Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-09-09 / 36. szám

Kassai találkozás Jari Litmanennel, az Ajax skandináv gólzsákjával Egy finn Amszterdamban ________________________________Sport Ja ri Litmanent (jobbról) egyelőre nem sodorta el az Ajaxból a Bos- man-fuvallat CTK-felvétel 1998. szeptember 9 .15 Alkalmanként összeáll az öregfiúcsapat Is Archív felvétel Nádszegi futballkrónikalapok A kárvallott kárpótlása J. Gazdag József Czajlik Katalin________________ Fu tballhagyománya tekinteté­ben Finnország kifejezetten szegény ország. Egyetlen euró­pai mércével mérhető sztárjá­tékosa Jari Litmanen, aki a ki­lencvenes évek nagy Ajax-érá- jának központi figurája. A skandináv labdarúgó alaposan meglepte a futballközvéle- ményt, amikor a Suriname-ból és Afrikából importált fiatal te­hetségek között a zord Észak képviselőjeként a holland él­csapat gólfelelősévé nőtte ki magát, játékával és találataival a legendás lesipuskás van Bas- tent idézve. Az 1993/94-es idényben szerzett holland gól­királyi címével (huszonhat ta­lálattal) robbant be a köztudat­ba, a következő évben pedig elévülhetetlen érdemei voltak az Ajax-iskola hódításaiban, ami­nek betetőzését a kilencvenötös bécsi Bajnokok Ligája-győze- lem jelentette. Egy évaddal később még szenzációsabb já­A de Boer testvérek helyzete kissé kusza, mindenáron külföldön szeretnék folytatni. tékkal ejtette ámulatba Euró­pát az amszterdami klub (erről a Fradi-hívek is beszélhetné­nek...), ám a döntőben a szoká­sos Litmanen-gól sem segített: az emlékezetes római döntő büntetőpárbajában a Juventus diadalmaskodott. A Bosman- ügynek köszönhetően azóta a hollandusoknál szinte a teljes játékosállomány (Bogarde, Da­vids, Finidi, Kanu, Reiziger, Overmars, Kluivert) kicse­rélődött, egyetlen poszt kivéte­lével, s ez a poszt Jari Litmane­Név: Jari Litmanen Született: 1971. február 20- án Nemzetiség: finn Klub: Ajax Amszterdam Válogatottság/gólok szá­ma: 54/12 né. A támadó szellemű közép­pályással a finn válogatott kas­sai vendégszereplésekor be­szélgettünk Kilencvenöt őszén két mér­kőzést is játszott az Ajax színei­ben a Ferencváros ellen. Milyen emlékeket őriz a budapesti ta­lálkozóról, hiszen a közönség rasszista megnyilvánulásainak Európa-szerte nagy sajtóvissz­hangja volt, elsősorban az Ajax akkori mesterének, van Gaal- nak a jóvoltából? Igen, emlékszem, akkoriban az egész csapat kirobbanó formá­ban játszott, sorozatban nyer­tük a mérkőzéseket, ha nem té­vedek, Budapesten is 5:1 arány­ban diadalmaskodtunk. Én is észrevettem a közönség külön­böző megnyilvánulásait, de olyankor annyira a meccsre összpontosítok, hogy csak a ta­lálkozó után tudatosítottam a szurkolás rasszista jellegét. Legnagyobb sikerek: klub­csapatával kilencvenötben megnyerte a Bajnokok Ligá­ját, egy évvel később ugyan­ebben a sorozatban a döntőig jutott (mégis csaló­dott volt) Sajnos, azt kell mondanom, ez hozzátartozik napjaink labda­rúgásához, még ha ennek nem szabadna is így lennie. Ha véle­ményemre kíváncsiak: én min­denképpen elítélem. Legutóbb az Ajaxszal kapcso­latban a de Boer fivérek távozá­si szándéka kapott nagy sajtó- visszhangot. Ön elégedett je­lenlegi állomáshelyével? Szerződésem még egy évre szól, amit természetesen letöl­tők, az azt követő időszak pedig jelen pillanatban teljesen nyi­tott. A de Boer testvérek helyze­te kissé kusza, ők ugyanis min­denáron külföldön szeretnék folytatni, a klub viszont nem hajlandó eladni őket. Jelenleg tehát amolyan köztes űrben le- ledznek. Ha maradnának, azt hiszem, mindannyian felléle­geznénk, ellenkező esetben je­lentősen meggyengülne a csa­pat. Tavalyelőtt a BL elődöntőjében a Juventus, tavaly az UEFA Ku­pa negyeddöntőjében a Szpar- tak Moszkva állította meg az Ajax