Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-11 / 6. szám

Politika 1998. február 11. 3 Az új törvényt Meciar pártjára szabná, az ellenzéket pedig kibuktatná a parlamentből Vélemények az alkotmányos válságról Sztrájkkal a csalás ellen? Minden tromf Meciar kezében P.Vonyik Erzsébet A német DPA hírügynökség sze­rint az eddigi eredménytelen el­nökválasztási fordulók azt a fel- tételezést támasztják alá, hogy Vladimír Meciar kormányfő újabb lépéseket tett a hatalmá­nak megszilárdításához vezető úton. Az, hogy a DSZM a három közül egyetlen jelöltet sem támo­gatott az első körben, egyértel­műen jelzi: a kormányfő eltökél­te, hogy a Szlovák Köztársaság elnökét egyhamar nem választ­ják meg. Az AP hírügynökség arra hívja fel a figyelmet, hogy Michal Kovác elnöki megbízatásának le­járta után a politikai színtér túlságos meg­osztottsága miatt az ország március má- sodika után államfő nélkül marad, ez a helyzet pedig Me- ciarnak kedvezne, mivel a kor­mány gyakorolná az elnöki jog­körök egy részét. A Reuters a legfőbb veszélyt ab­ban látja, hogy alkotmányos vál­ság keletkezhet, mivel korlátlan számú választási forduló tartha­tó. Külön felhívja a figyelmet ar­ra, hogy az őszi választások után épp az államfőnek kell elfogad­nia a régi kormány lemondását. A német Die Welt azt jósolja, hogy az államfőválasztás hosz- szadalmas lesz, Szlovákiát az el­nöknélküliség időszaka fenyege­ti, ami Meciamak kedvez. Az or­szág átmenetileg elnök nélkül lesz, és a szlovák kormányfő elé­gedetten dörzsöli a markát, hi­szen az államfői jogkörök egy ré­sze átszáll a kormányra, vagyis őrá. Mi a teendő viszont akkor, ha ősszel megválasztják az új parlamentet, ám az új kormány nem alakulhat meg, mert a régi nem nyújthatja be lemondását, mivel államfő híján nem lesz ki­nek? - teszi fel a kérdést a német napilap, majd hozzáfűzi: hogy mi a teendő ebben a helyzetben, senki sem tudja. A tekintélyes brit gazdasági szak­lap, a Financial Times szerint az eddig eredménytelen elnökvá­lasztási fordulók azt vetítik előre, hogy Szlovákia újabb lépéseket tett az alkotmányos válság felé. A brit The Guardian azt emeli ki, hogy Meciar kormányfő, akit az Európai Unió és az USA erélye­sen bírált a demok­ratikus módszerek mellőzése miatt, je­lezte: szimultán mó­don óhajtja betölteni az állam- és kor­mányfői tisztséget. A brit lap szerint a je­lenlegi helyzet a kor­mányfőnek kedvez. Népszerűsége csökken, és a fel­mérések arról árulkodnak, hogy szeptemberben nem nyerné meg a választásokat. Ám az alkot­mány szerint az államfő hozzájá­rulása nélkül nem történhet meg a kormánycsere. Ily módon Vla­dimír Meciar lesz az egyetlen, aki saját magát visszahívhatja a kor­mányfői tisztségből. A belga Le Soir szerint az ered­ménytelen elnökválasztás ered­ménye az, hogy minden tromfot Meciar tart a kezében. A kor­mányfő elérheti a szavazáson az abszolút többséget, jómaga is in­dulhat az elnökválasztáson, ha barátai azt tanácsolják neki, vagy pedig olyan hűséges jelöltet is csatasorba küldhet, aki felett később bábáskodhat. Sőt betöl­tetlenül is hagyhatja az államfői tisztséget, ami szintén az ő mal­mára hajtja a vizet, hiszen rá szállnak az elnöki jogkörök. A kormányfő önmagának nyújtja be a lemondását? Kovác elnök - és üres parlamenti padsorok Prikler László felvételei Látszólag nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Valójában nagyon is tudja, de tagadja. A szlovák parlament várdombi épülete elé is lassan kitehetnék a visszaszámláló jelzőtáblát: 230 nap múlva lejár a honatyák man­dátuma, hiszen szeptember utol­só hétvégéjén parlamenti válasz­tások lesznek. Nem ártana, ha itt is feltűnne a digitális kijelző, nemcsak az elnöki palota tő- szomszédságában. Meglehet, rá­döbbentené a kormánypárti hon­atyákat: ideje lenne legalább az utolsó hónapokban a választó- polgárnak is a kedvében járni, nemcsak a köztulajdonból bagó­ért szétosztogatott, csinos kis va­gyonkák tulajdonosainak. Az el­lenzéket ráébreszthetné, mi az, amit ha elmulasztottak, úgy- ahogy még helyrehozhatnak. Akár a beharangozott, ám nagy titkolózás övezte új választási törvényű illetően. Készül már, sőt állítólag ott lapul az ország har­madik emberének trezorjában. A belügy közigazgatási főosztálya még semmit sem tud róla, sőt röpke hét és fél hónappal a vá­lasztások előtt még megbízást sem kapott a törvénymódosítás előkészítésére. Krajci belügymi­niszter azt állította, hogy a tárca már egy éve dolgozik e törvény előkészítésén. Gasparovic köti az ebet a karóhoz: semmiféle új tör­vényt nem látott. Kiszivárgott gyér in­formációkból tudni, hogy olyanra terve­zik, amely kibuktat­ná a kis pártokat, sőt a többpárti koalíció­kat is a parlamentből a pártonkénti gyil­kos ötszázalékos küszöb megkö­vetelésével. Ján Carnogursky úgy fogalmazott: az új törvény a kormánykoalíció jogi trükkje, és saját választási esélyeinek meg­javítását szolgálja. A KDM elnö­ke a legnagyobb veszélynek azt tartja, hogy az új törvény nem­csak olyan trükköket fog tartal­mazni, mint az öt százalék, vagy az egyetlen választási körzet ki­alakítása, hanem a választások demokratikus jellegét is súlyos veszély fenyegeti, hiszen Meciarék azt akarják keresztül­vinni, hogyne a pártok ellenőriz­zék a választások menetét, ha­nem saját embereik. Ján Cuper DSZM-jogász választási bírósá­gokat emleget. Helyesli, hogy a koalícióknak pártonként öt szá­zalékot kelljen elérni, mert ez sta­bilizálná a politikai színteret, és nem jutnának be minimális tá­mogatottságú pártok. Ám a leg­utóbbi lengyelországi választá­sokon győztes koalí­ciót csaknem 40 poli­tikai szubjektum al­kotta. Ha a lengyel törvényben az lenne, amit nálunk Cuperék bele akarnak erőltet­ni, akkor a lengyel ko­alíciónak 40-szer 5 százalékot, tehát 200 százalékos szavazat- arányt kellett volna elérnie, ami abszurdum. A kereszténydemok­raták elnöke szerint választási csalás van készülőben, ezért nem elegendő, hogy az SZDK jogi lé­pésekkel próbálja kivédeni a ké­szülő törvény negatív hatásait, hanem szükséges a lakosság masszív ellenállása, tüntetés akár sztrájk formájában, hiszen az alkotmány 32. cikkelye sze­rint a polgárok jogosultak szembeszállni mindenkivel, aki felszámolná a demokratikus ren­det. A kormánykoalícióban képviselt Ján Slota nacionalista pártját nem nyugtalanítják a tervezett változások, nem indul koalíció­ban, s bízik 6 és 8 százalék között mozgó preferenciájának megőr­zésében. Ján Lupták Munkásszö­vetsége ellentmondásos állás­pontot vall: csak az egyetlen vá­lasztási körzet ellen hadakozik, mivel fennáll a veszély hogy az országos listán vezető Meciar le­körözné a munkáspárti vezért. A tervezett törvénymódosítás miatt a Magyar Koalíció az is­mert lépésre kényszerült: folyik a három pártot tömörítő, Ma­gyar Koalíció Pártjának nevezett választási párt bejegyeztetésé­hez szükséges támogató aláírá­sok gyűjtése. Bő fél évvel a parlamenti válasz­tások előtt nem tudhatjuk, mi­lyen játékszabályok szerint vá­laszthatunk. Normá­lis országban nem szokás a finisben vál­toztatni a szabályo­kon. De nálunk még ez is lehetséges! Ján Langos Demokrata Pártja ugyan tett egy felhívást arra, hogy hat hónappal a vá­lasztások előtt már ne módosulhasson semmi, de nem volt különösebb foganatja. Az ellenzék soraiban is megmoz­dult valami: január végén az MK és az SZDK szakértői megálla­podtak egy közös választási tör­vényelőkészítésében. Ennekleg- lényegesebb elemei: legyenek egynaposak a választások, egyetlen szavazólapon legyen az összes pártlista, maradjanak a pártok képviselőiből álló válasz­tási bizottságok és ne legyen koa­líción belül pártonként 5%-os küszöb. A DBP-s Michal Bencík szerint közel állóak az SZDK, az MK és a DBP elképzelései. Új fej­lemény, hogy az MPP nyilatko­zatban hívta fel a pártokat, társa­dalmi szervezeteket és a polgá­rokat, hogy közös erővel akadá­lyozzák meg a választási csalást, és tegyenek meg mindent a vá­lasztások tisztaságáért. Az ellenzék felébredt Csipkeró­zsika-álmából, ám korábban va­lamit mégis elmu­lasztott: annak az ígéretnek akár min­den parlamenti ülé­sen való számonké­rését, amit a kor­mánykoalíció tett az Európai Unió és Szlo­vákia közös parla­menti bizottságának. Eszerint a bizottság tudomásul vette a kormánykoalí­ció szándékát, hogy a parlament tavaly november végéig az ellen­zékkel közösen elfogadja a vá­lasztásokra vonatkozó új tör­vényt, méghozzá az arányos kép­viselet elve alapján, azzal a céllal, hogy biztosítsák a nemzetiségek megfelelő képviseletét is. A finisben másutt nem módosítják a játéksza­bályokat. Elmulasz­tották az EU-nak tett ígéret szá­monkérését. Vonal alatt 40 koronás szemfényvesztés Szűcs Béla _________ A Meciar-kormány nemzetálla­mi törekvésének újabb szem­fényvesztése volt az a határo­zat, miszerint azok a szülők, akik a hivatalos egynyelvű bizo­nyítványról magyarra fordított másolatot akarnak, 40 koroná­ért megkaphatják. Megáll az ember esze, hogy mi mindent agyainak ki a nemzeti párti ok­tatásügyi miniszter asszony bo­szorkánykonyhájában! Az al­kotmány szerint az ország vala­mennyi állampolgárának egy­formajogai vannak, a valóság­ban azonban az itt élő több mint félmillió magyarnak a ma­gyar iskolát látogató gyerekei nem kaphatnak anyanyelven írt bizonyítványt, ám 40 korona ellenében lefordítják nekik. Ezt az „okmányt” azonban az égvi­lágon semmire sem használhat­ják, legfeljebb eltehetik emlék­be. Az állítólag átlagon felüli ki­sebbségijogokat élvező magya­roknak még arra sincs joguk, hogy a háromnegyed évszáza­don át létezett kétnyelvű bizo­nyítványon a hivatalos szlovák nyelv mellett magyarul is ott álljon a gyerekek tanulmányi eredménye. Ez az uralkodó gár­da igyekszik nyelvünket kiszo­rítani az élet valamennyi terü­letéről. A miniszterelnök ugyan megígérte, hogy megoldják a kétnyelvű bizonyítványok kér­dését. Hát így oldották meg: megalázták a magyar szülőket. Szemfényvesztésként 40 koro­náért vehetnek egy szuvenírt, amelyet nem ismernek el hiva­talos okiratként. Szerencsére a magyar szülők nem primitívek és átlátják, hogy mit céloz a kormány „hazafias igyekezete”. Mára az is kiderült, hogy a ki­nyomtatott és késve kézbesített magyar bizonyítványpótlók a hatóságok nyakán maradtak, mivel a magyar szülők nem igénylik, így a 40 koronás sar­cot nem tudják beszedni. A ma­gyar közösség azonban nem né­zi ölbe tett kézzel, siránkozva a hatalom packázásait. Országos aláírási mozgalmat szervezett a számtalanszor megígért és el­utasított kisebbségi nyelvhasz­nálati törvény elfogadtatásáért. Ez biztosíthatná a kétnyelvű bi­zonyítványok visszaállítását is. A petíciós bizottság felszólít minden becsületes magyar em­bert, írja alá az íveket, ezzel is bizonyítsuk, hogy nem fárad­tunk bele a küzdelembe, nem lettünk közömbösek - ha nem is szervezünk tiltakozó meg­mozdulásokat. Ez az aláírási akció újra ráébreszt bennünket arra, hogy tudunk alkotmányos keretek között harcolni jogain­kért. Már az első napokban ösz- szegyűlt sok ezer aláírás bizo­nyítja, hogy képesek leszünk összegyűjteni több mint száz­ezer támogató aláírást, hogy a parlament tűzze napirendjére a nyelvhasználati törvény jóvá­hagyását, amelyet Meciarék az­zal utasítottak el, hogy egy me­morandumban összeszedték azokat a résztörvényeket, ame­lyek valamiképp utalnak a ki­sebbségi jogok egyes részlet- kérdéseire. A memorandum azonban nem tartalmazza a ki­sebbségek nyelvhasználatának legalapvetőbb követelményeit. Ha összegyűlik a százezer alá­írás, a parlament köteles foglal­kozni vele. Jól tudjuk, hogy a parlamentben azoké a többség, akik az államnyelvtörvényt megszavazták, megszüntették a kétnyelvű bizonyítványokat és igyekeznek megnyirbálni év- tizedekalatt kiharcolt jogain­kat. Választások előtt állunk, és ez azt is jelenti, hogy a szlovákiai magyarságnak arra a pártra kell szavaznia, amely le akarja vál­tani a jelenlegi hatalmat. Ha az ellenzék győz, Szlovákiában megváltozik a nemzetiségek helyzete is, a Magyar Koalíció­nak remélhetőleg beleszólása lesz egy új politika kialakításá­ba, a parlamentben pedig egy demokratikus kisebbségi nyelv- használati törvény elfogadtatá­sába. Hiszünk abban, hogy a 40 koronás szemfényvesztés a nemzetállami tobzódás egy újabb kellemetlen megnyilvá­nulása volt. A magyar szülők pedig okosan viselkedtek, nem mentek lépre és most megpró­bálják összegyűjteni a százezer aláírást, amely némi fényt mu­tat az alagút végén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom