Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-09-09 / 36. szám

Lb 1998. szeptember 9. Egyedülálló világtalálkozó volt Budapesten az atlétikai Eb idején Sportcsillagok, szépen ragyogjatok! J. Mészáros Károly _________ Mi ndnyájan magyarok, mégis a felfedezés erejével hat rám be­mutatásuk. A legtöbbjüké min­denképpen. Ilyen gazdag az anyaországon kívüli - vagy ahogy odaát megfogalmazták: külhoni - magyar sportolók se­rege? Hosszú évtizedes emlé­kek, eltorzult képek rombolód­nak le mindannyiunkban. Itt mindenki magyar, akit a szín­padra szólítanak. Nem magyar- országi, hanem határon túli, aki világraszóló sportsikerei közben is megőrizte féltett kincsét, anyanyelvét, és sehol sem titkol­ta, melyik nemzet fia-lánya. Döntő többségük romániai, de itt van a mi Németh Jolánunk (s kíséretében férje, Németh Pál) és Bugár Imrénk, számos ukraj­nai, eljöttek Stockholmból, Né­metországból és még a távoli Venezuelából is. Négy meghí­vott olimpiai bajnok közül hár­man megjelentek: a kárpátaljai Beca József (Szovjetunió, 1956, labdarúgás), az Ausztriába köl­tözött Hunyady Emese (1994, gyorskorcsolya) és a romániai Balázs Jolán (1960-1964, ma­gasugrás). Szabó Katalin, Los Angeles (1984) négyszeres tor­nászbajnoknője helyett éde­sanyja hozott erdélyi üdvözle­tét. Összesen tíz ország száz­negyven egykori és mai kiváló­sága érkezett meg a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világ- találkozójára, amely három na­pig tartott, éppen az atlétikai Puskás Ferenc, a kivétel. Ő egye­düli magyarországi sportcsillag­ként részesült elismerésben. Európa-bajnokság idején , Bu­dapesten. Két órán át szólították a szín­padra a legnevesebbeket, és dí­jazták Szervátiusz Tibor kolozs­vári művész Boldogasszony­szobrával. S mindenki vallomást tett, magyarságáról, sorsáról, vagy csak megköszönte, hogy ott lehetett. Mert a puszta jelen­lét már önmagában felemelő volt, további erőt és önbizalmat adó napokkal gazdagította a résztvevőket. A Magyarok Világ- szövetségének sportvonalon tel­jesen egyedülálló próbálkozása a vártnál nagyobb visszhangra talált, s biztosan lesz még folyta­tása. Több szervezőt, vendéget megszólítottam. Patrubány Miklós, a világszövet­ség alelnöke, az öüet megálmo­dója: „Kilencvenhat őszén ko­lozsvári létemre választottak a világszövetség elnökhelyettesé­vé. Utána gyakrabban böngész­tem a magyar lapokat, s bizony többször svédnek, szlováknak, románnak tüntettek fel olyan sportolókat, akikről köztudomá­sú volt, hogy magyar nemzeti- s ígűek. Hogy a magyar társada­lomnak felmutassuk ezeket az embereket és az ő értékeiket, ah­hoz a leghatékonyabbnak egy vi­lágtalálkozó összehívása mutat­kozott. Biztosan lesz folytatás is, hiszen azok, akiket tizenegy hó­nap áldozatos munkájával felku­tattunk, csak kis hányadát képe­Mindenki vallomást tett, magyarságáról, sorsáról, vagy csak megköszönte, hogy ott lehetett. zik a külhoni magyar sportcsilla­goknak. Szlovákiából kevés hír érkezett, de reméljük, a II. talál­kozón pótolni tudjuk.” László Ferenc kolozsvári kollé­ga, akit legtöbben csak Fricinek szólítottak, oroszlánrészt vállalt a sportolók hollétének felderíté­séből: „Kilencvenben negyvené­ves sportújságírói múlttal nyug­díjba vonultam. Ekkor kértek fel arra, hogy egy készülő lexikon részeként állítsam össze a