Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
1998. szeptember 16. Kópé Verssarok Radnóti Miklós A három kívánság A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörg a napraforgó; a tücskök már riszálnak, odvábán dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. Zelk Zoltán Horgászok Ez is Mari, az is Mari, ül a parton a két Mari, és még ezer horgászok, a kezükben horgászbot, de csak a két lány fog halat, ezer horog üres marad - Jaj! Hamvad az ég, lemegy a nap, gurul, mint egy piros kalap. Ezer horog, ezer harag, csuka, keszeg mind úgy harap, fog a két lány annyi halat, a Dunában egy se marad - Jaj! Gondolkodom, tehát... Bújócska Dömi játék közben a bokrok közé bújt Brumi elől, de hiába, mert az éles szemű mackó észrevette. Igen ám, de meglátni egyszerűbb volt, mint odamenni hozzá! Szerinted merre kell haladnia Bruminak, hogy megfogja játszótársát? Volt egyszer egy szegény asszony és egy szegény ember. A tűzhelynél üldögéltek, azon sóhajtoztak, hogy csak volna valamijük, milyen jó volna. Azt mondja a szegény ember:- El is megyek dolgozni, fát vágni az erdőbe, legalább keresek valamit! Ha mást nem, egy kis kenyérrevalót! Minden reggel elment korán, este meg későn jött, már sötétedéskor. Egyszer is, amint jön a sötétben, hát nagy fényességet lát a sárban. „Mi lehet ez a fényes? - gondolta. - Mégiscsak odamegyek, megnézem.” Hát egy aranyhintó volt, s benne ült egy aranyhajú kisaszony. Aranylovak voltak a hintó elé fogva, de belesüppedtek a sárba, nem tudtak kijönni. Azt mondja az a kisasszony az embernek:- Húzzál ki ebből a sárból, nagyon megjutalmazlak! Kihúzta a sárból, s megint azt mondja az aranyhajú kisasszony:- Na, szegény ember! Elmégy haza, és megmondod a feleségednek, hogy három kívánságát teljesíteni fogom. Megy haza nagy örömmel a szegény ember hogy most milyen nagyon jó lesz! Mondja a feleségének, ahogy hazaér:- Na, asszony! Most aztán nem éheskedünk, mert egy aranyhintót találtam a sárban. Abban üldögélt egy aranyhajú kisasszony, bele volt süppedve a sárba. Azt mondta, hogy húzzam ki a sárból, és három kívánságodat teljesíti.- Ej, de bolond kend, apjuk! Inkább hozta volna haza azt az aranyhajú kisasszonyt meg a hintót! Sokkal többet ért volna! Hát maga még ezt is elhiszi?- Jól van, asszony, hiszen ki lehet próbálni, nem kerül pénzbe! Próbálj valamit, kívánj!- De mit kívánjak?- Hát kívánj valami jó ennivalót!- Hát - azt mondja - ha az Isten adna olyan hosszú kolbászt, hogy ezt a kerítést is körül tudnánk fonni vele! Erre a szóra már ereszkedett is le a kéményen egy nagy, vastag kolbász! De olyan hosszú volt, hogy csakugyan be tudta volna vele keríteni a kertet! Az asszony mindjárt odakészítette a lábost, beletette a kolbászt, hogy csak hadd süljön. Az ember boldog volt. Az asszony kiment, ő meg kezdett rágyújtani a pipára, kotorgálta a parazsat onnan a lábos alól. Feldöntötte, a kolbász meg kidőlt a hamu közé. Az asszony éppen jött be, látta, hogy a hamuban a kolbász, nagy mérgesen azt mondja:- Hogy nőne az orrodra az a kolbász! Na de most mit csináljanak, a szegény ember el volt akadva, nem lehet így kolbászos orral!- Most már kívánd, hogy jöjjön le az orromról a kolbász!- Nem lehet, apjuk! Akkor oda lesz mind a három kívánságunk!- De hát mégse lehet az orromon a kolbász! Mert ha levágjuk, akkor is marad rajta, ha meg az orromat vágjuk le, orrom nem lesz! Le kell azt kívánni! Oda lett a három kívánságuk. Magyar népmese Hogyan vándorolnak a kontinensek? Az emberek többsége úgy tudja, hogy a földrészek mozdulatlanul állnak a helyükön. Ez nincs teljesen így, mert az egyes kontinensek mozognak. A jelenségre Alfred Wegener német geológus jött rá a századfordulón. Wegener egy atlasz tanulmányozása közben érdekes felfedezést tett: a délamerikai kontinens keleti és Afrika nyugati partvonalai olyan pontosan illeszkednek egymáshoz, mint két szomszédos lapocska a puzzle játékban. Hogyan lehetséges ez? - tette fel a kérdést. Az is feltűnt neki, hogy a két part mentén hasonló élővilág és kőzetek találhatóak, pedig a partvonalak több ezer kilométerre vannak egymástól. A német geológus 1929-ben Az óceánok és földrészek keletkezése című könyvében adott választ a kérdésekre. Ebben azt írta le, hogy a főleg gránitból álló kontinensek és a bazalt alkotta óceánfenék hajóként úsznak a földgolyó felszínén, egy olyan erőhatástól hajtva, amely a Föld forgásával áll kapcsolatban. Az állítás nagy vihart kavart. Addig ugyanis azt hitték, hogy a szilárd földkéreg mozdulatlan burokként borítja a föld folyékony, belső magját. Több mint 40 éven keresztül senki sem foglalkozott Wegener elméletével. Ma már tudjuk, hogy neki volt igaza. Geológiai kutatások igazolják, hogy a Föld szilárd felszíne kb. húsz ki- sebb-nagyobb lemezből áll, amelyek változtatják a helyüket. Ezek a „tektonikus lemezek” 60-200 km vastagságúak, és a jégtáblákhoz hasonlóan úsznak a képlékeny földköpeny felszínén. Azt is bebizonyították, hogy két mozgó kéreglemez határán alakul ki a földrengésövezet. Az ilyen területeken a földfelszín soha nincs nyugalomban. A legfélelmetesebb lemezhatár az Észak-Amerika nyugati partvidékén húzódó Szent András-törésvo- nal az óceánban. A táblák pereme nem sima, ezért nem tudnak súrlódás nélkül elhaladni egymás mellett. Éles peremeik, kiálló részeik gyakran úgy akadnak egymásba, mint a cipzár fogai. Egy idő után ez az „összeakadás” gigászi feszültséget okoz, s amikor a szélek már nem tudnak ellenállni a lemez többi része nyomásának, az egymásba akadt szélek letörnek; ilyenkor érezzük azt, hogy megrendül a föld. A legerősebb földrengések ott keletkeznek, ahol két lemez összeütközik. (A következő számunkban a földrengésekről olvashattok) A földkéreg 20 kisebb-nagyobb lemezből áll, amelyek hajóként úsznak a külső földköpeny felszínén. A nyilak az elmozdulás irányát jelzik. A lemezek szélein találjuk a leginkább földrengéses területeket. A piros pontok a legnagyobb földrengések helyét jelölik.
