Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-11 / 6. szám
12 1998. február 11. Kultúra Heti kultúra _________________Heti hír_________________ Mc Cartney ,^negkomolyodotf ’ Február 23-án meghívott vendégek láthatják a Szőttes műsorát Kilátástalan helyzetben? A címbeli komolyságot nem a viselkedésre, az életfelfogásra kell érteni, hiszen az egykori Beatles-tag, Paul McCartney még gombafri- zurás korában sem volt bohém természetű. Mindösz- sze arról van szó, hogy Paul műfajt váltott: Stading Stone címmel ötvenperces szimfóniát komponált. A bemutatóra a világ egyik legigényesebb hangversenytermében, a londoni Royal Albert Hallban került sor. A szakma jelentős műként értékelte a szimfóniát. Az egyik legtekintélyesebb brit komolyzenei kritikus szerint McCartney ezzel a munkájával máris helyet kapott a komolyzene klasszikusainak sorában. Filmbemutató • • Összeesküvés ígéretesen kezdődő thrillert látunk, olyat, amiből akármi jó kisülhet. Egy taxisofőr New York utcáin furikázik, miközben utasait zagyva szóáradattal szórakoztatja. Amíg a víz fluortartalmáról vagy a nemzetközi pénzügyi politikáról fecseg, s a felemlített dolgokról „elmélete” van, azt hihetnénk: ez az, ilyen taxissal utaztam már. Aztán Jerry Fletcher - ez derék sofőrünk neve - hazatér atombunkerhez hasonló otthonába, ahol lakatra zárt fridzsideréből előveszi szintén lakatra zárt edényben tárolt vacsoráját, s míg azt elfogyasztja, átnézi a napisajtót, s házi archívumában gondosan rendszerezi a friss információkat. Ekkor már bizonyosak vagyunk benne, Fletcher dilis. Ezt csak megerősíti az a jelenet, amelynek során taxisofőrünk behatol a főügyészség épületébe, és ott Alice Sutton ügyvédnőnek (Julia Roberts) előadja felfedezését, amely szerint az éppen Törökországban tartózkodó államelnök halálos veszedelemben van. Fletchemek üldözési mániája van, s az a vicces, hogy tényleg üldözik. Illetve nem is olyan vicces, és ez a film baja. Homályos bűnügyi történetet kerít egy remek jellemrajz, egy hihetetlen, ám szívet melengető szerelmi történet köré. A hajdani akcióhős, Mel Gibson alakította már Hamletet a vásznon, s akkor nem sikerült kilépnie a skatulyából. Jerry Fletcher szerepében viszont kivételes jellemszínészi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot. Ezért érdemes megnézni a filmet. Lehet, hogy már ezt az évet sem vészelik át? Tóth Lehel felvétele Klein Melinda A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes 1970. június 6-án mutatta be első, egész estét betöltő műsorát. Megalakulása óta az együttes közel 1500 alkalommal lépett közönség elé. Megfordultak Dél-Szlovákia magyarlakta városaiban, külföldön, sőt még a tengerentúlon is. A Szőttesről elmondható, hogy sikeres szereplései ellenére sohasem dúskálhatott az anyagiakban, jelenlegi helyzete pedig egyenesen kilátástalannak tűnik. Hacsak...- Hacsak ki nem találunk valamit, amivel enyhíthetnénk égető anyagi gondjainkon - mondja Reicher Gellért, a Szőttes ügyviteli titkára. - Tudvalévő, hogy ebben az országban nem a mi együttesünk az egyetlen, amely pénzhiánnyal küzd. Semmire nincs pénz. A kultúrára, azon belül is a nemzetiségi kultúrára meg aztán végképp nincs. Amióta az állam nem támogat bennünket, önellátók lettünk. Ez pedig azzal jár, hogy fellépéseinkért kénytelenek vagyunk hatszor, hétszer annyit elkérni, mint öt-hat évvel ezelőtt. Ezt az összeget már nem emelhetjük tovább, pedig így is csak szűkösen tudjuk fedezni legszükségesebb kiadásainkat. Különböző alapítványokhoz fordultam már támogatásért, de sajnos azt kell mondanom, hogy az alapítványok nagyon rugalmatlanul működnek. Ha kapunk is tőlük egy csekély összeget, az olyan későn érkezik meg, hogy ha csak arra