romá­niai magyar sportolók címszótá­rát. Kiadásából nem lett semmi, de az alapanyag jól jött a mosta­ni világtalálkozó résztvevőinek felkutatásához. Részben ebből adódik, hogy valóban a románi­aiak vannak többségben. Más országbeliekkel ugyanis nem kerültem kapcsolatba.” Tőkés László, az ismert kolozs­vári református püspök szólt az egybegyűltekhez, majd nekünk is elmondta, milyen szálak fűzik a sporthoz: „Hozzám, a nemze­dékemhez is közel áll(t). Termé­szetesen nem a versenysport szintjén. Jómagam is úsztam, gyemek- és ifjúkoromban atleti- záltam, tájfutó voltam, kacér­kodtam az öttusával. Az ép test­Patrubány Miklós szónokol, a díjkiosztás elnöksége figyeli Emlékfelvétel a résztvevőkről. Képviselőink: Németh Jolán és Bugár Imre Dömötör Ede felvételei ben ép lélek ókori elve alapján csakis egy olyan életképes új nemzedéket, ifjúságot tudok el­képzelni, akiktől nem idegen a testépítés, s a testnek és a lélek­nek a harmóniája jellemzi őket. A kivételes csúcsteljesítmények csak erősítik ezt a szabályt.” Nagy András, a díjkiosztás házigazdája: „Tudjuk, a sport a legjobb nagykö­vet. A sportolói sorsok magukon viselik azt, amit a történelem a magyar­sággal végzett. Ezzel az isteni teherrel itt ünne­pelt egyéniségeink átve­rekedték magukat a kö­zép-európai nehézsége­ken. És felmutatták azt, ami a magyarságban meg­van: a tudást, az erkölcsöt és az erőt. A mai magya­rokban az erőt jelenleg a sport képviseli, de mint láttuk a díjátadáskor, tu­dásnak és erkölcsnek is bővében vannak.” Némethné Dömény Jolán, a nyárasdi kézilabda egyko­ri csillaga s mai újraéledésé­nek egyik mozgatója a szlo­vákiai magyar sportélet büszkeségeként bukkant fel az ünnepeltek között: „Ne­hezen találtam kifejező sza­vakat a színpadon, de most se tudok annál többet mon­dani. Jóleső érzés volt, ami kor meghívtak. Nem szere tem, ha az embert beskatu­lyázzák, de ha egy ilyen skatulyába beleteszik, az igazán megtisztel­tetés. Egy helyen len­ni Bugár Imrével, Sze­les Mónikával, Bölö­pen a romániai Sós Rozáliával, akit a kézilabdában példaké­pemnek tartottam! A szervezők nem elvitatni, hanem méltatni akarják más színekben elért si­kereinket, s ezt egy fantasztikus ötletnek tartom.” Nemes Olga Romániából indult, ma Németország színeiben asztaliteniszezik. Szűkszavú volt a színpadon, de utána szí­vesen beszélt: „Megörven­deztetett, hogy egyáltalán részt vehetek ilyesmin, a legelső világtalálkozón. Néhány olyan emberrel találkoztam, akit tizenöt éve, Románia elhagyása óta nem láttam. Remé­lem, ha legközelebb meg­rendezik, még többen összejövünk. Főleg fiatal, még aktív sportolók. So­kukról nem tudtak a szer­vezők, így értesíteni sem lehetett őket.” Rácz László Kárpátaljáról jutott a híres Dinamo Ki- jevbe, ott lett a hetvenes­nyolcvanas években vi­lághírű labdarúgó. Jelen­leg már Magyarországon él: „Nem az én korosztá­lyom van túlsúlyban, az idősebbek. Láttam az örömöt az arcokon, az egykori nagy ellenfelek újbóli találkozásait. Na­gyon nagy dolog, hogy létrejött ez a találkozó. Né­hány olyan mondat is elhangzott a díjátadá­son, hogy majdnem elsírtam magam. Én büszke vagyok rá, hogy a hatalmas Szovjetunióban ni Lászlóval vagy ép- A Boldogasszony-szobor magyarként sike­rült felfigyeltető eredményeket elérnem. A többiek ugyanúgy büszkék sikereikre, s nem