Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
Kassai találkozás Jari Litmanennel, az Ajax skandináv gólzsákjával Egy finn Amszterdamban ________________________________Sport Ja ri Litmanent (jobbról) egyelőre nem sodorta el az Ajaxból a Bos- man-fuvallat CTK-felvétel 1998. szeptember 9 .15 Alkalmanként összeáll az öregfiúcsapat Is Archív felvétel Nádszegi futballkrónikalapok A kárvallott kárpótlása J. Gazdag József Czajlik Katalin________________ Fu tballhagyománya tekintetében Finnország kifejezetten szegény ország. Egyetlen európai mércével mérhető sztárjátékosa Jari Litmanen, aki a kilencvenes évek nagy Ajax-érá- jának központi figurája. A skandináv labdarúgó alaposan meglepte a futballközvéle- ményt, amikor a Suriname-ból és Afrikából importált fiatal tehetségek között a zord Észak képviselőjeként a holland élcsapat gólfelelősévé nőtte ki magát, játékával és találataival a legendás lesipuskás van Bas- tent idézve. Az 1993/94-es idényben szerzett holland gólkirályi címével (huszonhat találattal) robbant be a köztudatba, a következő évben pedig elévülhetetlen érdemei voltak az Ajax-iskola hódításaiban, aminek betetőzését a kilencvenötös bécsi Bajnokok Ligája-győze- lem jelentette. Egy évaddal később még szenzációsabb jáA de Boer testvérek helyzete kissé kusza, mindenáron külföldön szeretnék folytatni. tékkal ejtette ámulatba Európát az amszterdami klub (erről a Fradi-hívek is beszélhetnének...), ám a döntőben a szokásos Litmanen-gól sem segített: az emlékezetes római döntő büntetőpárbajában a Juventus diadalmaskodott. A Bosman- ügynek köszönhetően azóta a hollandusoknál szinte a teljes játékosállomány (Bogarde, Davids, Finidi, Kanu, Reiziger, Overmars, Kluivert) kicserélődött, egyetlen poszt kivételével, s ez a poszt Jari LitmaneNév: Jari Litmanen Született: 1971. február 20- án Nemzetiség: finn Klub: Ajax Amszterdam Válogatottság/gólok száma: 54/12 né. A támadó szellemű középpályással a finn válogatott kassai vendégszereplésekor beszélgettünk Kilencvenöt őszén két mérkőzést is játszott az Ajax színeiben a Ferencváros ellen. Milyen emlékeket őriz a budapesti találkozóról, hiszen a közönség rasszista megnyilvánulásainak Európa-szerte nagy sajtóvisszhangja volt, elsősorban az Ajax akkori mesterének, van Gaal- nak a jóvoltából? Igen, emlékszem, akkoriban az egész csapat kirobbanó formában játszott, sorozatban nyertük a mérkőzéseket, ha nem tévedek, Budapesten is 5:1 arányban diadalmaskodtunk. Én is észrevettem a közönség különböző megnyilvánulásait, de olyankor annyira a meccsre összpontosítok, hogy csak a találkozó után tudatosítottam a szurkolás rasszista jellegét. Legnagyobb sikerek: klubcsapatával kilencvenötben megnyerte a Bajnokok Ligáját, egy évvel később ugyanebben a sorozatban a döntőig jutott (mégis csalódott volt) Sajnos, azt kell mondanom, ez hozzátartozik napjaink labdarúgásához, még ha ennek nem szabadna is így lennie. Ha véleményemre kíváncsiak: én mindenképpen elítélem. Legutóbb az Ajaxszal kapcsolatban a de Boer fivérek távozási szándéka kapott nagy sajtó- visszhangot. Ön elégedett jelenlegi állomáshelyével? Szerződésem még egy évre szól, amit természetesen letöltők, az azt követő időszak pedig jelen pillanatban teljesen nyitott. A de Boer testvérek helyzete kissé kusza, ők ugyanis mindenáron külföldön szeretnék folytatni, a klub viszont nem hajlandó eladni őket. Jelenleg tehát amolyan köztes űrben le- ledznek. Ha maradnának, azt hiszem, mindannyian fellélegeznénk, ellenkező esetben jelentősen meggyengülne a csapat. Tavalyelőtt a BL elődöntőjében a Juventus, tavaly az UEFA Kupa negyeddöntőjében a Szpar- tak Moszkva állította meg az Ajax