Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-11 / 6. szám
Politika 1998. február 11. 3 Az új törvényt Meciar pártjára szabná, az ellenzéket pedig kibuktatná a parlamentből Vélemények az alkotmányos válságról Sztrájkkal a csalás ellen? Minden tromf Meciar kezében P.Vonyik Erzsébet A német DPA hírügynökség szerint az eddigi eredménytelen elnökválasztási fordulók azt a fel- tételezést támasztják alá, hogy Vladimír Meciar kormányfő újabb lépéseket tett a hatalmának megszilárdításához vezető úton. Az, hogy a DSZM a három közül egyetlen jelöltet sem támogatott az első körben, egyértelműen jelzi: a kormányfő eltökélte, hogy a Szlovák Köztársaság elnökét egyhamar nem választják meg. Az AP hírügynökség arra hívja fel a figyelmet, hogy Michal Kovác elnöki megbízatásának lejárta után a politikai színtér túlságos megosztottsága miatt az ország március má- sodika után államfő nélkül marad, ez a helyzet pedig Me- ciarnak kedvezne, mivel a kormány gyakorolná az elnöki jogkörök egy részét. A Reuters a legfőbb veszélyt abban látja, hogy alkotmányos válság keletkezhet, mivel korlátlan számú választási forduló tartható. Külön felhívja a figyelmet arra, hogy az őszi választások után épp az államfőnek kell elfogadnia a régi kormány lemondását. A német Die Welt azt jósolja, hogy az államfőválasztás hosz- szadalmas lesz, Szlovákiát az elnöknélküliség időszaka fenyegeti, ami Meciamak kedvez. Az ország átmenetileg elnök nélkül lesz, és a szlovák kormányfő elégedetten dörzsöli a markát, hiszen az államfői jogkörök egy része átszáll a kormányra, vagyis őrá. Mi a teendő viszont akkor, ha ősszel megválasztják az új parlamentet, ám az új kormány nem alakulhat meg, mert a régi nem nyújthatja be lemondását, mivel államfő híján nem lesz kinek? - teszi fel a kérdést a német napilap, majd hozzáfűzi: hogy mi a teendő ebben a helyzetben, senki sem tudja. A tekintélyes brit gazdasági szaklap, a Financial Times szerint az eddig eredménytelen elnökválasztási fordulók azt vetítik előre, hogy Szlovákia újabb lépéseket tett az alkotmányos válság felé. A brit The Guardian azt emeli ki, hogy Meciar kormányfő, akit az Európai Unió és az USA erélyesen bírált a demokratikus módszerek mellőzése miatt, jelezte: szimultán módon óhajtja betölteni az állam- és kormányfői tisztséget. A brit lap szerint a jelenlegi helyzet a kormányfőnek kedvez. Népszerűsége csökken, és a felmérések arról árulkodnak, hogy szeptemberben nem nyerné meg a választásokat. Ám az alkotmány szerint az államfő hozzájárulása nélkül nem történhet meg a kormánycsere. Ily módon Vladimír Meciar lesz az egyetlen, aki saját magát visszahívhatja a kormányfői tisztségből. A belga Le Soir szerint az eredménytelen elnökválasztás eredménye az, hogy minden tromfot Meciar tart a kezében. A kormányfő elérheti a szavazáson az abszolút többséget, jómaga is indulhat az elnökválasztáson, ha barátai azt tanácsolják neki, vagy pedig olyan hűséges jelöltet is csatasorba küldhet, aki felett később bábáskodhat. Sőt betöltetlenül is hagyhatja az államfői tisztséget, ami szintén az ő malmára hajtja a vizet, hiszen rá szállnak az elnöki jogkörök. A kormányfő önmagának nyújtja be a lemondását? Kovác elnök - és üres parlamenti padsorok Prikler László felvételei Látszólag nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Valójában nagyon is tudja, de tagadja. A szlovák parlament várdombi épülete elé is lassan kitehetnék a visszaszámláló jelzőtáblát: 230 nap múlva lejár a honatyák mandátuma, hiszen szeptember utolsó hétvégéjén parlamenti választások lesznek. Nem ártana, ha itt is feltűnne a digitális kijelző, nemcsak az elnöki palota tő- szomszédságában. Meglehet, rádöbbentené a kormánypárti honatyákat: ideje lenne legalább az utolsó hónapokban a választó- polgárnak is a kedvében járni, nemcsak a köztulajdonból bagóért szétosztogatott, csinos kis vagyonkák tulajdonosainak. Az ellenzéket ráébreszthetné, mi az, amit ha elmulasztottak, úgy- ahogy még helyrehozhatnak. Akár a beharangozott, ám nagy titkolózás övezte új választási törvényű illetően. Készül