Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-04 / 5. szám
.5 1998. február 4. Téli olimpia előtti beszélgetés Ján Sterbákkal, a szlovák jégkorong-válogatott júniusban kinevezett vezetőedzőjével Valamennyi megszólított elvállalta... Pálffy (balról) és Satan küzd a korongért az észak-amerikai profi ligában. Naganóban egy csapatban játszhatnak, ha a szlovák válogatott túljut a selejtezőn. Zsigárdi László Annak ellenére, hogy a tavalyi világbajnokságon teljesítette a kitűzött célt (9. hely) a szlovák jégkorong-válogatott, egy hónappal a vb-t követően, egyik napról a másikra váratlanul menesztették a szókimondásáról ismert Jozef Golonka vezetőedzőt. Az talán még nagyobb meglepetésnek számított, hogy a Szlovák Jégkorong Szövetség végrehajtó bizottsága Ján Sterbákot bízta meg a válogatott irányításával. A kelet-szlovákiai szakemberrel közvetlenül a naganói olimpia előtt beszélgettünk. Meglepődött, amikor tavaly júniusban Önre esett a szövetség választása? Bevallom őszintén: nem számítottam erre. Annál is inkább, mert a válogatott szerintem sem okozott csalódást a legutóbbi világbajnokságon, hiszen sikerült egy hellyel előrelépnie. Az is igaz viszont, hogy egyesek éremről álmodoztak a vb előtt! Június tizennyolcadikén felhívott Dusán Pasek, a szövetség akkori alelnöke, és közölte velem, rám szavaztak az illetékesek. Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani... Poprádon mit szóltak ehhez? Egy biztos, nem örültek neki, ugyanis ment a csapatnak. A klubelnök azonnal kijelentette, ők nem ellenzik, hogy a válogatott edzője legyek. így is történt, csakhamar megállapodtunk. A szövetség vezetőivel is gyorsan szót értett? Voltak elképzeléseim, no meg feltételeim is. Ezek nagy részét teljesítették az illetékesek, akik közölték velem: a szövetség profi edzőjeként dolgozom majd a továbbiakban. A munkatársaimat én választottam ki, s örülök, hogy senki ellen nem volt kifogásuk. Köztudott: a tavalyi világbajnokság előtt és után igencsak feszült volt a helyzet a válogatott háza táján. Erre (is) gondolt, amikor igent mondott? Természetesen! Frantisek Hos- sa másodedzővel azonnal kidolgoztuk a tervet, melyet a szövetség teljes egészében elfogadott. Ennek felettébb örültünk, ugyanis az 1998-as évben két nagy esemény is vár ránk: a februári, naganói téli olimpia, valamint a májusi, svájci világ- bajnokság. Mi pedig mindkét seregszemlén meg szeretnénk állni a helyünket. Állítólag több ezer kilométert leautózott, hogy megtekintse a kiszemelt játékosokat... Ez így igaz! A szolgálati Oc- taviával - öt hónap alatt - húszezer kilométernél is többet megtettem. Tizenötször jártam Csehországban, legutóbb a Vse- tín-Slovan Euroliga-negyed- döntő visszavágóját tekintettem meg. Stantien kitűnő formában hokizott, ám a pozsonyiak kulcsemberei csalódást okoztak, és talán ezért is esett ki a Slovan. Jozef Golonkának több játékos is nemet mondott. Önnek köny- nyű volt megállapodnia a tengerentúlon profiskodókkal? Bármilyen furcsán is hangzik: valamennyi megszólított ko- rongozóval megegyeztem, s teljes támogatásukról biztosítottak. Ez minden várakozást felülmúlt. Már a kezdet kezdetén felhívtam a hokisok figyelmét arra, hogy nálam nem a név számít, hanem a teljesítmény; senkinek sincs bérelt helye a válogatottban! Nem félt az esetleges balsikerektől? Egy edzőnek mindennel kell számolnia, természetesen a kudarc is benne van a pakliban. De olyan becsületesen készültek a fiúk, hogy gondolni sem mertem, merek a balsikerre. Az eddigi eredmények (hat győzelem, két vereség) Önt i- gazolták. Védencei megnyerték a Német Kupát, majd a Svájci Kupát is... Mindkét diadalnak nagyon örültünk, habár a kanadaiak elleni két hazai vereség után nem a legjobb hangulat uralkodott az öltözőben. Aztán Klotenben alaposan visszavágtunk a juharleveleseknek. A svájci tornagyőzelem után a kanadai szakvezetők kijelentették: Naganóban az éremesélyesek közé tartozunk majd. Könnyű volt összeállítani az olimpiai keretet? Több napon át gondolkodtunk, míg nyilvánosságra hoztuk az ötkarikás együttes névsorát. Sokat segített Peter Sfastny, aki a tengerentúlon figyelte az NHL-ben szereplőket. Hosszas tárgyalásokat folytatott az egyes klubok menedzsereivel. Végül úgy döntöttünk, hogy a kanadai-amerikai profi bajnokságból nyolcán kerülnek az olimpiai válogatottba. Nem okozott problémát, hogy közülük csupán Petrovicky lehet ott a januári edzőtáborozáson? Nem. Mégpedig azért, mert már korábban tudtuk, hogy az NHL-ben február hetedikén szakítják meg a küzdelmeket. A selejtezőre, melyben az osztrákokkal (február 8.), az olaszokkal (február 9.) és a kazahokkal (február 10.) mérkőzünk, „csak” 21 játékost neveztünk, bízunk abban, hogy a kazahok elleni sorsdöntő összecsapásra ketten megérkeznek a tengerentúlról. Mivel a kvalifikációból csak a csoportgyőztes jut tovább, nagyon oda kell figyelnünk erre a három találkozóra. Én bízom a fiúkban és a feljutásban. A nagyok ellen, természetesen, már a legerősebb ösz- szetételben lépünk jégre. Hét játékosnak haza kell majd utaznia a selejtező után... Naganóban mivel lenne elégedett? Név: Ján Sterbák Született: 1952. június 11- én, Poprádon Játékosmúlt: LVS Poprad (1964-1971), VSZ Kosice (1971-1982) - közben egy év katonáskodás a Dukla Jihlavában, Liptovsky Mikulás (1982-1983) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: 418/52 Válogatottság: 2 Edzői és vezetői pályafutáElőször is tovább kell jutni a selejtezőből, aztán minden megeshet, az elődöntőbe kerülést sem tartom elképzelhetetlennek. Nagyon elszántak a fiúk, látni rajtuk, hogy bizonyítani akarnak. Az olimpia után, májusban világbajnokság is lesz... Egyelőre még a svájci vb nem nagyon foglalkoztat. Majd Nagano után átváltunk erre a hullámhosszra. sa: VSZ Kosice (ificsapat), VSZ Kosice (1987-1989 segédedző, 1990-1992 vezetőedző), Csehszlovákia junior válogatottja (1992-1993 vezetőedző), Spisská Nová Vés (1993-1994 vezetőedző), HC Kosice (1995-1996 klub- igazgató), HK Presov (1997 klubvezető), HC SKP Poprad (1997 vezetőedző), Szlovákia válogatottja (1997. június 18. vezetőedző) Richard Zedník (háttal) is a tengerentúlról utazik a szlovák csapatba CTK-felvételek Névjegykártya Naganói kuriózumok Titkos alagútrendszer Japán a téli játékok kapcsán szinte mindent nyilvánosság elé tár Naganóban. Egyvalamiről azonban megfeledkeztek (vagy tudatosan elhallgatták) a szervezők: a város alatt elterülő szupertitkos alagútrendszerről. AII. világháború utolsó időszakában a császári család tagjai és a japán katonai vezetés magas rangú tisztjei rejtőztek el a bunkerben. Sokan a mai napig úgy tudják, hogy ennek építése közben a brutális munkakörülmények miatt több száz japán és koreai munkás halt meg. Az alagút propagálását célul tűző bizottság egyik tagja célzatosnak tartja a bunker elhallgatását: „Többször kértük a rendezőket, hogy tüntessék fel Nagano nevezetességei között. Mégis megfeledkeztek róla. Ha a téli olimpiát a „béke erőfeszítésének játékaként” emlegetjük, akkor nekünk, japánoknak kötelességünk a világ előtt feltárnunk ezt a bunkerhálózatot. Különösen az ázsiai emberek felé kell megtennünk ezt a gesztust, megbánásunk példájaként.” Nagano idegenforgalmi szakértője másként vélekedik: „Ez csak egy alagút, egy verem. Nem szeretnénk reklámozni, ugyanis nem számít turisztikai látványosságnak.” A nézetkülönbség miatt a város vendégei még inkább kíváncsiak lesznek rá. Kilencezren a biztonságért Hatalmas figyelmet fordítanak Japánban a játékok biztonságára. Közel kilencezer rend- fenntartó ügyel a sportolókra, szurkolókra és olyan hírességekre, mint például a japán császári család tagjai. A szervezőbizottság elnöke felelőssége tudatában mondta: „Nem szeretnénk katonai rendszabályokat bevezetni. Bizonyos, a helyi lakosok így is meglepődnek majd néhány intézkedésünk láttán. Egy-két megoldás eddig ismeretlen volt Japánban. A táskák alapos átvizsgálása is ezek közé tartozik.” Az említett poggyászellenőrzés során különleges detektorokat is alkalmaznak azért, hogy megakadályozzák az esetleges bűncselekményeket. A korszerű technika más vívmányait is bevetik. Az akkreditációs kártyát vonalkóddal látják el, folyamatosan ellenőrizni fogják hitelességüket. Az akkreditációs központba és a doppinglaboratóriumba pedig ujjlenyomat-azonosítással lehet majd belépni. A legszigorúbb őrizettel a biatlonversenyeken használatos lőfegyverek tárolására szolgáló helyiséget látják el. Oda csak úgy juthatnak be az illetékesek, ha a szemük szivárványhártyáját egy számítógép azonosította. „Mindent nem tudunk kifogástalanul ellátni, de amire képesek vagyunk, arra alaposan felkéA Csehországban megjelent alkalmi bélyeg Ales Najbrt alkotása CTK-felvételek szültünk” - nyilatkozta az olimpia biztonsági igazgatója. Negyvennégy évesen... Anne Abernathy lehet a naganói téli olimpia legidősebb indulója. A negyvennégy éves Virgin-szigeteki szánkóversenyző negyedik olimpiáján ereszkedik le a sikamlós mederben. Vetélytársai „Szánkós Nagymamának” hívják, s az sem zavarja, hogy mindenki esélytelennek tartja. „Indultam már Calgaryban, Albertville-ben és Lillehammerben is, és mindig az első huszonöt között végeztem. Naganóba sem megyek turistaként.”
