Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
4 1998. szeptember 16. Háttér Visszapillantás Hatalomváltásra várva A jövő hét végén urnák elég járulunk. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezúttal komoly a tét: arról döntünk, hogy Szlovákia visszatér-e a demokratikus útra, avagy a diktatórikus döntésekkel kicövekelt eddigi útvesztőn halad tovább, és még inkább eltávolodik a civilizált Európától. Az alábbi összeállítás szerzője Milan Galanda jogász, aki 1990 és 1992 között a szlovák parlament képviselője volt. Elemzésének bevezetőjében megállapítja, hogy Szlovákiában gyakorlatilag soha nem nyűt alkalom olyan normális, szabad választásokra, amelyeken a polgárok ténylegesen demokratikus értékeket képviselő politikai tömörülések között választhattak volna. A szerző szerint eddig egyetlen választást sem követett lényegi hatalomváltás, valamennyi csupán megerősítette hatalmában azt a politikai erőt, amely az előző rendszer bukása nyomán lett a hatalom birtokosa. A vesztes fél sosem kapott lehetőséget a visszatérésre. Kivételt képeznek az 1992- ben és 1994-ben tartott választások, ekkor a vereség egyúttal a kormányzati munka stílus- váltásával is párosult, de nem eredményezte a politikai ellenfél hosszú távú kiütését. Érdekes visszatekinteni arra, hogy e században mikor került sor a hatalomgyakorlásban döntő változást hozó fordulatokra. 1918 - A rezsim (és az állam) bukása katonai vereség következtében. A Turócszentmártoni Nyilatkozat értelmében a hatalom az SZNT kezébe kerül amely ugyan reprezentatív, de nem választott szervként működik. 1938 - A rezsim (és az állam) bukása egy diplomáciai vereTeljesül a kívánság? ség után. A hatalmat az ellenzéki politikai elit veszi át, választások nem voltak. 1944 augusztusa - A rezsim (és az állam) bukása az ország területének egy részén, a hadsereg és a lakosság részleges lázadása következtében, ami szervesen összefüggött a külső helyzettel. Az SZNT nem választott, de a nemzet legitim képviselőjeként vette át a hatalmat. 1944 októbere - Az elvesztett területeken a rezsim (és az állam) formális helyreállítása, külföldi hatalmi beavatkozás, majd megszállás következtében. 1945 - A rezsim (és az állam) bukása a külföldi védelmező katonai veresége miatt. Az engedélyezett politikai pártok „kerékasztalnál” osztoznak a hatalmon, s részben szabad választásokra kerül sor. 1948 - Külföldi segítséggel kommunista puccsra kerül sor. A választott szervek nem tiltakoznak. 1968 - Palotaforradalom, a konzervatív kommunista vezetés bukása. 1969 - Palotaforradalom, ezúttal a liberális kommunista vezetés bukott meg (külföldi beavatkozás nyomán). 1989 - Lakossági tiltakozások a rezsim vereségéhez vezetnek, amely összefüggött a környező országokbeli változásokkal. Az 1992-es választások a kommunizmusról tartott népszavazásnak tekinthetők. 1992 - Választási vereség, az állam bukása, a demokratikus rendszert fokozatosan bomlasztó rezsim kerül hatalomra. 1994 - Az erőviszonyok megváltozása a parlamentben, az erózió rezsimjének bukása. 1994 - Választási vereség, a demokrácia aláásásának fel- gyorsulása. (pve) Somogyi Tibor felvétele A választások után lehet beszélni arról, melyik tárcánál jusson szerep az MKP-nak Segítség - nyertünk! Fedor Gál, Pavol Pavlik vitavezető, Csáky Pál és Ján Carnogursky. A kereszténydemokraták szöget ütöttek egymás fejébe Somogyi Tibor felvétele Holop Zsolt A Márai Sándor Alapítvány szeptember elején beszélgetésre hívta Fedor Gált, Csáky Pált és ián Carnogurskyt. Az MKP elnökhelyettese és a KDM elnöke nem szorul különösebb bemutatásra. Talán Fedor Gál sem, hiszen a rendszerváltás egyik vezéralakja, a VPN elnöke, majd Meciar legnagyobb pártbeli ellenfele volt. A VPN felbomlasztá- sa után Csehországba települt, mondhatni, emigrált. A beszélgetés témája a belpolitikai helyzet, a választások és a szlovák-magyar viszony volt. F. G.: Mint sokan Szlovákiában, én is úgy érzem, ismét rendszer- váltásra van szükség, de talán nem elegen gondolják így. A közelmúltban Kelet-Szlovákiában tartózkodott egy brit politológus barátom. Úgy