Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
Modern élet 1998. szeptember 16. Az eszkimók huszonnyolc kifejezést használnak a hóra, megkülönböztetve annak minőségét Bábel az ezredfordulón Nganaszan asszonyoka hagyományaikat megörökítő tévériporter kamerája előtt. Vajon lesz-e módjuk rá, hogy nyelvüket megőrizzék a következő századnak? Archív felvétel Diana-szindróma, avagy játék a tűzzel (Ön)veszélyes asszonyok 1970 -ben még ott volt Tallinban, a finnugor kongresszuson egy be- tegecske öregasszony, az utolsó szajáni szamojéd. A nyelvtudósok nemzetközi fórumára külön- géppel repített nénike, aki férje halála óta legföljebb csak csöndes esti nótázgatás közben vagy háziállatait szólongatva használta a kamassz anyanyelvét, amelyet rajta kívül nem értett már senki sem, hirtelen kérdéseket kapott- kamasszul. A nénike sírva fakadt, s megilletődve válaszolt a szajáni szamojéd nyelvet korábbi nyelvjárásgyűjtések és néprajzi feljegyzések alapján úgy-ahogy ismerő tudós nyelvészeknek. A nénike halálával egy nyelvvel kevesebb lett a földön. Aztán megint eggyel kevesebb 1974-ben, amikor meghalt az utolsó ember, aki még anyanyelvének tartotta a manxt, a Man-szigeten az 1800-as évekig általánosan beszélt nyelvváltozatot. A nyolcvanas évek elején Alaszkában már csak hárman beszélték az eyak nyelvet. Mivel nem egy településen éltek, anyanyelvűket gyakorlatilag már nem is használták. A felmérés idején mindhárman a hatvanas éveikben jártak, igen valószínű tehát, hogyazeyakrais keresztet vethetünk. Michael Krauss, az Alaszka Egyetem professzora szerint: „Olyan katasztrófa ez, mint a biológiai fajtahalál. Az eyak vagy az ubych nyelv eltűnése olyan, akár a pandáké vagy a kondorkeselyűké.” Tagadhatatlan tény, hogy a Földön beszélt nyelvek száma egyre csökken. A történelem előtti időkben tíz-tizenötezer nyelvet használhatott bolygónk akkori népessége. Még ezer évvel ezelőtt is beszéltek óporoszul, az Adria partján pedig virágzó nyelv volt a dalmát, amelynek utolsó beszélői a múlt század végén haltak meg. Antoine Millet 1930-ban úgy vélte, az ezernyolcszázmillió ember (akkoriban ennyien éltek a Föld hátán) ezerötszázféle nyelvet beszél. Manapság a szakirodalmi adatok ötezer és nyolcezer között ingadoznak, attól függően, hány nyelvet tekintenek önállónak, és hányat csak nyelvjárásnak. Aki nyelvekkel foglalkozik, tudja, hogy változatosságuk szinte végtelen. A rénszarvastenyésztő lap- I pok által beszélt nyelvjárások között például olyan nagy hangtani és szókészleti különbségek vannak, hogy bizonyos értelemben jogos nemcsak lapp nyelvjárásokról, hanem lapp nyelvekről is beszélni. Ugyanez mondható el az eszkimók által beszélt inuit nyelvről is, hiszen egy évbe telik, mire a kelet-grönlandi eszkimó megérti a nyugat-grönlandit. Vajon honnan ez a sokféleség? Hiszen majdhogynem két kezünkön megszámolhatjuk azokat a nyelveket, amelyek jól kivehetők a közelgő ezredforduló bábeli zűrzavarában is. Nagyjából egy- tucatnyi olyan nyelv létezik, amelyet ötvenmilliónál több ember beszél - míg azokból a nyelvekből, amelyeket egymilliónál többen értenek, 1979 végén százhatvannégyet számoltak össze. A világ lakosságának kétharmada a következő tizenhárom nyelv valamelyikén érintkezik embertársaival: kínai, angol, spanyol, orosz, hindusztáni, bengáli, portugál, arab, japán, német, maláj, francia, olasz. A további egy- harmad részé a háromezer egyéb nyelv. „ A mások közé ékelődött, kisszámú magyaroknak századok múltán talán majd a nyelvét sem lehet fölfedezni” - hangzott el Herder hírhedt, gyászos jóslata 1791-ben. Két évszázaddal később százezer földlakó közül háromszáznyolcvan beszél magyarul (vagy magyarul is). Nos, a magyart még mindig több mint tizenötmillióan beszélik szerte a világon. Beszéltség tekintetében még mindig az első ötven nyelv között vagyunk. Herder tehát szerencsére tévedett. Az viszont tény, hogy egy kelta nyelv, a comwalli (komi) utolsó beszélője kétszáz éve halott. Egyre kevesebben vannak a walesi, az ír és a skót nyelvet beszélők is Nagy- Britannia angol nyelvi környezetében. A nyelvhalál oka nem mindig az asszimiláció - lehet járvány, háború, miegyéb. Az utóbbi néhány évezred folyamán szinte a szemünk láttára nyelvek százai tűntek el - a tudomány számára örökre kibogozhatatlan módon. Gondoljunk csak a sumerra - az emberiség legrégibb ismert nyelve -, a kis-ázsiai hettita nyelvekre, a rejtélyes etruszkra, az ó- és közép-iráni nyelvek közül a szkíta, alán és szarmata nyelvre és a germán (vandál, gepida, gót, longobárd, porosz stb.) nyelvekre. Számos