Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-11 / 6. szám
C QT1!! on Vdödilldp Szlovákiai magyar családi magazin Riport Polcz Alaine pszichológus-írónővel a halálra készülődésről és az élni Q akarásról. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. február 14-től 20-ig Sport Cseh-szlovák versenyzői élmények a Párizs-Dakar-rali huszadik felvonásáról. 16 Ez a követelés Meciarnak és Slotának szerzi a pontokat Magyarul. Most? Miklósi Péter ______________ Ig aza volt Rózsa Ernőnek, amikor a február 1-jén hatályba lépett nemzetközi kisebbségvédelmi keretegyezmény szellemében felvetette: a parlament 41. ülésszaka tűzze végre napirendre a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát biztosító törvényjavaslatot. Igaza volt abban is, hogy a Magyar Koalíció parlamenti képviselőinek e nemzetközi egyezménnyel garantált joga, hogy a Tisztelt Házban közülük bárki az anyanyelvét használja. Igaza volt Eubomír Fogasnak, aki kifejtette: a keretegyezmény Szlovákia számára is kötelező érvényű, s annak 10. fejezete leszögezi, hogy a nemzeti kisebbségek a hivatalos érintkezés valameny- nyi szintjén használhatják anyanyelvűket. Igaza volt Csáky Pálnak, amikor közölte, a Magyar Koalíció az Alkotmánybírósághoz fordul, mert az itteni magyarság elemi jogait sérti, hogy Szlovákiában máig nincs törvény a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról. És igaza volt Eudovít Cérnáknak is, aki kínosan őszinte mosollyal leszögezte: minél gyakrabban szólalnak fel Rózsa Ernő és képviselőtársai magyarul a parlamentben, annál többen szavaznak Slotára! Ennyire bonyolult és ennyire egyszerű az ábra. Mert tény, hogy a régi házszabály megengedte, a tavaly óta érvényes házirend viszont nem teszi lehetővé a magyar nyelvű hivatalos parlamenti felszólalást, ami ellenkezik az idevágó keretegyezmény betűjével. Ezért volt helyénvaló Rózsa Ernő sokadszor felvetett javaslata, hogy a parlament foglalkozzon végre a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát rögzítő törvénnyel. De amivel - kizárólag Nem a bizalom- gyöngítésre, annak kölcsönös erősítésére van szükség. taktikai okokból! - vitába száll- nék, az az Ivan Gasparovicnak címzett felszólítás volt, hogy a házelnök lásson hozzá a magyar képviselők magyar nyelvű felszólalásai szervezési és műszaki feltételeinek megteremtéséhez... Okosabb lett volna pusztán felhozni: a szlovák parlament magyar képviselőinek törvényes joga, hogy a tanácsteremben is használhassák anyanyelvűket; ugyanakkor tényekkel igazolva érvelni, hogy az előző házszabály nagyvonalúsága ellenére a szlovákiai magyarság legitim képviselői sosem borzolták a kedélyeket magyarul tett felszólalásokkal. Mindez nem ilyen világosan hangzott el; ezért a moricok- ban, prokesekben, smolecok- ban, hofbauerekben megállt az ütő Rózsa Ernő hallatán. Félreértés ne essék: el tudnék képzelni olyan rózsás helyzetet, hogy Rózsa Ernő magyarul is felszólalhatna a szlovák törvényhozásban. Amiként azt is el tudnám képzelni (egy tényleges demokráciában), hogy bármelyik miniszter, vagy akár a parlament elnöke ne legyen kötelezően szlovák nemzetiségű. Szlovákiában azonban a közvélemény ettől irtózik. Sajnos, ezért van igaza Eudovít Cérnáknak. Ezért lett volna célszerűbb egyelőre „csak” a kisebbségi nyelvhasználati törvény napirendre tűzésével foglalkozni, egyúttal az Alkotmánybírósághoz fordulni, majdan pedig, épp az ott hozott pozitív döntés tudatában, magyarul is meg-meg- szólalni a pozsonyi parlamentben. Ráadásul akkorra ez talán már nem Slotának és Meciarnak hozná a voksokat, hiszen a választások után a demokratikus szlovák pártok és a Magyar Koalíció együtt szeretne pontot tenni a sovinizmussal fűszerezett tétova demokrácia évei után. Ehhez viszont most nem a biza- lomgyöngítésre, hanem annak kölcsönös erősítésére van szükség. Ősi tanulság ugyanis, hogy a csatákat nem az igazság dönti el, hanem a felkészülés. Vezércikk Felkészültünk a legrosszabbra? Barak László ______________ A parlamenti választások időpontjának közeledtével egyre nagyobb a bizonytalanság Meciarék potenciális ellenfelei, a szlovák demokratikus ellenzék, sőt a három magyar politikai szubjektum alkotta laza Magyar Koalíció háza táján is. Pedig a jelenlegi közvélemény-kutatási eredmények az SZDK és a Magyar Koalíció választási sikerét jelzik előre. Mi hát a gond? A kormánykoalíció dirigense, a kormány elnöke is felismerte: szorul a hurok. Világos számára, hogy politikai ellenlábasait, akik koalíciókba tömörültek, a legegyszerűbben a parlamentbe való bejutásuk megakadályozásával semlegesítheti, mégpedig a választási törvény olyan megváltoztatásával, hogy az lehetetlenné tegye a koalíciók parlamentbe jutását. Ezt a célt szolgálja az a szándék, miszerint koalíciós szerveződések esetében is kötelezővé tennék, hogy a koalíciót alkotó pártoknak egyenként is teljesíteniük kellene az 5 százalékos bejutási küszöböt. Ez a helyzet tehát, amelyet ellensúlyozni kell és lehet. Három módszerrel: Az MPP által kidolgozott ún. választási párt listáján lehet próbálkozni. Ilyen választási pártot létrehozhat a szlovák ellenzék is. Lényege, hogy a párt választási listáján induló jelöltek, megtartva eredeti pártállásukat, a választási párt tagjaiként is pályáznak a szavazatokra. E tökéletesnek látszó megoldásnak azonban van egy hátulütője. Arra épül, hogy a jelenlegi törvény lehetővé teszi a kettős párttagságot. Me- ciaréknak tehát semmi mást nem kell tenniük, csak meg kell változtatniuk a párttörvényt, ki kell iktatniuk belőle a kettős párttagság lehetőségét. Az ellenzék másik lehetősége, a magyar pártokat is beleértve, hogy a jelenleg koalíciót alkotó pártok valamelyikének a listáján (a legnépszerűbb pártnak kéne lennie) indulnak az egyes pártok jelöltjei. Itt két probléma merülhet fel. Az egyik, hogy hivatalos úton rásüthető az ilyen listára, hogy rejtett koalíció. Ha ezt bizonyítani lehet - márpedig a jelenlegi Szlovákiában miért ne lehetne -, akkor a választásokat követően számonkérhető rajta a pártonkénti 5 százalékos küszöb, melyet ha csak egy párt nem teljesít, elvész a parlamenti képviselet. A másik következmény, hogy kormányzási pozícióba kerülés esetén kizárólag a „listáját kölcsönző” párt jóindulatán múlik, ki és milyen helyet foglal el a kormányzati adminisztrációban. Nem beszélve az aránytalanul felszökkenő népszerűségéről, természetesen a „rejtett koalíció” többi pártjának rovására. Van egy harmadik lehetőség is, amely az előbbi kettővel ellentétben ugyan átrajzolná a jelenlegi pártszerkezetet, de a legkevesebb kockázattal juttathatja képviselőjelöltjeinket a parlamentbe. Ez a pártfúzió, ami Meciar részéről tulajdonképpen kikezdhetetlen alternatíva. Az egyesülés gondolatától viszont, teljesen érthetően, úgy irtóznak politikusaink, mint ördög a szenteltvíztől. Nyilvánvaló, hiszen jó néhány jelenlegi párt megszűnését vonná maga után, annak ösz- szes következményével együtt. Vészhelyzetben azonban a felelős politikusoknak az „ördöggel” is szövetkezniük kell. Ha ehelyett érzelmi alapon kezdenek nosztalgiázni, vagy pártsovinizmus uralkodik el rajtuk, akkor vesztenek. Szimpatizánsaikkal, lehetséges választóikkal együtt. Az idő sürget tehát. Jószerével azt lehet tenni, hogy mindhárom említett megoldási lehetőséget „készre” kidolgozzák. így Meciar lépését követően késlekedés nélkül a leghasználhatóbb alternatívát választhatják. Oktalan álmodozás azzal kalkulálni, hogy Meciar nem váltja be a választási törvény módosításával kapcsolatos fenyegetéseit...Ha tehát a legapróbb részletekig kidolgoztunk minden alternatívát, akkor állíthatjuk, hogy felkészültünk a legrosszabbra is. A méhesben télen is akad tennivaló Tóthpál Gyula felvétele