támaszkodnánk, akkor az év legnagyobb részében állna a munka. Világossá vált tehát, hogy más megoldást kell találnunk: kénytelenek vagyunk támogatók után nézni. Ez az elhatározás nem új keletű, sokszor, sokféleképpen próbáltam már támogatást szerezni az együttes számára. Próbálkoztam levélben és személyesen is, és - bár nem állíthatom, hogy semmi eredménye nem volt - ez a forma nem vált be. Arra gondoltam, az emberek szívesebben adnák a pénzüket olyasmihez, amit a saját szemükkel láthatnak. Ezért határoztunk úgy, hogy az együttes 1998. február 23-án, 19 órakor a pozsonyi Astorka Színházban, meghívott vendégek előtt lép majd fel. Kik kaptak meghívót? Egyelőre körülbelül 70 címre küldtem el egy elég terjedelmes levelet, amelyben bemutatom az együttest, és amely egyben meghívó is a február 23-i műsorunkra. Ezt a meghívót eddig csak pozsonyi és Pozsony környéki vállalkozóknak küldtem el, hiszen elég kicsi a valószínűsége annak, hogy Királyhelmecről vagy Kassáról eljönne valaki. Ezért is örülök annak, hogy így, a sajtón keresztül eljut az olvasókhoz a hírünk, és ha valaki úgy gondolja, hogy szívesen segítene, azt nagy örömmel vennénk. Olyan magánvállalkozókhoz, cégekhez és magánemberekhez fordultam tehát, akik remélhetőleg eljönnek majd az Astorka Színházba, és attól sem zárkóznak el, hogy valamilyen formában segítsék további működésünket. Bízom benne, hogy sokan ott lesznek. Mindig is derűlátó ember voltam, nem keserítettek el a kisebb-nagyobb nehézségek, de most úgy érzem, hogy ez az utolsó esélyünk. Ha nem jön valamilyen segítség, akkor már ezt az évet sem vészelhetjük át, le kell húznunk a redőnyt. Mi vár ebben az esetben a Szőttesre? A legjobb esetben is fel kell függesztenünk egy időre a működésünket. Talán ha ebben az évben is sikerül legalább negyven fellépésre szerződést kötnünk, még eltengődhetünk valameddig. Csakhogy a tavalyi év tapasztalatai azt mutatják, hogy erre nagyon kevés esély van, éppen a magas fellépti díjunk miatt. Reménybeli támogatóiktól milyen segítséget kértek? A pénzbeli támogatást természetesen nagyon szívesen vennénk, de örülnénk a segítségnyújtás bármilyen más formájának is. Egy fuvarozóvállalat tulajdonosa például azzal is sokat segítene, ha egy-egy turné erejéig rendelkezésünkre bocsátana egy autóbuszt. A műszaki cikkeknek is nagy hasznát vennénk, de az is jól jönne, ha valaki a plakátjaink, műsorfüzeteink kinyomtatásában segédkezne. Talán merész gondolat, de a közeljövőben szeretnénk egy vadonatúj műsorral a közönség elé lépni. Ez is komoly anyagi megterhelést jelent, hogy csak egy példát említsek: az új viseletek elkészítése nem olcsó mulatság. A Szőttesre nagyon ráillik a mondás, hogy „szegény embert még az ág is húzza”. Sajnos ez igaz. A műszaki felszereléseket, a viseleteket, a hangszereket és a kellékeket szállító mikrobuszunk decemberben totálkáros lett. Útban Kassa felé a fagyos úton megcsúszott, és az árokba borult. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de az autóbusz teljesen használhatatlanná vált. A műszaki felszerelésünk, a viseleteink is komoly kárát látták a balesetnek. A plakátok, a műsorfüzetek eláztak a sárban, de ami a legnagyobb gondot jelenti, az a busz. Nagyon hiányzik, mert azóta az összes felszerelést abba az autóbuszba kell bezsúfolnunk, amelyben a táncosok utaznak. A Szőttes, megalakulásától kezdve, félhivatásos együttesként is profi színvonalat képviselt, amelyet az utóbbi évek amatőr körülményei ellenére is tartani tudott. Ám a lelkesedés is elfogy egyszer... Kénytelenek támogatók után nézni. A lelkesedés is elfogy egyszer... Cyrano ma is nagyon sok színész szerepálma, szerzője, Edmond Rostand emléke mégis elhalványult A nagy orrú francia a világ legjelentősebb színpadait uralja Néhány évvel azután, hogy Jean-Paul Belmondo a Marigny Színház színpadán, Gérard Depardieu pedig a filmvásznon játszotta el Cyrano szerepét, most a Chaillot Színházban Francis Huster arat estéről estére sikert Rostand darabjának címszereplőjeként. Bár az újságok dicsérően szólnak Jérom Savaiy rendezéséről és Francis Huster alakításáról, mégsem annyira magáról az előadásról írnak, mint inkább a színmű szerzőjéről és a premierről, amely száz évvel ezelőtt, 1887. december 27-én volt Párizsban. A bemutató előtt Rostand any- nyira elbizonytalanodott művének értékét illetően és annyira félt a bukástól, hogy bocsánatot kért a színészektől, amiért ilyen „kalandba” vitte őket. Az első felvonásban maga is színpadra lépett, testőrruhába öltözve a statiszták közé vegyült, hogy közvetlen közelről felügyelhesse az előadást. Az ötödik felvonás végén kitörő ünneplés és a szerzőt reklamáló közönség elől az ifjú, mindössze huszonkilenc esztendős Edmond Rostand meghatottságában és zavarában elrejtőzött. Amikor azonban a színházból az utcára lépett, felismerték, és kocsijából kifogva a lovakat, a lelkes párizsiak vontatták haza. A „Cyrano-őrület” hetekig tartott, az üzletek kirakatai Rostand fényképével voltak tele, az emberek kívülről megtanulták a darab minden sorát. Annak ellenére, hogy Rostand színműve a franciák nemzeti büszkesége, még közülük is kevesen tudják, hogy a darab főhőse, Cyrano de Bergerac létező személy volt, aki 1619-ben született Párizsban, és ugyanott halt meg 1655-ben. Rostand gimnáziumi éveiben találkozott először alakjával, Théophile Gautier könyvében, a Groteszkekben, amelynek egyik írása Cyrano de Bergeracról, a költőről szól. Az évszázadokkal azelőtt élt költőelődnek nemcsak fizikai adottságai ragadták meg Rostand-t, de különös személyisége is. A valódi Cyrano, akárcsak Rostand figurája, távolról sem volt megnyerő külsejű férfi. Párbajokban szerzett sebhelyektől borított arcát szokatlanul nagy orr uralta, és ettől annyira szenvedett, hogy ha hosszasabban nézték őt, azonnal kardot rántott. Egyébként is nagy verekedő hírében állt. Egy alkalommal, költő barátja védelmére kelve, akit egy nagyúr parancsára száz felfegyverzett bandita támadott meg, az összecsapás során tíz embert megölt, hetet pedig megsebesített. A széles körű ismeretekkel rendelkező, tudományokat és irodalmat kedvelő Cyrano de Bergeracot két legjelentősebb regénye, az Utazás a Holdra és a Nap államainak és birodalmainak vidám története alapján, Jules Verne és H. G. Wells egyik előfutárának tekintik az irodalomtörténészek. Az emberiség sok fontos, későbbi találmányát álmodta meg. írásaiban előrevetítette a röntgen- sugár felfedezését, és sok egyéb mellett a lemezjátszó és az ejtőernyő feltalálását is. Irodalmi munkássága mégis feledésbe merült, és nevét ma már csak Rostand által emlegetik. Edmond Rostand Cyrano de Bergerac életének több epizódját is felhasználta, akárcsak műveiben olvasható kifejezéseit, de Christian és Cyrano helyzetét korábban maga is átélte. Gimnazista korában ugyanis Rostand egy költőtársát kérte meg, hogy helyette írjon verset a szeretett lánynak, évekkel később pedig egy barátjától, aki unalmas, ügyetlen leveleket írt szerelmének, ő vállalta át a levélírást - ami aztán a barát és kedvesének házasságához vezetett. A Cyrano bemutatója után egy csapásra ismertté vált íróra nagy terhet rótt a váratlanul jött, hatalmas siker. Félt, hogy újabb műveivel nem tudja majd megismételni azt, amit a Cyrano de Bergerackal elért, és csalódást fog okozni. Sikerei csúcsán elhagyta Párizst, és a távoli Baszkföldre vonult vissza. Depresszióba esett, ami élete végéig elkísérte.