nyelv hajdani létére csupán néhány kő a bizonyíték. Egyre szegényebbek leszünk: a következő évszázadban több mint háromezer nyelv néniül el a földlakók ajkán, mert ezeket már nem tanítják meg a szülők gyermekeiknek. Bár né- hányan ezt a folyamatot a „tökéletesebb kommunikációt szolgáló pozitív fejleménynek” tartják, a szakemberek többsége úgy véli, hogy a nyelvek kihalása tragikus kulturális veszteség. A nyelvek sokféleségének megőrzése elsősorban a különböző kultúrák fennmaradása miatt igen fontos. Mivel a kultúra, melyet a sorvadó nyelvek hordoznak, nem képes a nyelvtől elszakadva fennmaradni, sejthető, miféle szegényedési folyamat ez valójában. Még akkor is, ha nyelvek nemcsak pusztulnak, de születnek is meg újjászületnek. Kétezer éve még nem volt emberfia, aki franciául, spanyolul, portugálul, olaszul, katalánul beszélt volna, és nem volt svéd, dán, norvég, izlandi nyelv sem, hogy Európa legfiatalabb nyelvét, a gagauzt ne is említsük. Juhani Nagy János munkája nyomán „Életem nehéz szakaszában fizikailag megsebeztem magam” - vallotta be a televízióban Diana. A néhai walesi hercegnő hamarosan 6000 levelet kapott olyan lányoktól és asz- szonyoktól, akik hozzá hasonló módon szoktak reagálni az élet gyötrelmeire. Sokan nem értik azokat a hölgyeket, akik saját maguknak okoznak fájdalmat. Talán ebben lelik örömüket? A pszichológus szerint erről szó sincs. „Csak” a felgyülemlett feszültségeket vezetik le. Sokan, sokkal többen fájdalmukban és dühükben hajlamosak kezüket ökölbe szorítani, körmüket tenyerükbe vájni. Szakemberek arra is találtak magyarázatot, miért a hölgyekre jellemző a Diana- szindróma. Állítólag azért, mert a dühös férfi nem szé- gyelli kimutatni érzéseit. Ha indulatos, még verekedni is képes. A nők hasonló esetben befelé fordulnak. Elnyomják haragjukat, és inkább önmagukat sebesítik meg, hogy megkönnyebbülhessenek. A sebeket mindig a legnagyobb titokban ejtik testük olyan részén, amelyet később könnyen eltakarhatnak. Ha valaki mégis meglátja a sebeket, ráfogják a karmolós macskára vagy egy véletlen balesetre. A pszichológus szerint a Dia- na-szindrómás nőket komolyan kell venni. A háttérben mindig valamilyen lelki probléma - önbizalomhiány, önértékelési zavar, meg nem értettség - húzódik meg. Ezek a lányok, asszonyok a testüket is gyűlölik. A durvaságot, a fájdalmakat szinte terápiaként élik meg. Idővel pedig úgy hozzászoknak, mint a kábítószeresek a droghoz. Alaposabb vizsgálódások kimutatták: sokukat érte korábban szexuális zaklatás vagy testi bántalmazás. A hajdani áldozat pedig könnyen alkalmaz önmagával szemben erőszakot. Szerencsére életüket azért nem szokták veszélyeztetni. Nagyon ritka körükben az öngyilkosság. Az ütőérhez közeli sebek viszont azt bizonyítják, hogy előszeretettel játszanak a tűzzel. rirrf ynwYrrBr w 1(|W »*» « •7 a y t. 'if/ * b *' X h -o jü r i £yyvo7/Yi<?wx I p’TKDrtrjtfj-rtD« pH ... J Számos nyelv hajdani létére csupán néhány kő a bizonyíték. A nők inkább önmagukat sebesítik meg, hogy megköny- nyebbül- hessenek. Mozaik Veszélyes fogkefék Ki gondolná, hogy az oly ártalmatlannak tűnő fogkefék akár súlyos fertőzésekért is felelősek lehetnek? Brit fog orvosok arra figyelmeztetnek, hogy a fogkefe sortéin megtelepedhetnek az influenza, a májgyulladás, sőt akár még az AIDS kórokozói is. Éppen ezért soha ne használjuk más fogkeféjét! Fogmosás után a kefét alaposan öblítsük át, majd hagyjuk megszáradni. A nedves sörté- ken az influenzavírus akár egy hétig is elél. Monológ a csapnak Az „okos” lakás gondolata az elektronikával egyidős. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az összes kapcsolót, csapot és ablakzárat elektronikus hangfelismerő rendszerek irányítanák. Elég lenne csak azt mondani a csapnak, hogy kevés langyos vizet kérek és szárítást, vagy azt mondani, hogy friss levegőt kérek, vagy hűtést, vagy fűtést. Technikai akadálya már ma sincs ennek, de valahogy még mindig ragaszkodunk a villany- kapcsolóhoz. Nem látunk különösebb fantáziát az elektronikus ablaknyitásban. Az árhoz képest a szolgáltatás értéke is meglehetősen alacsony, úgyhogy kérdéses, hogy nálunk egy generáción belül elteijedne ez a lehetőség. A HYDROSTEEL Tesedíkovo Ezt az érdekes családi házat a HYDROSTEEL vállalat építette fel Deáki egy új utcájában, és megvásárlásra kínálja fel az érdeklődőknek. felvesz szakképzett ácsokat, vasmunkásokat, kőműveseket és kisiparosokat, kölcsönöz IS -NOÉ fal- és mennyezetzsaluzó rendszert. Kapcsolatfelvétel: Tel./fax: 0706/779 52 98 Tel.: 0706/779 5512 Mobil: 0903/445 121 VKV-900