már, sőt állítólag ott lapul az ország harmadik emberének trezorjában. A belügy közigazgatási főosztálya még semmit sem tud róla, sőt röpke hét és fél hónappal a választások előtt még megbízást sem kapott a törvénymódosítás előkészítésére. Krajci belügyminiszter azt állította, hogy a tárca már egy éve dolgozik e törvény előkészítésén. Gasparovic köti az ebet a karóhoz: semmiféle új törvényt nem látott. Kiszivárgott gyér információkból tudni, hogy olyanra tervezik, amely kibuktatná a kis pártokat, sőt a többpárti koalíciókat is a parlamentből a pártonkénti gyilkos ötszázalékos küszöb megkövetelésével. Ján Carnogursky úgy fogalmazott: az új törvény a kormánykoalíció jogi trükkje, és saját választási esélyeinek megjavítását szolgálja. A KDM elnöke a legnagyobb veszélynek azt tartja, hogy az új törvény nemcsak olyan trükköket fog tartalmazni, mint az öt százalék, vagy az egyetlen választási körzet kialakítása, hanem a választások demokratikus jellegét is súlyos veszély fenyegeti, hiszen Meciarék azt akarják keresztülvinni, hogyne a pártok ellenőrizzék a választások menetét, hanem saját embereik. Ján Cuper DSZM-jogász választási bíróságokat emleget. Helyesli, hogy a koalícióknak pártonként öt százalékot kelljen elérni, mert ez stabilizálná a politikai színteret, és nem jutnának be minimális támogatottságú pártok. Ám a legutóbbi lengyelországi választásokon győztes koalíciót csaknem 40 politikai szubjektum alkotta. Ha a lengyel törvényben az lenne, amit nálunk Cuperék bele akarnak erőltetni, akkor a lengyel koalíciónak 40-szer 5 százalékot, tehát 200 százalékos szavazat- arányt kellett volna elérnie, ami abszurdum. A kereszténydemokraták elnöke szerint választási csalás van készülőben, ezért nem elegendő, hogy az SZDK jogi lépésekkel próbálja kivédeni a készülő törvény negatív hatásait, hanem szükséges a lakosság masszív ellenállása, tüntetés akár sztrájk formájában, hiszen az alkotmány 32. cikkelye szerint a polgárok jogosultak szembeszállni mindenkivel, aki felszámolná a demokratikus rendet. A kormánykoalícióban képviselt Ján Slota nacionalista pártját nem nyugtalanítják a tervezett változások, nem indul koalícióban, s bízik 6 és 8 százalék között mozgó preferenciájának megőrzésében. Ján Lupták Munkásszövetsége ellentmondásos álláspontot vall: csak az egyetlen választási körzet ellen hadakozik, mivel fennáll a veszély hogy az országos listán vezető Meciar lekörözné a munkáspárti vezért. A tervezett törvénymódosítás miatt a Magyar Koalíció az ismert lépésre kényszerült: folyik a három pártot tömörítő, Magyar Koalíció Pártjának nevezett választási párt bejegyeztetéséhez szükséges támogató aláírások gyűjtése. Bő fél évvel a parlamenti választások előtt nem tudhatjuk, milyen játékszabályok szerint választhatunk. Normális országban nem szokás a finisben változtatni a szabályokon. De nálunk még ez is lehetséges! Ján Langos Demokrata Pártja ugyan tett egy felhívást arra, hogy hat hónappal a választások előtt már ne módosulhasson semmi, de nem volt különösebb foganatja. Az ellenzék soraiban is megmozdult valami: január végén az MK és az SZDK szakértői megállapodtak egy közös választási törvényelőkészítésében. Ennekleg- lényegesebb elemei: legyenek egynaposak a választások, egyetlen szavazólapon legyen az összes pártlista, maradjanak a pártok képviselőiből álló választási bizottságok és ne legyen koalíción belül pártonként 5%-os küszöb. A DBP-s Michal Bencík szerint közel állóak az SZDK, az MK és a DBP elképzelései. Új fejlemény, hogy az MPP nyilatkozatban hívta fel a pártokat, társadalmi szervezeteket és a polgárokat, hogy közös erővel akadályozzák meg a választási csalást, és tegyenek meg mindent a választások tisztaságáért. Az ellenzék felébredt Csipkerózsika-álmából, ám korábban valamit mégis elmulasztott: annak az ígéretnek akár minden parlamenti ülésen való számonkérését, amit a kormánykoalíció tett az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottságának. Eszerint a bizottság tudomásul vette a kormánykoalíció szándékát, hogy a parlament