tagad­ták, hogy magyarok. Csak itt jöt­tem rá, milyen sokan vagyunk.” Bölöni László százkilencszer húz­ta magára a román labdarúgó­válogatott címeres mezét. „Na­gyon meglepett, nagyon büszke voltam, mikor rám is gondoltak a rendezők. Mindeddig szűkebb körben tudtak rólunk, mostantól a világszövetség révén egész ma­gyarságunk elé kiléptünk. Meg­ható érzés, hogy máshol is gon­doltak rám. Minden elismerésem a rendezőké.” Bugár Imre gyorsan eltűnt Buda­pestről. Családjával sietett a Csallóközbe. Napokkal később prágai munkahelyén értem el te­lefonon: „Magát a rendezvényt Száznegyvenen voltak. Ha legközelebb megrendezik, még többen jönnek össze. nem tartom rossz ötletnek, rá­adásul az atlétikai Eb-vel össze­kapcsolva még hatásosabb volt. Sok híresség összejött, többségük Romániából, az egykori Csehsz­lovákiából lehettünk volna töb­ben is. Mert nem csak ketten va­gyunk!” Való igaz, mert jó néhány szlová­kiai sportkincsünk hiányzott a budapesti tablóról. Pedig ered­ményességükkel oda tartoztak volna. Kuriózumkosár Berger, a sportigazgató A világ egyik vezető autógyár­tója, a német BMW konszern a minap egykori Forma-l-es pi­lótáját, az osztrák Gerhard Bergert nevezte ki motor­sport-igazgatójává. „Már egy éve foglalkoztat a BMW aján­lata, és kinevezésem nagy örömmel tölt el. Legnagyobb fájdalmam az, hogy ver­senyzőként már nem segíthe­tem csapatomat” - nyilatkozta Berger, aki nyolcvanhatban Mexikóban egy Benet- ton-BMW-vel autózva nyerte első Forma-l-es gyorsasági vb-futamát. A megbízható ver­senyzéséről ismert pilóta két­száztíz nagydíjon tíz fu­tamgyőzelmet aratott. Tavaly vonult végleg vissza az autó- versenyzéstől. Nőcipelő világbajnok Jouni Jussula finn versenyző a nőcipelés világbajnoka. Har­minc vetélytársa előtt felesé­gével, Tiina asszonnyal az ölé­ben elsőként fejezte be a 235 méteres távú hosszú akadály- versenyt. Ággyal a célba Hatvanhat óta a nagy-britan- niai Knaresborough-ban éven­te egyszer megrendezik az ágycipelők versenyét. Aki elin­dul, annak a szokatlan sport­eszközét a lehető legrövidebb idő alatt kell eljuttatnia a há­romkilométeres távon a célba. Az eddigi csúcs tizenkét perc kilenc másodperc. Nyolcán a dobogó tetején Nyolcvankettőben az oslói északisí-világbajnokságon egészen egyedi végeredmény született a férfi sífutó váltó­ban. Idegtépő hajrával közele­dett a célba a hazai Oddvar Braa és az orosz Alekszandr Zavaljov. Ekkor azonban vá­ratlan dolog történt: a norvég fiú nagy igyekezében eltörte a botját, riválisa pedig elesett. Ötven méteren át egyetlen bottal futott Braa, mígnem edzője egy újat nyomott a ke­zébe. Közben persze az orosz futó utolérte, s a végén együtt érkeztek a célba. Mivel a cél­fotó sem döntötte el a sor­rendet, az eredményhirdetés­kor a dobogó tetején nyolc sí­futó szorongott. Dinnyemag- köpködők versenye „Cracheurs des graines de me­lon” a francia elnevezése a dinnyemagköpködők verse­nyének, melyet évente a fran­ciaországi Le Frechouban ren­deznek. Aki a legtávolabbra juttatja el a közkedvelt gyü­mölcs apró magjait, az lesz a szám világbajnoka. Külön ve­zetik a világcsúcsot is: jelenleg 10,29 méter. A hét fotója, avagy Jirí Okác (Slovnaft Opava) labdabűvölő mutat­ványa az egyik szuperligás kosárlabda-találkozón CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom