Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
Lb 1998. szeptember 9. Egyedülálló világtalálkozó volt Budapesten az atlétikai Eb idején Sportcsillagok, szépen ragyogjatok! J. Mészáros Károly _________ Mi ndnyájan magyarok, mégis a felfedezés erejével hat rám bemutatásuk. A legtöbbjüké mindenképpen. Ilyen gazdag az anyaországon kívüli - vagy ahogy odaát megfogalmazták: külhoni - magyar sportolók serege? Hosszú évtizedes emlékek, eltorzult képek rombolódnak le mindannyiunkban. Itt mindenki magyar, akit a színpadra szólítanak. Nem magyar- országi, hanem határon túli, aki világraszóló sportsikerei közben is megőrizte féltett kincsét, anyanyelvét, és sehol sem titkolta, melyik nemzet fia-lánya. Döntő többségük romániai, de itt van a mi Németh Jolánunk (s kíséretében férje, Németh Pál) és Bugár Imrénk, számos ukrajnai, eljöttek Stockholmból, Németországból és még a távoli Venezuelából is. Négy meghívott olimpiai bajnok közül hárman megjelentek: a kárpátaljai Beca József (Szovjetunió, 1956, labdarúgás), az Ausztriába költözött Hunyady Emese (1994, gyorskorcsolya) és a romániai Balázs Jolán (1960-1964, magasugrás). Szabó Katalin, Los Angeles (1984) négyszeres tornászbajnoknője helyett édesanyja hozott erdélyi üdvözletét. Összesen tíz ország száznegyven egykori és mai kiválósága érkezett meg a Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világ- találkozójára, amely három napig tartott, éppen az atlétikai Puskás Ferenc, a kivétel. Ő egyedüli magyarországi sportcsillagként részesült elismerésben. Európa-bajnokság idején , Budapesten. Két órán át szólították a színpadra a legnevesebbeket, és díjazták Szervátiusz Tibor kolozsvári művész Boldogasszonyszobrával. S mindenki vallomást tett, magyarságáról, sorsáról, vagy csak megköszönte, hogy ott lehetett. Mert a puszta jelenlét már önmagában felemelő volt, további erőt és önbizalmat adó napokkal gazdagította a résztvevőket. A Magyarok Világ- szövetségének sportvonalon teljesen egyedülálló próbálkozása a vártnál nagyobb visszhangra talált, s biztosan lesz még folytatása. Több szervezőt, vendéget megszólítottam. Patrubány Miklós, a világszövetség alelnöke, az öüet megálmodója: „Kilencvenhat őszén kolozsvári létemre választottak a világszövetség elnökhelyettesévé. Utána gyakrabban böngésztem a magyar lapokat, s bizony többször svédnek, szlováknak, románnak tüntettek fel olyan sportolókat, akikről köztudomású volt, hogy magyar nemzeti- s ígűek. Hogy a magyar társadalomnak felmutassuk ezeket az embereket és az ő értékeiket, ahhoz a leghatékonyabbnak egy világtalálkozó összehívása mutatkozott. Biztosan lesz folytatás is, hiszen azok, akiket tizenegy hónap áldozatos munkájával felkutattunk, csak kis hányadát képeMindenki vallomást tett, magyarságáról, sorsáról, vagy csak megköszönte, hogy ott lehetett. zik a külhoni magyar sportcsillagoknak. Szlovákiából kevés hír érkezett, de reméljük, a II. találkozón pótolni tudjuk.” László Ferenc kolozsvári kolléga, akit legtöbben csak Fricinek szólítottak, oroszlánrészt vállalt a sportolók hollétének felderítéséből: „Kilencvenben negyvenéves sportújságírói múlttal nyugdíjba vonultam. Ekkor kértek fel arra, hogy egy készülő lexikon részeként állítsam össze a romániai magyar sportolók címszótárát. Kiadásából nem lett semmi, de az alapanyag jól jött a mostani világtalálkozó résztvevőinek felkutatásához. Részben ebből adódik, hogy valóban a romániaiak vannak többségben. Más országbeliekkel ugyanis nem kerültem kapcsolatba.” Tőkés László, az ismert kolozsvári református püspök szólt az egybegyűltekhez, majd nekünk is elmondta, milyen szálak fűzik a sporthoz: „Hozzám, a nemzedékemhez is közel áll(t). Természetesen nem a versenysport szintjén. Jómagam is úsztam, gyemek- és ifjúkoromban atleti- záltam, tájfutó voltam, kacérkodtam az öttusával. Az ép testPatrubány Miklós szónokol, a díjkiosztás elnöksége figyeli Emlékfelvétel a résztvevőkről. Képviselőink: Németh Jolán és Bugár Imre Dömötör Ede felvételei ben ép lélek ókori elve alapján csakis egy olyan életképes új nemzedéket, ifjúságot tudok elképzelni, akiktől nem idegen a testépítés, s a testnek és a léleknek a harmóniája jellemzi őket. A kivételes csúcsteljesítmények csak erősítik ezt a szabályt.” Nagy András, a díjkiosztás házigazdája: „Tudjuk, a sport a legjobb nagykövet. A sportolói sorsok magukon viselik azt, amit a történelem a magyarsággal végzett. Ezzel az isteni teherrel itt ünnepelt egyéniségeink átverekedték magukat a közép-európai nehézségeken. És felmutatták azt, ami a magyarságban megvan: a tudást, az erkölcsöt és az erőt. A mai magyarokban az erőt jelenleg a sport képviseli, de mint láttuk a díjátadáskor, tudásnak és erkölcsnek is bővében vannak.” Némethné Dömény Jolán, a nyárasdi kézilabda egykori csillaga s mai újraéledésének egyik mozgatója a szlovákiai magyar sportélet büszkeségeként bukkant fel az ünnepeltek között: „Nehezen találtam kifejező szavakat a színpadon, de most se tudok annál többet mondani. Jóleső érzés volt, ami kor meghívtak. Nem szere tem, ha az embert beskatulyázzák, de ha egy ilyen skatulyába beleteszik, az igazán megtiszteltetés. Egy helyen lenni Bugár Imrével, Szeles Mónikával, Bölöpen a romániai Sós Rozáliával, akit a kézilabdában példaképemnek tartottam! A szervezők nem elvitatni, hanem méltatni akarják más színekben elért sikereinket, s ezt egy fantasztikus ötletnek tartom.” Nemes Olga Romániából indult, ma Németország színeiben asztaliteniszezik. Szűkszavú volt a színpadon, de utána szívesen beszélt: „Megörvendeztetett, hogy egyáltalán részt vehetek ilyesmin, a legelső világtalálkozón. Néhány olyan emberrel találkoztam, akit tizenöt éve, Románia elhagyása óta nem láttam. Remélem, ha legközelebb megrendezik, még többen összejövünk. Főleg fiatal, még aktív sportolók. Sokukról nem tudtak a szervezők, így értesíteni sem lehetett őket.” Rácz László Kárpátaljáról jutott a híres Dinamo Ki- jevbe, ott lett a hetvenesnyolcvanas években világhírű labdarúgó. Jelenleg már Magyarországon él: „Nem az én korosztályom van túlsúlyban, az idősebbek. Láttam az örömöt az arcokon, az egykori nagy ellenfelek újbóli találkozásait. Nagyon nagy dolog, hogy létrejött ez a találkozó. Néhány olyan mondat is elhangzott a díjátadáson, hogy majdnem elsírtam magam. Én büszke vagyok rá, hogy a hatalmas Szovjetunióban ni Lászlóval vagy ép- A Boldogasszony-szobor magyarként sikerült felfigyeltető eredményeket elérnem. A többiek ugyanúgy büszkék sikereikre, s nem tagadták, hogy magyarok. Csak itt jöttem rá, milyen sokan vagyunk.” Bölöni László százkilencszer húzta magára a román labdarúgóválogatott címeres mezét. „Nagyon meglepett, nagyon büszke voltam, mikor rám is gondoltak a rendezők. Mindeddig szűkebb körben tudtak rólunk, mostantól a világszövetség révén egész magyarságunk elé kiléptünk. Megható érzés, hogy máshol is gondoltak rám. Minden elismerésem a rendezőké.” Bugár Imre gyorsan eltűnt Budapestről. Családjával sietett a Csallóközbe. Napokkal később prágai munkahelyén értem el telefonon: „Magát a rendezvényt Száznegyvenen voltak. Ha legközelebb megrendezik, még többen jönnek össze. nem tartom rossz ötletnek, ráadásul az atlétikai Eb-vel összekapcsolva még hatásosabb volt. Sok híresség összejött, többségük Romániából, az egykori Csehszlovákiából lehettünk volna többen is. Mert nem csak ketten vagyunk!” Való igaz, mert jó néhány szlovákiai sportkincsünk hiányzott a budapesti tablóról. Pedig eredményességükkel oda tartoztak volna. Kuriózumkosár Berger, a sportigazgató A világ egyik vezető autógyártója, a német BMW konszern a minap egykori Forma-l-es pilótáját, az osztrák Gerhard Bergert nevezte ki motorsport-igazgatójává. „Már egy éve foglalkoztat a BMW ajánlata, és kinevezésem nagy örömmel tölt el. Legnagyobb fájdalmam az, hogy versenyzőként már nem segíthetem csapatomat” - nyilatkozta Berger, aki nyolcvanhatban Mexikóban egy Benet- ton-BMW-vel autózva nyerte első Forma-l-es gyorsasági vb-futamát. A megbízható versenyzéséről ismert pilóta kétszáztíz nagydíjon tíz futamgyőzelmet aratott. Tavaly vonult végleg vissza az autó- versenyzéstől. Nőcipelő világbajnok Jouni Jussula finn versenyző a nőcipelés világbajnoka. Harminc vetélytársa előtt feleségével, Tiina asszonnyal az ölében elsőként fejezte be a 235 méteres távú hosszú akadály- versenyt. Ággyal a célba Hatvanhat óta a nagy-britan- niai Knaresborough-ban évente egyszer megrendezik az ágycipelők versenyét. Aki elindul, annak a szokatlan sporteszközét a lehető legrövidebb idő alatt kell eljuttatnia a háromkilométeres távon a célba. Az eddigi csúcs tizenkét perc kilenc másodperc. Nyolcán a dobogó tetején Nyolcvankettőben az oslói északisí-világbajnokságon egészen egyedi végeredmény született a férfi sífutó váltóban. Idegtépő hajrával közeledett a célba a hazai Oddvar Braa és az orosz Alekszandr Zavaljov. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a norvég fiú nagy igyekezében eltörte a botját, riválisa pedig elesett. Ötven méteren át egyetlen bottal futott Braa, mígnem edzője egy újat nyomott a kezébe. Közben persze az orosz futó utolérte, s a végén együtt érkeztek a célba. Mivel a célfotó sem döntötte el a sorrendet, az eredményhirdetéskor a dobogó tetején nyolc sífutó szorongott. Dinnyemag- köpködők versenye „Cracheurs des graines de melon” a francia elnevezése a dinnyemagköpködők versenyének, melyet évente a franciaországi Le Frechouban rendeznek. Aki a legtávolabbra juttatja el a közkedvelt gyümölcs apró magjait, az lesz a szám világbajnoka. Külön vezetik a világcsúcsot is: jelenleg 10,29 méter. A hét fotója, avagy Jirí Okác (Slovnaft Opava) labdabűvölő mutatványa az egyik szuperligás kosárlabda-találkozón CTK-felvétel