tavaly november végéig az ellenzékkel közösen elfogadja a választásokra vonatkozó új törvényt, méghozzá az arányos képviselet elve alapján, azzal a céllal, hogy biztosítsák a nemzetiségek megfelelő képviseletét is. A finisben másutt nem módosítják a játékszabályokat. Elmulasztották az EU-nak tett ígéret számonkérését. Vonal alatt 40 koronás szemfényvesztés Szűcs Béla _________ A Meciar-kormány nemzetállami törekvésének újabb szemfényvesztése volt az a határozat, miszerint azok a szülők, akik a hivatalos egynyelvű bizonyítványról magyarra fordított másolatot akarnak, 40 koronáért megkaphatják. Megáll az ember esze, hogy mi mindent agyainak ki a nemzeti párti oktatásügyi miniszter asszony boszorkánykonyhájában! Az alkotmány szerint az ország valamennyi állampolgárának egyformajogai vannak, a valóságban azonban az itt élő több mint félmillió magyarnak a magyar iskolát látogató gyerekei nem kaphatnak anyanyelven írt bizonyítványt, ám 40 korona ellenében lefordítják nekik. Ezt az „okmányt” azonban az égvilágon semmire sem használhatják, legfeljebb eltehetik emlékbe. Az állítólag átlagon felüli kisebbségijogokat élvező magyaroknak még arra sincs joguk, hogy a háromnegyed évszázadon át létezett kétnyelvű bizonyítványon a hivatalos szlovák nyelv mellett magyarul is ott álljon a gyerekek tanulmányi eredménye. Ez az uralkodó gárda igyekszik nyelvünket kiszorítani az élet valamennyi területéről. A miniszterelnök ugyan megígérte, hogy megoldják a kétnyelvű bizonyítványok kérdését. Hát így oldották meg: megalázták a magyar szülőket. Szemfényvesztésként 40 koronáért vehetnek egy szuvenírt, amelyet nem ismernek el hivatalos okiratként. Szerencsére a magyar szülők nem primitívek és átlátják, hogy mit céloz a kormány „hazafias igyekezete”. Mára az is kiderült, hogy a kinyomtatott és késve kézbesített magyar bizonyítványpótlók a hatóságok nyakán maradtak, mivel a magyar szülők nem igénylik, így a 40 koronás sarcot nem tudják beszedni. A magyar közösség azonban nem nézi ölbe tett kézzel, siránkozva a hatalom packázásait. Országos aláírási mozgalmat szervezett a számtalanszor megígért és elutasított kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadtatásáért. Ez biztosíthatná a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását is. A petíciós bizottság felszólít minden becsületes magyar embert, írja alá az íveket, ezzel is bizonyítsuk, hogy nem fáradtunk bele a küzdelembe, nem lettünk közömbösek - ha nem is szervezünk tiltakozó megmozdulásokat. Ez az aláírási akció újra ráébreszt bennünket arra, hogy tudunk alkotmányos keretek között harcolni jogainkért. Már az első napokban ösz- szegyűlt sok ezer aláírás bizonyítja, hogy képesek leszünk összegyűjteni több mint százezer támogató aláírást, hogy a parlament tűzze napirendjére a nyelvhasználati törvény jóváhagyását, amelyet Meciarék azzal utasítottak el, hogy egy memorandumban összeszedték azokat a résztörvényeket, amelyek valamiképp utalnak a kisebbségi jogok egyes részlet- kérdéseire. A memorandum azonban nem tartalmazza a kisebbségek nyelvhasználatának legalapvetőbb követelményeit. Ha összegyűlik a százezer aláírás, a parlament köteles foglalkozni vele. Jól tudjuk, hogy a parlamentben azoké a többség, akik az államnyelvtörvényt megszavazták, megszüntették a kétnyelvű bizonyítványokat és igyekeznek megnyirbálni év- tizedekalatt kiharcolt jogainkat. Választások előtt állunk, és ez azt is jelenti, hogy a szlovákiai magyarságnak arra a pártra kell szavaznia, amely le akarja váltani a jelenlegi hatalmat. Ha az ellenzék győz, Szlovákiában megváltozik a nemzetiségek helyzete is, a Magyar Koalíciónak remélhetőleg beleszólása lesz egy új politika kialakításába, a parlamentben pedig egy demokratikus kisebbségi nyelv- használati törvény elfogadtatásába. Hiszünk abban, hogy a 40 koronás szemfényvesztés a nemzetállami tobzódás egy újabb kellemetlen megnyilvánulása volt. A magyar szülők pedig okosan viselkedtek, nem mentek lépre és most megpróbálják összegyűjteni a százezer aláírást, amely némi fényt mutat az alagút végén.