nemzetközi menetelését. Milyen céllal kezdik az idei ku­pasorozatot? Célunk egyértelmű: szeretnénk újra Európa élmezőnyébe tar­tozni, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk majd. Eddigi pályafutásának legna­gyobb élménye? Kétségkívül a három évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-győze- lem a Milan elleni döntőben. A következő idény vesztes fináléja pedig az egyik legnagyobb csa­lódást hozta számomra. Rátérve a válogatottra, októ­berben a magyarok elleni vb-se­lejtezőmérkőzés utolsó percé­ben kapott balszerencsés ön­gól miatt Finnország nem ke­rült tovább a csoportból. Mennyire viselte meg a játéko­sokat ez a balszerencse? Ha az imént emlegetett kilenc- venhatos BL-döntő kapcsán pá­lyafutásom „egyik” legnagyobb csalódásáról beszéltem, akkor „a” legnagyobb éppen a magya­rok elleni hazai mérkőzés volt, amikor ellenfelünk a hosszabbí­tás perceiben váratlanul egyen­lített. Nagyon-nagyon csalódot­tak és letörtek voltunk, de az élet megy tovább, ősszel újabb selejtezősorozatot kezdünk, s bízunk az eredményesebb helytállásban. Több észak-európai ország, így Dánia, Norvégia és Svédország is földrészünk futballelitjéhez tartozik. Mikor várhatunk a finn labdarúgástól egy finn jégko­rong szintű áttörést? Már az előző selejtezősorozat­ban is viszonylag elfogadható teljesítményt nyújtottunk. Ri­chard Möller Nielsen irányítása alatt az utóbbi két évben össze­rázódott az együttes, ráadásul több tehetséges fiatal játékos is rangos külföldi bajnokságban Az 1993/94-es idényben szerzett holland gólkirályi címével robbant be a köztudatba. edződik, úgyhogy reményeink szerint a közeljövőben komo­lyabb eredményeket is felmu­tathatunk majd. Azt azért nem ígérem, hogy a jégkorong-válo­gatottéhoz hasonló sikereket, de mindenképpen igyekezni fo­gunk tudásunk legjavát nyújta­ni. J. Mészáros Károly Furcsa vargabetűi vannak a futballnak. Nádszegi (a Ga- lántai járás négyezer lakosú települése) krónikájának leg­frissebb lapjain egészen elké­pesztő történetre bukkan­tam. Hogy mik vannak! Az esemény felelevenítője Ko­vács Gábor, a mátyusföldi sportegyesület elnöke: „Gyengébb ősz után ta­vasszal mi voltunk az V. liga erkölcsi bajnokai, hiszen jobb csapattal és játékosállo­mánnyal szerepeltünk s vé­geztünk volna az élen. Poten­ciális ellenfelünket, a Felsőszelit ezemégyszáz néző előtt simán legyőztük, ám mégsem mi lettünk az elsők. Riválisunk ugyan kika­pott Bakán, de később ezt az eredményt törölték, mond­ván: egyjátékosjogosulatla- nul szerepelt a hazai csapat­ban. így Felsőszeli újabb há­rom ponthoz jutott, s vége­redményben megelőzött bennünket a táblázaton. Csak később derült ki, micso­da turpisság volt a dologban: a bakaiak hívták fel az illeté­kes szerv figyelmét a szabály­talan játékosnevezésre. Las­san már beletörődtünk, hogy maradunk az V. ligában, ami­kor jelentkeztek a dióspato- nyiak. Felajánlották, hogy vállaljuk el helyettük a IV. li­gát, mert ők anyagilag nem győzik a velejáró terheket. Megegyezett a két polgár- mester, a csapatok meg he­lyet cseréltek. így lett kárval­lott csapatunkból kárpótolt, s az új idényben a magasabb osztályban sem játszunk alá­rendelt szerepet. Labdarúgó­ink státusa felemás: nem amatőrök, mert az edzése­kért, mérkőzésekért pénzt kapnak, ugyanakkor profik sem, mert nem ebből élnek. S ez a legrosszabb, mert hi­ányzik a hatásos motiváció. Nálunk a községi hivatal, az Agrimpex nevű földműves­szövetkezet s a kisvállalko­zók éltetik a sportot.” Ilyen magas szintű bajnokságban a nádszegiek most szerepelnek először. Sárközi Ferenc az öt­venes-hatvanas években tol­ta a foci szekerét: „Falunkban negyvennyolcban kezdődött a versenyszerű labdarúgás, tehát éppen ötven esztende­je. Az első feltörés a hatvanas években történt, Turek Ár­pád jóvoltából, utána tizen­öt-húsz évig a kerületi baj­nokságban maradtunk, lej­jebb csak rövid időre csúsz­tunk. Futballoztak már ná­lunk a háború előtt is, de csak grundszinten. Első elnökünk Farkas Rudolf volt.” Borka László, a hetvenes-nyolcva­nas években volt sportelnök: „Legmagasabbra Sándor Szilveszter jutott, meghívták az ifiválogatottba, Hromada János tizenhét évesen Vág- sellyén játszott, de a legkitar­tóbb Győri Kálmán volt: hu­szonöt évet húzott le a csa­patban. Tavaly vonult vissza, negyvennégy évesen.” A nádszegiek szeretik a focit: két-háromszáz néző látogat­ja a csapat hazai mérkőzése­it, száz bérlet már az idény előtt elkelt. Tavasszal a diák­csapat járási bajnok lett, az ifik szintén negyedik ligások. Alkalmanként a Vidám Fiúk és az öregfiúk is összeállnak. Mi a nádszegi futball titka? Mindig akadtak olyan ve­zetői, éltetői, akik az adott időben elvégezték a dolgu­kat. így született a lelátó, majd később az esti világítás. Ha akkor nem készül el, ma hiába akarnák. Az a vonat már elment. Ki ő? Sportolóktól hallottuk Titi bosszankodik Göröcs János hatvankétszeres magyar válogatott labdarúgót nyolcvanötben az Újpesti Dózsa örökös bajnokává avatták. Köz­ben edzősködött, de egy idő óta hátat fordított a futballnak: „Nem nagyon érdekel ez a mos­tani foci. Annyira nem, hogyha a tévében teniszt adnak, inkább azt nézem. Van egy házam Al­sóörsön, s ha választani kell, meccsre menjek, vagy a Bala­tonra, inkább a Balatonra me­gyek. A nyarakat többnyire ott töltöm. Meg hát mit nézzek én ezen a focin? Csak bosszanko­dom. Főleg hogy tudom, mennyit keresnek a maiak ezzel a játékkal. Nem tudják? Ha győznek az újpestiek, meccsen­ként hetvenezret kapnak. Nem a csapat, egy-egyjátékos... Én nyolcszáz forintért játszottam tizenöt éven át. Akármilyen az infláció, az ő pénzük sokszorosa a miénknek. Ne értsen félre, én nem sírok, elég szép nyugdíjam van. Meg aztán a kuvaiti hét év hozott annyit, hogy kipótoljam. Nekem az fáj, ahogy a többiek élnek. Akik nem jutottak hozzá, hogy külföldön edzősködje- nek... Ugyanúgy Titinek hív mindenki, ahogy régen. Az uno­kák is. Megszoktam, jólesik. Aki így hív, érzem, hogy szeret.” Madaras találkozása a részeggel Madaras Ádám tavaly harminc­egy évesen két vüágversenyen nyert aranyérmet. A kiváló ma­gyar öttusázó népszerűségéről mesélte: „Sokszor meglepő­döm, hogy mennyire ismerik a nevem. Néha örülnék, ha felis­mernének az utcán, autogra­mot kémének tőlem. Máig em­lékszem rá, a kilencvenegyes vi­lágbajnokság után mentem ha­za a buszon, egy részeg nagyon nézett. Amikor leszálltunk, megkérdezte:»Ugye te vagy a Madaras?« Gratulált, megölelt, büdös volt, mint a veszedelem, de én napokig boldog voltam.” Balczó túl a hatvanon Balczó András olimpiai és vi­lágbajnok öttusázó augusztus derekán töltötte be a hatvana­dik születésnapját. Gyakran felbukkant a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. világtalálko­zóján is. Kerek születési évfordulója kapcsán végre nyi­latkozott a sajtónak: „Mivel már negyedik napja ünnepelnek - ennélfogva négy napja folya­matosan születésnapom van. Úgy érzem magam, mint ami­kor egy ezerötszázas futónak csöngetnek az utolsó kör meg­tétele előtt. El kell fogadnom, hogy a hatvan év az élet befe­jező szakaszának kezdetét je­lenti, de örülök annak, hogy ezt az időt majd családommal és barátaim körében tölthetem. Tudom, hogy engem sokan kü­lönc versenyzőnek tartottak, de én mindig úgy éreztem, hogy sikereimért egyedül, legfeljebb egy-két közeli barátom segítsé­gével kellett megküzdenem.” Balczó András (jobbról az első) egykori kiváló magyar labdarúgók társaságában Dömötör Ede felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom