Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-11 / 6. szám
1998. február 11. 4 Háttér 32,10% 15,90% 27.10% 10,00% 10,00% io.oo% i0.00% 0,00% 4,00% :4.5ü% Milyennek látja helyzetét a szlovákiai magyar reálértelmiségi? Lampl Zsuzsa _______________ Am ikor felmerül a kérdés, hol a helyünk, hol tartunk, merre haladunk, akkor akarva-akaratla- nul az identitás, az önazonosulás kérdését boncolgatjuk. Az értelmiség kapcsán a továbbiakban az identitás három fajtájáról lesz szó. A szakmai identitásról, az értelmiségi identitásról, s végül a nemzeti identitásról. Az itt közölt adatok a szepsi Spectator Társadalomkutató Műhely és a budapesti Balázs Ferenc Intézet „Szociológiai kutatás a szlovákiai magyar értelmiség rétegződéséről és értékrendjéről”, valamint „Reprezentatív értékrendkutatás” c. szociológiai kutatásaiból származnak. Ki a reálértelmiségi? Ebbe a csoportba soroljuk a közgazdászokat, a műszakiakat, a mezőgazdászokat, a természettudományi végzettségűeket, de azokat a személyeket is, akik reálértelmiségiből vállalkozóvá lettek. Az egyes értelmiségi szakmák ugyanis az értelmiségi életpályán belül változnak. Aki építészmérnökként szerez diplomát, nem biztos, hogy egész szakmai élte folyamán házakat fog tervezni. Értelmiségkutatásunk során ezért azt is vizsgáltuk, hogy a 450 megkérdezett milyen mértékben maradt meg eredeti szakmájánál, mi késztette őket pályamódosításra, s ezek után mennyire találták meg szakmai és egyéb számításaikat. A természettudományi végzett- ségűekről nincs elegendő adatunk, kivéve az orvosokat, akik valamennyien hűek maradtak eredeti szakmájukhoz. A reálértelmiség többi csoportjánál egyharmadnyi részaránynak megfelelő pályamódosítást tapasztaltunk. Vagyis a közgazdászok 61,5 százaléka maradt közgazdász, a többiek vagy pedagógusok lettek vagy vállalkozni kezdtek. A műszakiak és a mezőgazdászok ugyancsak egy- harmada módosított pályát, 22 százalékuk vállalkozó, 13 százalékuk pedagógus lett. Leszámítva azt a néhány esetet, amikor a megkérdezettek állami alkalmazottként, újságíróként, papként keresték tovább a kenyerüket, a pályamódosítások két fő irányba, a pedagógia és a vállalkozás felé mutatnak. Ez már csak azért is érdekes, mert a két pálya merőben eltér egymástól. Mi volt a pályamódosítások oka? A műszakiak az anyagi okokat és a végzettségüknek nem megfelelő munkahelyet tüntették fel, valamint azt, hogy vállalkozni akartak. A közgazdászoknál egyértelműen a vállalkozási kedv dominál, míg a mezőgazdászok az említett okok mellett azt is elmondták, hogy az eredeti szakmájuk nem érdekelte őket, más iránt éreztek elhivatottságot. A pályamódosítások hátterében elsősorban nem kényszerítő okok állnak, hanem az anyagilag előnyösebb, érdekesebb, magasabb beosztással járó, nagyobb önmegvalósítást és alkotó szabadságot ígérő munka. így a ma pedagógusként működők 19 százaléka, a műszakiak 21 százaléka, a közgazdászok csaknem egyharmada, a vállalkozók 66 százaléka pályamódosított egyénekből áll. A reálértelmiségiek többsége - leginkább a közgazdászok, legkevésbé a vállalkozók - a végzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik, de úgy érzi, többre hivatott jelenlegi munkájánál. A második legnagyobb csoportot azok a reálértelmiségiek képezik, akik azonosulnak a munkájukkal, ugyanakkor az új lehetőségek iránt is nyitottak. Ez leginkább a mezőgazdászokat jellemzi. Pozitívum, hogy a reálértelmiségiek egyötöde hobbijának tartja a munkáját - főképp a műszakiak és a vállalkozók -, de a humán értelmiséghez, s főleg a pedagógusokhoz képest ez nem biztató kép. A jelenség részben a pályamódosításokkal is összefügg. Kutatásunk során ugyanis kiderült, hogy bár a pályamódosítók pedagógussá vált csoportja anyagilag valóban fel- emelkedett és várakozásának megfelelően magasabb pozíciókat tölt be a munkahelyén, csak egy töredékük tartja új munkáját alkotónak, olyannak, amilyenre vágyott. Nagyobbik részük a pályamódosítással feladta eredeti szakmai elképzeléseit, s ez a tény szakmai frusztráltságot idéz elő bennük. A pályamódosítások a pedagógia és a vállalkozás felé mutatnak. A reálértelmiség többsége azonban nem küzd szakmai identitászavarokkal, nem mozog kényszerpályán, sem mellékvágányon, amit az is bizonyít, hogy ha megszűnne a munkahelye, 17 százalékuk bármilyen munkát vállalna, 13,4 százalékuk a mainál sokkal jövedelmezőbb szakmában próbálkozna, ám a megkérdezettek 47 százaléka újfent az eredeti szakmáját Vlado Gloss illusztrációs felvétele szeretné tovább űzni. Milyennek látja a reálértelmiségi a hazai magyar értelmiséget? Mi az elképzelése az értelmiségről, mint társadalmi rétegről, annak feladatairól, s mennyire azonosítja a saját szerepét e- zekkel az elvárásokkal? A reálértelmiségiek az értelmiségi alapvető ismertetőjegyének a szellemi munkát tekintik - ezen belül a műszakiak, a vállalkozók és a mezőgazdászok az iskolai végzettségtől független szellemi munkát, a közgazdászok pedig a felsőfokú végzettséggel párosuló szellemi munkát. A vállalkozók és a mezőgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az értelmiségi olyan ember, akinek az életét a kultúra hatja át. A reálértelmiségiek tehát az értelmiségi fő jellemzőjeként a szellemi munkát, a kulturáltságot és a nem formális, azaz a pozícióból adódó tekintélyt tartják. A humán értelmiségnél enyhe, de jól kimutatható hangsúlyeltolódások vannak: ők a felsőfokú végzettséget tartják a legmeghatározóbbnak, csak azután jön a szellemi munka, a kulturáltság és a természetes tekintély. (folytatjuk) legyen példaképe közösségének közösségét a politika terén képviselje töltsön be vezető szerepet gazdagítsa közössége életét rendesen végezze a munkáját Az értelmiség feladatai í 18,10% 21,40% 1820% 16,70% 17,20% fj összesen ■ mezőgazdász H vállalkozó § műszaki I! közgazdász-f= 0,00% 10.30% 10,00% 20.00% 30,00% 40,00%----,---50 ,00% 60.00% Pályamódosítás, küldetés, önazonosság A Havel-jelenség KokesJános_______________ Vác lav Havelt újraválasztották, s már le is tette a hivatali esküt. Ha egészsége engedi, 2003-ig lehet a prágai Hra- dzsin lakója. Harmadszori újraválasztását a hatályos alkotmány már nem engedélyezi. A 62. életévébe lépett „szvette- res disszidensből” lett államfő egyszer úgy fogalmazott, hogy élete gyanúsan sok ellentétből, szinte abszurd elemekből szövődött. Az 1989-es bársonyos forradalom, az általános sztrájk, a Polgári Fórum születése és a kommunista rendszer váratlan összeomlása után viszont csak formailag volt abszurd, hogy 1989 decemberében a kommunista parlament éppen a „dolgozó nép” fő ellenségének kikiáltott, illegalitásba kényszerített drámaírót és emberjogi harcost választotta meg az ország elnökének. Erről a tisztségéről 1992 nyarán mondott le, amikor a Meciar vezette szlovákok bejelentették, önálló Szlovákiát akarnak. Havel ehhez nem volt hajlandó statisztálni, s ma is a szoros cseh-szlovák együttműködés híve. Tekintélye ebben az időben, legalábbis a volt közös republika nyugati felében, szinte töretlen. Ezért nem volt meglepő, hogy 1993 januárjában ő lett Csehország első elnöke, bár a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt egy része már akkor is mást szeretett volna látni az államfői székben. A Havel-Klaus ellentét két világlátás ellenpólusa, amely a Klaus bukásához vezető kormányválság idején tetőzött. Bár Havel nézeteit sokan vitatják, a cseh politikai színpadon máig nincs ellenfele. Bírálói azt vetik a szemére, hogy túlságosan beavatkozik a napi politikába, s elképzelései túl idealisták. A közvélemény viszont Havel néhány amnesztiarendeletét, illetve a sógorasszonyával való elhúzódó vagyonjogi vitáját vette rossznéven. Az utóbbi hónapokban éles vita tárgya Havel új feleségének, Dása Veskrnovának a viselkedése is. A cseh first lady eddig nem nyerte el a csehek szimpátiáját. Bár Havelt a volt jobbközép kormánykoalíció három pártja és a szociáldemokraták közösen jelölték az államfői tisztségre, nyilvánvaló, hogy a pártok most még kevésbé fogják kedvelni az államfőt. Havel sem rejti véka alá, hogy nem szereti a pártokat, s inkább kedvére való a független gondolkodás, mint az, hogy mindent a párttitkárságok döntsenek el. Ezért várható, hogy a következő években az eddiginél is élesebb lesz a harc a Hradzsin és a pártok között. Havel egész eddigi államfői tevékenysége során azon igyekezett, hogy felújítsa a masaryki hagyományokat és Csehország politikai életében erős pozíciót biztosítson a várnak. A nemzetközi politikában, a világban Havel továbbra is Csehország szimbóluma, az ország „legdrágább árucikke”, ahogy az egyik prágai lap fogalmazott.
