, itt tanulunk Kassán. Nehéz volt elfogadtatni magunkat a városban, sok graffitis banda működik már itt. Azzal törtünk be, hogy megcsináltuk Kassa legnagyobb graffitijét. Azelőtt itt még nem láttak akkorát! Maniac: - Félreeső helyet választottunk, hogy ne nagyon szúrjon szemet, ha esetleg nem sikerül. Aztán egész jó lett, meg is kaptuk érte a dicséretet az itteni bandáktól. A banda kifejezést kéretik komolyan venni, mivel kemény konkurenciaharc dúl az egyes csoportok közt. Ez abból is látszik, hogy azt a bizonyos hatalmas rajzot rövid időn belül tönkretette egy másik banda, tekintélyféltés miatt. Egyesek sorozatosan belerondítanak mások munkáiba. Ha megkerül a tettes, általában verekedés lesz a dologból, banda banda ellen. Aki erős és tehetséges, azt elismerik a városban, két barátunknak is sikerült ez, annak ellenére, hogy még csak tizenhat évesek.- Odahaza tudják, mit csináltok éjszakánként? Maniac: - Én mindig azt mondom, diszkóba megyek. Igyekszem nem szanaszét hagyni a »bűnjeleket«) de előfordult már, hogy a szüleim festékekről szóló blokkokat vagy festékszórót találtak a holmim közt. Nem nagyon tetszik nekik a dolog. Néznek tévét, tudják, hogy ez bűncselekmény. Egyébként nálunk, abban a bizonyos kisvárosban sokkal kisebb a lebukás veszélye, mert éjfél után már üresek az utcák. Itt Kassán jobban résen kell lenni, egyedül nem ajánlatos próbálkozni. Akció közben mindenkinek megvan a saját feladata. Egyesek őrködnek, mások alapoznak, megint mások fújnak. A graffiti kockázatos hobbi, gyors kezet, éberséget és ha kell, jó »futóművet« igényel. Az európai nagyvárosok közül Berlinben a legnagyobb a harc a fal- firkálók és a rendőrök közt, Németországban ugyanis külön rendőrség van erre. A hazai bűnüldözők pénzbírság helyett gyakran intézik el a dolgot egy- egy kiadós veréssel. Főleg akkor, ha képtelenek tetten érni az elkövetőket. Raven: - Ha nincs nálad festék, nem bizonyítható rád semmi. Épp ezért, ha üldözőbe vesznek, legelőször a festéket kell eldobni. Tettenéréskor is csak azért az egy rajzért vagy köteles elvinni a balhét, a többiért nem. A csoport tagjai tudnának mesélni, ha nem tartanának a megtorlástól. Kérésükre ezért eltekintünk a kassai graffitiháború részletezésétől, csak annyit ízelítőül, hogy a fiúkat kergették már fegyverrel a kézben is a rend túlbuzgó őrei. Figyelembe véve zsenge életkorukat és az általuk elkövetett kihágás nagyságát, ez a tény legalábbis elgondolkoztató. A szigorúbban őrzött területeket a sok félbehagyott graffitiről lehet felismerni. Ahol valakinek nem sikerült befejezni, ott más általában nem is próbálkozik.- Ez elég költséges mulatság. Mennyi pénzetek fekszik egy- egy rajzban? Maniac: - Az attól függ, hol szerezzük be a szórópalackokat. A boltokban 150-160 korona egy palack, ezzel 2x2 négyzetmétert lehet lefújni. A kisebb palackok 80 koronásak, de több kell belőlük, ha szép színes rajzot akarunk. Egy közepes nagyságú graffiti akár 500-600 koronát is felemészthet. Erre mindig akad pénz, innen- onnan, spórolásból, kajapénzből. Festeni muszáj. Ők így fejezik ki, amit éreznek. A falfirkálás több egyszerű hobbinál, már-már életstílus. És mint ilyen, megvan a saját zenéje, öltözködési divatja. Az ősidőkben, a hetvenes évek közepén Amerikában a rap és a hip-hop képezte a zenei hátteret. Nálunk a művészek érdeklődése szélesebb, egész a púnkig terjed, az öltözék sem annyira domináns. A harmadik nagy különbség: errefelé egyelőre békén hagyják az autóbuszokat, vonatszerelvényeket. Raven: - Azokra nagyon vigyáznak, éjjel kutyákkal őrzik a remízeket. Veszélyes volna megpróbálni, csak a legelszántab- bak vállalkoznak rá. Én nem is ismerek olyat, akinek sikerült... Maniac: - Na, azért nem lehetetlen!- Hogyan?- Szervezés és jó időzítés kérdése az egész.- Mégis, hogy fognál hozzá? -Alapos előkészítés után.- Egyedül vagy csapatban?- Szervezetten.- Jó, hagyjuk. Kockázatos hobbi, gyors kezet, éberséget és ha kell, jó „futóművet” igényel. Egy közepes nagyságú graffiti akár 500-600 ko- ronát is felemészthet. Egy újsághír a Kosicky vecerből: „A Tóvárosi lakótelepet a Déli lakóteleppel összekötő hidat a városi távközlési művek dolgozói nemrég szürkére festették, annak ellenére, hogy a hídon található graffitik támogatói pénzből, megrendelésre készültek.” «Al ■Éú, H i * I í o$i j L . 1