nemzetközi menetelését. Milyen céllal kezdik az idei kupasorozatot? Célunk egyértelmű: szeretnénk újra Európa élmezőnyébe tartozni, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk majd. Eddigi pályafutásának legnagyobb élménye? Kétségkívül a három évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-győze- lem a Milan elleni döntőben. A következő idény vesztes fináléja pedig az egyik legnagyobb csalódást hozta számomra. Rátérve a válogatottra, októberben a magyarok elleni vb-selejtezőmérkőzés utolsó percében kapott balszerencsés öngól miatt Finnország nem került tovább a csoportból. Mennyire viselte meg a játékosokat ez a balszerencse? Ha az imént emlegetett kilenc- venhatos BL-döntő kapcsán pályafutásom „egyik” legnagyobb csalódásáról beszéltem, akkor „a” legnagyobb éppen a magyarok elleni hazai mérkőzés volt, amikor ellenfelünk a hosszabbítás perceiben váratlanul egyenlített. Nagyon-nagyon csalódottak és letörtek voltunk, de az élet megy tovább, ősszel újabb selejtezősorozatot kezdünk, s bízunk az eredményesebb helytállásban. Több észak-európai ország, így Dánia, Norvégia és Svédország is földrészünk futballelitjéhez tartozik. Mikor várhatunk a finn labdarúgástól egy finn jégkorong szintű áttörést? Már az előző selejtezősorozatban is viszonylag elfogadható teljesítményt nyújtottunk. Richard Möller Nielsen irányítása alatt az utóbbi két évben összerázódott az együttes, ráadásul több tehetséges fiatal játékos is rangos külföldi bajnokságban Az 1993/94-es idényben szerzett holland gólkirályi címével robbant be a köztudatba. edződik, úgyhogy reményeink szerint a közeljövőben komolyabb eredményeket is felmutathatunk majd. Azt azért nem ígérem, hogy a jégkorong-válogatottéhoz hasonló sikereket, de mindenképpen igyekezni fogunk tudásunk legjavát nyújtani. J. Mészáros Károly Furcsa vargabetűi vannak a futballnak. Nádszegi (a Ga- lántai járás négyezer lakosú települése) krónikájának legfrissebb lapjain egészen elképesztő történetre bukkantam. Hogy mik vannak! Az esemény felelevenítője Kovács Gábor, a mátyusföldi sportegyesület elnöke: „Gyengébb ősz után tavasszal mi voltunk az V. liga erkölcsi bajnokai, hiszen jobb csapattal és játékosállománnyal szerepeltünk s végeztünk volna az élen. Potenciális ellenfelünket, a Felsőszelit ezemégyszáz néző előtt simán legyőztük, ám mégsem mi lettünk az elsők. Riválisunk ugyan kikapott Bakán, de később ezt az eredményt törölték, mondván: egyjátékosjogosulatla- nul szerepelt a hazai csapatban. így Felsőszeli újabb három ponthoz jutott, s végeredményben megelőzött bennünket a táblázaton. Csak később derült ki, micsoda turpisság volt a dologban: a bakaiak hívták fel az illetékes szerv figyelmét a szabálytalan játékosnevezésre. Lassan már beletörődtünk, hogy maradunk az V. ligában, amikor jelentkeztek a dióspato- nyiak. Felajánlották, hogy vállaljuk el helyettük a IV. ligát, mert ők anyagilag nem győzik a velejáró terheket. Megegyezett a két polgár- mester, a csapatok meg helyet cseréltek. így lett kárvallott csapatunkból kárpótolt, s az új idényben a magasabb osztályban sem játszunk alárendelt szerepet. Labdarúgóink státusa felemás: nem amatőrök, mert az edzésekért, mérkőzésekért pénzt kapnak, ugyanakkor profik sem, mert nem ebből élnek. S ez a legrosszabb, mert hiányzik a hatásos motiváció. Nálunk a községi hivatal, az Agrimpex nevű földművesszövetkezet s a kisvállalkozók éltetik a sportot.” Ilyen magas szintű bajnokságban a nádszegiek most szerepelnek először. Sárközi Ferenc az ötvenes-hatvanas években tolta a foci szekerét: „Falunkban negyvennyolcban kezdődött a versenyszerű labdarúgás, tehát éppen ötven esztendeje. Az első feltörés a hatvanas években történt, Turek Árpád jóvoltából, utána tizenöt-húsz évig a kerületi bajnokságban maradtunk, lejjebb csak rövid időre csúsztunk. Futballoztak már nálunk a háború előtt is, de csak grundszinten. Első elnökünk Farkas Rudolf volt.” Borka László, a hetvenes-nyolcvanas években volt sportelnök: „Legmagasabbra Sándor Szilveszter jutott, meghívták az ifiválogatottba, Hromada János tizenhét évesen Vág- sellyén játszott, de a legkitartóbb Győri Kálmán volt: huszonöt évet húzott le a csapatban. Tavaly vonult vissza, negyvennégy évesen.” A nádszegiek szeretik a focit: két-háromszáz néző látogatja a csapat hazai mérkőzéseit, száz bérlet már az idény előtt elkelt. Tavasszal a diákcsapat járási bajnok lett, az ifik szintén negyedik ligások. Alkalmanként a Vidám Fiúk és az öregfiúk is összeállnak. Mi a nádszegi futball titka? Mindig akadtak olyan vezetői, éltetői, akik az adott időben elvégezték a dolgukat. így született a lelátó, majd később az esti világítás. Ha akkor nem készül el, ma hiába akarnák. Az a vonat már elment. Ki ő? Sportolóktól hallottuk Titi bosszankodik Göröcs János hatvankétszeres magyar válogatott labdarúgót nyolcvanötben az Újpesti Dózsa örökös bajnokává avatták. Közben edzősködött, de egy idő óta hátat fordított a futballnak: „Nem nagyon érdekel ez a mostani foci. Annyira nem, hogyha a tévében teniszt adnak, inkább azt nézem. Van egy házam Alsóörsön, s ha választani kell, meccsre menjek, vagy a Balatonra, inkább a Balatonra megyek. A nyarakat többnyire ott töltöm. Meg hát mit nézzek én ezen a focin? Csak bosszankodom. Főleg hogy tudom, mennyit keresnek a maiak ezzel a játékkal. Nem tudják? Ha győznek az újpestiek, meccsenként hetvenezret kapnak. Nem a csapat, egy-egyjátékos... Én nyolcszáz forintért játszottam tizenöt éven át. Akármilyen az infláció, az ő pénzük sokszorosa a miénknek. Ne értsen félre, én nem sírok, elég szép nyugdíjam van. Meg aztán a kuvaiti hét év hozott annyit, hogy kipótoljam. Nekem az fáj, ahogy a többiek élnek. Akik nem jutottak hozzá, hogy külföldön edzősködje- nek... Ugyanúgy Titinek hív mindenki, ahogy régen. Az unokák is. Megszoktam, jólesik. Aki így hív, érzem, hogy szeret.” Madaras találkozása a részeggel Madaras Ádám tavaly harmincegy évesen két vüágversenyen nyert aranyérmet. A kiváló magyar öttusázó népszerűségéről mesélte: „Sokszor meglepődöm, hogy mennyire ismerik a nevem. Néha örülnék, ha felismernének az utcán, autogramot kémének tőlem. Máig emlékszem rá, a kilencvenegyes világbajnokság után mentem haza a buszon, egy részeg nagyon nézett. Amikor leszálltunk, megkérdezte:»Ugye te vagy a Madaras?« Gratulált, megölelt, büdös volt, mint a veszedelem, de én napokig boldog voltam.” Balczó túl a hatvanon Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázó augusztus derekán töltötte be a hatvanadik születésnapját. Gyakran felbukkant a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. világtalálkozóján is. Kerek születési évfordulója kapcsán végre nyilatkozott a sajtónak: „Mivel már negyedik napja ünnepelnek - ennélfogva négy napja folyamatosan születésnapom van. Úgy érzem magam, mint amikor egy ezerötszázas futónak csöngetnek az utolsó kör megtétele előtt. El kell fogadnom, hogy a hatvan év az élet befejező szakaszának kezdetét jelenti, de örülök annak, hogy ezt az időt majd családommal és barátaim körében tölthetem. Tudom, hogy engem sokan különc versenyzőnek tartottak, de én mindig úgy éreztem, hogy sikereimért egyedül, legfeljebb egy-két közeli barátom segítségével kellett megküzdenem.” Balczó András (jobbról az első) egykori kiváló magyar labdarúgók társaságában Dömötör Ede felvétele