érzékelte, az emberek elégedettek. Dolgozgatnak a házuk körül, van mit inniuk, enniük, rendben működnek a helyi maffiák is, és semmi nem utal arra, hogy valami óriási fordulat volna készülőben. Én persze érzem, változásra van szükség. Frusztrációt, depressziót tapasztalok, és ez azért van, mert rendre alapjaiban sértik meg a jogállamiságot. Az országot maffiák uralják. A legnyugtalanítóbb, hogy senki nem tud választ adni arra, mi lesz, ha sikerül meg- dönteni a jelenlegi hatalmat. Az is aggasztó, hogy a választáson standardnak nem nevezhető politikai erők indulnak. J. C.: A belpolitikai helyzetet valóban nem lehet standardnak nevezni. Inkább szokatlan, s ezért érdekes, legalábbis számomra. S ami érdekes, az bizonyos szempontból jó. F. G.: Magát a rosszat testesíti meg a politikában az, ami nem standard. Egy elmegyógyintézetben is szokatlan, érdekes a helyzet, de jónak nem nevezhető. Cs. P.: Az MKP standard politikai erő. Kiterjedt külkapcsola- taink vannak, programunk nemcsak a kisebbségi problémák megoldására szorítkozik, hanem a társadalom összes bajára próbál megoldást találni. Igazán nagy elismerés, amit Fedor Gál mondott a közelmúltban, hogy ő az MKP-t választaná. Számomra is kérdéses, hogyan viselkedik a választások után Rudolf Schuster pártja, vagy a DBP, s az is, együtt marad-e az SZDK. Szerintem az MKP a jelenlegi felállásban működik tovább, nem lesz visszarendeződés a választások után. J. C.: Az SZDK azon lesz, hogy az MKP mihamarabb szétessen. A pártegyesülés ugyanis annak a jele, hogy a szlovákiai magyar kisebbség veszélyeztetve érzi magát. Ha a párt szétválik, az azt jelenti, hogy a veszélyeztetettség érzése háttérbe szorult és előtérbe kerültek a világnézeti különbségek. Én szükségesnek tartom, hogy ha győz az ellenzék, az MKP helyet kapjon a kormányban. Az SZDK nyilvánosan beszél erről. Hol hangosabban mondjuk, hol halkabban, ez igaz, de nem zárkózunk el tőle. A választások után beszélhetünk arról, melyik tárcánál jusson szerep az MKP-nak. Nyilván a gazdasági vagy a mezőgazdasági tárcáról lehet szó, és nem az oktatásiról vagy a kulturálisról, ahogy azt a közszolgálati televízió szuggerálja. Cs. P.: Meggyőződésem szerint szlovák nemzeti érdek, hogy az MKP kormányba jusson. Nagy kihívás lesz ez számunkra. Nemcsak beszélni a megoldásról, vagy támogatni egy elképzelést, hanem a probléma kezelésében is részt venni. Kihívás ez a szlovák pártok számára is, mire hajlandók ilyen politikai helyzetben. A magyarok jelenléte a szlovák kormányban pozitív és határozott jelzés lenne, és jelentősen hozzájárulna a jószomszédi kapcsolatok felújításához Magyarországgal. Jelzés lenne ez a szlovák lakosság egy részének is, hiszen nem a vegyesen lakott területeken erős a magyarellenes- ség, hanem az északi járásokban. Az ott élő embereket a sajtó, a közszolgálati televízió és a vezető politikusok hergelik. F. G.: Megdöbbentő és érthetetlen, hogy nagyon sokáig mennyire visszafogottak voltak a szlovák demokratikus pártok a magyar pártokkal szemben. Felfoghatatlan. Cs. P.: Választásokon induló és kormányszerepre készülő demokratikus, hangsúlyozom, demokratikus párt nem engedheti meg, hogy programjában ne szerepeljen a nemzetiségi kérdés. Az ország lakosságának 17 százaléka nem szlovák. A kisebbségi kérdések nem csak ránk tartoznak. Annak, aki a kormányfő székére pályázik, tudatosítania kell, hogy ezzel a problémakörrel is foglalkozni kell. J. 6.: Erre egyszerű a magyarázat. Ne feledjük, milyen környezetben élünk, s azt se, hogy a nemzetiségi kérdés kényes téma. Ha az SZDK programja csak érintené ezt a területet, azonnal kiforgatná és felhasználná ellenünk a Szlovák Televízió, hogy eladjuk az országot, és így tovább. Természetesen az SZTV- vel kapcsolatos problémákat huszonnégy órával a választások után megoldjuk. Másrészt a nemzetiségi kérdés terén bármit tennénk is, azt a radikális magyarok valószínűleg kevesell- nék. Konstruktívnak tartom, hogy az SZDK programja nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Cs. P.: Szeretném, ha valaki végre felfedezne programunkban egyetlen radikalizmust sejtető mondatot. Nem értem, miért nem szerepelhet az a mondat a szlovák demokraták programjában, hogy a kisebbségi jogok érvényesítését olyan szinten biztosítják, ahogy az alkotmány lefekteti, és szavatolják a Szlovákia által elfogadott nemzetközi egyezmények. J. C.: Nem gond. Ez a mondat nem tartalmaz konkrétumot. Szlovák nemzeti érdek, hogy az MKP kor- mányba jusson. Kérdéses, együtt marad-e az SZDK. Választási útmutató Hogyan szavazhatunk? A jövő héten Szlovákiában parlamenti választásokra kerül sorA kétnapos szavazás pénteken kezdődik, e napon 14 órától 22 óráig, másnap 7 órától 14 óráig tartanak nyitva a szavazóhelyiségek. KI választhat? A törvény értelmében választásra jogosult minden szlovákiai polgár, aki legkésőbb a választások napján betölti 18. életévét, és a választások idején Szlovákiában tartózkodik. Nem járulhatnak az urnák elé azok, akik törvényileg korlátozva vannak személyi szabadságukban (egészségvédelmi okból), szabadságvesztés büntetésüket töltik, vagy jogi cselekvőképességüktől meg vannak fosztva. Választási jogával akkor élhet a polgár, ha neve szerepel a választói névjegyzékben. A polgárnak jogában áll betekinteni a választói névjegyzékbe, hogy meggyőződhessen arról, szerepel-e neve a listán, és a személyére vonatkozó adatok helyesek-e. Ha ezek nem felelnek meg a valóságnak, akkor kérheti az adatok kijavítását vagy kiegészítését. Ha a polgármesteri hivatal ezt elutasítja, akkor a polgár az illetékes járási bírósághoz fordulhat, amely három napon belül köteles elbírálni a beadványt. Ez az bírósági eljárás illetékmentes. Ha a polgár tudja, hogy a választások időpontjában nem tartózkodik állandó lakhelyén, akkor a községi hivatalban választói igazolványt kérhet. Ennek birtokában az ország bármely szavazóhelyiségében leadhatja szavazatát. A helyi választási bizottság köteles lehetővé tenni, hogy a polgár szavazhasson személyazonossági igazolványának bemutatásával akkor is, ha neve nem szerepel a választói névjegyzékben. A szavazás menete. A szavazóhelyiségben a választópolgárnak igazolnia kell a személyazonosságát, akár útlevéllel is. A választási bizottság ellenőrzi, hogy neve szerepel-e a választói névjegyzékben. Ha választói igazolvánnyal szavaz, akkor ennek alapján beírják a jegyzékbe, az igazolványt ezután leadja. Ha lakhelyén szavaz, és neve nem szerepel a jegyzékben, a bizottság a személyazonossági igazolvány alapján felveszi a polgárt a választói névjegyzékbe, majd szavazhat. A bizottság csak abban az esetben engedélyezheti, hogy szavazhasson, ha ismeri őt a bizottság valamelyik tagja, vagy a bizottság tagja által ismert legalább két személy tanúsítani tudja az illető személyazonosságát. Miután a választó felkerült a listára, a bizottságtól megkapja a szavazólapokat és egy üres borítékot. A választónak ezután a szavazó- fülkébe kell vonulnia. Szavazata csak abban az esetben lesz érvényes, ha egyetlen szavazólapot tesz a borítékba, az általa kiválasztott pártét, amelyen egy, két, három, de legfeljebb négy név mellett álló számot karikázhat be. Ha többet karikáz be, akkor szavazata ugyan érvényes lesz, de egyetlen karikázását sem veszik figyelembe. A lezárt borítékot a választó a bizottság előtt az urnába dobja. Aki betegség vagy egyéb ok miatt nem tudja felkeresni a szavazóhelyiséget, kérheti, hogy a bizottság mozgóumát biztosítson a számára. A törvény értelmében a bizottság legalább két tagjának jelen kell lennie az ilyen szavazásnál. Azoknak a személyeknek, akik saját maguk nem képesek a választási aktus végrehajtására, más választó is segíthet a szavazólapok kitöltésében, de ez a személy nem lehet a választási bizottság tagja. Megjegyzendő, hogy legkésőbb szeptember elsejéig mindenkinek meg kellett kapnia a választások időpontjáról tájékoztató értesítőt, amelyben feltüntették, hogy az illető melyik szavazókörben fog választani. Ha valaki szeptember 5-éig a képviselőjelöltek jegyzékét sem kapta kézhez, akkor bizonyosan kimaradt a választói névjegyzékből, ezért feltétlenül keresse fel lakhelyén a községi hivatalt. (p)
